Amerikai Magyar Szó, 1970. július-december (24. évfolyam, 27-49. szám)
1970-09-24 / 37. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, Sept. 24, 1970. ''Reading country" According to international statistics on book- sales the per capita number of books bought is among the highest in Hungary. The number of copies printed — 86.6 million in 1968, out of which 48 million were books — is good evidence, even though detailed surveys still reveal deficiencies, there are sections which read little or nothing at all. In this development (in 1938 the respective figures were 17.3 and 9.2 million) a cultural policy played a decisive part. Quite undestandably, culture, education and erudition cannot be measured only quantitatively. The “Europa” Publishing House introduced a series given the title “Modern Library” in 1959. Tt began with 3—4,000 copies on the average and in the course of years attained 14,000. The Modern Library publishes the best works of contemporary world literature. The same publisher started: “Europe Pocketbooks” some years ago. Each work is published in 45,000, sometimes in 90—95,000 copies (since 1955), Dostoyevsky in 387,500 copies (sines 1956), Hemingway in 651,800 copies Stendhal in 608,000 copies, Leo Tolstoy in 701,500 (since 1956) and two works by Salinger in 105,700 copies. The Literary Publishing House began a venture in 1954 which produced real bestsellers in spite of the fact that the works are not of the “bestseller” type. In the beginning the books had simple paper covers, later they became of the “paperback” type, their price was 3—4 forints, equivalent to two bus tickets or a cup of coffee. The series contains Hupgarian and foreign works, classical and modern authors. Mass media The radio and television did not reverse a trend that showed newspapers readership to be increasing. The number of dailies, weeklies and magazines has doubled since 1950, their number of copies as well. “Népszabadság,” the central organ of the Hungarian Socialist Workers’ Party, appears in 800,000 copies daily. This is very high in a country with a population of ten million. The next in order is “Népszava,” the paper of the trade unions, with 300,000 copies. Of the weeklies the Radio and TV7 Journal has a circulation of 725,000 ‘Ludas Matyi’ an illustrated comic journal 567,000, the Women’s Journal 522,000. At present 13 religious papers and magazines are published in Hungary. Practically every Hungarian family has a radio set, the number of television subscribers is one and a half million. Libraries A well-organized library network operates in Hungary. There are two big networks for public education; the council system, run in. Budapest by the Municipal Ervin Szabó Library and in the countryside by the County Libraries, and the trade union system. There are over 9,500 of these libraries with 21 million volumes and 2.2 million readers. The three big libraries of the country, the National Széchenyi Library, the Library of the Central Office of Statistics and the Debrecen University Library each receive a copy of every book published in Hungary. Besides these there are several scientific libraries, the library of the Hungarian Academy of Sciences, the University Library, the Parliament Library and the Municipal Ervin Szabó Library, whose central library is of scientific rank. The scientific libraries operate in a coordinated way, each specializing in a particular branch of study and its literature, and for that they collect all the books available. For example the main field of the Muncipal Ervin Szabó Library is in the social sciences and the University Library specializes in history and philosophy. Erőszak és erkölcs Korunk erőszakos cselekedeteinek sorozatában, az utolsó néhány hét folyamán történt két erőszakos tett váltott ki különösen mély hatást embertársaink körében. Vannak, akiket a két eset aggodalmas elgondolkozásra késztet, és vannak, akikben az erőszak, önmagában, gondolkodás nélküli felháborodást idéz elő- Az egyik, amire itt gondolok a San Rafael-i tragédia, ahol egy fekete ifjú, fegyverrel kezében, megkisérelte három, vád alatt börtönben tartott, társát kiszabaditani. A kísérlet mind a négyük és egy fehér biró halálával végződött. A másik eset a Madison, Wis.