Amerikai Magyar Szó, 1970. július-december (24. évfolyam, 27-49. szám)
1970-10-15 / 40. szám
Thursday, October 22, 1970. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 Jani bácsi leszokott a cigarettáról. Negyven sgynéhány évig vígan fújta a füstöt, aztán egyik •aprói a másikra örökre lemondott róla. Komoly .■ka volt rá. Egyre gyakrabban kapta el köhögési oham. Az arca sötétlila szint öltött, másodperekig nem kapott levegőt. Rémesek voltak az éj- ;zakái. Elkerülte a könnyű álom, minduntalan fel ugyborékolt belőle a testet rázó, nehéz köhögés, 'lappal kábultan ténfergett. Ha leült, rögtön el- íyomta a buzgóság. Ebédig hortyogott s folytat- a teli hassal alkony tájig. Ilus néni egyre nagyobb aggodalommal hallgat- a éjszakánként férje kapkodó lélegzetét, sokaso- ló köhögési rohamait. a— Istenem, mi lesz ezzel az emberrel! — so- r®nkodott magában. — Asztmája lehet, azért ful- _főzik. Ugylátszik, ez náluk családi betegség. A )ávid bátyját is az vitte el, a szivasztma. Igaz, Dávid ivott. Nyakalta a hideg bort, sokszor részegen elaludt az utcán. Egyszer is a rendőr kísérte haza. Nyakig sáros volt, az utca szennye ivegesre fagyott a ia*háján. Hiába fulladt, az vást nem hagyta abba. Életvágyánál erősebb mit a szenvedélye. Végül is a tüdőgyulladás vitte ;1. Gödöllőn éj jeli-őr ködött egy építkezésnél. Ku- iat ástak s a nyitott vájatot őrizte. Talán akkor 's volt a fejében. Kopogó télen leült a kutgyürii- *e. A kórházban már beszélni sem tudott, mindabban kihagyott a lélekzete, megfulladt. Mikor idáig ért gondolataiban, Jani bácsi újra ’elhorkant. Hosszú pillanatokig rázta a hangta- án, görcsös köhögés. —Csak ne lenne olyan makacs ez az ember — lühösködött magában Ilus néni. — Már régen ábra kellett volna hagynia a dohányzást, megmondja az orvos is. Oda se neki! Napestig a szájában óg az a büdös bagó. Legalább a lefekvés előtti utolsót hagyná el! Beszélhetek neki! A végén azÁtányi Horváth László: ■ (Budapest) TOLDY ILUS NÉNI FÉLELME zal vág vissza, hogy még azt az örömet is sajnálom tőle. Egyszer csak megtörtént a csoda. Csendesen, égzengés nélkül. Ilus néni is csak harmadnapra kapott szimatot. — Te, öreg, elhagytad volna a dohányzást? Jani bácsi hamiskásan mosolygott. — Nem hiszek én már neked — tamáskodott Ilus néni. — Most még nagy az ijedelmed, meg' állód. Ha jobban leszel, újra rákapsz. Ám Jani bácsi köhögése nagyon makacsnak bizonyult. Már két hete füst nélkül teltek napjai, de éjszakai nyugodalma továbbra sem volt. Ilus néni most ijedt meg igazán. Michanikusan ledarált esti imái egyre személyesebbé váltak. Mind kevésbé nyúlt kijáró lapu, kopott fedelű imakönyvéhez. Esti áhítata szenvedélyes hangú könyörgés lett. — Édes Istenem! Mi lesz most már mivelünk? Milyen sorsot szánsz az én uramnak? Leéltünk együtt harminc évet. Kevés jó napot adtál nekünk, bőven mérted ránk a megpróbáltatásokat. Még néhány sugaras esztendőt reméltünk, apró örömökkel. Mi lenne belőlem az uram nélkül? Majdnem tehetetlen vagyok. Ki viselne gondot rám ? Se pénzem, se erőm nem lenne, hogy a mindennapimat megszerezzem. Néhány napi vívódás után Ilus néni döntő tettre szánta magát. Kivette reggel a bevásárló szaty rőt Jani bácsi kezéből s erősen ráparancsolt: — Elmész az orvoshoz, kivizsgáltatod magad. Elég a makacsságból! Nekem addig haza ne gyere, mig nem segítenek rajtad! Jani bácsi kelletlen