Amerikai Magyar Szó, 1971. január-június (25. évfolyam, 1-25. szám)

1971-03-04 / 9. szám

8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, March 4, 1971 Bocob/aélto* í. Szorongással kezdődött. Hátrahajtott fejjel ültem a széken, és nem tudtam, mi lesz. Furcsa csönd vett kö­rül, odakint sütött a nap. A tükörben láttam, hogy a hátam mögött fehér köpenyes alakok mozognak, hangtala­nul. Az egyik kérdezett va­lamit. Sem a kérdést, sem a választ nem értettem. , — Felkelsz — mondtam magamban — és szépen ki­sétálsz innen, mielőtt elkez­dődne. Még megteheted. De az ösztönnél erősebb volt bennem a szégyenkezés. Nem mozdultam. Vártam, mi lesz. 2. Aztán szappanozni kezdték az arcomat. Csak a kezet lát­tam. A kéz biztosan szorítot­ta a pamacsot, könnyed, ruti­nos csattogással verdeste a képemhez. Megnyugodtam: nem lesz baj, rendben lesz minden. Fekete hajú lány hajolt fö- lém, mellette egy szőke állt, éppen a borotvát fente. — Gyere — mondta a fe­kete hajú — a másik felét te csinálod. A szőke közelebb lépett. Gyöngéden dörzsölte a szap­panhoz a pamacsot. — Bátran — mondta a fe­kete — a fülét meg a száját nem kell. A szőke kezében úgy állt az ecset, mint az enyém­ben a partvis. A szorongás megint feltámadt bennem. Óvatosan érintette az ar­comhoz a pamacsot, közben a bal keze mutató- és hüvelyk­ujjával megragadta az orro­mat. Kiszámított mozdulat volt, nem a hosszas gyakor­lás, hanem a szorgos tanulni- vágyás eredménye. Tüsszen­tettem. — Bocsánat — mondta a lány, és a fülemből egy ken­dővel kitörölte a habot. 3. Egyre több fehérköpenyes gyűlt körém. Figyelték a mű­veletet. — Elég — mondta a fekete hajú — rendben van. A borotva fémesen villogva közeledett a jobb fülemhez. — Túlélni — mondtam ma­gamban —, a többi nem szá­mít. Még az se számít, ha egyenként tépdesik ki a sző­röd. De a penge simán siklott az arcomon. Néha gyengéden a megfelelő irányba fordítot­ták a fejemet. — Alkoholt? — kérdezte végül a lány. — Azt — mondtam. A han­gom még furcsán rekedt volt, de már oldódott bennem a feszültség. = Az jót tesz üyettkor.. 4. Mindez a Nívó Fodrásszö- vetkezet Gyulái Pál utcai tan­műhelyében történt. A <►gya­kornokok-n egészen fiatal lá­nyok. A tanműhely az alábbiak­ban különbözik egy »igazi* fodrászattól: 1. Ha a szádba megy a hab, elnézést kérnek. 2. Nem kaparják le a ké­pedről a bőrt. 3. De a szőrt lekaparják. 4- Nem beszélnek Fradi- vereségről, mikor torkodon a kés. 5. Nem spórolnak az alko­hollal. 6. Nem használnak alko­hol helyett Szent István kese- rüvizet. 7. Nem várnak borravalót. 8. Ez nem biztos. 9. Alig van vendég, mert csak a legelszántabbak mer­nek bemenni. 10. S mindezek ellenére jó­val kevesebbet fizetsz. 5. A következő nap délelőtt­jén, amikor arra mentem, két szőrös férfi állt a bolt előtt. — Fodrász! — mondta az egyik. — Az — mondta a másik — borbély. — Nyitva van. — Nyitva. — Bemenjünk? — Be. Tanköteles korú lányok jöt­tek, sportszatyorral. Eltűntek a tanműhely mélyén. A két szőrös férfi összerez­zent. — Kik ezek? — kérdezte az egyik. — Nem tudom — mondta másik. — Ezek beretválnak? — Ügy látszik, ezek. — Ki is van írva: tanmű hely. — Na, akkor menjünk. — Hát menjünk. És a két szőrös kemény férf tovaballagott az utcán. Pedig — tapasztalataim alapján állíthatom — nyűgöd tan bemehettek volna. Kelle mes odabent minden, a kör nyezet, a hangulat — még beretváíás is. 6. — Aki volt itt egyszer, visszajön — mondták a lá­nyok'— másképp baj lenne, mert fej nélkül nem lehet szakmát tanulni. — Gyávák a férfiak — mondta egy spaniel-frizurás. — Láttam