Amerikai Magyar Szó, 1970. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1970-06-11 / 24. szám
Thursday, June 11, 1970. AMERIKAI! MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 A SZERVEZETT MUNKÁSSÁG ÉS A VIETNAMI HÁBORÚ Rácz munkástársunk múlt heti lapszámban közölt cikkében többi között irta: Amikor a katonai diktatúra folytán elhatalmasodott fasizmus ellen kiállt hősöknek kijáró tisztelettel emlékszünk meg az egyetemi fiatalságról, el nem titkolható szégyenérzéssel keli rámutatnunk a 17 milliónyi amerikai szervezett- ipari munkásság bűnös hallgatására, a korrupt vezetők irányítása alatt álló szakszervezetek munkástömegeire. Véleményünk szerint azért irta ezt, mert nem áll rendelkezésére olyan anyag, mely a szervezett munkásság háború iránti tényleges magatartását tükrözi vissza. A polgári sajtó ugyanis ezt elhallgatja és igy annak, aki az ország határain kivül él, nincs alkalma a szakszervezeti lapokból és egyéb forrásokból beszerezni a szükséges adatokat. George Meany, az AFL-CIO országos elnöke időközönként nyilatkozatot bocsát ki a Végrehajtó Bizottság és a tagság nevében, támogatva Nixon elnök vietnami háborús politikáját. Vannak, akik Meany e kijelentéseiből, valamint s newyorki épületmunkások és rakparti munkások egy csoportjának nemrégen lefolyt, háborút támogató tüntetéséből arra következtetnek, hogy a 17 millió szervezett munkás többsége támogatja a Nixon-kormány vietnami politikáját. Ha felületesen szemléljük az eseményeket, azt hihetjük, hogy ez a magatartás általános az amerikai szervezett munkások soraiban. De ha nem vesszük készpénznek Meany ur kijelentéseit, hanem vizsgálat tárgyává tesszük az üzemek dolgozóinak magatartását, tényként állapíthatjuk meg, hogy a munkások többsége ellenzi Nixon politikáját és követeli az erkölcstelen vietnami háború felszámolását. Igaz, hogy a munkások háboruellenes magatartása eddig még nem nyilvánult meg utcai tüntetésekben (kivéve New Yorkot és néhány más várost), vagy háboruellenes sztrájkokban. De az is tény, hogy háborús rendeléseken dolgozó gyárakban is sztrájkoltak a munkások, mindaddig, amíg ki nem elégítették követeléseiket. A legjobb példa erre a 150.000 GE-munkás három hónapos sztrájkja. Nézzük meg a tényeket Közismert tény, hogy Walter Reuther, az autómunkások nemrég elhunyt elnöke ellenezte a vietnami háborút. Ugyanezt az álláspontot képviseli Emil Mazey, a szervezet titkár-pénztárosa. A szervezet uj elnöke L. Woodcock megválasztását követő napon Atlanta, Ga.-ba ment és ott csatlakozott a háború felszámolását és a fekete nép egyenjogúságát követelő ezrekhez; megfogadta, hogy elődje, Reuther nyomdokait követi ebben az amerikai nép életét oly közvetlenül érintő két kérdésben. Úgy véljük az autómunkások vezérei sokkal inkább visszatükrözik egy és félmillió tagjuk véleményét a háborúval kapcsolatban, mint Meany ur kijelentései az AFL-CIO tagságának véleményét. Hot állnak a szállító-munkások? A teherszállító munkások szervezete közel 2 millió taggal rendelkezik. Ez az ország legnagyobb szakszervezete. Robert Holmes, a szervezet alelnöke mondotta: “A munkásmozgalomnak fel kell emelnie szavát Nixon külpolitikája ellen. Az ő külpolitikája nem szolgálja a munkások érdekeit.” A szállítómunkások szakszervezete több Ízben leszögezte háboruellenes magatartását. Fotofsky ellenzi a háborút Jacob S. Potofsky, a 417,000 tagú Amalgamated Clothing Workers Union országos elnöke, a szak- szervezet országos konvencióján tartott beszámolójában többi között mondta: "Tagságunk, mint az amerikai nép többsége békét