Amerikai Magyar Szó, 1970. július-december (24. évfolyam, 27-49. szám)

1970-12-10 / 48. szám

12

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD

Thursday, Dec. 10, 1970.

SPORTHÍREK

f >~~~ -- -*r--irfí-z-r

II. Dózsa—Pécsi Dózsa 5;1 (2:1)

Mintegy hétezer néző előtt a Megyeri utón az

U. Dózsa váratlanul nagy gólarányu győzelmet aratott, jóllehet több mint ötven percig a pécsiek ellenálltak. Az újpestiek győzelme annál értékesebb, mert a sérült Fazekas nem játszott. Dunai II. gólja (22. perc) után Kocsis egyenlített (25. p.), s a szünet előtt Bene szerezte meg az újabb vezetést csapatának. A 63. percben Horváth. a 71. percben Bene góljával már 4:1 volt az eredmény, majd az utolsó percekben a Nagy helyére beállt Kellner állította be az 5:l-es végeredményt. Még ezt megelőzőleg Zsolt játékvezető kiállította Mátét és Noskót.

Ferencváros-Dsósgyőr 1:1 (1:0)

Diósgyőrött úgy látszik nem csökkent a futball — és a Ferencváros — varázsa: húszezer néző várta a tribünökön a fővárosiak vendégjátékát. A szurkolók nem csalódtak, mert a mérkőzés legnagyobb részében változatos játéknak lehettek

szemtanúi és a hazaiak örömére a Diósgyőr az utolsó előtti percben elért egyetlen góljával otthon tartotta az egyik bajnoki pontot.

Az első félidő a Ferencvárosiaké volt, mégiscsak a 42. percben jutottak gólhoz a zöld-fehérek. A i'utinos Novák egy szabadrúgást ügyesen Szőkéhez továbbított, aki elegánsan lőtt a kapuba (1:0). A második játékrész már kiegyensúlyozott volt, Géczinek is többször kellett közbeavatkoznia, sőt egy alkalommal Novák az üres kapuba tartó labdát a gólvonalról vágta ki. A 89. percben azonban a teljes FTC-védelem sakk-matt helyzetbe került: a középcsatár Horváth a jobb oldalra húzódva átívelte a labdát Páncsicson és társain, s a második félidőre beállt Sikora ballábas lövéssel, remek góllal bizonyította be, hogy érdemes volt szerepeltetni (1:1).

Lezárnak 5 közjóléti irodái

NEW YORK, N. Y. — Február elsején lezárnak a város 50 közjóléti hivatalából öt helyiséget. Lindsay polgármester igy óhajt pénzt takarítani, a város kiadását csökkenteni.

A Közjóléti Hivatal 10,000 alkalmazottja tiltakozik Lindsay e lépése ellen.

“Ez csupán azt jelenti, hogy 125,000 férfinak és nőnek messzebbre kell utaznia, ha érintkezésbe akar lépni a Hivatallal, ami sok esetben dupla útiköltséget, $1.20 kiadást jelent, ami egyenlő egy személy napi élelmezési költségével. Ez az intézkedés megneneziti mind a közjólétre szorulók, mind a hivatal tisztviselőinek helyzetét” — mondotta Victor Gotbaum a szakszervezet elnöke.

Szabadlábra helyezték

MONTREAL. — A Quebec önállóságáért harcolók szabadlábra helyezték az 59 napig fogva tartott James Richard Gross angol tisztviselőt azzal a feltétellel, hogy azok, akik őt fogva tartották, minden molesztálás nélkül Kubába repülhessenek.

Cross fogsága dacára jó karban került vissza családjához.

Moszkva. — A Szovjet Kommunista Párt jövő év máreiuáában tartja 24. kongresszusát.

¥éres tüntetések Saigonban

SAIGON. — Egy amerikai katona megölt egy délvietnami egyetemi diákot. Mikor ennek hire terjedt, ezrek vonultak az utcára, követelték az amerikai katona kiadását, vietnami törvényszék elé állítását. Véres összeütközésre került sor, a tüntetők és a kirendelt rendőrség között.

