Amerikai Magyar Szó, 1970. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1970-06-11 / 24. szám

Thursday, June 11, 1970. AMERIKAI! MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 A SZERVEZETT MUNKÁSSÁG ÉS A VIETNAMI HÁBORÚ Rácz munkástársunk múlt heti lapszámban kö­zölt cikkében többi között irta: Amikor a katonai diktatúra folytán elhatalma­sodott fasizmus ellen kiállt hősöknek kijáró tisztelettel emlékszünk meg az egyetemi fiatal­ságról, el nem titkolható szégyenérzéssel keli rámutatnunk a 17 milliónyi amerikai szervezett- ipari munkásság bűnös hallgatására, a korrupt vezetők irányítása alatt álló szakszervezetek munkástömegeire. Véleményünk szerint azért irta ezt, mert nem áll rendelkezésére olyan anyag, mely a szervezett munkásság háború iránti tényleges magatartását tükrözi vissza. A polgári sajtó ugyanis ezt elhallgatja és igy annak, aki az ország határain kivül él, nincs alkal­ma a szakszervezeti lapokból és egyéb forrásokból beszerezni a szükséges adatokat. George Meany, az AFL-CIO országos elnöke idő­közönként nyilatkozatot bocsát ki a Végrehajtó Bizottság és a tagság nevében, támogatva Nixon elnök vietnami háborús politikáját. Vannak, akik Meany e kijelentéseiből, valamint s newyorki épületmunkások és rakparti munkások egy csoportjának nemrégen lefolyt, háborút támo­gató tüntetéséből arra következtetnek, hogy a 17 millió szervezett munkás többsége támogatja a Nixon-kormány vietnami politikáját. Ha felületesen szemléljük az eseményeket, azt hihetjük, hogy ez a magatartás általános az ameri­kai szervezett munkások soraiban. De ha nem vesszük készpénznek Meany ur kijelentéseit, ha­nem vizsgálat tárgyává tesszük az üzemek dolgo­zóinak magatartását, tényként állapíthatjuk meg, hogy a munkások többsége ellenzi Nixon politiká­ját és követeli az erkölcstelen vietnami háború felszámolását. Igaz, hogy a munkások háboruellenes magatar­tása eddig még nem nyilvánult meg utcai tünteté­sekben (kivéve New Yorkot és néhány más vá­rost), vagy háboruellenes sztrájkokban. De az is tény, hogy háborús rendeléseken dolgozó gyárak­ban is sztrájkoltak a munkások, mindaddig, amíg ki nem elégítették követeléseiket. A legjobb példa erre a 150.000 GE-munkás három hónapos sztrájk­ja. Nézzük meg a tényeket Közismert tény, hogy Walter Reuther, az autó­munkások nemrég elhunyt elnöke ellenezte a viet­nami háborút. Ugyanezt az álláspontot képviseli Emil Mazey, a szervezet titkár-pénztárosa. A szervezet uj elnöke L. Woodcock megválasztását követő napon Atlanta, Ga.-ba ment és ott csatlako­zott a háború felszámolását és a fekete nép egyen­jogúságát követelő ezrekhez; megfogadta, hogy elődje, Reuther nyomdokait követi ebben az ame­rikai nép életét oly közvetlenül érintő két kérdés­ben. Úgy véljük az autómunkások vezérei sokkal in­kább visszatükrözik egy és félmillió tagjuk véle­ményét a háborúval kapcsolatban, mint Meany ur kijelentései az AFL-CIO tagságának véleményét. Hot állnak a szállító-munkások? A teherszállító munkások szervezete közel 2 mil­lió taggal rendelkezik. Ez az ország legnagyobb szakszervezete. Robert Holmes, a szervezet alelnöke mondotta: “A munkásmozgalomnak fel kell emelnie szavát Nixon külpolitikája ellen. Az ő külpolitikája nem szolgálja a munkások érdekeit.” A szállítómunkások szakszervezete több Ízben leszögezte háboruellenes magatartását. Fotofsky ellenzi a háborút Jacob S. Potofsky, a 417,000 tagú Amalgamated Clothing Workers Union országos elnöke, a szak- szervezet országos konvencióján tartott beszámoló­jában többi között mondta: "Tagságunk, mint az amerikai nép többsége békét akar. Ha nem