Amerikai Magyar Szó, 1971. január-június (25. évfolyam, 1-25. szám)

1971-03-25 / 12. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, March 25, 1971 TERJEDNEK A FIATALOKBÓL ALLO KOMMUNÁK. CHARLES A. REICH, a Yale egyetem tanárának könyve: THE GREENING OF AMERICA, három hónapja az US bestseller listájának első helyen áll és európai intellektuális körökben is népszerű. Nem érdemtelenül. A müveit,humánus, idealista szerző ékesszólóan (kissé hosszan) teríti ki remé­nyeit egy jobb, tisztultabb, igazságosabb Amerika kifejlődésében. (Amerikán ő is az Amerikai Egye­sült Államokat érti, mintha nem volna még 30 or­szág a féltekén.) Meggyőzően és megdöbbentően írja le a mai US hibáit, bűneit, fogyatékosságait és a hamis képzeteket, mítoszokat, legendákat, ame­lyek a közvélemény előtt elfedik e valóságosa meg oldatlan, egyre súlyosbodó társadalmi kérdéseket, az aldemokráciat, az elvadult kapitalizmust, a gaz­dasági és katonai hatalomnak parlamentáris füg­göny mögött fennálló tényleges diktatúráját, a tö­megeknek propagandával, agymosással való meg­tévesztését, a világot mind kegyetlenebből fenye­gető imperializmust. Mindezt már számtalanszor megbírálták bel- és külföldi irók, tudósok, politikusok, a sajtó függet­lenebb kisebbsége, de ez nem csökkenti a szerző érdemét. Különösen érdekes és a meggyőző, aho­gyan a társadalmi és benne az egyéni öntudat fejlő­désének három fázisát világítja meg. Az első, amely ma még a vezető rétegek, s a széles tömegek nagyré­szét áthatja, a konzervatív (inkább mondhatnók: reakciós) felfogás, ezt a mai rendszert, minden hibá­jával, igazságtalanságával változatlanul meg akarja őrizni. E “consciousness one” ellen tiltakoznak azok, - Reich liberálisnak nevezi okét - akik elju­tottak az öntudat második, magasabb fokára: lát­ják, érzik, tapasztalják a rendszer bűneit, félnek hogy a minden demokratikus ellenőrzés alól elsza­badult korporativ hatalom, a túlméretezett, öncélú technikai-termelési-katonai gépezet önmagát és ve­le a nemzetet, sőt az egész emberiséget pusztulással fenyegeti, ezért gyors és radikális reformokat, gyógyszereket követelnek. De -mondja Reich és igaza van - ez eddig sem volt elég, ma még kevésbe. Akik igy gondolkoznak, azok nagy többsége sem képes kiszakadni a gonosz rendszerből; bár elitéli, mégis mindig azt szolgálja a gyárban, üzemben, hivatalban, hadseregben: a tény­leges munka, amelyet végez, egész életében a saját meggyőződését árulja el, és ö csak azzal nyugtathat­ja meg a lelkiismeretét, hogy enyhíti a szisztéma legkirívóbb kinövéseit. Fel kell tehát emelkedni az öntudatnak,harmadik, az emberi és a külső termé­szetnek megfelelő (zöldellő) fokára, amelyiken meg­értjük, hogy a mai rendszert lényegében megjavíta­ni, az emberi hivatásnak megfelelően élni nem le­het, tehat belőle ki kell szakítanunk gondolkodá­sunkat, életformánkat, új szociális és humánus vilá­got kell teremtenünk. Ez a forradalom útja, fegyveres vagy békés forra­dalomé; Reich szükségesnek és lehetőnek tartja a békés forradalmat, a lelkeket, a szellemet, ami a mai rossz rendszer bukására, új, jobb rendszer meg­valósulására fog vezetni. Mindez nagyon szép és szimpatizálnunk kell a szerző lelkes jóindulatával, igazság-keresésével, amíg nem kérdezzük: mit akar voltaképpen és hogyan lehet azt megvalósitani?A vá­lasz, hogy meg kell tagadnunk a ma eluralkodott, romlott kultúrát és társadalmi előítéleteket, irreá­lis. Reich eggyüttérez az egyetemi ifjúság (sajnos kisebbségben lévő) haladó részével, amely minden jó ügyet: a békét, szabadságot, faji egyenlőséget, reformokat önfeláldozóan támogat és elégedetlen­séget, egyben reményét egy szebb világban minden formában, ruházatban, hajviseletben, forradalmi­nak tartott zenében, szabad együttélésben kifejezi és igy utat mutat az idősebb generációnak és általá­ban a kívülállóknak is. Miképp érhető ez el és ha elérnök, mit csináljunk, arra már nem válaszol. Tipikus intellektuális cseme­ge ez a könyv, a nép, amelyet el kellene érnie, hogy megváltozzék, nem értené, ha olvasná is. A 200 millió “amerikai” közül ugyanaz az egy millió ol­vassa el tálán, nem tudom mit tanul belőle (hogy rossz, ahogyan van, azt úgyis tudta) és amit tanul, azt nem adhatja át a túlnyomó többségnek. És mi haszna volna ennek belöle?Az embereknek meg kell élniük, nem hordhatnak a munkahelyen bell-bottom nadrágot, nem lehet ott borzas Teufel-frizurájuk (a német hippiéről elnevezve), nem élhetnek családi kollektívákban. Csak középosztálybeli diákok és szegény színes fiatalok, akik egyideig eltengődhet­nek a polgári világ anyagi szolgáltatásai nagyreszé- nek hiányában, engedhetik meg mindezt maguknak. Es ha idősebbek lesznek, ók is az utált rendszert fogják szolgálni, akárha Flower-girlök, beatnikek, rock-fan ok voltak is fiatal korukban. S a konzerva­tív nagy tömegek nem