Amerikai Magyar Szó, 1971. január-június (25. évfolyam, 1-25. szám)
1971-03-25 / 12. szám
Thursday, March 25, 1971 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 írja: Rev. Gross A. László B. D., Th. M. MEGRÁZÓ VALLOMÁS. A Chicago Daily News-nak, ennek az igen tekintélyes republikánus napilapnak a március 6.-i számában olyan cikket olvastam Arthur Hoppe jónevü kolumnista tollából, amelynek tartalmával kénytelen vagyok lapunk minden olvasóját megismertetni. Ellenallhatátlan lelki kényszernek engedelmeskedem, amikor ennek a ritka erkölcsi bátorságot tükröző írásnak legnagyobb részét, hűséges magyar for ditásban, olvasóink elé tárom. /Minden hangsúlyozás az enyém./ “A napokban a reggeli rádióprogram hirbemon- dója jelentette, hogy a szövetséges erők laoszi inváziója megfeneklett. Minden gondolkodás nélkül, helyeslöleg bólintottam és rámondtám: ‘Jó!’ “Alig mondtam ki ezt a szót, rádöbbentem a keserű valóságra: Nini, hiszen én a saját hazám ellen szurkolok. Dyen messzire jutottam ebben a gyűlölt, végeszakadatlan háborúban ! Elértem a mélypontot az elkeseredésnek e téli évadja alatt ! Ilyen? közel kerültem a hazaárulás határához ! A saját hazám _eUen_drukkolok. Milyen ijesztően szomorú dolog ez ! “E véres háború gyötrelmekkel, hazugságokkal, brutalitásokkal telitett évei alatt lesüllyedtem a kútnak a nyirkos, vaksötét fenekére: szurkolok a sa - ját hazám ellen, amelyet egykor oly vakon szerettem. . . ! Magyarázatként felhozhatnám, hogy ha Laosz inváziója valahogy sikerrel járna, a diadal ábrándképei újra felvillannának szemeink előtt és ez további évek esztelen mészárlásához vezetne benn'űnket.Ep- pen ezért mondom: remélem, az invázióval f elsülünk ! ■■■ » “De itt ennél is többről van szó. En gyűlölöm az én hazám vietnámi szerepét. Gyűlölöm az öldöklést, a hulla-számlálást, a ‘korlátlan tüzelési zónákat’ , a polgári lakosságnak napalmmal való pusztításába rizsföldek megmergezését. Gyűlölettel gondolok arra, hogy már eddig is több bombát zúdítottunk ezekre a csont-és-bör ázsiai parasztokra, mint amennyit a második világháború folyamán szórtunk az ellenségeinkre. ■ “Es gyűlölöm a vezetőinket, akik éveken át besoroztak fiataljainkat es odaküldték őket, hogy öljenek vagy megölessenek egy esztelen iigyért-pusz- tán azért, mert vezetőink nem találnak egy őket kielégítő “becsületes” kiutat. ... “Borzasztó dolog a saját hazád ellen drukkolni. Ha egyedül lennék, az nem sokat számítana. De nem hiszem, hogy egyedül vagyok. Ügy vélem, sok amerikai érzi ugyanazt az undort, amit én érzek. Osztoznak az én bűntudatomban. Együtt dühön- genek velem. . . “Ha ez igy van, akkor be kell fejeznünk ezt a had járatot MOST — ha kell: vereseg árán is ! Be kell fejeznünk, mert egész Délkelet-Ázsia nem ér fel a gyii- lölséggel, szégyennel, bűntudattal és őrjöngéssel, a- mi az amerikai népet széjjel tépi. Véget kell vetni nem annyira azoknak a fiataljainknak a kedvéért, akik meggyúlölték Amerikát,hanem azoknak az érdekében, akik valahogy mégis megőrizték szerete- tüket iránta. . . “Kétlem, hogy én valaha is szeretni tudom hazámat olyan kritikátlanul, ahogy ifjúkoromban szerettem. És ez talán üdvös dolog. . . ÜZLETEMBEREK A BÉKÉÉRT Nem sokat lehetett hallani eddig a “Business Executives Move for Vietnam Peace” működéséről. De az egyik alapitó tag, Henry E. Niles, a szervezet elnöke, a csoport felelevenítéséről számol be. A B. E.M.