Amerikai Magyar Szó, 1971. január-június (25. évfolyam, 1-25. szám)
1971-05-20 / 20. szám
Thursday. May 20. 1971 AMERIKA! MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 VÉRADÓK Negyedikes korunkban kerültünk először anyagi válságba. 17 évünk igényeivel egyáltalán nem állt arányban az otthonról kapott zsebpénz. Honnan szerezhettünk volna? Mórocz Ferinek támadt egy ötlete. Sokáig figyelembe se vettük, az ötletadó személye miatt. Mórocz Feri osztályt ismételt, igy került közénk. Nyápic, jelentéktelen gyerek volt. Elöl egy ezüstfog virított a szájában, ami önmagában is elég volt, hogy ellenszenvvel nézzünk rá. Esztergomból kerékpáron járt ki a kenyérmezői iskolába. A gépre visszapillantó tükröt szerelt s motoros szemüveget biggyesztett a homlokára. Köznevetséget keltett minden bevonulása. Tanulás tekintetében is utolsó volt az osztályban. Mórocz Feri azt javasolta, hogy adjunk vért a kórháznak. Deciliterenként 25 forintot fizetnek, s még vacsorával is megvendégelnek bennünket. A pénzszerzés lehetősége csábitólag hatott, csak vénánk megcsapolásától idegenkedtünk módfelett. Végül is vagy nyolcán bátorságot vettünk és beállítottunk a kórházba, Mórocz Ferire nagy nap virradt. Ritka alkalom, hogy tekintélyt vívjon ki magának. Elsőnek feküdt fel az ágyra. Még a tüszúrást hősiesen elviselte, de amint csörgedezni kezdett a vére, elájult. Úgy mosták fel s vagy fél óráig pihe- gett utána halott halványan egy félreeső helyen. A második vállalkozó Rákos Pali volt. Az ő arcából is kiszaladt a vér, de nagyon tartotta magát. Nem is lett semmi baj, 3 deci után megdicsóült arccal kelt fel az ágyról. Most már mindannyiunk bátorsága visszatért, egymásután estünk át a megcsapoláson. Félóra múltán 75-75 forint csörgedezett a zsebünkben. Nagyokat huztunk az uzsonnára kapott Nektár sörből, két pofára faltuk a májkrémes kenyeret. Közben fel-felröppent egy-egy tréfa arról, hogy ki az a nagy legény, aki még a szunyogcsipéstől is elájul. Szegény Morocz Feri színtelen képére a szégyen festett piros rózsákat. Es az ugratásnak nem akart végeszakadni. A pénz, a teli gyomor megtette a hatását. Széles kedvünk kerekedett. Mórocz Feri hetekig meg nem állt előttünk, Idáig nem is létezett számunkra, de vesztére most feltámadt s a gúny nyilainak pergőtüzében állt. • • é ISMÉT KAPHATÓ “LEARN HUNGARIAN” Bánhidi—Jókay—Szabó kiváló nyelvkönyv* angolul beszélők részére, akik magyarul akarnak tanulni Finom papíron, rajzokkal, képekkel. 530 oldal Ára $4.50 és 25 cent postaköltség Megrendelhető a MAGYAR SZÓ KI ADÓHIVATALÁBAN 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003 Telefon- AL 4-Q39| — RESZELES KALAKABAN Hetenként egy délelőttöt az iskola műhelyében töltöttünk, rendszeresen. V olt itt sokféle forgácsológép, lehetett formázni és önteni. Oktattak kovácsolást, hegesztést. Szép gyűjteményünk volt a kiöregedett bányagépekből, ezeket szerelgettük fáradhatatlanul, jövendő hivatásunkra készülődve. Am az első két évben egyebet sem csináltunk, mint reszeltünk, kezdetben még élvezettel, majd mind mélyebb undorral, mely egészen a csömörig fokozódott. Első munkadarabunk egy téglalap alapú hasáb volt. Síkba kellett reszelnünk az oldalait, ügyelve rá, hogy derékszögben álljanak egymásra. Három hónap is eltelt, mig elkészültünk vele. Illetve magamat bátran kihagyhatom a többiekböl, mert nekem a harmadik hónap végén sem volt egyetlen síkba reszelt oldalam se. Pedig szorgalmasan húzogattam én is a reszelömet. Talán magas növésem volt az o- ka, —fejjel kimagasodtam társaim közül — s a munkapadok egy apróbb nemzedékhez igazodtak. Vagy antitalentum voltam a reszeléshez? Ki tudja már? Tény az, hogy igen elszontyolodva álldogáltam a munkapad mellett. Ekkor odajött hozzám Havasi Feri. Ne igy fogd a reszelőt!