Amerikai Magyar Szó, 1970. július-december (24. évfolyam, 27-49. szám)

1970-09-24 / 37. szám

Thursday, Sept. 24, 1970. AMERIKAI MAGYAR SIÓ — HUNGARIAN WORD 3 Megrögzött hazugok Nemrég Johnson elnököt és kormányát nevez­ték igy, most Herbert Aptheker a “Political Af­fairs” folyóirat két cikkében Nixon kormányát. Idézi Kahint, a Cornell Egyetem tanárát, aki sze­xint az “Alice in Wonderland” levegője úgy át­itatta az országot, hogy az vak a valósággal szem­ben. Vietnammal kapcsolatban négy mítoszt emlí­tett: ott külső támadás volt, nem pedig polgárhá­ború, hogy a gyűlölt saigoni klikk a nép bizalmát bírja, hogy a “Nemzeti Front” Hanoi bábja és hogy az U-S. a genfi egyezmény szellemében járt el, holott azt csak az U.S. szegte meg. Kahin újra felsorolta az amerikai közvélemény előtt ismeret­len tényeket: Csangkaisek Kuomintang csapatai­nak hatalmát Thailandban, Burmában és Laosban, az U.S. által kiképzett kambodiai zsoldosok szere­pét és az ezek által Kambódia ellen már régóta in­tézett támadásokat. Idézi Aptheker a “Clergy and Lawmen Con­cerned About Vietnam” igazgatóját, aki volt Ha­noiban és Laosban és megállapította, hogy ott sen­ki sem provokálta az U.S.-t a szörnyű bombázásra, amerikai provokáció volt ez és erről a kormány csupa hazugságot terjesztett. Csak 1970-ben is­merték be, hogy a CIA már 1962-ben ellenforra­dalmat csinál Laosban: aki ezt vezette, Hannah, a michigani egyetem elnöke, szervezte meg a sai­goni CLA-t. Csak most ismerték be azt a szerző­dést is, amelynek alapján az U.S. fizette Thailand- nak Dél-Vietnamba küldött zsoldosait; még a Kong resszus sem tudta ezt. A legvégzetesebb volt a hazugság Hanoi táma­dásáról a Tonkini-öböl U.S.-hajói ellen; ezt már a Külügyi Bizottság megvizsgálta, megállapítván, hogy ilyen támadás nem volt — mégis ennek alap­ján bombázta agyon Johnson Észak-Vietnamot és csinált nagy amerikai háborút Dél-Vietnamban. És miután Nixon kijelentette, hogy ő őszinte lesz, mert a közönségnek mindent tudnia kell, Kambódiával kapcsolatban ugyanígy megtévesz­tette azt. Már 1969 tavaszán sürgette Kissinger (aki a fajüldözés elől menekült Németországból) Kambódia bombázását s az már sokkal előbb kez­dődött, mint az elnök bejelentette. Nagy “kommu­nista” támadó erőkre hivatkozott, ugyanakkor tit­kára szerint ott csak 5,000 “kommunista” volt, hogy milyen országból, azt nem mondta. Azt is elmondta, hogy a fegyverszállitmány Kambódián át már teljesen megszűnt. Apr- 30-i beszédében Nixon újra a Kennedy— Johnson féle “önrendelkezési jogra” hivatkozott, amit Indokínában meg kell védeni, pedig közis­mert, hogy a genfi egyezmény nem osztotta ketté Vietnamot, csak az 1956-ig tartandó választásokig húzott egy határvonalat — de Eisenhower nem engedett választani, mert szerinte Ho Csi Minh 80 százalékos többséget kapott volna. Nixon azt is hazudta, hogy Kambódiával szemben mindig szi­gorúan semlegesek voltak, holott Sihanuk már 1965-ben a folytonos U.S. és délvietnami támadá­sok miatt szakította meg a dipomáciai kapcsola­tot. Azt is mondta, hogy ápr. 30. előtt Hanoi csa­patai Kambódiában támadásra készültek — de a katonák azt jelentették, hogy kisszámú csapataik visszavonulóban voltak. De ő az ellenség “védő- erődeit” akarta elpusztítani, amikről ott — mint a hadjárat is bebizonyította — soha senki sem tu­dott. Megígérte, hogy jun. 30 után minden erőt kivon Kambódiából és oda semmi segítséget nem küld — most azonban minden segítséget megad a bábkormánynak és felhívta a légierőt az egész ország bombázására. A második cikk idézi Nixont, hogy a kommu­nistákat távol kell tartani, a tömeggyilkosságok