Amerikai Magyar Szó, 1970. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1970-04-02 / 14. szám
Thursday, April 2, 1970. AMERtKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD J5 JUBILEUMI ÜNNEPEK ÁPRILISA Irta: RACZ LÁSZLÓ "Vagy üstökös vagy oh magyar — Dicsőség? Mely jött és távozók Hogy századok múltával újra Lássák fényét a népek s rettegjék?" Halhatatlan nagy költőnk Petőfi nemcsak korai hősi halálát jövendölte meg a negyvennyolcas szabadságharc idején. Valóban, mint ismeretlen katona “vérbe tiporva” maradt a segesvári csatatéren. De előre látta azt is, hogy ezer éves történelme során ismételten a sir szélére taszitott nemzete “századok múltával” mint fénylő üstökös újra felvillan majd. Ma, szülőhazánk felszabadulásának huszonötödik évfordulóján, mi — e földrészre kényszerült magyar kétkezi munkások és értelmiségek — megha- tottan és testvéri szeretettel ámuljuk a messze fénylő üstököst: a magyar csodát. A két világháborúban vérig sebzett, egy egész emberöltőn át Horthyék fehér terrorja és a német náci imperializmus gyarmataként kifosztott szülőhazánk feltámadását. Azt a gigászi erőfeszítést, mellyel az otthoni dolgozók huszonöt év hősies munkájával nem csak hogy eltakarították a füstölgő romokat. Nem csak hogy mérhetetlen tervszerű munkával újra teremtették az elrablóit, vagy elpusztított értékeket. (Ezeknek összegét nemrég elhunyt jó barátom: dr. Agárdi Ferencz történész több mint száz milliárd forintra becsülte.) Hanem ezen felül megfeszített munkával még csak meg is sokszorozták a háború előtti nemzeti jövedelmet. Letagad- tiatatlanul építik a szocializmust. Tudva-tudjuk és soha el nem felejtjük, hogy ez a magyar csoda a testvéri Szovjetunió népeinek, a hősies Vörös Hadsereg áldozatos proletár szolidaritásának eredményeként teremtődhetett csak meg. Sok százezernyi vörös katona életébe került, hogy a hazánkat megszálló német náci zsoldosokat és a hazaáruló Horthy-Szálasi tömeggyilkos hátvédjeit, 1944 április 4-ig bezárólag kikergették szülőhazánk határán túlra. Rajtuk kívül tisztelettel adózunk egyidejűleg annak a kis számú magyar partizán-harcos emlékének is, akik a náci-fasizmus tömeggyilkosságai dacára is egybemunkálkodtak a szovjet seregekkel. Messzire vezetne az áprilisi jubileum alkalmából a huszonötéves munka eredményeit számszerűen felsorolni. Csak mint legfontosabb tényt említem meg, hogy szülőhazánkban ma már nincsenek éhezők. Az iparban nincsenek munkanélküliek. A mezőgazdaságban már csak a “keresztény kurzus” megdöbbentő emlékeként gondolunk vissza a “hárommillió koldusra” és a tizezer-holdas nagy- birtokosokra. Elégséges, ha felsorolunk néhány jellemző statisztikai adatot. Szülőhazánk nemzeti jövedelme 1950 óta, húsz év alatt megháromszorozódott. Mára már kétszázharminc milliárd forint uj értéket teremtettek. Az évi nemzeti jövedelem gyarapodása 5—6%-nak felel meg. Az iparban — a két év óta bevezetett uj gazdasági rendszerrel — kétmillió dolgozó tért át rövidebb munkaidőre. (L. Kádár János beszéde 1969. dec. 24-én.) A mezőgazdaságban a termelőszövetkezetek szocialista földtulajdona, minden kényszer nélkül, két és félmillió holdra növekedett. A legutóbbi ötéves tervben előirányzott lakás-épitő programot túlteljesítették. A tervezett 300,000 lakás helyett 320,000-et adnak át a felnövekedett igények részbeni kielégítésére. Hosszú számsorokat kellene felsorakoztatnom, a felszabadulás óta épített iskolák- és kórházakról. Az évenkint kiadásra kerülő irodalmi- és oktató-könyvek számának ugrásszerű növekedéséről. Mindezek a dolgozó osztályok és főként a fiatalság kulturális fejlődésének fokmérői. Kell-e meggyőzőbb bizonyíték szülőhazánk kulturális szintjének hatalmas emelkedésére más, mint az az országos mozgalom, mellyel az áprilisi jubileum alkalmából egyidejűleg megünneplik városokban és falvakban, világhírű zeneszerző honfitársunk BARTÓK BÉLA halálának huszonötödik évfordulóját? Azét MÁR MINDEN GYŐR MEGYEI ISKOLÁBAN VAN TELEVÍZIÓ (Győr—Sopron megye) a Bartók Béláét, ki a Horthy barbárság idején önkéntes emigrációba távozott és akinek nevét, a dolgozók legnagyobb része mégcsak nem is ismerte. Uj-Magyarország áprilisi jubileuma egybe esik a világ osztálytudatos dolgozóinak nemzetközi ünnepével: LENIN születésének századik évfordulójával. Szerte a világon száz és száz milliók ismerik, tisztelik Lenin nevét. Tudják, hogy nemcsak az 1917-es nagy OKTÓBERI FORRADALOM szellemi vezetője, a bolseviki párt megteremtője volt. De tudják azt is, hogy a nemzetközi munkásmozgalom- ban a marxista tudományos szocializmus gyakorlati megvalósitója és továbbfejlesztője volt. Ércnél maradandóbb értékű tudományos Írásai, fáklyaként világítanak a világ forradalmi munkáspártjai számára. Ha rövid pár szóval akarnám összefogni a marxizmus-leninizmus lényegét: ez a dolgozópártok egységének és a szűk nemzeti érdekeken felülálló forradalmi nemzetközi szolidaritás elvének kihangsulyozásában volna összesürithető. A Lenin-centennárium alkalmából, a világ osztálytudatos munkásai, nem a téves és a marxizmus-leninizmus tanításával homlokegyenest ellenkező személyi kultusznak áldoznak. Lenin 1924- ben bekövetkezett halála alkalmából, özvegye és hűséges munkatársa KRUPSZKAJA irta a következőket: “Minden személyi kultusz idegen lenne tőle. Úgy őrizzétek emlékét, hogy örökségének szellemében cselekedjetek. Lenin azt akarta, hogy az emberiség boldog, szabad legyen és békében éljen.” (Pravda 1924. január 30.) Azt hiszem, hogy a nemzeti és egyben nemzetközi áprilisi ünnepségek alkalmából ezt a legilletékesebb szózatot kell megszívlelnünk. Minden jel arra mutat és — ezt a hazalátogatók tízezrei is bizonyítják —, hogy szülőhazánk dolgozói és az ország felelős vezetői, ebben a szellemben: a marxista-leninista alapelvek szemelőtt tartásával teremtették meg a magyar csodát. Azt, hogy Uj-Magyarországban a dolgozó osztályok ma hasonlíthatatlanul jobb életviszonyok közt élnek, mint a dicstelenül kimúlt “régi jó időkben.” Legfőképpen talpára állították, a fejetetére fordított kapitalista termelési rendszert. De még sok minden bünét-mulasztását kell a fél-feudális régi Magyarországnak jóvátenni. Szülőhazánk még nem paradicsom. Évtizedek megfeszített munkájára van még szükség, hogy megvalósuljon a marxizmus- leninizmus vezérlő gondolata: A lehető legszélesebb dolgozó rétegek lehető legnagyobb boldogsága. a magyar népet karöltve U.S. erőfeszítésével. Kiűzték a hitleri hadakat szülőhazánk földjéről és ezzel a történelmi teljesítménnyel leverték a magyar nép kezéről az évszázados bilincseket. A magyar nép megértette, hogy elérkezett a történelmi alkalom, a szabadság napja, amelyért legjobb fiai a Dózsák, Bocskaiak, Rákócziak, Kossuthok, Petőitek vezetése alatt oly hősiesen, de sajnos eredménytelenül küzdöttek századokon át. A magyar nép lázas, önfeláldozó újjáépítő munka révén visszhangozta Ady halhatatlan fogadalmát, hogy: "A föld mozog.... S mi rátesszük lábunk a magyar rögre És esküszünk, mozdulni fog ez is S minden mostanit jobbal pótolunk Vagy minden vész itt, Ámen, mindörökre." .Amikor a