Amerikai Magyar Szó, 1970. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1970-05-28 / 22. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, May 28, 1970. Amerika válságos napjai (Folytatás az első oldalról) való megszervezése és felvonultatása volt május 9-én és az azt követő napokon. Fontos, hogy elemezzük e mozgósítás némely jellegzetességét és hogy levonjuk az azokból adódó következtetéseket. Az amerikai uralkodó osztály, az “establishment” eddigelé a nyilt,. leplezetlen karhatalmi szervezeteket, tehát a rendőrséget, az állami nemzetőrségeket vonultatta fel a belső nyugtalanságok, tehát sztrájkok és az utóbbi években egyre gyakrabban az egyetemi diákság tüntetésének korlátok között tartására. De adett esetekben a szövetségi katonaságot is kirendelték, igy a fekete gettókban kirobbant forrongások (Watts, Detroit, Newark), vagy a sztrájkoló munkások harcának — ha nem is leverésére — de megfélemlítésére (a new- yorki postások sztrájkja). A kambódiai háborút követő országos felháborodás után a katonai-ipari klikk terveit előkészítő agytröszt nyilván úgy döntött, hogy tekintetbe véve a diákság, az intelligencia és az egész nép egyre növekvő radikálizálódását. o nyilt karhatalmi eszközök kizárólagos alkalmazása kedvezőtlen kihatást válthat ki a nép szé'es rétegeiből. Tehát más eszközök alkalmazását is meg kell kezdeni. Az uralkodó osztálynak a nyilt karhatalmi szervek mellett számos más szervezet áll rendelkezésére, vagy kínálja fel szolgálatait. Ezek közé sorozhatjuk a különféle veterán szervezeteket, mint az American Legion, a Veterans of Foreign Wars, a már régóta titokban fegyverkező Minutemen, a teljesen nyíltan működő amerikai náci párt, a Dél legrégibb terrorszervezete, a Ku-Klux-Klan s a még annál is jobban elterjedt félfasiszta John Birch szervezet. Felmerül a kérdés, miért nem mozgósította a reakció e szervek valamelyikét? A nyilt náci pártnak egyelőre még nincs széles tömegbázisa. A John Birch társaság főleg ideológiai propagandát folytat cs egyelőre még nem kész fömegakcióra. A Minutemen-eknek főleg vidéken van tömegbázisa. A Ku-Klux-Klan nemcsak a fekete tömegeket provokálná és háborítaná fel, de a városi munkásság egy részét is. A reakció tehát úgy döntött, hogy a diákság és a békemozgalom terrorizálására az ellentámadást az amerikai társadalmi legdemokratikusabb rétegének, a dolgozó csztá'y presztízsének csalárd fel- használásával fogja megindítani. Ezért fordultak a newyorki építőipari munkások és rakodó munkásság erre vállalkozó elemeinek megszervezéséhez és akcióba vetéséhez. Az európai fasizmus történelméből jól tudjuk, hogy a reakció mindig nagy gondot fordít a nép, különösen a társadalmi harcokban döntő szerepet játszó munkásság félrevezetésére, szemfényvesztésére, egységük megbontására, gyakran a munkásság jelszavainak, célkitűzéseinek, sőt szervezeteik nevének ellopásával. Ezért lépett Németországban a történelem színpadára a. német fasizmus á szocializmus fenkö’t neve ellopásával, mint nemzeti “szocializmus.” Elkerülhetetlen itt az összehasonlítás. Az amerikai munkásosztályban pontosan a tőkésosztályt jellemző romlottság és erkölcstelenség légkörében ezrével lelhetők romlott, mindenre képes, mindenre megvásárolható elemek. A munkásság egyes tömegszervezetei, mint pl. a newyorki rakparti munkásoké, évek, évtizedek óta gengszter, mafia befolyás vagy befurakodás körülményei között működnek, Más szervezetekben, mint a festő, a szőrme iparban progresszív munkások csak hosszú harcok után tudtál: kiverni a gengszter elemeket. Az építőipari munkásság évtizedek óta a munkaadókkal a levet összeszürő és faji fennsőbbségben hivő elemek vezetése alatt állt. Ezeknek volt gondjuk arra, hogy a szakszervezetekben csak hason-" loan reakciós beállítottságú fehér munkások kaphassanak munkaalkalmat. Ezért használták fel e szervezetek tápjait a négy egyetemi diák halálát gyászoló és a háború ellen tüntető fiatalság és más velük rokonszenvező newyorki polgárok megtámadására. Hogy itt a munkásöntudatnak még a szikráját is nélkülöző elemeket használt fel a reakció, az nyilvánvaló a felvonulás eme egyik jelszavából: “God Bless the Establishment” — “Isten áldd meg a rendszer.” Ami persze egyértelmű azzal, hogy “Isten áldd meg Wall Streetet”, vagy “Isten áldd meg a munkaadómat!” Az amerikai munkásság és az egész nép érdekeit eláruló és a katonai-ipari komplexum leghűségesebb szövetségeseként szereplő jelenlegi szak- szervezeti vezetőség működése ellenére, az amerikai dolgozó osztály ma is, miként az Egyesült Államok egész történelme folyamén, e nemzet politikailag legdemokratikusabb, erkölcsileg legfeddhetetlenebb, társadalmilag legeiőrehaladottabb rétegének tekinthető. Igaz, a Függetlenségi Nyilatkozatot és az alkotmányt nem a munkásság, hanem a földbirtokos és a nagykereskedői osztály képviselői ű'ták. De a nemzet megalakulása után rohamosan kialakuló munkásság küzdelme és szervezkedése volt az, amely mindenkor biztosította, hogy e két történelmi dokumentumban lefektetett haladó társadalmi elvek ne Írott malaszt, hanem élő garancia legyenek és maradjanak. Ábrahám Lincoln már felismerte ezt az igazságot és halhatatlan szavaival mintegy az alkotmányunk szerves részévé tette ezt: “A munka (értsd munkásság) megelőzi a tőkét és független attól. A tőke a munka gyümölcse és nem létezne, ha nem volna munkás, amely azt kitermelné. A munkásság előbbreyaló a tőkénél és megérdemli, hogy annál többre becsüljük, (Üzenet a kongresszushoz, 1861.) ■ Az amerikai munkásság volt és maradt napja- mkig a társadalom egyetlen olyan rétege, amelynek kezét és lelkiismeretét nem szennyezték be az amerikai uralkodó osztály sorozatos bűnei: az indiánok csaknem teljes kiirtása és a kontinensre kiterjedő földjeik lelkiismeretlen elrablása, millió és millió fekete elrablása, vagy felvásárlása és rabszolgaként való idehurcolása, munkájuk kegyetlen, kíméletlen kizsákmányolása az ország déli részének megművelésére. A szervezett munkásság lelkiismeretét nem terheli a 19. század közepe, de különösen második felében fellépő amerikai imperializmus sorozatos agressziója szoszédaink, Mexikó. Nicaragua, Kuba, stb. ellen. Ugyanakkor a dolgozó osztály következetes, áldozatos harca munkakörülményei javításáért, a 8 órai munkanapért, életszínvonala emeléséért és mindenekfölött az ezeket garantáló szakszervezetek elismeréséért olyan harcok voltak, amelyeknek gyümölcsét nemcsak a dolgozó osztály, hanem az egész nép élvezte. Az amerikai tőkésosztály a 20. század eleje óta következetes ideológiai harcot folytatott azért, hogy ha már a dolgozók szervezeteinek elismerése elől nem térhetett ki a belháboru felidézésének veszélye nélkül, akkor e szervezeteket olyan vezetők befolyása alá helyezze, akik a munkásság érdekeit alávessék a tőkésosztály érdekeinek. E harc De Leon és Debs idejétől kezdve Gom- persen keresztül napjainkig folyamatban volt. Különösen a második világháború óta volt gondja az uralkodó osztálynak, hogy a munkásság vezetését a tőkésosztály legmegbízhatóbb kiszolgálói, közvetlen ügynökeinek irányítása alatt tartsa. E vezetőség áruló politikája következtében az amerikai munkásság nem egy Ízben beszennyezte a nemzetközi munkásszolidaritásnak Lincoln által is legszentebb emberi kapcsolatnak tartott elvét és az amerikai dolgozó osztály eleddig szeplőtlen múltját is. Mindezek ellenére, mégis az amerikai munkásság marad a nemzet jövőjének legfőbb biztosítéka. Az amerikai munkásság hordja magában azokat az erőket, amelyek képesek lesznek, a maguk jó idejében meghátráltatni a katonai-ipari komplexumot és népünk jövőbeli sorsát uj alapokra helyezni. Amikor ezt állítjuk, a legcsekélyebb mértékben sem kicsinyítjük le a diákság és az értelmiség és a nép egyéb haladó elemeinek érdemeit. Sőt. Az egyetemi diákságot és a békemozgalom híveit, a haladó munkásságot ma az egész amerikai nép lelkiismeretének tekintjük. De az ő történelmi szerepük nem az és nem lehet az, hogy a nemzet harcát egyedül vívják