-i egyetem laboratóriumában történt bombarobbanás, amelynek egy emberélet elvesztésén kivül a laboratóriumot ért óriási és pótolhatatlan kár volt az eredménye. De mielőtt szabad teret engednénk a felháborodásnak, gondolkozzunk el kissé az ERŐSZAK fölött. Vajon valóban az erőszak az, ami felháborodásunkat előidézi, tekintet nélkül arra, hogy kik és mik a cselekvő és szenvelő felek, mik az erőszakos cselekmény előzményei és körülményei? Vagy pedig talán az elkövető vagy elkövetők személye az, ami felháborodásunkat kihivja? Mért hiszen az emberi történelem az erőszakos cselekedeteknek szinte végtelen sora; király- és más orvgyilkosságok követik egymást a történelem lapjain. Avagy nem erőszakos cselekedetek halmaza egy háború? És mégis, egyformán biráljuk-e Kossuth szabadságharcát a Habsburgok ellen és Bismarck háborúját Franciaország ellen, 1871-ben? Vagy a 13 gyarmat Függetlenségi háborúját és az Egyesült Államok hadjáratát Mexikó ellen? Hitler hadjáratát Csehszlovákia és Lengyelország ellen és Angola felszabaditási küzdelmét Portugália ellen? Vissza- emlékszem, a régi világban és még mai napig is, a törvény is elismeri a “jogos felháborodásban elkövetett emberölés bűntettét”, amiért gyakran felmentés járt. És térjünk csak vissza napjainkhoz, nem hallatlan, kegyetlen, jogtalan és erkölcstelen erőszak az, amit az Egyesült Államok hadiereje elkövet Vietnamban? Százezreket hajléktalanná tenni és napalm-mai elevenen felperzselni, földjüket és növényzetüket vegyszerekkel hosszú évekre tönkretenni, ez milyen fajtája az égbekiáltó erőszaknak? Ha az amerikai tömegek az ilyenfajta erőszak fölött éppúgy felháborodnának, mint a fent emlitett erőszakos tettek fölött, a felháborodás már régen elsöpörte volna helyéről azt a kormányt, amely ezekért a gaztettekért felelős, és amely azt még mindig nem akarja abbahagyni. Tehát nyilvánvaló, hogy nem az erőszak önmagában az, ami felháborodásunkat kihivja. Mert, ugye helyeseljük, ha a rendőr erőszakot alkalmaz egy rablógyilkos legyűrésére, vagy ha erőszakkal veszem vissza pénztárcámat az utonállótól. Evvel nem azt akarom mondani, hogy helyeslem az erőszak alkalmazását, mint olyant. Egyáltalán nem. Mi, akik a haladó mozgalomban józan értelemmel, komoly megfontolással és tudományos indokolással résztveszünk, elitéljük az erőszak hasz nálatát, elitéljük az egyéni elhatározásu erőszakot, ha még olyan hősiességgel történik is, ha még olyan “forradalmi” szellemben követik is el. Ilyen tettekkel a kijelölt célnak csak az ellenkezőjét lehet elérni. A haladó mozgalomnak első és kimagasló feladata, hogy a tömegeket jogos követeléseik kielégítése céljából a maga táborába megnyerje, nem pedig, hogy ilyen felelőtlen tettekkel azokat elijessze. Jogos ezek után az erőszakos esetek után azt kérdezni, hogy, no, most mit értünk el ezzel, ezután most mit teszünk legközelebb? Másrészt, igenis vannak helyzetek, amikor az erőszak alkalmazása erkölcsileg jogosult, és erre a történelemben számos példa van. Ilyen például, amikor a többség jogos és felhalmozódott követeléseinek a hatalmi kisebbség ellenáll, gyakran fegyveres erővel. Gondoljunk csak az amerikai 13 gyarmat függetlenségi nyilatkozatára, a “Declaration of Independence”-re, amely leszögezi a népek ilyen Istentől adott jogát, vagy gondoljunk a cári hatalom megdöntésére 1917-ben- De az ilyen erőszak alkalmazása nem történhetik egyesek vagy kis csoportok egyéni önkényes elhatározása alapján, hanem csakis a