a múltkor az egyiknek remegett a lába, amikor a "székbe ült. Pedig már azelőtt két embert meg­borotváltam. ö volt nekem életemben a harmadik. — Én már nem félek — mondtam, és hátrahajtottam a fejemet a széken. — Nincs is mitől — mond­ták, és kitörölték a számból a habot. Kristóf Attila CSAK EGYSZER J£ÉT HETE történt, a Tót Eszti lakodalmán. Illetve már előbb kezdett történni, mi­kor Tót Ferenc bort keresett a nagy trakta- mentomra, mert az övé nem volt elég. Elad­dig keresett, hogy Nádazóhóz is bekopogta­tott. — Te Lajos! Nem volna egy kis eladó borod ? — Volna, ha van — felelte Nádazó. — És mivel van, csakugyan van. Akár öt hektó. — Kettő kéne, de jó. Közben Tótnak jut eszébe, hogy ez a Ná­dazó borügyekben igen huncut férfiú, egy­szer — vagy tizenöt éve — oly cifrán rászed­te a varjasi kocsmárost, hogy a kövér embert majd megütötte a guta. Hozzáteszi hát még- egyszer: de csak akkor kell, ha igazán jó! Hogy jó-e? Nádazó mosolyog a bajusza alatt. És megy a pincébe, és hoz fel egy ha­sas korsóval: na, kóstold meg. Tót megkós­tolja. Csakugyan jó bor, az ellenség se mond­hat rá rosszat. Mire a kancsó kiürül, az e- gyesség is megvan, és Tót ropogós százaso­kat hagy ott fogadóul. Nádazó a kapuig ki­séri, és azt súgja neki, a füléhez hajolva: te Ferkó, olyan jó bor ez, hogy hektója vígan elbír tiz liter vizet. — Nekem eszembe se jut ilyesmi — le­gyint Tót. Nem is. De mikor több és több vendég i- gérkezik a lakodalomra, mégis eszébe jut. No hiszen, — véli — meg se érződik az a kis viz: meg aztán, ha nem oly mérges a bor, legalább észnél marad a násznép . . . Eladdig győzögeti magát, mignem egészen meggyőződik, és a két hektó borhoz bele­ereszt a hordóba húsz liter vizet. Azonban a lakodalmasoknak nem igen iz­ük az itóka. Isszák, mért nincs más: de csaT itt-ott dalolgat egy legény, úgy látszik, nincí nóta a Nádazó borában. Hm, — tűnődik Tót, és a biztatás kedvéért poharat ragad maga is, fenékig hörpintve. No de a bor csakugyan gyengécske. Vödörszám ihatná az ember, akkor is inkább mászkálásra, semmint kedv­re ösztökél. Lötty ez, — dühöng Tót — na megállj, Nádazó, kitekerem a nyakad: mást hoztál te, nem azt, amit megkóstoltattál ve­lem ! Keresi Nádazót a vendégseregben, és nő benne az indulat. Végre is elcsípi a sarokban. Félrehúzza. Lajos, az anyád! — esik neki — becsaptál! Vinkót hoztál bor helyett! Nádazó szembenéz vele nyugodtan. Hogy ő? Biz ő bort hozott. — De nem! — sziszegi Tót. — Amit nálad ittunk, az más volt. Az bor volt. Olyan jó bor, hogy azt mondtad, elbír tiz liter vizet. — El is — feleli jámborul Nádazó. — De csak egyszer. Tót majd felrobban mérgében. — Hogy hogy egyszer7 Hiszen én csak egyszer tettem bele! — Na látod, ez az — bólogat Nádazó. Te is egyszer, meg már előzőleg én is egy­szer: ez pajtás, mindösszesen kétszer. Már pedig én azt nem mondtam, hogy kétszer is elbírja a vizet. Való igaz. Ezt nem mondta. Dobozy Imre PROBATETETEL. i; A MAGYAR TÁRSASKÖR ii :• ^ ^ ^ ;; március 28-án, vasárnap <> <; 1 órai kezdettel ! > |l BANKETTET || ! rendez a Young Women Christian Association j ;; (Eighth Avenue és 51. St.) New York, N. Y. !