meg az uralkodó osztály roppant hatalmi szervezetével. Egy ilyen harc kezdettől fogva tragikus kudarcra volna ítélve. Az ő szerepük az, hogy a maguk lelkiismeretét az egész nép, az egész dolgozó osztály lelkiismeretévé tegyék. Hogy a maguk széles társadalmi koncepcióit, tudását, az egész dolgozó osztály eszmevilágává, tudásává, célkitűzésévé tegyék. Szóval, hogy azt a szerepet töltsék be, amely a szakszervezetek vezetőségének föladata, erkölcsi kötelessége kellett volna, hogy legyen. Azt a szerepet, amelyet az utóbbi évtizedek ezernyi roppant nehézsége ellenére a haladó munkásság legjobbjai következetesen és rendületlenül igyekeztek is betölteni. Az egyetemi fiatalság, az intellektuelek, a békemozgalom hivei, a haladó szervezetek azonnali fő- feladata, véleményünk szerint nyilvánvalóan nem lehet más, mint a katonai diktatúra, vagy puccs minden áron való megakadályozása. Ennek érdekében fel kell használnunk minden alkalmat és lehetőséget a néger nép, a középosztály, sőt a. nagytőke ama elemeivel és képviselőivel való közös akció sikerre vitelére, melyek komolyan ellenzik a háborút, komolyan ellenzik a Pentagont. Ezért minden támogatást meg kell adnunk a MeGovern- Hatfield-javaslat kongresszusi megszavaztatására. Ezt követőleg szorgalmaznunk kell azok leváltását, akik felelősek a kambódiai alkotmányellenes háborúért. Evégett kongresszusi vizsgálatot kell indítani egyrészt a hadiipari lobby működésének kivizsgálására, másrészt a newyorki épitőmunkások terrorista akciója hátterének felderítésére. A kongresszusnak azonnal meg kell kezdenie ama rendszer megváltoztatását, amely a legfontosabb kongresszusi bizottságokat, tehát a katonai ügyeket kezelő bizottságokat, a szenioritás elve alapján a legreakciósabb tőkés ügynökök kezébe adja. A vietnami háború felszámolása és a hadiköltségek ezt követő leredukálása következtében rendelkezésre álló költségvetési felesleget társadalmunk égető belső problémáinak, elsősorban a századok óta elnyomott, kizsákmányolt kirabolt fekete tömegek sorsa következetes feljavítása, azután nemzetünk ezer más rendezésre váró társadalmi problémája megoldására kell felhasználni. Azok a törekvések, amelyek visszautasítják az: úgynevezett liberális, középosztálybeli elemekkel való összefogást, megpecsételnék a diákság, a békemozgalom harcát és megnyitnák az utat a reakció nyilt diktatúrája számára. Gyúlékony ruha’ és függönykelmék Bizonyos körülmények között mindenfajta textilanyag lángra lobbanhat, de egyes kelmék köny- nyebben gyulladnak meg, mint mások. Kis gyermekek és öregek a legkevésbé képesek védekezni, ha a ruhájuk meggyullad. Fontos tudni, hogy gyúlékonyság szempontjából milyen anyagok hogyan reagálnak. Ez elsősorban háromféle körülménytől függ — a kelme anyagától, a kelme szövésétől és a ruha fazonjától. A pamut, a rayon és a selyem kelmék gyulladnak meg és égnek el leghamarabb. A legtöbb műanyag, mint a nylon, az acetate, az acrylic és polyester kevésbé gyorsan gyullad meg, de amikor ég, akkor el is olvad. így, olvadt állapotban súlyos égési sebeket okozhatnak. A gyapjú nehezen gyullad meg és igen lassan ég. A gyúlékony anyagokból szabott ruha fazonja is meghatározza, hogy gyorsan, vagy lassan kap-e. lángra és gyorsan terjed-e az égése. A laza szövésű kelmék könnyebben lobbannak lángra, mint a sürü szövésüek. A könnyű, vékony anyagok is gyorsabban égnek, mint a nehezebb, vastagabb kelmék. Igen gyorsan lángra lobbannak a bolyhos szövésű textilcikkek és ha ezek műanyagból készültek, elolvadnak és megégetik, ami alattuk van. Sok függ attól, hogy mennyi levegő éri a ruhát. A laza ujjak, fodrok, a ráncos, vagy berakott szoknyák sok levegőt juttatnak a kelme mindkét oldalára és ettől gyorsan terjed a tűz. Az ilyen bő, fodros ruhákban járók vigyázzanak, mert ezekbe észrevétlenül, gyorsan belekaphat tűzhelyből, gyertyából, villany-melegítőből, vagy más láng- és hőforrásból a tűz. *4**4************* 444444444**¥-(HMMMMM^JM4 ELLENTMONDÁS: EGY HÁTRALÉKOS ELŐFIZETŐ!