Amerikai Magyar Szó, 1970. július-december (24. évfolyam, 27-49. szám)
1970-12-10 / 48. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, Dec. 10, 1970. Kilenc év után ismét Magyarországon . Fontosnak tartom elöljáróban megjegyezni, hogy az óhazai helyzettel kapcsolatos Írásaimban észrevételeimet a legjobb akarattal, elfogulatlanul, a tényeknek megfelelően ismertetem. Nem követelek a sok nehézséggel küzdő, természeti kin issekben és modern technikai eszközökben szegény szülőhazánk becsületes vezetőitől és szorgalmas dolgozóitól olyan lehetetlen dolgokat,, melyeket a jelenlegi körülmények között képtelenek teljesíteni. 1970. Junius 25.-én, este a William i'enn csoport 180 utasa, Mrs. Dankó Juliska vezetésével elhelyezkedett a detroiti Metropolitan repülőtéren ránk várakozó nagy gépben, melynek pilótája rövidesen begyújtotta a négy hatalmas erejű jet- motort és lassan elindult a kifutón, földrengető morajlás és sivitás közepette, majd óriási rándi- tással a magasba szőkéit, hogy azután minden átszállás nélkül elszáguldjon velünk Budapestre. Légi utunk gyönyörű napsütésben szép és zavartalan volt, de a Ferihegyi repülőtérre szülőhazánkba érve sötét felhők árnyékolták be az égboltot és amikor a repülőgépből kiszálltunk, mintha vödörből öntötték volna, úgy zuhogott az eső. Mire a röptér épületébe, az útlevél- és vámvizsgáló hivatalba értünk, bőrig áztunk. De a tisztviselők a messziről jött külföldiekkel és vendégekkel szemben a legmesszebbmenő figyelmességet, és udvariasságot tanúsították. így hamar átestünk a vámvizsgálaton és siettünk a hosszú órákon át várakozó rokonokkal és barátokkal találkozni. Azonban a boldog viszontlátás után hamarosan el kellett búcsúzni tőlük, mert a csoport segítőkész kedves vezetője Mrs. Dankó Juliska és férje által odarendelt autóbuszokon a Szabadság Szállóba vittek bennünket, ahol a 180 utast az éjszakára elhelyezték. Autóbuszaink a röptérről félúton még mindig a szitáló esőben haladtak a főváros felé, sajnos nem valami tetszetős útvonalon. Ütött, kopott régi házak, feldúlt telkek, kisebb, nagyobb gyárüzemek, stb. szegélyezték az utat és önkénytelenül is arra gondoltam, nem lett volna-e helyesebb, ha ezen a külföldiek által is jártas, fontos és forgalmas útvonalon kezdték volna meg az újjáépítést és azokat a remekbe szabott toronyházakat, melyeket a főváros kevésbé forgalmas vidékein építettek, inkább erre az útvonalra kellett volna helyezni, a Mária Valéria telep és más vidékek helyett ? A Szabadság Szállóba érve, szivünk hőmérséklete azonnal emelkedett, különösen, amikor megpillantottuk tiszta, kényelmes szobánkat, melyben elhelyezkedve, siettünk megmosakodni, ruhát vált va, még vacsora előtt kimenni a szállodából hogy mielőbb láthassuk az uj Budapest utcáinak eleven, mozgékony életét. Lélekemelő boldog érzés volt látni az Uj Budapestet. A széles jól kivilágított utcákat, a járdákon hullámzó embertömeget, a jól öltözött járókelőket, a szépen díszített kirakatokat és az árucikkekkel bőségesen ellátott és vevőkkel teli üzleteket. Szinte hihetetlen és kellemes látvány volt a nagy autóforgalom, amely majdnem eléri az amerikai városok járműforgalmát. Annyi helyi és különböző országbeli autó futkos fel- és alá a főváros utcáin és olyan sok a taxi és a teherautó, meg az autóbusz, és az egymást sűrűn követő három-szerelvényből álló személyszállító villamos, hogy ezt még álmában sem gondolta volna az, aki 1948-ban Magyarországon járt. Szivet melengető érzés volt látni az egészségtől duzzadó, jólöltözött iskolázott, magabiztos, szépreményü uj generáció tagjait, akik a szülőhazánk termékeny földjeit modern termelő erőgépekkel népesítik be, a városokat és falvakat