Amerikai Magyar Szó, 1971. január-június (25. évfolyam, 1-25. szám)
1971-05-20 / 20. szám
8 Thursday, May 20, 1971 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD nMU fiEimir imehikii folyoirii M1GYRRBRS2ÍBRÁL SZlNHÁZILEVÉl A THEBAN I LEGENDA Nem tudom, hogy az amerikai uralkodó rend barátságosabb hangulatban van-e vagy csak arról van szó, hogy a magánkézben lévő sajtóorgánumok és más hasonló hirtovábbitó vállalatok olyan témákkal foglalkoznak, amelyek népszerűek és minden olvasót érdekelnek. Az azonban bizonyos, hogy az elmúlt pár hét folyamán,három fórumon nyert barátságos említést a kis Magyarország. Az NBG nevű országos televízió hálózat a napokban televízió riportban, a helyszínen felvett képekkel számolt be a magyarországi választásokról,egészen elfogadható hangon. Pár héttel ezelőtt a Saturday Review nevű nagy országos cirkulációval biró heti irodalmi és kritikai folyóirat szép cikk keretében értékelte Magyar- ország életét és kulturális, gazdasági fejlődését. A National Geographic pedig sok milliós példányszámban megjelenő és az egész világon ismert havi folyóirat áprilisi számában színes fényképekkel illusztrált vezető cikket közöl “Changing homeland for a tough, romantic people, HUNGARY” cimen. E cim hevenyészett fordítása igy hangzik: “Egy büszke, romantikus nép fejlődő hazája: MAGYAR- ORSZÁG”. Képekkel együtt 40 oldalt foglal el a cikk, amit a folyóirat szerkesztőségének egyik beltagja, Bart McDowell irt. A cikket ékesítő 32 fény- képfelvételt a magazin két kiküldött fotóriportere készítette. Két térkép is van a cikkben, az egyik a mai Magyarország politikai térképe, a másik Közép és Dél-Európa országai között jelöli meg Magyar- ország helyét. A magyar nemzeti színek, a piros- fehér-zöld jelzésével. A cikk írója, Mr.McDowell “Josh” nevű fiaval végigjárta az országot. Egyik legelső megállapítása az, hogy sehol sem látott detektiveket, akik az ő, egy amerikai riporter lépéseit figyelték volna. Pesten van két kabaré, a nagyszerű Mikroszkóp nevű humor-szinházon kívül, ahol a közönség a hasát fogva kacag a magyar kormány bármely tagjának rovására elmondott vicceken, amelyek szenvedő alanyai a közönséggel együtt nevetnek a saját maguk által elkövetett tetteken. A kis 10 és fél milliós országba évenként hat millió turista látogat el a világ minden részéből és számuk minden évben 25 százalékkal emelkedik.“Nemsokára annyi lesz itt a turista, mint a bennszülött,” mondta egy hazájára büszke magyar. A cikket illusztráló képek izgalmas művészi jeleneteket ábrázolnak a fejlődő ország minden részéről. Budapest látképe mesebeli esti megvilágításban, a Mátyás templommal, a budai várral,az egyik két oldalt betöltő kép; kilátás az Országházra.A Halászbástyáról egy másik kép; egy kis szegedi gyárban a világhírű szegedi paprikát zacskózzák dolgozó asszonyok és a gyárszoba faláról Lenin képe nézi őket; halászjelenet valamelyik magyar folyón; turisták lóháton; egy Pécs melletti faluban egy öreg asszony a cukorrépa földön eggyel. Ez a fénykép egy francia impresszionista festő hasonló tárgyú képére emlékeztet. Egy esküvői képet is bemutat, a menyasz- szony anyja persze sir, amíg a szép menyasszony reményekkel tele, szerelmesen néz a jövőbe. A legnagyszerűbb kép, totyogó kis gyerekeket ábrázol négy tanítónő vezetésével, amint egy napközi otthonból egy közeli parkba mennek párosával, kéz a kézben, de ezek nem kövérre hizlalt, pufók ember - palánták, hanem tömzsi egészséges kis emberkék,a- kikből a jövő polgárait nevelik. Mr McDowell megnézte Magyarország minden részét és a cikke alapján ítélve nagyon tetszett neki, amit látott. Följegyezte azonban azt is, hogy Magyarországon a születések arányszáma a legalacsonyabb Európában, de rögtön megmagyarázza, hogy ennek a sajnálatos ténynek az oka nem az, amit Magyarország ellenségei el akarnak hitetni a világgal,’hogy olyan lakáshiány van az országban és a családi jövedelem olyan alacsony, hogy a fiatal házaspárok kénytelenek korlátozni gyermekeik számát. Pesten a lakosság fele két-szobás lakásban él. “Minden évben 10.000 lakást építünk,” mondta egy é- pitész, “ezekből 6.000 állami tulajdon és 4.000 magántulajdon”. Tervben van 400.000 lakás építése a kővetkező öt év alatt. Ez majd felemeli a születések arányszámát. A kis Magyarország népe nagyon büszke a kultúrájára, fejlődő iparára, az ország termékeire és a nagy termelési “kombájnokra”; ezekből jó néhány ezer van már az országban. A még alig pár évtizeddel ezelőtt még nyomorgó,nincstelen parasztoknak most biztosított állásuk van a nagy közösségi szervezetekben, de van kis földjük is, amely magántulajdonuk és amelyen megtermelik a család szükségleteinek nagy részét. És büszke a kis ország népe a költőire, a zeneszerzőire, és tudósaira, arra, hogy olyan nagy emberek származnak Magyarországról, mint a Nobel-dijas Szent-Györgyi Albert, mint Teller Edward, Ormándy Jenő és Pulitzer József.