Amerikai Magyar Szó, 1971. január-június (25. évfolyam, 1-25. szám)
1971-06-17 / 24. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Korunk egyik nagy jelentőségű útja lesz a transzafrikai autóút. Átszelve a Szaharát összeköti majd Algert (Algéria) egyrészt Gaoval (Mali), másrészt Agadés- szai (Niger). A transzafrikai út nonalvezetését 1969- ben az Addis Abebában megtartott afrikai útügyi konferencián állapították meg véglegesen, miután több lehetőséget is tanulmányoztak a szaharai országok. A térképen látható útvonal mellett döntöttek: Alger, Ghardaia, El-Goléa, Ain Salait, Tamanrasset; Tamanrasset után az út kétfelé ágazik. Egyik ága áthalad Malin és Gaoba jut, másik ága a Niger köztársaságbeli Agadést célozza meg. Azért választották ezt az útvonalat, mert ezen lakott települések és kutak találhatók. Az út már 1971-ben eljut Ain Salahba, a sivatag közepébe, s 1973-ban — átvágva az Ahaggar hegységen — Tamanrasset- ba. Eddig a pontig csupán Algéria erejéből készül. A további munkák üteme a három érdekelt ország, Algéria, Mali és a Niger Köztársaság összefogásától függ. A tervek szerint 1980-ig felépítik a Tamanrasset—Agadés útszakaszt is, AHOL AZ EMBEREK CSAK 40 ÉVIG ÉLNEK A gyarmati időkben vasúttal tervezték összekötni a Földközi-tengert Nigériával. Ez a vasút azonban csupán Bécharig jutott el. Néhány szaharai repülőtér is épült: Ghardaia, El Goléa, Ain Salah és Tamanrasset mellett. Amikor az olajfúrások megindultak, megindult az útépítés is: Adrar és El Goléa, Ouargla és_ Ghardaia között el is készült az aszfalt-' út. Amikor Algéria függetlenné vált, folytatta az útépítést. A Szaharában utat építeni bizonyos szempontból könnyebb, gyorsabb és kevésbé költséges, mint a világ más táján, más szempontból viszont nagyobbak a nehézségek. Előny, hogy nincsenek kisajátítási nehézségek, s az út általában szintben van, korlátra nincs szükség. Nagy gond azonban a vízhiány, továbbá, hogy mindenképpen helyi anyagokat kell alkalmazni a szállítási nehézségek miatt. A felhasználható anyagok kiválasztása bonyolult előtanulmányt kívánt, mert a Szahara középső része geológiailag nem egységes. Mivel kevés csapadék hull, a talaj általában rendkívül szilárd és homogén, 10—15 cm-es, a dünák homokján 30—40 cm-es alépítmény többnyire elégséges. Ennek elkészítéséhez is szükség van azonban vízre. Kísérleteztek ugyan száraz tömörítéssel, s ultrahangos vibrátorral eredményeket is értek el. Mégis, most úgy tűnik, a hagyományos módszerek is alkalmazhatók lesznek, mert az út mentén végig felszínre lehet hozni vizet fúrással. Ezek a fúrások az út fölépítése után jól jönnek majd a Szahara megnövekedett lakosságának: ivóvizet szolgáltatnak és öntözik a kizöldülő sivatagot... A transzafrikai autóút fellendíti Afrika gazdasági életét: Algéria ipari'gazdasága és Mali földműves gazdasága kiegészítheti egymást, Ariit ásványi kincsei eljuthatnak Algériába. Növekszik majd az idegenforgalom is, a Szahara összezsugorodik: Ain Salah 1971-ben, Tamanrasset 1973-ban burkolt autóúton 100 km/óra sebességgel lesz megközelíthető. Alig tíz éve Ghardaia még a „világ végén” levő város volt, tíz év múlva pedig az Alger és Agadés közötti utat egy jó vezető 3 nap alatt teheti meg ... A transzafrikai autóút könnyű szakaszain 1 km út ára 19 600 dollár, a nehezebb talajon kilométerenként 52 600 dollár, azaz alig több, mint 50 m autópálya költsége Európa vidékein. Egy megvalósult álomért nem is túl nagy ár ... (Science et Vie) A KARSI SZTYEPP FELTÁRÁSA i * Kétszáz kilométer hosszú lesz a most épülő Karsi (Üzbég SZSZK) főcsatorna Hat szivattyúkút'-percenként 12 000 köbméter vizet emel majd ki az Amudarja folyóból és az óriási karsi sztyeppbe juttatja, ahol 1,1 millió hektárt akarnak bevonni a mezőgazdasági termelésbe Csupán gyapotból évenként 2 millió tonna termeszthető ott, közel fele annyi, mint az Üzbég SZSZK jelenlegi évi össztermelésé. De felhasználható ez a terület állattenyésztésre meg főzelékfélék és gyümölcsök termesztésére is. (Die Presse der Sovjetunion) A Szülőföldünk rádióműsora Az Észak-Amerikában élő honfitársaink számár^ Keleti partvidéken: Nyugati partvidéken; helyi idő szerint: helyi idő szerint: 22.30—23.00-ig 19.30—20.00-ig a 19.8, 25.2, 30.5, 48.1 méteres rövidhullámon A Dél-Amerikában élő honfitársaink számára (riói időszámítás szerint): 20 no—20.30-ig a 13.8, 16.8, 19.8, 25.2, 30.5 méteres rövidhull ámen. Világszerte számos ember szamara tartalom nélküli, üres mondat az a közhely, hogy „40 éves korban kezdődik csak Igazán az élet“. Ezeknek az embereknek az élete ugyanis már 40 éves korukban véget ér. A fekete Afrika lakosainak átlagos életkora 35 év. Ázsiában és számos fejlődő országban az emberek általában 40—50 éves koruk között halnak meg. Hasonló a helyzet Latin- Amerikában is. Ezzel szemben Európa, Észak-Amerika, Ausztrália és Japán lakossága átlagban megéri’ a 70 éves kort,-sőt többet is. Ezeket az adatokat az Egyesült Nemzetek Szervezetének legújabb demográfiai évkönyve tartalmazza. Összehasonlítva az ENSZ által gyűjtött egyéb, az életszínvonalról és a gazdasági fejlettségről szóló adatokkal, egy dolog világosan kitűnik: a korai halál oka a szegénység, az éhség, a rossz lakásviszonyok és az elégtelen egészségügyi gondoskodás. A legrövidebb életkora a nyugat-afrikai Gabon férfi- lakosságának van. Az átlagos életkor itt 25 év csupán. Ezzel szemben a leghosszabb életűek az izlandi nők, ugyanis az ő átlagos életkoruk 76,2 év, így tehát háromszor annyi ideig élnek, mint a gaboni férfiak. Viszonylag kevés esélyük van a megöregedésre a guineai, a csádi, a felső-voltai és a togói lakosoknak is. Kenyában a férfiak és a nők átlagos életkora 40 év. Más afrikai államok fekete bőrű lakosai arra számíthatnak, hogy megérik 50. életévüket, de ugyanakkor az ott élő fehér lakosság átlagos életkora 70 évet tesz ki. Ázsiában Indiáé az a szomorú elsőség, hogy a lakosok alig élnek tovább 40. életévüknél. Az indiai férfiak átlagos életkora 41,89 év, a nőké pedig 40,55 év. Hasonlóképpen igen alacsony az életkor Burmában és Kambodzsában. Indonéziában, Pakisztánban, Thaiföldön, és mindenekelőtt Japánban az emberek átlagos életkora ennél jóval magasabb. A gazdag országokban a leggyakoribb halálok a szívbaj, az agyszélhűdés és a rák. A szegényebb országokban még mindig a tuberkulózis és a csecsemőhalandóság vezet. A Fülöp-szigeteken évente 100 000 ember közül 72,6 hal meg tüdőbajban, és csupán 44 az úgynevezett civilizációs-betegségekben, mint a rák, a szív- inkfartus és az agyvérzés. Más a helyzet azonban a gazdaságilag rendkívül fejlett Japánban. Itt 100 000 lakos közül csak 16,7 hal meg évente tüdőbajban, s ugyanakkor a „civilizásiós betegségek“ évente 343,5 személy halálát okozzák. Feltűnő, hogy Japánban, bár iparilag rendkívül feljett, csak igen kevesen halnak meg szívinfarktusban. Az Egyesült Államokban viszont ez a halálnem vezet, jóval a rák és az agyszélhűdés előtt. Európában átlagosan kétszer annyian halnak meg rákban, mint Ázsiában. A világ legkegyetlenebb sportja A kis aréna körül sötétbórü emberek tolongnak. Füttyszóval és kurjongatással biztatják a küzdőket, s bankjegyekkel hadonásznak. A helyiség levegője szinte elviselhetetlen, izzadtságtól és vértől bűzlik. De ezt már megszokták a Haitin levő Port-au-Prince-ben, a kakas- viadalokon. Ennek már semmi köze sincs ahhoz a természetben folyó kiizdeleriihez, amikor a gyengének át kell engednie a teret az erősebb számára. Ebből a hét méter átmérőjű és másfél méter mély „térből“ nincs menekülés. Ha valamelyik kakas menekülni merészelne, a nézők ökjei brutálisan visszataszítanák. Hisz nagy összegű fogadások tétje forog kockát1. A győztesre fogadnak, és győztes csak az lehet, amelyik á másikat megöli. E kegyetlen harcra a kakasokat külön tenyésztik. Sötét ládákban tartják őket, és naponta pórázra fogva körbe kell szaladniuk, hogy edzzék lábizmaikat. Mielőtt fellépnek az arénában, megcsonkítják őket: levágják a taréjukat, mert az útban volna a véres küzdelemben. Sarkantyúikat tövig leégetik, és helyére vassarkantyút erősítenek lábukra. A kakasok újbői és újból kétségbeesetten egymásnak; támadnak. Villámgyorsan lecsap a csőrük és sarkantyújuk az ellenfél nyakára. Az összecsapásokból véresen támolyognak hátra. Alig bírnak már megállni a lábukon, de nem adják fel a harcot. Még egyszer összecsapnak a villogó sarkantyúk, még egy utolsó csapást mér csőrével ellenfelének cafatokra szaggatott nyakára: és eldől a küzdelem. Fülsiketítő üvöltés hangzik fel. A zaj elnyeli a győztes kakas siralmas kukorékolását, amellyel haldokló ellenfele* feletti győzelmét hirdeti. A nézők a hősre vetik magukat. Sebeit megtisztogatják. Ha a sebek begyógyulnak, akkor a kakas hamarosan újból megmutathatja, hogy mit tud: hét-nyolc újabb küzdelemben. „Ez életem legszebb napja!“ — ujjong a győztes állat tulajdonosa. Elégedett mosollyal vágja zsebre a fogadásból eredő nyereségét. TERJESSZE LAPUNKAT A TRANSZAFRIKAI AUTÓÚT