> <; Clark Auditóriumában -jj * * I I I; a Magyar Szó javára. Finom kétfogásos ebéd ;[ | Részvételi dij $5.00 személyenként ;! ! > !! Ünnepi szónok: Deák Zoltán ii SZÉPPROGRAM $ Rezerválásért hívja: ALgonquin 4-0397. j; — Beszélj egy kicsit a fiaddal — adta ki az utasítást tegnap este a feleségem. — Megint csu­da dolgai vannak. Szétdúlt egy békés családi tűzhelyet. — A mi Pistink? — Persze, hogy ő! Várj, elmondom sorjában. Délután éppen a vacsorát készítem, amikor be- , állít Kovácsné. Tudod, az a kövér, szőke asszony a negyedik emeletről. A szemei vörösek a sírás­tól, tördeli a kezeit s reszkető hangon könyörög, mondjam meg, mit tudunk mi a férjéről. — Nem értem — szóltam közbe. — Hát mit tudhatnánk mi Kovácsról, hiszen éppen csak hogy köszönő viszonyban vagyunk. És mi köze az egészhez Pistinek? — Éppen ezért kell beszélned vele. Képzeld, a fiúnk délelőtt megszólította Kovácsnét a Közért­ben s megkérdezte, nem fogja-e őt a közeljövő­ben elhagyni az ura? Mit szólsz ehhez? Szegény asszony csak hápogott, meglepetésében. Ez a szemtelen kölyök ekkor megjegyezte, hogyha ez. a szomorú esemény bekövetkezne, ne essen két­ségbe, hanem azonnal értesítse őt, és számíthat támogatására. Felhívom figyelmed, hogy ezek a Kovácsék nemrég ünnepelték húszéves házas­sági évfordulójukat és az asszony még egy cso­kor rózsát is kapott a férjétől, aki nem iszik, nem dohányzik, rendesen hazaadja a fizetését és tessék! Délután már össze is vesztek, mert Ko­vácsné szentül hiszi, hogy valami nő van a do­logban, mi tudunk róla és Pisti is ezért figyel­meztette őt. Hát csak beszélj a drágalátos fiad­dal! Ezzel kivonult a konyhából és otthagyott en­gem az emésztő atyai gondok közepette. Három rövid csengetés. Ez Pisti egyezményes jele. Megjött az iskolából... — Kezicsókolom. Anyu mondta, hogy Apu be­szélni akar velem. — Igen, fiam, ülj csak le. Ügy szólok hozzád, mint férfi a férfihez, és ha nem felelsz őszintén, Ifjabb korunkban többnyire a ta­pasztalás, később az erő hiányzik, hogy valóban nagyot s az emberiség­re nezve hasznost vihessünk véghez s igy múlik el életünk, melynek el­ső felében nem tudjuk, mit kezd­jünk erőnkkel,a másikban, mit kezd­jünk tapasztalásainkkal. EÖTVÖS két extraméretű fülest kapsz. Mit tudsz Kovács bácsiról, aki a negyediken lakik? — Semmit. — Nem láttad mostanában valami fiatal, ide­gen néni társaságában az utcán vagy a cukrász­dában? — Nem! • — De hát akkor honnan veszed, hogy el fog válni Kovács nénitől? Vagy nem ezt kérdezted tőle ma délelőtt a Közértben? És nem azt mond­tad, hogy ez esetben támogatni fogod? Nos? — Igen, ezt kérdeztem. De csak azért, mert kényszerhelyzetben vagyok. — Micsoda? — Igen, kényszerhelyzetben. A második úttörő próbatételben van egy pont, hogy segítsünk az egyedülálló, magukrahagyott embereknek. Pin­céből fát felhordani, bevásárolni, levelet postára vinni. Sajnos, a mi házunkban csak két ilyen idősebb asszony van és azok sem magányosak, gondoltam kipuhatolom Kovács nénitől, hátha elhagyja őt nemsokára az ura és akkor segíthe­tek neki. Apu is mindig azt mondja, ha nem tu­dok valamit, kérdezzem meg bátran. Hát én megkérdeztem. Ez csak nem bűn? ... — Erre még visszatérünk — szakítottam félbe. — Egy dologra vagyok csak kíváncsi. Miért nem az öreg Berte néninél érdeklődtél előbb, hiszen ő sokkal öregebb, mint Kovács néni, és ő való­ban magányosan él? — Ö is számításba van véve — magyarázta tü­relmesen Pisti. — De csak tartaléknak. Ha Ko­vácsék nem válnak. Berte néni a hatodikon la­kik és azért nekem sem mindegy, hogy a negye­dikre, vagy a hatodikra cipelem fel a szenet, meg a fát. . Kürti András RÉTESHÁZ ÉS CUKRÁSZDA 1437 THIRD AVENUE, NEW YORK, N. Y. (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484. Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi, Bar. Mitzvah-torták. — Postán szállítunk az ország minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva

Next

/
Oldalképek
Tartalom