értik, mit akarnak, sőt sok­szor gyűlölik őket. Az “underground press”, a bal­oldali paperback könyvek nem jutnak a kezükbe, ők csak a reakciós 1700 napilapot (egyetlen mun- kás-ujság sincs közöttük) olvassák, a konzervatív TV-t nézik, a túlnyomóan alantas rádioprogramo- kat hallghtják, a soviniszta, szélső nacionalista isko­lákba járnak, papi babonákat tisztelnek vallásként és a hadseregben arra tanítják őket, amire Calleyt. A milliárdos vagyonú Yale egyetem falain belül, az Oxford-utánzó neogót épületek között talán le­het ilyen illúziókat táplálni, de Reich, aki oly tisz­tán látja az US bajait, ott New Havenben is tapasz­talhatta, mi van a falakon kívül: az átalakított mo- dell-varos még mindig ottlevö slumjai, a Pantherek pere, amely ellen a diákok tömeggyölése hiába til­takozott, a falakon belül pedig a diákság fogyása, mert mind kevesebb szülő áldozhat évi 5000 dollárt egy évi Yale-re, hogy a jöakaratu fiú ott élje ki di­cséretes forradalmár hajlamait. Az igazi, népi forra­dalmat sokkal nehezebb és kockázatosabb megindí­tani, miképp azt mindenütt látjuk és azt külsőségek jelvények, gitárok, szakállak nem pótolhatják. Ha igy nézzük, inkább tragikus könyv ez: egy kiváló el­me illúziókba menekülése. És az általa elitéit társa­dalom százezer dollárnyi honoráriummal, hírnév­vel fizeti érte, mert tudja, hogy az ilyen forradalom­tól nincs mit félnie. M. Egyre több helyen találhatók az országban fiatal felnőttekből álló kommunák, közösségi csoportok, melyeknek tagjai nem vér-rokonság, vagy házassági szerződés szerint válogatják meg élettársaikat, ha­nem baráti, lelki kapcsolatok szerint. Nevezik eze­ket kolóniáknak, kommunáknak, kooperativáknak vagy nagycsaládoknak, de mindegyiket az jellemzi, hogy tagjaik új életformát keresnek maguknak. Ez a mozgalom a hatvanas évek végén, a hippiek kö­zött kezdődött, de ma már szinte általános ameri­kai társadalmi jelenségnek látszik. Egyes riportok szerint közel 2 ezer kommuna létezik az ország 34 [ államában. Pontos számukat nem lehet megállapíta­ni, mert erről ez ideig még nincs statisztika. Kisebb- nagyobb közösségek vannak, öttöl tizenötig terjedő tagsággal, többnyire fiatal felnőttek közül, de 30 éven felüliek is kezdenek csatlakozni. Ezekben a kolóniákban megosztják lakóhelyüket pénzüket és sok helyen közös munkával tartják fenn magukat. Egyes csoportokon belül ^szabad szerel­met gyakorolnak, de ez a kisebbség. Ugyanígy csak néhány kooperativát szerveztek meg a kábítósze­rek használatára, mert ezeket, mint mondják ja közösségen kívül is könnyen meg lehet szerezni. Azok folytatják ezt az üj, kísérleti életmódot, akik a mai élet csúnyaságai elöl menekülni akarnak és ilyen módon próbálnak maguk körül jobb, szebb és emberibb életet teremteni. A valóságos élet köze­pette, mint elszigetelt oázisban, gyakorolják a meg­értés, a szeretet, az igaz emberi barátság és testvéri­ség elveit. Kaliforniában, ahol a kommunális élet már sok helyen megszokott intézmény, a felsőbb középosztályból is sokan csatlakoznak a mozgalom­hoz. Ezeken a helyeken nem az apa, vagy az anya szavára hallgatnak, hanem megértő nagycsaládjukra támaszkodnak. Terveiket közös megbeszéléssel dol­gozzák ki. A kommunák megjelenése is a fiatalság lázadásá­nak egyik tünete. A társadalmi rendszerből kiáb­rándulva, vannak, akik felveszik a harcot a társadal­mi - gazdasági rendszer megváltoztatásáért. Ezek­nek a fiataloknak határozott céljuk van és tudják, hogy milyen irányba kell menniük. Amerika fekete lakosai is céltudatosan küzdenek, a munkásság is kezdi éreztetni ország-megmozgató lehetőségeit és a nők felszabaditási mozgalma, a nők valóságos egyenjogúságáért küzdve szintén ré­sze az országon belüli általános, céltudatos megmoz­dulásnak. De a kiábrándult fiatalok közül sokan teljesen tájékozatlanok. A holnapot a mába küzdelem nél­kül szeretnék átültetni, ezért kísérleteznek, a fenn­álló rendszer közepette utópia megteremtésével. Le­het, hogy egyénileg gazdag tapasztalatokra tesznek szert, de kételkedünk abban, hogy a jövő társadal­mát ok fogják megteremteni. ISMÉT KAPHATÓ RflTESHÁZ ÉS CUKRÁSZDA 1437 THIRD AVENUE, NEW YORK, N. Y. (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484. Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi, Bar- Mitzvah-torták. — Postán szállítunk az ország minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva “LEARN HUNGARIAN” Bánhidi—Jókay—Szabó kiváló nyelvkönyve angolul beszélők részére, akik magyarul akarnak tanulni Finom papiron, rajzokkal, képekkel. 530 oldal Ára $4.50 és 25 cent postaköltség Megrendelhető a MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALÁBAN 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003 Telefon’ AL 4-039? 4 ZÖLDELLŐ AMERIKA-ZÖLDELLŐ KÖNYV KÖNYVSZEMLE

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom