Amerikai Magyar Szó, 1970. július-december (24. évfolyam, 27-49. szám)
1970-10-01 / 38. szám
s AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, October 1, 1970. Vádolnak a nok Az Amerikai Pszihológusok Egyesülete most tartotta ez évi 78-ik konvencióját Miami Beach- en. A konvenció nem folyt le egészen olyan békésen, ahogy azt szervezői nyilván remélték. Sőt, az azon résztvevő pszihológusnők szervezett csoportja elég viharossá tette a gyűlést. Összesen 52 ha tározatot és javaslatot terjesztettek a nők a testület elé, emellett egy millió dollár kártérítést, “reparation”-t követeltek az egyesülettől a nőket évek során ért sérelmek fájdalomdija képpen. A . felhozott panaszok tükrözik az utolsó időkben egyre erősödő módon felmerülő elégedetlenséget a nőkkel szemben gyakorolt megkülönböztetés miatt, a hivatásokban is általában. Ez különösen kirívó a pszihológiai hivatásban, mert nemcsak, hogy alkalmazásban történik megkülönböztetés a nők hátrányára, hanem az elvekben és tanokban is, amennyiben fenntartják és terjesztik a nők alárendeltsége iránti nézeteket. Ilye nek a Freud elmélet szerint a nők nemi passzivitása és a férfiak domináns és elit szerepe. Dr. Phyllis Chesler, a N. Y. City University tanára, és a Nő Pszihológusok Egyesületének szószólója, megállapította, hogy az Elmei Egészség etikája, amelyet többségében középosztálybeli, középkorú és fehér pszihológusok állítottak fel, alapiában férfi jellegű meghatározás. Ez olyan formán jellemzi a nőket, mint gyerekes, házsártos, érzelmi és ösztönös egyének, teljesen idegenszerüek legtöbb férfi pszihológus részére. Megjegyezvén, hogy az elmegyógyintézetekben élők vagy nszi- hoterápiában részesülők nagyrésze nő, avval vádolta a pszihológusokat, hogy számtahrn nőt fizikai rabságban tartanak avval az indokolással, hogy elmeileg alkalmatlanok, holott csak lázadozó rabszolgák. Dr. Chesler megmagyarázta, hogy az egy millió dollár kártérítést arra kívánják felhasználni, hogy kiszabadítsanak nőket az elmegyógyintézetekből és a pszihoterápiából. Úgy véli kellene, hogy nők ne járjanak tovább férfiakhoz kezelés céljából, sem pedig olyan nő pszihológus- hoz, aki nem hive a nők felszabadításának. Vágó Oszkár Eszsínba jaf sagpuw Miami, Fia. Olvasom az, újsághíreket, a nők egyenjogúsági küzdelméről. Lucretia Mott már több, mint 100 évvel ezelőtt megkezdte erf a harcot, felismerve a nők elnyomatását. Sajnos a sok évtizedes harc után világszerte nr'g mindig silány eredményeket mutathatnak fel á 'nők, még ma sincs szavazati joguk minden országban és ha van. akkor is sok nő nem él ezzel a joggal. Eszembe jut nagyanyám. 1916 ban láttam őt utoljára, akkor 80 éves- lehetett Orosz tanító leánya volt, de Írni nem tudott, és-csak a nyomtatott ,betűt tudta olvasni, mert erre tanította meg az apja. Engem ez nagyon meglepett és kérdésem re azt felelte: én, mint nő birtokot nem vehetek, semmiféle iratot nem irhatok alá, -apám szerint erre csak a férfi jogos. Szegényke csak az orosz bibliát olvasta-, ez volt egyetlen szórakozása. Ami megmaradt emlékezetemben, az az, hogy kért: harcolj kislány a jövödért. és szabadságodért, tanulj meg i"oi-olvasni, ne légy senki alattvalója, mert csak akkor leszel szabad, ha önállóan intézed életed sorsát. (Belőle is lehetett volna olyan nő, mint amilyen Lucretia Mott volt.) Ma már megértem keserűségét és örökké eszemben vannak 80 éves nagyanyám szavai. Éljen a további harc a női egyenlőségért, nemcsak a demokratikus országokban, de az egész világon. Abianich Mary U, I. Talán aktuális volna a női kérdésről vitát indítani a lapon keresztül. További sikereké kíván Trenton, N, J. — Nagyon fej nekem is hiányozni a Nők Világa, de hát nem csoda, hogy megszűnt, mert itt a magyar újság fenntartása és megjelentetése kimondhatatlan nehézségekbe ütközik. További sikert kívánok a Magyar Szó fenntartásához. Tivadar Julia Adományával segíti a további munkát Hamilton, Ont. — Itt küldök $5.-t, mint utolsó adományt a mi drága Nők Világa lapunknak, ha már meg is szűnt létezni. Tudom, van elég fizetnivaló és_ ha nem is volna, legyen a Magyar Szó részére adomány. Nagyon fájlaljuk mi hamiltoni lapolvasók, hogy ezt az egyetlen női lapot széles nagy Észak-Amerikában meg kellett szüntetni. Ha nem is teljes egészében, de valamilyen formában talán viszontlátjuk az Amerikai Magyar Szóban. Kérem, hogy a jövőben közöljenek leveleket a női olvasóktól. Az árvízkárosultak érdekében az itteni Kossuth. Betegsegélyző Egylet hamiltoni osztálya azonnal gyűlést hivott össze, az adomány 4.000 dollár a fiók részéről, 760 dollár egyéni gyűjtésből, s ezt átadták a Magyar Vöröskeresztnek. Nagyon szép volt látni tagságunk egyöntetű akaratát az árvíz- károsultak megsegítésére. Czukár Ilona Ne szedjünk aszpirint CHICAGO. 111. — Az Illinois állami egyetem orvostanárai azt tanácsolják az áldott állapotban lévő nőknek, hogy terhességük utolsó két hónapjában tartózkodjanak az aszpirin szedésétől, mert az káros lehet mind az anyára, mind az újszülöttre A mezítlábasok Láborvosok helytelenítik, a cipőipar panaszolja a legújabban terjedő divatot, főleg fiatalok és főleg nők között: a mezítláb járást. Bokától felfelé éppúgy néznek ki, mint mások az utcán járkálok között. “Sokkal kellemesebb igy, nem veszedelmes, és különben is, a cipő bántja a lábamat”, mondja a 23 éves Susan Ross, tőzsde-ügynök. Miss Ross nem törődik az utca szemétjével, a szögekkel, üvegcseréppel és fertőzéssel, amivel a New York-i járdák tele vannak. “Jólesik érezni a földet és az útburkolatot a lábam alatt” mondja a Great Neck-i 15 éves Nancy Hirsch, aki néha még hóban is jár mezítláb. A láborvosok óva intenek ennek a divatnak a veszélyeire. Leggyakoribbak ezek között a sérülések, amelyek néha tetanuszt is okozhatnak. A második rendű veszély a gombás fertőzés, amit könnyű megszerezni, de nagyon nehéz tőle megszabadulni. Más nehézségek is járnak vele: Miss Ross nem mehet munkájába mezítláb, ha nem akarja állását elveszíteni, Miss Hirsch-et kiutasították egy vendéglőből me- zitlába miatt. Lakbéremelés A-New York-i Stuyvesant Town lakótelep vezetősége engedélyt kért a városi hatóságtól, hogy a lakbéreket több mint felével, szobánként átlagban $56.61-re, emelje. A Metropolitan Life Insurance Co., a telep tulajdonosa, levélben értesítette a lakókat, hogy a béremelést, —• ha a Board of Estimate megengedi, — nem fogják egyszerre életbe léptetni, hanem először csak az átlag 15 %- os emelést. Az elmúlt évek során több ízben kérvényeztek engedélyt a béremelésre, de azt a város minden alkalommal elutasította, bár később azt megnyerték a bíróságoknál. A kérvény szerint a jelenlegi átlagos lakbérek $37.22-re rúgnak szobánként, az emelés $19.39-et tenne ki, ha megengedik. Stuyvesant Town, 30 ezer lakóval, a város egyik legnagyobb lakótelepe. A mai lakásviszonyok közt ez még mindig nagyon jó vásár, rém hosszú várakozó listával és évi 8 százalék körülbelüli lakó-cserével. Elhelyezéstől függően, uj bérlők részére az egy hálószobás lakás bére $130-tól $177-ig terjed, a két hálószobás lakásé $170-től $222-ig. Az 1970. szept. 30.-án lejáró szerződéseket ez a béremelés nem érinti, mondja a gondnok, Mr. Frank M. Leiher, és ezeknek már felajánlottak további kétéves megújítási szerződést. A szerződések zöme 1971, szept. 