végigjárta az orvosi kálváriát s kapott egy kis pumpát, amivel fulladási roham esetén a lélegzetét segíthette. Nagy kedvvel fogott a pumpálgatáshoz, már az első este kipróbálta. Napok múltán végigaludhatta az éjszakát. Az egyik délután lepihentek ebéd után. Ilus néni regényt olvasgatott, Jani bácsi hanyatt feküdt, csak úgy a semmibe meredve, de látszott rajta, hogy magvas gondolatok kergetőznek a homloka mögött. Arca kisimult, pihentség s a lélek nyugalma látszott vonásain. Ilus néni megsejtette, min motoszkálhat a gondolata. — Ó, édesapám! Semmiség az a kis asztma, te meg azt hiszed, hogy mindjárt meg fogsz halni. — Ugyan már! — legyintett Jani bácsi. — No és aztán! Ne félj, rólam nem fognak brigádokat elnevezni a gyárban. — Engem csak ne hagy itt! — tréfálkozott Ilus néni, de valahogy nagyon keserűre sikerült a mondat. — No, olyan bolondot nem teszek — fordított a hangulaton Jani bácsi. — Hanem, te öreg... — nagyszerű gondolata támadt. — Nincs itthon egy kis bor, úgy innék... Hogyne volna— derült fel Ilus néni arca — három hete, a vasárnapi ebéd óta rejtegetem. No, várj csak, előkeresem. De fordulj el kicsit, mert nem árulom el a rejtekhelyei. Ilus néni boldog sietséggel kászálódott ki az ágyból. Ha borra vágyik, nincs már komoly baja az ő emberének. VIILYEN EMBER VOLT BARBONYECZ EDE ? Ez itt a kérdés. Barbonyecz ugyanis elhunyt és mgem bíztak meg, hogy méltató sorokat írjak ■óla a “Szabad ^gzalvétagyüjtő” című időszaki apba. A megboldogult nagy szalvétagyüjtő volt is hatalmas gyűjteményét a XXIX. kerületi “Ki ■nit gyűjt” klubra hagyta, amely ezért a saját lalottjának tekintette. Elhatároztam, hogy a negtisztelő megbízatásnak úgy teszek eleget, fogy elkerülöm a nekrológok unott közhelyeit, és udományos alapossággal dolgozom fel Barbo- íyecz életét. Ezért felkerestem Barbonyecz Ede smerőseit, rokonait és munkatársait, hogy tőlük udjam meg: milyen ember volt Barbonyecz Ede? özv. Barbonyecz Edéné, a megboldogult felesége : — Ede kiváló férj volt,' Isten nyugosztalja! Jyengéd, türelmes, kedves. A házassági évfordu- ónkra mindig tiz deka pralinét hozott. Persze — le ezt ne Írja meg! — tudott ő goromba, türelmetlen és zsémbes is lenni, különösen azóta, hogy megismerte azt a ledér nőszemélyt, azt a... szóra! Somolya Zsuzsannát, aki elcsavarta a fejét, tíz az egész szalvétagyüjtés is arra volt jó, hogy igyütt járhattak a különböző éttermekbe — hogy >da ne rohanjak! — “gyűjteni”. Ezért aztán — íletének utolsó harminc esztendejében —egy fiiért sem tudott hazaadni... özv. Barbonyecz Gézáné, a megboldogult édesanyja: — Ede kiváló gyerek volt, nyugodjék békéién ... Gyengéd, kedves, szülőtisztelő. Sose fe- edkezett meg a születésnapomról. Sajnos — de ízt ne Írja! —, amióta megnősült, felém se nézett í nyomorult. Somolya Zsuzsanna, akinek beosztását lásd az KOCHIS JEWELER DIAMONDS, WATCHES, JEWELRY 18810 Allen Rd. — Melvindale, Mich. John Kochis watchmaker — Tel.: 3-5863 PAUL’S TEXACO SERVICE 19505 Allen Road — Melvindale, Michigan GAS, OIL, BATTERY, TILE, AUTO PARTS Telefon: WA 9-9806 — SZŐKE PAL, tulajdonos HUMOR özvegy nyilatkozatában: —Ede kiváló férfi volt, nyugtassa őt az Isten. Tüzes, terflperamentumos, ha kell, gyengéd, ha kell, férfiasán határozott. Persze — de ezt ne írja —, gyáva volt elszakadni feleségétől, aki a sárba rántotta és megkeserítette az életét, hogy az enyémről