számoljuk fel a vietnami há­borút, veszélyeztetjük a demokráciát itt. hazánk­ban.” Beszédét nagy tapssal fogadták a delegátusok. A vasúti munkások is békét követeinek A szervezett vasúti munkások hivatalos lapja a “Labor”, május 16-i számának vezércikkében ol­vassuk: “Nyilvánvaló, hogy véget kell vetni a vietnami háborúnak. . . Amerikának ki kell vonulnia Kam- fcódiából. Az amerikai hadsereget ki kell vonni Vietnamból. A háború felfokozását a háború leépí­tésének kell felváltania. Minél tovább tart ez a há­ború, annál mélyebb, annál élesebb lesz az ellentét az országon belül.” Tudjuk, hogy a vasúti munkások maradiak. S ha az ő szervezetük hivatalos lapja ilyen háboru­ellenes álláspontot hirdet (minden bizonnyal azért, mert ez tükrözi vissza a tagság véleményét), akkor feltehető, hogy az acél, gumi, szövő- és más ipa­rok munkásai sem maradnak a vasúti munkások mögött ebben az életbevágóan fontos kérdésben. Nézzük, mit ir a sütőipari munkások 3. helyi csoportja hivatalos lapjának májusi vezércikke: “Vessünk véget a háborúnak. . . MOST!” “Mi teljesen egyetértünk azokkal a képviselők­kel és szenátorokkal, akik azt állítják, hogy pol­gárháborúba avatkoztunk bele és javasolják, hogy vonjuk ki csapatainkat haladéktalanul. S a milíi- árdokat, melyeket a háborúra pazarolunk, az itt­honi problémák megoldására fordítsuk.” ÖE a béketáborban A United Electrical, Radio and Machine Work-, ers szakszervezet tagsága meghaladja a 100,000-et. A Végrehajtó Bizottság ez év májusában tartott ülésén egyhangú határozatot fogadott el, melyben mondják: “A mi szervezetünk a vietnami háború első per­ce óta ellenezte ezt_ a kalandot.” “A konvención elfogadott háboruellenes hatá­rozati javaslat értelmében ismételten követeljük a Vietnami Demokratikus Köztársaság bombázásá­nak beszüntetését — egyszer és mindenkorra, és az amerikai csapatok Vietnamból való kivonását.” A húsfeldolgozó munkások is felszólalnak Patrick Gorman, az Amalgamated Meat Cut­ters and Butcher Workmen (AFL-CIO) szervezet titkár-pénztárosa kijelentette: “Tagságunk ellenzi, hogy ezen erkölcstelen há­borúra milliókat fecséreljünk el.” Ugyanezen szervezet két alelnöke: Charles Hayes és Abe Feinglass kinyilvánította: “George Meany nem beszélt az AFL-CIO 13,­500,000 tagja nevében, amikor támogatta a háború kiterjesztését.” A Oeveland-i AFL-CIO a békéért? “Cleveland. Ohio az ország egyik legnagyobb ipa­ri városa. E város szervezett munkásainak képvi­selői az AFL-CIO Tanács tagjai, táviratot intéztek Nixon elnökhöz, követelve a vietnami háború fel­számolását. Ugyanakkor elhatározták, hogy aláírásokat gyűj­tenek egy nyilatkozatra, melyben tiltakoznak Mea­ny elnök háborút támogató magatartása ellen. Egységes San Francisco munkássága A Csendes-óceán mentén fekvő San Francisco munkásai, az AFL-CIO-hoz tartozók éppúgy, mint a független szakszervezetek tagjai egységesen el­lenzik a vietnami háborút és egyre határozottabban követelik annak felszámolását. Erről részletesen beszámoltunk lapunk május 27-i számában. Az állami és városi munkások is felszólalnak A State County and Municipal Workers Union (AFL-CIO) országos konvencióján határozati javas­latot fogadtak el, melyben többi között olvassuk: “Követeljük az amerikai csapatok azonnali és minden feltétel nélküli kivonását Vietnamból.” E szervezet tagsága meghaladja a 300,000-et. Vád! alá kell helyezni Nixont A kereskedelmi alkalmazottak szervezete (Dis­trict 65) New Yorkban tömeggyülésen követelte Nixon elnök vád alá helyezését, mert megsértette az ország alkotmányát, amikor a kongresszus meg­kérdezése és beleegyezése nélkül elrendelte