helyzetnek és az erőviszonyoknak higgadt, józan, megfontolása alapján. Nekünk, minden egyes emberélet a mi oldalunkon értékes és fontos, nem engedhetjük meg magunknak a hiábavaló hősiesség lukszusát. Forradalmi szólamok hangoztatása, egyének önfeláldozása, ha tömegek nem sorakoznak fel mögötte, csak katasztrófához vezet. Elhatározott és meggyőződéses tömegek nélkül, egy kis csoport csak puccsot tud elérni, nem pedig alapvető változást. Visszatérve most már a bekezdésben emlitett két erőszakos tettre, elítéljük azokat mint hiábavaló, célra nem vezető sőt káros cselekedeteket. De viszont meg kell, hogy értsük, mi vitte ezeket az ifjakat arra, hogy tetteiket elkövessék. Megérthetjük a fekete ifjú, mint az egész fekete nép érzelmeit az uralkodó fehér társadalom iránt. Őseik 300 év előtti erőszakkal történt elhurcolása, a 300 éves brutalitás és erőszakos elnyomás, és az utolsó 15 év csalóka törvényeinek végre nem hajtása után nem csodálható, ha a fekete nép az amerikai fehér társadalmat gyűlöletes ellenségeként tekinti. Az emberöltőkön át a fekete néppel szemben tanúsított igazságszolgáltatás rhinden jogszabály és bírói erkölcs megcsúfolását és eltorzítását ábrázolta, nem csoda, ha a fekete nép minden bizalmát és hitét elvesztette a fehér uralkodó rendszer bírói intézménye iránt. Úgy érzik, hogy többé nem bizhatják magukat a bírói és esküdtszéki pártatlanságra és igazságszolgáltatásra, hogy igazukat és ártatlanságuk elismerését elnyerjék, tehát saját kezükbe kell venniök ügyeiket. Ugyanígy az egyetemi és egyetemeken kívüli ifjúság elvesztette minden hitét és bizalmát a fennálló rendszer és a kormány zat iránt, miután az évek során felgyülemlett jogos követeléseiket fennhéjázó módon figyelembe sem vették. Mik voltak ezek a követelések? Hogy az egyetemi oktatást összhangba hozzák a mai vi- . lág szükségleteivel, hogy egyetemi'éveiket ne töltsék később idejét múltnak és haszontalannak bizonyuló tanulmányokkal, hogy a katedráról a világ teljes és való képét nyerjék, nem pedig azt a hamis képet, amelyet a rendszer érdekeltjei a maguk részére célszerűnek tartanak. De legfőképpen pedig azt követelik, hogy ezt a jogtalan és brutális háborút azonnal szüntessék be, amelyben ők áldozzák fel testüket és vérüket és legszebb éveiket és amelyben őnekik kell végrehajtani azokat a bestiális mészárlásokat, amelyeket felettes tisztjeik rájuk parancsolnak. Ezért tiltakoznak minden módon az ellen, hogy az egyetemek résztvegyenek a kormány és a hadvezetőség részére folytatott harci-tudományos és emberirtó eszközök iránti kutatásokban. Ezért robbantották fel a fiatalok azt a laboratóriumot, ahol ilyen kutatások folytak. Vágó Oszkár Díjemelés a telefon társaságnak Akinek szivében még van hely sajnálkozás céljára, az most kifejezheti ilyen érzéseit a Telefon társaság iránt. Egy szept. 3-i híradás szerint a New York állami Közszolgálati Bizottság (Public Service Commission) engedélyt adott a Telefon társaságnak, hogy dijait felemelje oly módon, hogy az a Társaságnak évi 120.8 millió dollár többjövedelmet juttat, 16 millióval többet, mint amit a Bizottság előzőleg engedélyezett. James R. Billingsley, a Telefon társaság bevételügyi alelnöke kijelentet- tette, hogy ez a rendelkezés nincs összhangban a mai körülményekkel és hogy kénytelenek lesznek a bírósághoz fordulni. A Társaság eredetileg 174.9 millió dollár értékű díjemelést kérvényezett.- A/V\€R1KAI r .yPfcztyefcg.r' oitCV Published weekly, except 2nd & 3rd week in July by Hungarian Word, Inc. 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003. Telephone: AL 4-0397. £nt. as 2nd Class M&tter, Dec. 31, 1952 under the Act of March 21, 1879, at the P.O. of New York, NY. Előfizetési árak: New York városban, az Egyesült Vllamokban és Kanadában egy évre $10.00, félévre $5.50. Minden más külföldi ország(To be continued) í 2 .*»> mmtm LEARN ABORT HUNGARY 7.
