Amerikai Magyar Szó, 1970. július-december (24. évfolyam, 27-49. szám)
1970-12-10 / 48. szám
Thursday, Dec. 10, 1970. AMERIKAI MAGYAR SZŐ — HUNGARIAN WORD ________________________3 NEM CSAK GUINEA Egyre több tudós és iró cáfolja napjainkban mindazt, amire az embereket a háború utáni kor történelméről tanították, de Afrika az a világrész, amelyre vonatkozóan a legtöbb tévhitet, történelmi és politikai hamisítást el kell oszlatni. “A sötét kontinens” Az elnyomók, kizsákmányolok mind igazolni igyekeznek magukat, az elnyomottak állítólagos alsóbbrendűségével, a maguk építő munkájával, rendfenntartó érdemeivel — legszükségesebbnek érezték és érzik ezt a leginkább elnyomott és elpusztított Afrikára vonatkozóan. Közel 500 évig fokozatosan pusztították és leigázták az egész kontinenst, mint vadászterületüket, majd gyarmatos ültetvényüket (és háborúikhoz fekete segédcsapatok szolgáltatóját). Csak két névleg független ország maradt ott, Etiópia (átmenetileg olasz uralom alatt) és a múlt században alapított Liberia, ahol felszabadult amerikai rabszolgák küldték munkára a bennszülötteket, az U.S. nagyvállalatainak birtokain.E században Dél-Afri- ka fehérei felszabadultak brit uraik alól, hogy min denkinél kegyetlenebbül elnyomják az ország fekete többségét. A Földközi tenger mellékén arabok (és berberek) némi önkormányzatot élveztek, mögöttük terült el a “sötét kontinens” a Ráktéri- tőtől messze délre. A fehérek (és arab közvetitők) Afrika népének számtalan millióját ölték meg, még több milliót — népeik javát — rabszolgának hurcolták el. Városaikat, telepeiket, földjüket tönkretették, államaikat megszüntették, kultúrájuknak nyomait is el akarták tüntetni, azzal érvelve, hogy e “po- gányok” és “hitetlenek” nem vehetők emberszám ba, majd hogy egy “alsóbbrendű” fajt képeznek. Pedig — nem beszélve a nyugati kultúrát megalapító egyiptomiakról és az e kultúrát felélesztő arabokról — már a múlt században ismertették a tudósok a Szaharától délre fekvő népek rendezett (a támadó által elpusztított) államait és fejlett kultúráját — de a második világháború kellett hozzá, hogy e népek legalább papíron függetlenekké váljanak. A “független” kontinens A gyarmatosító fehér kormányok és üzletemberek tekintélye elhalványult. A kegyetlen német gyarmatosok már az első háborúban elvesztették birtokaikat, az olaszok a másodikban. Az angolok, franciák, belgák és spanyolok átmenetileg legyengültek, népeik kifáradtak, nehezebb lett más népeket rabságban tartani. Az európai háborúba vezényelt afrikai katonák beleszagoltak a modern hadviselésbe. Csak Portugália őrizte meg gyarmatait (tartományokká nevezve ki őket), a fajvédő Dél-afrikára támaszkodva, de évtizedes harc ban e terület függetlenségre törő népeivel. De a gyarmatrendszer bukásának legfőbb oka volt a Szovjetunió hatalmának és presztízsének erősödése a háború után és Kína felszabadulása. Hogy Afrika és Ázsia gyarmati népeit e szocialista hatalmak befolyásától megóvják, szimpátiájukat maguknak nyerjék meg, a gyarmatos hatalmak nem akadályozták meg a legtöbb leigázott nép felszabadulását, függetlenné válását. Nagylelkű humánizmus? A propaganda azóta is hirdeti az angolok, franciák, spanyolok, belgák és hollandok nagylelkű humanizmusát, holott sok vérbe került, mig ők (illetve kormányaik és tőkéseik) a megváltozott helyzet tanulságát levonták. Indonézia, Korea (és elsősorban Indokina), Yemen, Algéria, Ciprus, Kenya, Kongó, Angola, Mozambik, Madagaszkár. Tunisz népei szörnyű veszteségeket szenvedtek függetlenségükért küzdve, uraik csak akkor mond tak le birtokaikról, amikor saját népeik már túlságos hangosan tiltakoztak az áldozatok miatt, így aztán ma már Afrikában 41 “független” ország van, más tucatnyi alakult Ázsiában és a Karibi tengeren, csupán Afrika déli részén maradtak gyarmatok, bárhogy nevezik