akar. Ha nem számoljuk fel a vietnami háborút, veszélyeztetjük a demokráciát itt. hazánkban.” Beszédét nagy tapssal fogadták a delegátusok. A vasúti munkások is békét követeinek A szervezett vasúti munkások hivatalos lapja a “Labor”, május 16-i számának vezércikkében olvassuk: “Nyilvánvaló, hogy véget kell vetni a vietnami háborúnak. . . Amerikának ki kell vonulnia Kam- fcódiából. Az amerikai hadsereget ki kell vonni Vietnamból. A háború felfokozását a háború leépítésének kell felváltania. Minél tovább tart ez a háború, annál mélyebb, annál élesebb lesz az ellentét az országon belül.” Tudjuk, hogy a vasúti munkások maradiak. S ha az ő szervezetük hivatalos lapja ilyen háboruellenes álláspontot hirdet (minden bizonnyal azért, mert ez tükrözi vissza a tagság véleményét), akkor feltehető, hogy az acél, gumi, szövő- és más iparok munkásai sem maradnak a vasúti munkások mögött ebben az életbevágóan fontos kérdésben. Nézzük, mit ir a sütőipari munkások 3. helyi csoportja hivatalos lapjának májusi vezércikke: “Vessünk véget a háborúnak. . . MOST!” “Mi teljesen egyetértünk azokkal a képviselőkkel és szenátorokkal, akik azt állítják, hogy polgárháborúba avatkoztunk bele és javasolják, hogy vonjuk ki csapatainkat haladéktalanul. S a milíi- árdokat, melyeket a háborúra pazarolunk, az itthoni problémák megoldására fordítsuk.” ÖE a béketáborban A United Electrical, Radio and Machine Work-, ers szakszervezet tagsága meghaladja a 100,000-et. A Végrehajtó Bizottság ez év májusában tartott ülésén egyhangú határozatot fogadott el, melyben mondják: “A mi szervezetünk a vietnami háború első perce óta ellenezte ezt_ a kalandot.” “A konvención elfogadott háboruellenes határozati javaslat értelmében ismételten követeljük a Vietnami Demokratikus Köztársaság bombázásának beszüntetését — egyszer és mindenkorra, és az amerikai csapatok Vietnamból való kivonását.” A húsfeldolgozó munkások is felszólalnak Patrick Gorman, az Amalgamated Meat Cutters and Butcher Workmen (AFL-CIO) szervezet titkár-pénztárosa kijelentette: “Tagságunk ellenzi, hogy ezen erkölcstelen háborúra milliókat fecséreljünk el.” Ugyanezen szervezet két alelnöke: Charles Hayes és Abe Feinglass kinyilvánította: “George Meany nem beszélt az AFL-CIO 13,500,000 tagja nevében, amikor támogatta a háború kiterjesztését.” A Oeveland-i AFL-CIO a békéért? “Cleveland. Ohio az ország egyik legnagyobb ipari városa. E város szervezett munkásainak képviselői az AFL-CIO Tanács tagjai, táviratot intéztek Nixon elnökhöz, követelve a vietnami háború felszámolását. Ugyanakkor elhatározták, hogy aláírásokat gyűjtenek egy nyilatkozatra, melyben tiltakoznak Meany elnök háborút támogató magatartása ellen. Egységes San Francisco munkássága A Csendes-óceán mentén fekvő San Francisco munkásai, az AFL-CIO-hoz tartozók éppúgy, mint a független szakszervezetek tagjai egységesen ellenzik a vietnami háborút és egyre határozottabban követelik annak felszámolását. Erről részletesen beszámoltunk lapunk május 27-i számában. Az állami és városi munkások is felszólalnak A State County and Municipal Workers Union (AFL-CIO) országos konvencióján határozati javaslatot fogadtak el, melyben többi között olvassuk: “Követeljük az amerikai csapatok azonnali és minden feltétel nélküli kivonását Vietnamból.” E szervezet tagsága meghaladja a 300,000-et. Vád! alá kell helyezni Nixont A kereskedelmi alkalmazottak szervezete (District 65) New Yorkban tömeggyülésen követelte Nixon elnök vád alá helyezését, mert megsértette az ország alkotmányát, amikor a kongresszus megkérdezése