a huszadik század modern színvonalára emelik és a jövő Eldorádójává, a szorgal másán, becsületesen dolgozó nép paradicsomává formálják. Az óhazába látogatóban járt honfitársaim láthatták és hallhatták, hogy még sok baj és gond van a népi demokráciában, mint pld. egy, két, sőt néha három évig is kell várakozniok, hogy megkaphassák az autót, melyre már befizették a 15—20,000 forint foglalót és melynek ára is megvan már, csak a kormány nem iparkodik őket hamarabb hozzájuttatni... Akinek pedig még nincs kéznél az autó teljes ára, az is azt mondja, hogy emiatt senkinek a feje ne fájjon, majd meglesz, amikor szükség lesz rá, csak a kocsit hozzák minél előbb. És azok a szegény “rabságban” szenvedő magyarok, akiknek már van saját autójuk, tízezrével mennek a Balaton vizébe lehűteni a rendszer ellen felforrott vérüket, s más szórakozó helyekre elűzni a bánatukat. Nagyon sok van köztük, akiknek szülei még lovat sem tudtak venni a “régi jó világban.” Mondták is nekem jó néhányan, hogy látja uram, ez az a hires népi demokrácia, még akkor sem tud autót venni az ember, amikor akar és a pénze megvan rá. Maguknál Amerikában nem igy van, az biztos! Mondtam: igaza van, de ne felejtse el, hogy mi már legalább száz évvel ezelőtt kezdtük a demokráciát, követtük a modern technikát, termelési módszert és Amerikát nem rombolták le 180 év óta egyszer sem. Mégis, ezelőtt 60 évvel, itt sem tudott mindenki azt és akkor venni, amikor akart. Azután Magyarországon azért sem juthat mindenki autóhoz még ma, ha meg is van rá a pénze, mert több és jobb autóutat kell előbb építeni az államnak, autóüzemeket létesíteni, no meg valutát kell adni az uj autókért, alkatrészekért, üzemanyagért, stb. Kár, hogy velem együtt kicsit korán született, mert ha tegnapelőtt, a felszabadulás 25. évfordulóján született volna, akkor 25 éves korára nem kellene 3 évig várnia az autóvásárlási engedélyre... Itt kell megemlíteni, hogy az autóvezetők Budapesten őrületes, felelőtlen gyorsasággal hajtanak. Ugylátszik a város utcáin nincs megszabva, hogy hány kilométerrel hajthatnak és ha van, akkor a forgalmi rendőrség nem érvényesíti a szabályt. Inkább a tiltott helyekre parkolást veszik szigorúan és ott a helyszínen büntetik a kihágást. Ennek több esetben szemtanúja voltam. Bár a gyorshajtókra lennének ilyen figyelemmel! 1961-ben voltunk utoljára Magyarországon, és mostani látogatásunk alkalmával az az észrevételünk, hogy Budapesten azóta nagyon leromlott a közfegyelem, bár az életszínvonaluk minden téren nagymértékben javult. Az üzletekben a kiszolgálás terén és mindenféle közhivatalokban nagymértékben megnyilvánul a hanyagság, türelmetlenség és udvariatlanság. Az ügyfelek, meg a hivatás iránti közömbösség és a borravalók valóságos kikövetelése szinte tűrhetetlen méreteket ölt. Ha ennek a széles tömegek között elfajult helyzetnek valamiképpen véget nem vetnek az illetékes hatóságok, társadalmi katasztrófának lehet a kutforrása. Pld. megemlítek egy pár esetet, melyeknek biztos és hiteles tudatában vagyok és megemlítettem az otthoni illetékeseknek is. Mrs. M. és Amerikában született tanítónő leánya este másnapra ki akarta venni a szállodaszobát és kérdezte a szállodai tisztviselőt, hogy van-e szoba? A hivatalnok azt mondta, hogy van. No jó mondta Mrs. M., akkor most rögtön ki is fiz« tem. De a tisztviselő nem akarta felvenni a pénzt mondva, majd holnap fizesse ki, holott Mrs. M mindenáron fizetni akart. Ha igy van, gondolt Mrs. M., majd fizet holnap. Másnap délelőtt 1: órakor kidobták őket a szobájukból azzal a meg okolással, hogy nem fizették ki előre és nincs üre- szoba; csak óriási veszekedéssel kaptak egy má sik szobát Egy másik régi ismerősünkkel történt meg r következő eset. Mr. és Mrs. V. kifizette a szállodí szobát egy hétre előre, úgyhogy egy nap elutaznak és egy hét múlva attól a dátumtól, fogva je gyezték be a szobát a részükre. Mikor egy hé múlva külföldről visszajöttek, bár a nyugtát fel mutatták a megjelölt dátummal, mégis azt mondták, hogy nincs szoba a részükre. Csak nagy nehezen tudták megkapni a szobát, melyet előr* kifizettek. Egy másik szállodában Mr. és Mrs D.