őket. Visszagyarmatositás A volt birtokosok (és az U.S.) azonban változott formában, de tovább akartak felettük uralkodni. Az uj országok nagyrésze kevéssé életképes. Földrajzi, néprajzi, nyelvi, gazdasági szempontokat elhanyagolva szinte tetszésük szerint kanyaritották ki határaikat a kontinensen, sok ország területe és lakossága oly kicsiny, hogy védelemre, önálló politikára képtelenek. Az államiság fő feltételei hiányoztak belőlük. A gyarmatosok régi mezőgazdaságukat, állattenyésztésüket kiölve monokultúrára — egyetlen terményre, mint gumi, kakaó, földi dió — rendezték be őket; iparuk, modern közlekedésük, pénztőkéjük, intelligenciájuk, felsőbb oktatásuk (a gyarmatosok örök szégyenére) nem volt, modern fegyverzetük sem, amellyel volt uraik ellen védekezhettek volna. (Franciaország fenntartotta a jogot, hogy volt gyarmatait megszállja, többször élt is ezzel.) Mindent, amivel modern országot épithettek, külföldről kellett kapniok s a nyugatiak megakadályozták a legtöbb esetben, hogy a kedvezőbb feltételeket ajánló szocialista hatalmak segítségét igénybe vegyék. Mégis, a világpolitikai helyzet úgy alakult, hogy számos afrikai ország ezekkel szorosabb kapcsolatba lépett és bizonyos szocialista elvek alapján igyekezett rendszerét kialakítani (amit azonban legtöbb esetben nem lehetett szocializmusnak nevezni). Algeria, Libia, Egyip- toh, Ghana, Guinea, Mali, Szudán, Brazzai Kongo, Tanzania (Tanganyika és Zanzibar), újabban Zambia ezen az utón indultak meg. Újabb támadások Sokuknak hamar elébe álltak. Egyiptomot Anglia, Franciaország és Izrael orvul megtámadták — ez azonban szovjet segítséggel kivédte a támadást; 1967-ben Izrael újra megtámadta, de Nasz- szer hatalmát nem sikerült megdöntenie. Tunisz ellen a franciák inditottak pusztító támadást, Csadban, Togóban és másutt is ők védték meg az őket szolgáló kormányokat. Kongóban a belgák és amerikaiak az ENSZ leple alatt segítették uralomra az ellenforradalmat. Szudánban az arabokat és a feketéket igyekeznek egymással szembeállítani. Zambiát Dél-afrika és a fajüldöző Rhodesia szorongatják. Délnyugat-Afrikát Dél- afrika azzal az ürüggyel tartja gyarmati sorban, hogy azt a “Népszövetség” helyezte védnöksége alá, ez pedig már megszűnt. Mali és Ghana baloldali vezetőit elűzték, illetve elfogták és helyükbe az imperialistákat szolgáló katonai juntákat he- helyzetek. Különösen Ghana elnöke, Nkruma volt szálka a szemükben, mivel ez volt az első — és legnagyobb tekintélyű — független államfő a Szaharától délre és. ő az életképtelen kis országokat pánafrikai szövetségben kívánta egyesíteni. Az azonban túl hatalmas lett volna ahhoz, hogy a visszagyarmatositók tetszésük szerint aknázzák ki ez országok nyersanyagforrásait, fejlesszék ottani bányáikat és ültetvényeiket, olajforrásaikat, kiépítsék nyersanyag-feldolgozó iparukat, kisebb kockázattal és gonddal, mint a régi gyarmati időkben, amikor mégis gondoskodnak kellett volna arról, hogy ott ne haljanak túl sokan éhen. Mindenütt találnak szövetségeseket az uj urak-katonatisztek, megvásárolható politikusok, spekulánsok között és vannak fekete országok, amelyek — mint Malavi és Madagaszkár — nyíltan az elnyomó Dél-afrika és Rhodesia szekerét követik. A felszabadult országok népei még a ta- nultság, műveltség és politikai öntudat alacsony fokán állanak, vezetőik sokszor hajlanak a korrupcióra, az osztályellentétek erősödnek náluk: igy látják volt uraik, mikor jön el az ideje nyilt ellentámadásnak. Dél-afrikában már egy gazdaságilag hatalmas, katonai kulcspozícióban levő fajvédelmi blokk, sőt birodalom fejlődik ki az angolok és más nyugati hatalmak tűrésével és támogatásával, amelyek az ENSZ-ben megakadályozzák, hogy hatékony eszközöket rendeljenek el ellenük. Nem csak Guineáról van szó Észak-Afrikában már korábban kialakult egy baloldali, enyhén szocialista