megakadályozására. Olyan ez — mondja Aptheker —, mint amikor Göbbels náci propaganda minisz­ter a háború végén (mikor a németek már 40 mil­lió embert meggyilkoltak) a németek hivatásának mondta, hogy Európát a szovjet gyilkolások ellen védje. Holott az U.S. már többször annyi bombát dobott le Vietnamra (Laosra, Kambódiára), mint az összes szövetségesek a II. világháborúban, vi­szont (mint minden helyszíni szakértő kimutatta) nem igaz az, hogy a forradalmárok Huéban nagy vérengzéseket követtek el; a legtöbb áldozata ott az amerikai bombázásnak volt. A gyarmatok felszabadításáról beszél — írja a cikk — aki a véreskezü Changot Taiwanra ültette, Indonéziában támogatja az 1945 utáni legnagyobb tömeggyilkosokat és Saigonban a hitlerista haza­áruló Ky—Thieu klikket, amely minden ellenzé­ket elnyom. Az a hadsereg hivatott Nixon szerint a szabadságot védeni, amelynek tömeggyilkos­ságai miatt zug az egész világ. A hazugságok legújabb áradata Kambódiára vo­natkozik; itt most mindenért a Sihanuk-rezsimet kell gyalázni, amely alatt pedig (az U.S. beroha- násaitól eltekintve) béke és nyugalom volt, mig most ott a délvietnamiak és a zsoldosok a földön, az U S. a levegőből gyilkolják a katonákat és a ci­vileket. Egy amerikai szenátor mondta 1902-ben az U.S. háborújáról a Fülöp-szigeteken: “Meggyaláztuk az amerikai zászlót, aljasan vezettük a háborút, meg- kinoztuk a fegyvertelen polgárokat és vallomáso­kat csikartunk ki belőlük, elpusztítottuk földjü­ket.” De aki ma az ilyesmi ellen tiltakozik, azt Agnew alelnök árulónak titulálja. Peregrinus El a kezeket Chilétől! Nagygyűlés a feketék világ-egysége érdekében Minden jel szerint november 4-én dr. Salvador Allende lép Chile elnöki tisztségébe. Ö kapta a szeptember 4-i elnökválasztáson a legtöbb szavaza­tot és őt támogatja a kongresszus többsége, mely október 24-én dönti el, többségi szavazattal, hogy dr. Allende, vagy a konzervatív párt jelöltje, Jorge Alessandri Rodriguez lesz-e Chile elnöke a követ­kező hat esztendőben. Dr. Allendere szavazott a Kommunista Párt, a Szocialista Párt és több kisebb baloldali párt. tag­sága, a szegény földnélküli parasztság, az ipari munkásság, az intellektuelek nagy része. Chile népe félre nem érthetően adott kifejezést akara­tának: megelégeltük hazánk kizsákmányolását a külföldi, főleg amerikai, nagytőkések részéről, torkig vagyunk a nagy földesurak zsarnokságával; kiábrándultunk a Keresztény Demokrata Párt Ígé­reteiből; a szocializmus útjára akarjuk vinni nem­zetünket. Chile népének e döntése kihat nemcsak az or­szág kilenc millió lakosára, de Latin-Amerika min­den országára is. Kétségtelen, hogy dr. Allende és az őt támo­gató baloldali politikai pártok programjának élet- beléptetése rohamléptekkel fogja átformálni az or­szágot; munkához juttatja a munkanélkülieket, fölemeli a munkások bérét, földhöz juttatja a földnélkül parasztokat, bevezetik az általános be­tegbiztosítást és számos hasonló szociális és a nép érdekét szolgáló intézkedést foganatosítanak, mely példaképnt áll majd a többi latin-amerikai orszá­gok szegény lakosai előtt. Ettől tartanak, ettől rettegnek a latin-amerikai országokat kizsákmányoló amerikai nagytőkések. Ezért áll fenn a veszély, hogy a Nixon-kormány — ha nem is nyíltan, de a kulisszák mögött —• eget-földet megmozgat, hogy lehetetlenné tegye dr. Allende megválasztását, illetve az elnöki hiva­talba lépését. Chile népe döntött. Demokratikus választással a marxista dr. Allendére adta szavazatainak több­ségét, a szocializmushoz vezető utat választotta­Nem szabad megengedni, hogy bármely külső" erő megsemmisíthesse Chile népének