“Ha a költőinket le lehetne jól fordítani”, mondta egy magyar, McDowellnek, “azok is olyan híresek volnának, mint Bartók és Kodály.” McDowell és fia “Josh”, aki még az apjánál is több mindent megcsodált Magyarországon, vendégek voltak egy falusi esküvőn. Megtanultak csárdá- sozni. A templomi esküvőt megelőző és követő mennyegzói ünnepélyeken megismerkedtek — muzsikaszó kísérettel — a tradició-hü falusi szokásokkal,öltözékkel, fejkendős, röpikés, fodros-szoknyás falusi asszonyokkal és a fiatal nemzedékkel, a magabiztos, vasaltnadrágos fiukkal és a pesti vagy valamelyik más város üzleteiben kiöltöztetett szép lányok gondolkodásával, életmenetével. A National Geographic cikke kabaré-viccel végződik. “Mi a különbség egy optimista és egy pesz- szimista között?” kérdi egy komikus. A válasz az, hogy “a pesszimista jobban van informálva.’’ Mr. McDowell igy fejezi be szép Írását: “Ha egy kabaré-komikus ilyen viccet mondhat el a nyilvánosság előtt, akkor minden ok megvan az optimizmusra. A gondolkodásomat nem változtatták meg Magyarországon. Talán csak a szivemet.” Tolnai Ottó m m m Sophocles több, mint 2000 évvel ezelőtt irta a Theban-i legenda trilógiáját: Oedipus király, Oedipus Colonusnal és Antigone c. darabokat. A Lincoln Center Vivian Beaumont Színháza John Hirsch rendezésében előadja a trilógia harmadik részét, Antigone-t, melyet a közönség nagy tetszéssel fogadott. Mint ismeretes, Creon, Thebes uralkodója, halálra ítélte Oedipus fiát, Polynicest, s elrendelte, hogy holttestét ne temessék el, hagyják kinn a sivatagban a vadak martalékául. Aki e parancsot megszegi, az halállal lakói. Antigone, Polynices nővére elhatározza, hogy a- kár élete feláldozásával is eltemeti fivére holttestét. Amikor Creon értesül Antigone tettéről, őrjöngve úgy határoz, hogy Antigonénak életével kell fizetnie “ bűnéért”. A közönség első tapsvihara akkor hangzott el, amikor Haemon, Creon fia, apjával érvelve, mondja: “Hallgass a népre, a nép ellenzi parancsodat. A- ki nem hajlandó hallgatni a józan érvelésre, az katasztrófa elé néz.” Ugyancsak tapssal fogadták Creon tanácsadójának, Teiresiasnak intelmét: önkényes uralkodók, a- kik úgy vélik, hogy az ő határozatuk képviseli a többség érdekét, s nem hajlandók elfogadni a többség véleményét, elkerülhetetlenül tragikus végzet e- lé néznek. Creon ezen intelem hallatára még haragosabb lesz és ragaszkodik eredeti elhatározásához. Ismerjük a tragédia végét: Antigonét megölik fivére sírjánál, Haemon, Creon fia, apjára támad, de véletlenül saját magába döfi szuronyát és holtan e- sik szeretett Antigonéjára, s amikor Creon felesége értesül fia haláláról, öngyilkos lesz. Creont Philip Bosco, Antigonét Martha Henry, Haemont David Birney és Teiresiast Sydney Walker alakítja, kitünően. Sophocles több, mint 2000 évvel ezelőtt irta e tragédiát, de napjainkban is érvényesek annak bölcseletéi. Ajánljuk a színdarab megtekintését, különösen Nixon elnöknek. BARTÓK-EMLÉKKIÁLLITÁS nyílt a firenzei városi színház szalonjában. A megnyitást követően Roman Vlad olasz zenetudós tartott előadást Bartókról. Az Állami Hangversenyzenekar Ferencsik János vezényletével nagy sikerű koncertet adott Firenzében. • • • Rockwell Kent emlékére és a Rev.Richard Morfordot, akik a Council főtisztviselői. Ruby Dee, kiváló drámai színésznő, Kent műveivel illusztrált előadást tart. Gyönyörű portfolio készül Rockwell Kent 24 rajzának és festményének lenyomataiból, s egy füzet, mely Kent i- rásait s a róla szóló cikkeket tartalmazza. Mindezek készen lesznek május 25.-re és a Town Hallban megvehetők. Minden hely számozott és a belépődíj $ 3.00. Jegyek kaphatók a National Council irodájában, 156 Fifth Ave.Suite 304. i telefon Yu9— 6677. Rockwell Kent, a nemreg elhunyt kiváló művész, iró, felfedező, politikai személyiség, békeharcos életének és munkásságának ünneplése lesz május 25.-én, kedden este a Town Hallban. Kent 14 é- ven át volt elnöke a National Council of American- Soviet Friendship szervezetnek, mely a gyűlést rendezi. Gyűlésvezető Dr. Corliss Lamont, s a részvevőt közül megemlítjük a New World Review kiváló szerkesztője, Jessica Smithet, a Rev.William H. Melish-t