magyar nép ‘rátette lábát a magyar rögre’, amikor a magyar föld a földosztás révén törvényileg is sajátja lett, akkor, Anteusként, legyőzhetetlen uj erőre tett szert. És a magyar rög valóban megmozdult, mintha csak tudatára ébredt volna uj szabadságának. A magyar rög, a magyar föld ma csaknem kétszerannyit nyújt a búza, rozs, paradicsom termésátlagában, mint a felszabadulás előtt! És ebből a felszabadult földből napjainkban szinte egymással versenyezve bugyognak fel a gyógyító, életet adó gyógyforrások a magyar nép javára, ingyenes használatára... megindult a magyar nép egy uj utón és megindult a magyar rög is..*. És igen: minden azelőttit ‘jobbal pótol’ a magyar pép; az e^korop,.már;szinte .vérébe ment .alázatosságot büszke- öntudattal,., az éhséget jóléttel, a tudatlanságot tudással, a tudás csarnokainak a nép legszélesebb rétegei előtt való megnyitásával. Az elmaradt földművelő államból Európa és a világ egyik leggyorsabban fejlődő ipari államát építették. Nem volt könnyű, nem volt egyszerű ‘minden eddigit jobbal pótolni’, századok mulasztását, elmaradottságát igyekezvén néhány rövid év alatt behozni, a szenvedélyes építő munka hevében tévedések, sokszor tragikus tévedések fordultak elő. A múlt súlyos történelmi örökségeit nem lehetett egy-kettőre sutba dobni, azok terhétől nem volt könnyű sokak gondolatvilágát megszabadítani. Mi sem mutatja jobban az uj társadalmi rendszer erejét, mint az a minden eddigit felülmúló összefogás, amellyel az egész magyar nemzet, felhasználva a súlyos tanulságokat, eltávolitva a szocializmustól idegen elemeket a társadalom berendezéséből, sokszorta gyorsabb tempóban viszi előre annak építését. Nagy feladatok várnak még megoldásra az óhazában is, itt is. Miként szülőhazánk népe nem nyug hat babérjain, aként nekünk sem lefiet csupán ünnepléssel megelégedni. A magyar nép elmondhatja legnagyobb költőnkkel, Petőfi Sándorral, hogy '... Ha majd a bőség kosarából Mindenki egyaránt vehet, Ha majd a jogok asztalánál Mind egyaránt foglal helyet Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden hóz ablakán Akkor mondhatjuk, hagy megálljunk, ^ Mert itt van már a Kánaán. DE ADDIG NINCSEN MEGNYUGVÁS, ADDIG FOLYVÁST KÜZKÖDNI KELL.' Amire mi, amerikai magyarok, hasonló szellem ben, Vörösmarty szavaival üzenhetünk vissza, aki kerek 130 esztendővel ezelőtt e prófétai szavakat irta a ‘Gutenberg Albumba’ c. költeményében: 'Majd, ha kifárad az éj s hazug álmok papjai szűnnek i S a kitörő napfény nem terem áltudományt, Majd ha kihull a kard az erőszak durva kezéből S a szent béke korát nem cudaritja gyilok... Majd ha tanácsot tart a föld népessége magával S eget ostromló hangokon összekiált S e zajból egy szó válik ki dörögve: Igazság, S e rég várt követét leküldi az ég Az lesz csak méltó diadal számodra, s nevedhez méltó emlékjeit Akkoron ád a világ/ 11 Mi, Amerikába szakadt magyarok abban a tudatban és elhatározásban járulunk hozzá e szerény összejövetel révén szülőhazánk népe nagy ünnepéhez, hogy itt, fogadott hazánkban minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy 'kihulljon a kard az erőszak durva kezéből' s 'a szent béke korát ne cuda- ritsa gyilok', hogy mi is hozzájárulunk az amerikai nép békéért küzdő millióinak 'egeket ostromló hangjához' igazságot és békét követelve. Az lesz ‘méltó diadal’ a jobb, boldogabb jövőt építő magyar nép éppúgy, mint az amerikai nép és a világ minden békeszerető embere számára. E szándékban, e gondolatban küldjük szeretetteljes sávbéli üdvözletünket óhazai-véreinknek. ]