30-án jár le, tehát ez a kért béremelés senkit se fog érinteni 1971, okt. 1. előtt és akkor is a jelen bérlők szerződésének meg újításánál igyekezni fognak csak átlag 15%-al emelni a béreket, mondta Mr. Leiher. Ami életben tartja Scotch Plains, N. J. — A könny kiszökött a szememből, amikor olvastam a hozzám jött levélből, hogy a Nők Világa magazinunk megszűnt. Leányom rögtön mondta, hogy biztosan a Magyar Szóban Írnak majd a nők ügyéről, mert hiszen nem múlhat el a magazin olyan könnyen. Boldog vagyok tehát, hogy újra olvashatom a Nők Világát a Magyar Szó hasábjain, mert ez az, ami életben tartja az embert. Küldök $8.— adományt erre a célra. Elizabeth Rakics Jelentés Floridából Szept. 6-án ünnepelte a Miami-i Kultur Klub a julius, augusztus és szeptemberben született tagtársnők születésnapját és ugyanakkor néhány házassági évfordulót és a Női Kör agilis elnöknőjének, Farkas Lillinek a születésnapját. Tagjaink gyönyörű gyöngysorral és egy szép nagy tortával próbálták szeretetüket és hálájukat kimutatni azért a nehéz, önzetlen munkáért, amit Lillink a klub érdekében férjével, Gabival együtt kifejt. Ezúton is hálás köszönetünket fejezzük ki a Farkas-házaspárnak és kívánjuk, hogy még sok-sok évig tudjanak ilyen értékes munkát kifejteni klubunk és az egész öntudatos dolgozó nép érdekében. Fonder Bözsi, tudósitó ★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★ A KISVÁROSOKBAN IS ROSSZ A KÖZLEKEDÉS Köztudomású, hogy a nagyvárosok közlekedése napról napra romlik. A földalatti és busz-vonalak karbantartására, felülvizsgálására sehol sincs elég pénz. A kisvárosokban sem jobb, sőt sok esetben még sokkal rosszabb a helyzet. Egymás után megszüntetik a busz-járatokat, mert a privát vállalatoknak nincs elég hasznuk belőle. A nagyvárosok közlekedési rendszereit több-kevesebb mértékben a helyi, állami vagy szövetségi kormányzat szubvencionálja, de a kisvárosokról semmilyen közhiva tál nem gondoskodik. Az emelkedő költség mellett nem jövedelmező többé a privát vállalatoknak az autóbusz üzlet és egymás után beszüntetik a járatokat. Azt mondják, egy bizonyos határon túl nem emelhetik a viteldijat. Mivel nagyon sok munkásnak különben is autóra van szüksége, hogy munkába mehessen, s a busz viteldij drága, a buszt egyre kevesebben használják. Ezek a körülmények egymás ellen játszanak. Múlt december óta beszüntették a busz-járatokat az Illinois-i Danville-ben, Peoriá-ban s Joliet-ben, a Kentucky-i Owensboro-ban. az Indiana-i Evans- ville-ben, a Michigan-i Saginaw-ban. Jelenleg az Albany—Troy—New York-i utakat szolgáló egyik legnagyobb busz-vállalat vezetői is hasonló gondolatokkal foglalkoznak. A kisvárosok dolgozói ilyen körülmények között kénytelenek autót tartani, hogy munkába járhassanak. A használt autók eladása fellendült. De ezt sem teheti meg mindenki. A nagyon kis keresetűek, a szegények, a fiatalok és az öregek egyetlen közlekedési eszköze az autóbusz, s ha ezek nem járnak, az nagyon megnehezíti az életüket. A belvárosi üzletek, éttermek tulajdonpsai is panaszkodnak, hogy a buszjáratok megszűnése óta lényegesen csappant a forgalmuk. Sokan a munkahely közelébe költöznek, de kevés helyen lehet gyalogjáró távolságban lakást kapni s még igy is taxin legkevesebb 1.75, vagy 2 dollárjába kerül egyszeri ut a munkába járónak. Egyes munkaadók megfizetik a taxi költségeket, de a legtöbb esetben a dolgozónak magának kell ezt a terhet is viselni. Mi a megoldás ? Az illetékesek vállvonogatva há ritják el magukról a felelősséget. Senki sem kívánhatja a “szabad vállalkozás” hazájában, hogy privát vállalat megfelelő profit nélkül üzemeljen. Busz vagy más közjóléti szolgáltatásra a helyi, állami vagy szövetségi kormányzat lenne hivatott. De mivel az adókból befolyó összegek nagy része a délkelet-ázsiai háború költségeire megy, nem jut pénz az emberek legégetőbb szükségleteire. A háborús gazdálkodásnak ez is egyik szomorú példája.