-vel ugyanez történt. Mire visszajöttek, az elő re megadott dátumtól kifizetett szobájuk nen volt üres, és csak veszekedések árán kapták azt meg. Rövid két hét alatt ennyit tudtam meg ezei a téren és mennyi lehet még, amiről én nem tu dók! Mr. J. Amerikában született fia feleségév». Magyarországra ment látogatóba. Szoba után érdeklődtek, a válasz az volt, hogy nincs. Erre a hoteltisztviselőnek tiz dollárt nyomtak a kezébe s tüstént lett szoba. Ez a borravaló-trükk mindenütt megteszi a hatását. Egy detroiti csoport í vezetőn keresztül előre kifizette és elküldte £ pénzt egy heti balatoni nyaralásra. Ez még májusban történt. A pénzt visszaküldték azzal, hogy már nincs hely. Dollárért nincs hely?? Bementem a Budapest XV. kér. Pestújhelyi ut 35/A. alatti expresszóba, cukrászdába. Kérdeztem, van-e őszibarack-lé, rostos, vagy csak vegyített (mert kétféle van) ? Mit tudom én kérem nem én csináltam, mit tudom én, hogy mit tettek az üvegbe, hogy kérdezhet felnőtt ember ilyer butaságot? — jött a goromba válasz. Erre jó ha^ gosan mondtam: ön a buta asszonyság, ha nem tudja, hogy mit árul. Erre odajött a fehérköpenyes üzletvezetőnő és kérdezte, hogy mi a baj* Erre szóról szóra elismételtem az esetet, mire c azt mondta : pedig ez a nő rendes. Erre azt válaszoltam, hogy ez a rendes nő engem, a vásárlót butának nevezett. Az üzletvezetőnő: sajnálom, mert még "én sem tudom, hogy mi van az üvegben? Te nagy ég — mondtam — hát ki tudja, ’ még ön, az üzletvezető sem? Pedig rá van in A Rákóczi utón bementünk egy üzletbe, a p előtt álldogált egy ember szótlanul, én a fele gemmel mellette. A 20 évesnek látszó kiszolgál nő nagy buzgalommal irt valamit. Gondoltuk, hogy az előttünk váró ur valamilyen bevásárlás' csinált és annak Írja ki a nyugtát. A feleségem jobban szemügyre vette a kiszolgáló kisasszonyt és mondja: Te, nézd, keresztrejtvényt fejt munka közben, mi meg csak állunk és várunk, mint a szamár a hegyen. Midőn csak egyszer, mintha álmából ébredt volna fel, kérdi: mivel szolgálhatok? Én azután jó magyarosan megmondtam, hogy mivel. A Corvin Áruházban feleségem pongyolát vett, Kérdeztem az elárusitónőt: szabad kérdeznem, lehet-e mosni ezt az anyagot, vagy csak tisztittat ni? Fölényesen, durván odavágta: persze, hogy lehet, mindent lehet. Erre mondtam neki: önnel még sokat kell tanulnia, mert nem lehet minden anyagot mosni. A fent elmondottakról a hatóságoknak is tud- niok kellene, nemcsak nekem. Spáring Károly M—— ISMÉT KAPHAT» “LEARN HUNGARIAN” Bánhidi—Jókay—Szabó kiváló nyelvkönyve angolul beszélők részére, akik magyarul akarnak tanulni Finom papíron, rajzokkal, képekkel. 530 oldal Ára $4.00 és 20 cent postaköltség Megrendelhető a MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALÁBAN 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003 §f9539B9KS9HB Telefon* AL 4-039 Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával. ÚJBÓL KAPHATÓ ORSZÁGH LÁSZLÓ ■ Angol-magyar © magyar-angol I I ZSEBSZÓTÁR I KÉT KÖTETBEN Ára kötetenként $2.50 H és 25 cent posta- és csomagolási költség Megrendelhető H A MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALÁBAN '! 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003 Telefon: AL 4-0397 BBBMBEESifflBaMBiáa™