ne is beszéljek... Bökönyei Gusztáv, a megboldogult főnöke: Barbonyecz kartárs kiváló kolléga volt, béke poraira. Szorgalmas, kötelességtudó és kollegiális. De — ezt persze ne írja — sok családi zűrje volt és az az ostoba szalvétagyüjtés is rendkívül sok idejét rabolta el. így aztán az utóbbi tiz évben jóformán csak bejárt a munkahelyére, de hasznát venni nem lehetett... Kaponyai Gellért, az elhunyt beosztottja: — Barbonyecz kartárs kiváló főnök volt, fé- nyeskedjék neki az örök világosság. Megértő, türelmes és jóindulatú. Kár — ezt természetesen nem kell leírni —, hogy állandóan ingerült volt, mert rágta a fülét a felesége, a szeretője, üldözte őt a főnöke, mert sehol sem tudott helyt állni, a szalvétagyüjtés miatt. Hallott már ilyen hülyeséget ? Temesi Tibor, a szalvétagyüjtők doyenje: — A mi Edénk volt a legkiválóbb gyűjtő, legyen hozzá kegyelmes a mindenható. Szívós, kitartó és alapos embernek ismertem, bár — ezt nem kell írni — csak a mennyiségre ment rá és az egész gyűjteménye értéktelen vendéglői papírszalvéták halmaza... Ilyen és ehhez hassonló nyilatkozatok százait gyűjtöttem össze és ezek birtokában ültem le megírni a méltatást Barbonyecz Edéről. Az egymással ellentétes véleményeket természetesen nem vehettem komolyan, mert mindegyikből kilógot a lóláb: az elfogultság. Ezért a cikkben csak azok a vélemények szerepelhettek, amelyek minden nyilatkozónál egyértelmű helyeslésre találtak, így a méltatás talán veszített valamit a mélységéből, de az igazság értéke megnövekedett. Igyekeztem a stilus újszerűségével eredetivé tenni Barbonyecz Ede nekrológját: “A legkiválóbb férj, a legkedvesebb gyerek, a leggyengédebb férfi, a legszorgalmasabb beosztotta legmegértőbb főnök és a legalaposabb szalvétagyüjtő távozott körünkből. ..” Hasonló emelkedett stílusban folytattam a továbbiakban is majd elolvasván munkámat, nagyon elégedett voltam. Azt azonban meg kell vallanom, hogy az alapos kutatás után sem tudom, hogy milyen ember volt Barbonyecz Ede. Csak annyi bizonyos, hogy ember volt és elhunyt szegény. Nyugodjék békében. Ráfér! ő. F. PICASSO Egy előkelő newyorki bárba betér egy kishiva- talnok, odalép a bárpulthoz, kér egy koktélt, megissza és fizet. ■— Két dollár. — Két dollár? Miért ilyen drága? — Mert ez luxushely. Nézze meg a falon azt a képet: Picasso festette! Másnap megint jön a kishivatalnok. Kér egy koktélt, megissza, azután kezével eltakarja a szemét, letesz a pultra egy dollárt és távozóban visz- szakiált: — Picassot már láttam tegnap! Az igazgató megkérdi a fiatal alkalmazottat: — Ugye, maga hisz a halál utáni életben? — Hiszek. De hogyan tetszett rájönni? — Úgy, hogy maga kért fél napot a nagybácsija temetésére és mialatt a temetőben volt, a nagy bácsi itt kereste az irodában. HA ELŐFIZETÉSE LEJÁRT, ■ szíveskedjen azt rendezni az alábbi sorok ki- | I töltésével, hogy biztosítsuk lapunk rendszeres I megjelenését Megújításra: $....................................................... I I Naptárra: $............................................ | I Név: ..................................................................... J I Cim: ..................................................................... Város:....................................Állam:.................. I I Zip Code:................... AMERIKAI MAGYAR SZÓ I 130 East 16th Street, New York, N.Y. 10003 j