és beleegyezése nélkül elrendelte a semleges Kambódia megtámadását. David Livingston, a szervezet elnöke “fink” (sztrájktörő) jelzővel illette George Meanyt, amikor az kinyilvánította Nixon támogatását. Érdekes jelenség Akik ismerik a New Yorkban megjelenő Daily News-t, tudják, hogy ez a sajtó-orgánum tántorit- hatatlanul támogatja az ipari-katonai szövetség háborús politikáját. Ezért érdemes felfigyelni, amikor e sajtónál dolgozók közül 100-an több mint egyezer dollárt gyűjtöttek. hogy háborút ellenző hirdetést helyezzenek el a — Daily News-ban. A pénzt össze is adták, de az újság tulajdonosai — minden bizonnyal a “szólás- és sajtószabadság nevében” — megtagadták a hirdetés közlését. Érdemes ezt megemlíteni, mert a 100 alkalmazott mindegyike egyik, vagy másik AFL-CIO szervezet tagja. Elképzelhető, hogyan gondolkodnak azok a nyomdászok, újságírók, stb., akik nem dolgoznak olyan reakciós újságnál, mint a Daily News!! St. Paul munkásai a háború ellen Május 13-án tartotta ülését Minnesota állam St. Paul városában a város szervezett munkásait képviselő Trades and Labor Council. A Tanács ülésén Victor Lappako, a segédmunkások képviselője határozati javaslatot terjesztett be, élesen elitélve Nixon háborús politikáját és többi közt mondta: “Csupán a háború befejezésével oldhatjuk meg az ország égető problémáit.” Többen felszólaltak a javaslat ellen, azzal érvelve, hogy a kommunistákat segítjük, saját fiainkat támadjuk hátba, ha a javaslatra szavazunk. Ennek ellenére, amikor a szavazásra került sor, 43 delegátus szavazott a javaslatra és 32 ellene. Williams szenátort támogatja New Jersey munkássága Két demokrata pályázott a Demokrata Párt országos szenátori jelölésére a junius 2-án tartott előválasztásokban. Az egyik: Harrison A. Williams szövetségi szenátor. A másik: Frank J. Guarini Jr., állami szenátor. Hamson Williams hive a vietnami háború felszámolásának. A múlt héten javasolta: vonjuk vissza csapatainkat minden előfeltétel nélkül, nem később, mint a jövő év júniusában. New Jersey szervezett munkássága egyhangúan támogatta Williams jelölését. A New Jersey AFL-CIO Tanács indorszálta Williams jelölését. Guarini viszont támogatja Nixon délkelet-ázsiai politikáját. Guarinit a Demokrata Párt Hudson megyei korrupt szervezete támogatja John V. Kenny-vel az élen. Az előválasztás tehát népszavazás volt a háború mellett és ellen. Az eredmény: Harrison Williams 191,847 szavazatot kapott — Guarini 100,200 szavazatot kapott. A New Jersey AFL-CIO álláspontja Érdemes tüzetes vizsgálat alá venni a New Jersey Industrial Union Council (AFL-CIO) elnökének, Maurice M. Veneri-nek a nyilatkozatát. “Elitéljük a newyorki épületmunkások támadását a békéért tüntető diákok ellen.” “Ezek a diákok nagy segítséget nyújtottak részünkre a General Electric vállalat elleni 101 napos sztrájk alkalmával. Ezért meghívtuk a diákok két megbízottját, vegyenek részt a mi Tanácsunk ülésén. Ők ezt el is fogadták és azóta kölcsönösen előnyös társalgás fejlődött ki köztünk.” “Mi szeretnők a diákok tudomására adni, hogy ez (a vietnami) háború súlyos csapást mért a munkásmozgalomra. Az utolsó 14 hónapban egymillió munkás vesztette el munkáját az infláció következtében. Nixon elnök nem tartotta be sem a háború felszámolására, sem az infláció meggátlására tett ígéretét.” “Közben a megélhetés 8 százalékkal emelkedett, ami megsemmisítette a munkások által szerzett béremelést. Ugyanakkor fölemelték a szövetségi, állami, megyei és városi adókat, melyek megnehezítették a munkások megélhetését.” (Folytatás a 12-ik oldalon)