Detroit, Mich. — Egyezmény jött létre a Ford autóvállalat és az autómunkások szervezete között.

Lényegében azonos ez az egyezmény az autómunkások és a GM vállalat közti egyezménnyel.

Sztrájkba lép 500,000 vasúti munkás

WASHINGTON, D. C. — Nixon elnök felszólította a kongresszust: hozzanak törvényt, mely 45 napra megtiltja a vasúti munkások sztrájkját.

C. L. Dennis a vasúti hivatalnokok szervezetének elnöke kijelentette: “törvény, vagy nem törvény, szerda éjjel 12 órakor sztrájkba lépünk, ha addig nem jutunk egyezményre a vasut-vállalatokkal. A vasut-bárók oly változásokat követelnek, mely a munkások ezreinek munkáját veszélyeztetné.”

Elrabolták a svájci nagykövetet

RIO DE JANEIRO. — A brazil Nemzeti Felszabadító Szövetség tagjai elrabolták Giovanni Enrico Buchert, Svájc nagykövetét.

November 10-e óta a hatóságok letartóztattak több mint 5000 egyént abban a hiszemben, hogy ezzel megakadályozzák a további “diplomata-rablásokat.”

A “diplomata-rablók” követelik a politikai foglyok szabadonbocsátását.

Hátat fordítanak Nixonnak

WASHINGTON. D. C. — Nixon elnök által kinevezett különböző tisztséget betöltő feketék egyre nagyobb számban mondanak le állásukról.

Hir érkezett, hogy James Farmer a közjóléti miniszter helyettese is beadta lemondását.

Rawalpindi. — A pakisztáni parlamenti választásokról jött első jelentések arról számolnak be, hogy a baloldali pártok jelöltjei nyerik el a 300 tagú törvényhozó testület többségét.

MÁS IS TANULHAT BELŐLE! "LAPODAT SEGÍTED.

HA HIRDETŐINKET TÁMOGATOD!"

HAZAFELÉ

(Folytatás a 9-ik oldalról)

Carl gyorsan felült.

— Hány óra?

A háziasszony megállt az ajtóban.

— Már rég megebédeltünk -— válaszolta.

— Fél hét, hétre járhat.

— Hét óra? — Cárinak elakadt a lélegzete. — Elmulasztottam az autóbuszt!

— Melyiket ?

— A négyórásat.

— Hát azt bizony alaposan elmulasztotta — mondta a háziasszony. — Alkohol és menetrend ellensége egymásnak, fiatalember. — Dohogva levonult, nyitva hagyta Cárinak az ajtót.

A telefon! Carl felpattant. Émelvgett, bizonytalanul állt a lábán. Összekapta fürdőköpenyét, és lebotorkált a lépcsőn. A telefon! Gyöngeség szaladt végig az erein. A telefon! Megígérte anyjának, hogy nem iszik. Az anyja azt mondta, hogy az apja . Carl nem emlékezett az apjára. Réges- reg meghalt. És most anyja is. .. egy szó mint száz, hét órakor reges-rég otthon kellett lennie, ott kéne ülnie az ágya mellett, és kezét fogni. Egy órája otthon lehetne. Most meg az édesanyja. . . ki tudja.. .

Felvette a kagylót. Hangja az ijedtségtől rekedten.» érdesen szólt:

— Halló... Igen, én vagyok, Carl... Igen, Mrs. -Ros si ter. . . — Carl, aranyom, vártunk a hatórás busszal. A férjem eléd ment a kocsival, hogy fölvegyen, azt gondnkuk, ugv hamarabb ide érsz.j Carl, aranyom.

— TcshélÚ Mrs. Rossiter!-— Az anyád...

'—Tessék. Mrs. Rossiter?