akaratát. El a kezeket Chilétől! Provokálaflan rendőr-lövöldözés Az Afrikai Népek Nemzetközi Kongresszusa megkezdte tanácskozásait szeptember 3-án az At- lanta-i egyetemen. Delegátusok százai, főleg fiata­lok, jelentek meg az egyetem területén. A gyűlést fekete aktivisták és intellektuelek különböző cso­portjai hívták össze, akik közül sokan résztvettek már előző gyűléseken is. A gyűlés célja, hogy olyan gyakorlatilag alkalmazható módokat találjanak, amelyekkel csökkenteni lehet az ellentmondásokat és a nacionalizmus által mesterségesen keltett kü­lönbözőségeket. Hayward Henry, aki a Harvard és M.I.T. egye­temeken tart előadásokat, a Kongresszus elnök­lője, kijelentette, hogy a Kongresszus célja egyesí­teni a fekete népeket, nemcsak Amerikában, ha­nem Afrikában, a Karib-szigeteken, Dél-Ameriká- ban és a föld minden részén. Említésre méltó, bogy a pódiumról a gyűléshez szólók között nem volt található senki, aki a baloldalhoz áll közel. Említésre méltó az is, hogy a Kongresszussal egy­idejűleg a Fekete Párducok pártja tartott konfe­renciát Philadelphiában és a CORE (Congress of Racial Equality) tartotta évi gyűlését Mobile-ban- Mr. Henry megjegyezte, hogy bár küldtek meghí­vót a Fekete Párducok-nak is, választ tőlük nem kaptak. Benfentesek szerint a Kongresszus rende­zői nem értenek egyet a Fekete Párducokkal több filozófiai kérdésben. Ezek közt fontos helyet fog­lal el a Fekete Párducok hajlandósága fehér radi­kális csoportokkal való együttműködésre. Csökken a lakásépítés Az ország keleti és középnyugati részében a leg­súlyosabb lakásépítési pangás uralkodik a II. vi­lágháború óta és kevés kilátás van javulásra a közeljövőben. Ezt jelenti az Advance Mortgage Corp., a First National City Corp. egyik alvállalata az amerikai lakásépítési piacról végzett féléves fel­mérésében. 1970 első felében a lakásépítések megindítása 19 százalékkal, vagyis számszerint 638,500 lakás­egységre, húsz év óta a legalacsonyabbra csök­kent az egy évvel ezelőttihez képest. A jelentés szerint a házkölcsön-piac rendkívül lassan alakult ki az idén és ha a kölcsön kamatláb csökkenése nem következik be, a lakásépítés újjáéledése sem valósulhat meg. Rendes körülmények között, ha elegendő pénz áll rendelkezésre, ez a kamatláb jelentős csökkenését hozza magával, ami a vállal­kozást kívánatossá teszi. Az idén, annak ellenére, hogy a pénz rendelkezésre állt, a kamatláb mégis csak keveset, Vi—Vi százalékkal csökkent. Ez volt az utolsó 100 évben a legmagasabb kamatláb. Az országos lakásüresedés irányzata, mondja a jelentés, nyilvánvalóan mutatja, hogy az emberek az üzleti pangás következményeként elhalasztják házvásárlási, vagy lakásbérlési szándékukat. NEW ORLEANS, La. — A városi rendőrség, minden provokálás nélkül sortüzet adott le a Pan­ther Párt székházában lévőkre. A lövöldözés kö­vetkeztében 20 fekete megsebesült, a rendőrök közül egy sem. Tizennégy egyént letartóztattak, akiket egyenként 100,000 dolláros biztosíték fejé­ben fogva tartanak. A rendőrség magatartása nagy felháborodást keltett a környék fekete lakosai között. Kérik a szállítási dij felemeléséi WASHINGTON, D. C. — Az ország keleti és nyugati részén működő vasúti vállalatok ismétel­ten folyamodtak az Interstate Commerce Commis- sion-hoz. Ezúttal 15 százalékkal akarják fölemelni az anyagszállítási díjazást. Fölemelik az autó árát DETROIT, Mich. — A Ford Autóvállalat beje­lentette: 4.8 százalékkal emeli az 1971-es autók árát. A vállalat kilátásba helyezett újabb áremelke­dést, ami a szakszervezettel való szerződésben fog­lalt engedmények “nagyságától” függ.

Next

/
Oldalképek
Tartalom