blokk: Ghana, Mali és Guinea. A két elsőben már uralomra juttatták az ellenforradalmat, most guineai disszidenseket inditottak Szeku Túré elnök ellen, portugál segítséggel, hogy az Egyenlítőtől északra a szocializmus nevét is kiirtsák és innen nyomást gyakoroljanak nyugati hatalmak alól egyre inkább felszabaduló arab országok ellen. Ezért kell azt tudni, hogy most sem csak egy országról, a szegény és gyenge Guineáról van szó, amelynek óriási bauxit- tartalékát a támadók — a Portugáliának juttatott NATO-fegyverekkel — maguknak akarják lefoglalni. Ha a támadás nem sikerül, uj következik, például lenyomják termékei világpiaci árát, amikép Nkrumát elsősorban azzal buktatták meg, hogy a kakaó árát a sárga földig lenyomták. A harc világméretekben folyik, Korea, Vietnam, Kam bodzsa, Laosz, Tailand, Indonézia, újabban Burma, Guinea — nemsokára talán Csile és újra Kuba — csak mellékhadszinterei. Peregrinus HÍREK II AUTÓMOSBÓL A detroiti üzletek nem tartanak játékot, ami katonai felszerelésre emlékeztet. Az üzletvezetők azt mondják, hogy a szülők nem vásárolnak már a fiuknak puskát és más hasonlót az utolsó 5 év óta. Nem fogynak többé az ágyuzó, bombázó játékok. A háború eltűnik a játékpolcokról. • 35 nő egy évvel ezelőtt szervezett meg egy csoportot, melynek tagjai most egyetemeken és iskolákban tartanak előadást a békéről, a háború ellen. Tanítani akarják az ifjúságot, hogy a háborút emberek csinálják, semmi jót nem tesz, csak ártatlan áldozatokat követel és pusztítást idéz elő. Azért teszik ezt, mert még most is sok szülő úgy neveli gyermekeit, hogy “háború mindig volt és lesz, apád is katona volt, te is az leszel és a hazáért meghalni dicsőség!” Ezek a nők azt kérdezik: Mi a haza? A haza az, mondják, ahol valaki meg tudja keresni kenyerét és családjával boldogan élhet. Tanítják a különböző népek kultúrájának szeretetét, a természet szeretetét. Azt mondják, ha az ember a Holdra tud már jutni, akkor a Föld kincseit is meg tudja menteni a világ népe számára. A földi mennyország lehetséges. Azt akarják ezek a nők, hogy a békét, mint tantárgyat tanítsák az iskolákban, egyetemeken. Céljaik megvalósítására körlevelekben pénzt gyűjtenek. Tavasszal konferenciát tartanak, ahova Detroitból és környékéről 500 egyetemi és középiskolai diákot hivnak meg. Bemutatják nekik Hirosima és Nagaszaki atombombázás utáni képeit. Ezek a képek kiállításon lesznek január 1. és 21. között a W.S.U. Community Art Gallery-jében. Rose Pavloff ROMÁNIAI HÍREK SZÖVETKEZETI TÁRSULÁS A Temes megyei Kiszetó községben megalakult a megye negyedik zöldségtermesztési, szövetkezetközi társulása. Az iktári, szapáryfalvi, kostélyi, sziklási és kiszetói mtsz-ek közös összefogásával tiz hektáron szolár-tipusa melegházakat épitenek zöldségek termesztésére. Az érdekelt mezőgazda- sági termelőszövetkezetek mellett, a fogyasztók is alig várják a munkálatok befejezését és természetesen az első “szüretet.” MÉRLEGEK A szebeni mérleggyárban újabb termékek sorozatgyártását készítették elő. Ezek között szerepelnek az 500 és 1000 kilós uj félautomata hídmérlegek, amelyeknél 38—40 százalékkal csökkentették a fémfogyasztást. Uj termék a 200 kilós automata cementadagoló s az exportra szánt 50 tonnás gépkocsi-hídmérleg prototípusa. Az előkészületben levő prototípusok között megemlítjük még a nagy precizitásu méréseknél használt laboratóriumi mérleget. A szebeni gyárban jelenleg több mint 80 féle precíziós mérőkészüléket állítanak elő. MEGEMLÉKEZÉS DÓZSA GYÖRGYRŐL Sepsiszentgyörgyön ünnepi rendezvényeken emlékeztek meg Dózsa György, az 1514-es parasztháború vezére születésének 500. évfordulójáróL Dálnok nagy szülötte és az általa vezetett paraszttömegek harca jelentőségének méltatása után a sepsiszentgyörgyi Állami Színház művészeinek előadása elevenítette fel Dózsa György történelmi alakját. j