— mondta, s megírni tatta, hogy kell. Közben lesimitott a vasból egy jó darabot. Alig kezdtem ismét munkához, Lövész Jóska fogta meg a kezemet. Lazábban kicsit!— magyarázta. —Látod, igy kell! S jöttek sorban osztálytársaim: Füzesi Jóska, Kurucsó Bandi, Kornreich Feri,meg a többiek. Mindenki ellátott jó tanáccsal, mindenki megmutatta, hogy kell. Közben alakult a hasáb. Nem éppen ügy, ahogy kellett volna, hisz’ nehez volt helyre hozni, amit elrontottam. Végül mühelyoktatónk is megsajnált,ó is megmutatta.- Ket évig reszelgettem, kalákában készült minden munkadarabom. Nem is tanultam meg reszelni máig sem. Egyedül az vigasztal, hogy nemcsak a reszelésben voltam tehetségtelen, de esztergályozni, kovácsolni, hegeszteni, formázni sem tanultam meg. I APRÓSÁGOK I Kovács Erzsi rovata HUMOR UWWWWWWWWWWWVWWWWWWWWWWW Most, hogy a Miami-i Klub tagjaival Pestre készülök, sokat gondolkodom azon, hogy milyen ruhát vigyek magammal ? Hordják-e a korombeli nők azt a sok cifra ruhát, amiket mi itt hordunk a napsütéses Floridában? Kérdezősködöm itt is ott is, néha egy-egy jólelkű, kedves ismerős azt feleli: “a fiatalok mindenfélét hordanak.” Más újabb szokásokról is szeretnék tudni, mert már nagyon régen elkerültem Magyarországról. (Higyjék el, nem is nézek ki annyi évesnek, mint ahány éve itt vagyok.) Gondjaim megsokszorosodtak ma, amikor az itteni napilapban, a Miami Héráidban olvasom, hogy Tokióban kiadtak a turisták részére egy kis füzetet, útmutatót, amelyben figyelmeztetik a japánokat, akik most nyáron, Európába, vagy Amerikába mennek, miként viselkedjenek, ha nem akarnak bajba kerülni. Figyelmezteti a turistákat, hogy a nyugati országokban nem szabad “kisebb dolgaikat” az utcán elintézni, hanem menjenek be a department store-okba, vagy gasolin állomásokra, ahol mindenütt van toilet. Arra is vigyázzanak, hogy repülőgépen, vagy autóbuszon ne vegyék le a nadrágjukat hogy kényelmesebben utazzanak, mert az csak japán szokás. A hotelokban ne járkáljanak pizsamában, papucsban, stb. Leírják, hogy a nyugatiak máskép fürdenek, mint a keletiek. A nyugatiak befekszenek a fürdőkádba, ott szépen leszappanozzák magukat, azután lemossák magukról a szappant. Japánban a kádon kívül szappanozzák be magukat és csak azután mennek a kádba lemosni a szappant. Ezekkel és ezekhez hasonló jó tanácsokkal látják el a japánokat. Nagyon régen voltam Pesten és bizony nem tudom, mik az új szokások ott. Nem szeretném, ha kinevetnének és azért arra kérem kedves olvasókat, akik az utóbbi időben Magyarországon járták, hogy legyenek szívesek közölni velem, milyen uj szokások vannak most ott ? Kiss és Nagy találkozik a tengerparton. Kiss egy üvegbe tengervizet mer, — Mit csinálsz? — kérdezi Nagy. — Tengervizet viszek haza emlékbe. Akkor figyelmeztetlek, hogy ne töltsd meg egészen az üveget. — Miért? — Mert ha jön a dagály, kinyomja a dugót. IWWWVWWVWŐŐŐ Két, legszebb férfikorban, vagy a legveszedelmesebbnek nevezett női korban lévő asszony diskurál. —Elzuskám — szól az egyik —,én pont annyi éves vagyok, amilyen számú cipőt hordok. —Jaj, de érdekes — lelkesedik a másik. — Es hány éves vagy tulajdonképpen ? — Harminchat. A barátnő szelíd hangon megjegyzi: — Képzelem, szivecském, hogy szoríthatnak téged a cipőid. VÁMMENTES IKKA-CS9MAG0K FÖÜGYNÖKSÉGE KÜLÖNBÖZŐ CIKKEK ÉS SZABAD VÁLASZTÁS VAGY KÉSZPÉNZFIZETÉS MAGYARORSZÁGI CÍMZETTEKNEK Csehszlovákiában lakók részére is felveszünk TUZEX csomagokra rendeléseket MINDENFÉLE GYÓGYSZEREK IS RENDELHETŐK US. RELIEF P ARCEL SER VICE ING Phone: LE 5-3535 — 245 EAST 80th STREET—NEW YORK, N.Y. 10021 BílACÁ MIKLÓS, ipazpató Bejárat a Second Avenue-ről Átányi Horváth László: (Budapest) ESZTERGOMI DIÁKMESÉK