-et 1967 őszén szervezték meg, amikor nyílt levelet küldtek Johnson elnökhöz, amelyben a bombázás beszüntetését és a csapatok kivonását követelték. A szervezet, mint Mr. Niles mondotta, múlt novemberben, San Franciscóban válaszúira került. “Akkor, az országos konferenciánkon úgy döntöttünk, vagy haladunk előre, vagy feladjuk az egészet. Elegen voltunk, akik úgy éreztük, fontos figyelmeztetni az ország üzletembereit arra, hogy nem tartunk kifelé a háborúból. Az a baj, hogy nagyon sokan ebben hisznek,” mondotta. Mr. Niles, aki múlt márciusban mondott le a Baltimore Life Insurance Co. elnökségéről, quaker és politikailag független demokrata nézetű. Azt mondta, a B.E.M. újjászületésére a háború tovább- fokozasanak a veszélye miatt volt szükség. “A lehetőség, hogy az elnök nukleáris fegyvereket használ, komolyan aggaszt bennünket. Ez a harmadik világháborúra vezethet,” mondotta. Mr. Niles Staughton Lynd professzornak, a polgárjogi és békeharcosnak az apósa. Mint mondja, a mozgalom a kongresszusra fogja tevékenységét koncentrálni. “De remélem,eljön a nap, amikor ismét elhiszem amit az én hazám mond, és ismét helyeselhetem, amit cselekszik. Szeretném, ha újra lenne hitem ha- zám célkitűzéseinek igazságában es eszméinek nemességében. Másszoval: nagyon, de nagyon szeretnék ismét szurkolni az én saját szülőhazámért ! ” ****•*«•*• Terszüke miatt kihagytam két-három paragrafust az eredeti cikkből, de esküszóval állíthatom, hogy a kimaradt részek még erősebben aláhúzták volna azt, amit a neves cikkíró voltaképpen mondani akart: Amerika jövője szempontjából a szégyenteljes indokínai népirtásnak az azonnali befejezése — még vereség árán is ! — sokkal üdvösebb és kívánatosabb volna, mint az öldöklés folytatása, még ha az győzelemmel járna is ! És nem kell mondanom: ezzel a lélekmardosó, de példaadóan becsületes kiállásával az iró az amerikai nép óriási többségének a lelkiismeretét szólaltatta meg. Milliók és milliók — hitem szerint Amerika népének legjobbjai !— jobban rettegnek egy győzelemtől, amely végképpen és lemoshatatlanul bemocskolná ennek az országnak az arculatát, mint a “vereségnek” látszó visszavonulástól, ami nemhogy megalázná, hanem világpresztizs dolgában sokkal magasabb piedesztal- ra emelné Amerikát, mint amelyen valaha is állott... ********¥*¥♦#♦* A BÁNYÁSZOK FIGYELMÉBE 1970-ben űj törvény lépett életbe, mely feljogosítja a szénportól tüdőbetegségbe esett bánya szokat a betegbiztosításra. Ugyancsak bányászok özvegyei, akiknek férje szénpor áltál szerzett tüdőbetegségben halt meg, jogosak a törvényben előirt előnyökre. Azok a bányászok, vagy özvegyek, akik eddig nem adták be kérelmüket, jelentkezzenek a Social Security Hivatalban és nyújtsák be a szükséges a- datokat. Ismételjük: jogosak ezen előnyökre a bányászok még akkor is, ha már évek óta nem dolgoznak a bányában. Jogosak az özvegyek is, tekintet nélkül arra,hány evvel ezelőtt halt meg a férjük. Henry E. Niles, Marriner Eccles, Bennet Cerf, az “Üzleti Vezetők Vietnámi a Federal Reserve Board volt a Random House kőnyvkiadoBekecsoportja” elnöke elnöke vállalat elnöke Múlt hónapban levelet küldtek ki a kongresszus újonnan megválasztott tagjainak, amelyben bejelentik, hogy egyik tagjuk meglátogatja őket. A washingtoni irodájuk más üzletembereknek is leveleket küld ki, amelyben kéri, lépjenek érintkezésbe a kongresszus tagjaival. “Ha egy tárgyról 12 levelet kapnak, ezt a képviselők figyelemre méltónak tartják. Ha ezt üzleti levélpapíron küldik ki, biztosak lehetünk, hogy még nagyobb figyelmet fordítanak rá,” mondotta Mr. Niles. “Nincs sok reményünk arra, hogy Nixonnal való közvetlen érintkezésben öt megváltoztassuk. De a kongresszus megnyirbálhatja az ö szárnyait.” Helyi fiókokat akarnak szervezni az államokban, ahonnan testületileg mennek majd Washingtonba képviselőkhöz, szenátorokhoz. Az iparágakon belül is fiókokat állítanak fel, mint pl.: New Yorkban a ruha- és könyvkiadó szakmában, Los Angelesben a lakásberendezési iparban. A rossz gazdasági viszonyok miatt sok üzletembernek kinyílik a szeme. “A helyzet rossz és nem javul” - mondta, “ egyre többen veszik észre, hogy a háború hozza az inflációt.” Mr. Niles maga, több más ok mellett, azért is csatlakozott a mozgalomhoz, mert “úgy éreztem, a háború a dollár szilárdságát veszélyezteti és még most is ezen a véleményen vagyok.” V. K.