—- Anyád meghalt. Éppen most. Úgy gondoltam, jobb, ha megtudod, hátha még nem indultál el. Úgy gondoltam talán. . .

Carl egy pillanatig nem hallotta, mit mond Mrs. Rossiter a. telefonba. Aztán annyit értett, hogy valamit kérdez, és most megismétli a kérdést.

— Jerry fölmehetne érted Chicagóba, és lehozhatna kocsin még ma este. Akarod, hogy fölmenjen érted, minthogy holnap reggelig nincs autóbusz?-— Ha megkérhetném. Mrs. Rossiter... Vagy nem! Inkább mégse! Egv-két dolgot még el kell intéznem, mielőtt hazamegyek. A bankba is be kell néznem. Föltétlenül. I)e holnap reggel az első busszal lemegyek. Az elsővel Mrs. Rossiter! Korán reggel otthon leszek.

— Szomszédaid vagyunk és barátaid, Carl. Ugye tudod, ez is a te otthonod, gyere egyenest hozzánk.

— Igen, tudom, Mrs. Rossiter. Köszönöm. Oda megyek.

Felrohant a lépcsőn, magára kapta a ruháit. El kell mennie, ki, ki az utcára! Teste égett. Ä torka kiszáradt. Felkapta a borosüveget és elolvasta a cimkéket. Jó bor! Csúszik, melegíti a torkát. Csak gyorsan, mielőtt a háziasszony észreveszi. Gyorsan! Mrs. Dyers nem értené meg. miért siet. Vajon egyedül halt-e meg? Gyorsan magára kapta a kabátját, és leszáguldott a lépcsőn. Odakinn sötét volt. Az utcai lámpák sötétben világítottak, mint máskor. Vajon egyedül halt-e meg? Az utcasarkon kocsma volt, ablaka homályosan sárgállott. Carl sosem járt még benne, de most bement. Most már ihat, amennyit akar. Egyedül, otthon egyedül! Vajon egyedül halt-e meg?

A kocsma rideg volt, barátságtalan, mint egy pajta, A wurlitzer rekedt hangú slágert-játszott. A masina mellett barna bőrű nő álldogált, és mái gábau dúdolta a dalt; haja sötéten göndörödött

elő kicsiny fehér sapkája alól.

Carl a -bárpulthoz lépett. A csapos végighuzta törlőrongyát a pulton az uj kuncsaft előtt.

— Mi lesz ? — kérdezte.

— Adjon valami italt — mondta Carl.

— Whisky jó lesz?

— Jó.

— Nem rendelne kettőt ? — kérdezte a göndör- hajú nő.

— Dehogynem. Két whiskyt kérek — mondta Carl.

— Mi lelte? Hisz rázza a hideg! — kiáltott fel a nő.

— Fázom — válaszolta Carl.

— Ittál? — kérdezte a nő közelebb lépve. — De nem olyan a szagod, mintha whiskyt ittál volna.

— Nem is azt ittam — válaszolta Carl. — Hanem bort.

— Úgy, szóval kevered az italt, mi? Nem bánom! De ha ez a borral kevert whisky megárt neked, öcsikém, akkor haza kell vigyelek magamhoz.

—■ Haza? — kérdezte Carl.

—Haza bizony, haza, hozzám. Te meg én, egyedül, hazamegyünk. — És átkarolta Carl vállát. •

. — Haza? — ismételte Carl.

— Haza hát, öcsikéin! Haza, énhozzám.

— Haza? — akarta volna ismételni Cári, de hangja elcsuklott, zokogás rázta meg az egész testét. Feje előrebukott a bárpultra, a karjára. Sirt. A csapos meg a nő hüledezve nézték.

Aztán a nő megszólalt, szelíden, gyengéden:

— Részeg vagy, fiacskám! Gyere no, szedd ősz sze magad. Hazaviszlek. Nem is magamhoz, hanem tehozzád, ha igazán haza akarsz menni.

Szőllősy Klára fordítása