a sem­leges Kambódia megtámadását. David Livingston, a szervezet elnöke “fink” (sztrájktörő) jelzővel illette George Meanyt, amikor az kinyilvánította Nixon támogatását. Érdekes jelenség Akik ismerik a New Yorkban megjelenő Daily News-t, tudják, hogy ez a sajtó-orgánum tántorit- hatatlanul támogatja az ipari-katonai szövetség há­borús politikáját. Ezért érdemes felfigyelni, amikor e sajtónál dol­gozók közül 100-an több mint egyezer dollárt gyűj­töttek. hogy háborút ellenző hirdetést helyezzenek el a — Daily News-ban. A pénzt össze is adták, de az újság tulajdonosai — minden bizonnyal a “szólás- és sajtószabadság nevében” — megtagadták a hirdetés közlését. Érdemes ezt megemlíteni, mert a 100 alkalma­zott mindegyike egyik, vagy másik AFL-CIO szer­vezet tagja. Elképzelhető, hogyan gondolkodnak azok a nyomdászok, újságírók, stb., akik nem dol­goznak olyan reakciós újságnál, mint a Daily News!! St. Paul munkásai a háború ellen Május 13-án tartotta ülését Minnesota állam St. Paul városában a város szervezett munkásait kép­viselő Trades and Labor Council. A Tanács ülésén Victor Lappako, a segédmunká­sok képviselője határozati javaslatot terjesztett be, élesen elitélve Nixon háborús politikáját és többi közt mondta: “Csupán a háború befejezésével oldhatjuk meg az ország égető problémáit.” Többen felszólaltak a javaslat ellen, azzal érvel­ve, hogy a kommunistákat segítjük, saját fiainkat támadjuk hátba, ha a javaslatra szavazunk. Ennek ellenére, amikor a szavazásra került sor, 43 delegátus szavazott a javaslatra és 32 ellene. Williams szenátort támogatja New Jersey munkássága Két demokrata pályázott a Demokrata Párt or­szágos szenátori jelölésére a junius 2-án tartott előválasztásokban. Az egyik: Harrison A. Williams szövetségi sze­nátor. A másik: Frank J. Guarini Jr., állami szenátor. Hamson Williams hive a vietnami háború fel­számolásának. A múlt héten javasolta: vonjuk vissza csapatainkat minden előfeltétel nélkül, nem később, mint a jövő év júniusában. New Jersey szervezett munkássága egyhangúan támogatta Williams jelölését. A New Jersey AFL-CIO Tanács indorszálta Wil­liams jelölését. Guarini viszont támogatja Nixon délkelet-ázsiai politikáját. Guarinit a Demokrata Párt Hudson megyei kor­rupt szervezete támogatja John V. Kenny-vel az élen. Az előválasztás tehát népszavazás volt a háború mellett és ellen. Az eredmény: Harrison Williams 191,847 szava­zatot kapott — Guarini 100,200 szavazatot kapott. A New Jersey AFL-CIO álláspontja Érdemes tüzetes vizsgálat alá venni a New Jer­sey Industrial Union Council (AFL-CIO) elnökének, Maurice M. Veneri-nek a nyilatkozatát. “Elitéljük a newyorki épületmunkások támadá­sát a békéért tüntető diákok ellen.” “Ezek a diákok nagy segítséget nyújtottak ré­szünkre a General Electric vállalat elleni 101 na­pos sztrájk alkalmával. Ezért meghívtuk a diákok két megbízottját, vegyenek részt a mi Tanácsunk ülésén. Ők ezt el is fogadták és azóta kölcsönösen előnyös társalgás fejlődött ki köztünk.” “Mi szeretnők a diákok tudomására adni, hogy ez (a vietnami) háború súlyos csapást mért a mun­kásmozgalomra. Az utolsó 14 hónapban egymillió munkás vesztette el munkáját az infláció következ­tében. Nixon elnök nem tartotta be sem a háború felszámolására, sem az infláció meggátlására tett ígéretét.” “Közben a megélhetés 8 százalékkal emelkedett, ami megsemmisítette a munkások által szerzett béremelést. Ugyanakkor fölemelték a szövetségi, állami, megyei és városi adókat, melyek megnehe­zítették a munkások megélhetését.” (Folytatás a 12-ik oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom