Amerikai Magyar Szó, 1970. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1970-03-19 / 12. szám
2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, March 19, 1970. AZ ISKOLAKERÜLŐK EZREI KÓSZÁLNAK AZ UTCÁKON Nincs elég személyzet az iskolából kimaradtak felkutatására New Yorkban ezrével maradnak ki a diákok az iskolából, különösen nagy számban a serdülő korúak. Vannak, akik a tanulásban olyan visszamara- dottak már az elemi iskolában, hogy középiskolai tanulmányokra képtelenek. Sokan asztmában, vagy más krónikus betegségben szenvednek, nagyon nagy számuk kábítószerek áldozata és vannak, akik csak azért nem mennek iskolába, mert nem látják értelmét. Nem látnak kapcsolatot az előttük álló élet lehetőségei és az iskolai tanulmányok között. Egyesek puszta félelemből nem mennek iskolába, mert útközben, a nyomortanyák utcáin, mindenféle erőszakos támadásoknak vannak kitéve s a heroinárusok minduntalan zaklatják őket. Azért is maradnak ki hosszú ideig, vagy vissza sem mennek, mert tudják, hogy senki sem fog utánuk járn.i A newyorki középiskolákban jelenleg 275,024 beiratkozott diák van, de az osztályokban ezek közül naponta olyan kevesen vannak jelen, hogy a jelenlevők száma 1900 óta a legalacsonyabbra süly- lyedt. Az iskolai hatóságok a kötelező' iskoláztatási törvényt nem képesek végrehajtani. Az egyik iskola diákszervezetének elnöke megjegyezte: “Nagyon könnyű kimaradni az iskolából, mert senki sem törődik a kimaradóval. Én tudom, mert magam is egyike voltam ezeknek. De egy idő múlva rájöttem, hogy nincs értelme az utcai kószálásnak, szóval visszajöttem.” Ez a diák azelőtt tanulmányaiban a bukáshoz közel állt, de mióta megemberelte magát, közepes osztályzatokat kap és reméli, hogy jövőre bejuthat az egye- -temre. “Nekem sikerült, vagy mondjuk, talán sikerül. De hányán vannak még mindig kinn az utcán, valamit keresve amit ott soha sem fognak megtalálni? Ki törődik vele? Ki segit rajtuk?” Az iskolalátogatási hivatal (Bureau of Attendance) adatai szerint átlagban naponta 60,000 diák marad távol az iskolából. Egyes iskolákban naponta 33—39—44 százalék hiányzik. A Boys High School-ban, ahol átlagban 46 százalékban mulasztanak, a tanárok jelentik, hogy a diákok egyszerűen önkényesen háromnapi iskolahetet tartanak, keddtől csütörtökig bezárólag és a hétvéget hétfővel és péntekkel meghosszabbítják. A Morris High Schoolban a gyakran hiányzók annyira visz- szamaradnak tanulmányaikban, hogy az érettségi előtt kiegészitő oktatásra szorulnak, hogy olvasásban legalább a nyolcadik elemi színvonalát elérjék, mert csak igy kaphatnak bizonyítványt. Egyes iskolákban a beiratkozottak egyszer sem jelennek meg. Lehet, hogy elköltöznek, lehet, hogy betegek, vagy munkát vállaltak, de senki sem tud róluk. Eltűnnek a Harlem, vagy a Dél-Bronx utcáin, ahová a felügyelők még kettesével is félnek utánuk menni és ahova az iskolai felszólító levelezőlap soha sem érkezik meg. 5—10 százalék hiányzik New York állam északi részein átlagban a diákok 5—10 százaléka hiányzik naponta. New York városban azelőtt 20 százalék volt az átlagos napi távolmaradás, de az utóbbi hét év alatt ez állandóan emelkedett. Nemcsak a-kellő-személyzet hiányzik az iskolakerülők felkutatásához, de ezenfelül az állami iskolasegélyt is redukálják, mert azt nem a beiratkozott, hanem a naponta megjelenő diákok száma szerint utalják ki. Úgyszólván minden iskolában ez á helyzet, de különösen a szegény negyedekben, bár nagyon sok középosztálybeli, sőt jómódú környéken is hasonló helyzettel találkozunk. A hiányzó diákokról szóló hivatalos számok csak azokról számolnak be, akik névsorolvasáskor nem jelentkeznek. Akik megjelennek ugyan az osztályfőnök óráján, azokról nem jelentenek, de ezek sok esetben más tanárok óráin nem vesznek részt. Vannak diákok, akik csak az iskolai ebédre mennek el, de egyetlen órán sem vesznek részt. Miért nem mennek iskolába? A szülők, oktatók, társadalmi és pedagógiai szakértők egyrészt azzal magyarázzák a helyzetet, hogy a középiskolába már az elemi iskolából visz- szamaradt eredménnyel kerülnek a növendékek és nem tudnak lépést tartani a tananyaggal. Az iskolák túlzsúfoltak, ez a másik ok. Sokszor a tantárgyak nem érdeklik a fiatalokat, az élettől elszakadt, haszontalan időtöltésnek tekintik az iskolába járást. A szülők, tanítók, általában a felnőttek iránt sem tanúsítanak annyi tiszteletet, mint azelőtt. A kábítószerek használata az egyik legsúlyosabb ok a kimaradásra. A fekete és portorikói ifjak úgy érzik, hogy bármennyi ideig is járnak iskolába, semmivel sem javítanak jövendő életükön. Az is előfordul, hogy a szülők féltik gyermekeiket az iskolába küldeni a lezüllött környékeken gyakran előforduló bűnözések miatt. Az iskolakerülők zöme a legszegényebb családokból kerül ki. A városi társadalomszolgálati hivatal, mely a népjóléti programot irányítja, kimutatta, hogy 600,000 18 éven aluli gyermek kap segélyt és ezek között 450,000 iskolakorú, vagyis a városi iskolákba beíratott gyermekek 40 százaléka. Az egyik iskolaügyi hivatalnok mondotta, hogy az iskolából kimaradók otthonaiban egyes esetekben hihetetlen állapotok vannak. “Az ilyen gyermekeknek egyszerűen csak fehér ingben iskolába menni csodaszámba megy.” Azokban az iskolákban, ahol a legtöbben maradnak távol, a tanítók nagyszámú asztmás, emphi- szémás, epilepsziás és más krónikus betegségben szenvelő gyermekről jelentenek. Ezek nem mehetnek privát orvoshoz, mint a középosztályu gyermekek, hanem a klinikára, ahol az iskolai órákban órák hosszat kell várakozniok, mig sorra kerülnek. A családban a legidősebb gyermeknek kell beteg szüleit, testvéreit gondozni, sokszor ezért iskolát mulaszt. Vannak nyomorban élő diákok, akik teljesen egyedül laknak s abból élnek, amit barátoktól, ismerősöktől összekéregetnek, vagy itt-ott adódó munkával keresnek valamit. A Boys High School diáktanácsadói tanára, Arnold Marcus mondotta. “Nem lesz semmi igazi változás az iskolákban mindaddig, mig alapvető változások nem történnek az iskolán kívüli társadalomban. Nem segit az sem, hogy minden évben uj programokat vezetnek be. Ilyen állapotok lesznek mindaddig, mig az alapvető társadalmi körülmények is változatlanok maradnak.” Ennek a kijelentésnek az igazsága tagadhatatlan. De nem szabad, hogy ez tétlenségre kényszerítse az illetékeseket. A gyermekek nem várhatnak arra, hogy az alapvető társadalriii változások bekövetkezzenek, az ő életük most fejlődik, formálódik, nekik most van szükségük arra, hogy a fennálló társadalom törődjön sorsukkal és megadja nekik azt, amire egészséges emberi fejlődésükhöz, boldogulásukhoz szükségük van. A tarthatatlan iskolai állapotokat már most, még ebben a társadalomban meg kell szüntetni. NIXON KÖRNYEZETVÉDELMI PROGRAMJA ELÉGTELEN ÉS KIVIHETETLEN Január 10-én Nixon elnök a kongresszus elé terjesztette környezetvédelmi programját. Nagy hang súlyt helyezett a kormány erre a programra, mivel tudomásul veszik, hogy ez a rendkívül súlyos és az emberi életre nagy kihatással biró probléma sürgős megoldást kíván. De alig hangzott el az elnök üzenete, máris súlyos kételyek merültek fel úgy a demokraták, mint egyes republikánusok részéről a program iránt. Általában a republikánusok, főleg a képviselőház tagjai Nixon programja mellett foglalnak állást, de a demokraták, különösen azok, akik már régóta a környezetvédelmi blokkot képviselik, azt mondják, Nixon pénzügyi javaslata reménytelenül elégtelen a program kivitelezéséhez. így nyilván politikai pártoskodás tárgyát képezi majd ez a nagyon is életbevágó kérdés. Hogyan kívánja Nixon a program legfontosabb pontját, a levegő és viz ipari és városokból eredő szennyeződését meggátolni? A viz szennyeződésre vonatkozólag Nixon azt ajánlja, hogy a vizek minőségi standardjának szabályait módosítani kell a szennyeződést előidéző iparok és városok működésének megszigorításával. “Olyan határokat kell szabni, amelyek tekintetbe veszik az egyes vizek felvevő képességét, vagyis mennyit tudnak a kibocsátott melléktermékekből felvenni anélkül, hogy ezáltal szennyeződnének.” Az elnök a levegő szeny- nyeződésre országos standardokat állítana fel. Azt is ajánlja, hogy a levegő- és viz-tisztasági szabályok megszegői ellen bírósági eljárást indítsanak, tilalmaktól súlyos pénzbírságig terjedő büntetésekkel. A természetvédők a kongresszusban azt mondják, Nixon javaslata az eddigi törvényekhez képest meghátrálást jelent, mert megengedi, hogy a gyárak melléktermékeiket a folyók “felvevő képességének” határáig a folyókba bocsáthassák, de a javaslat a folyók, más vizek megtisztítására nem vonatkozik. Attól félnek, hogy. ez a program a még eddig tiszta vizek szennyezését is lehetővé tenné és hogy Nixon minimális levegőtisztasági standardja sok államban a maximum tisztasági standardot jelentené. A nagyipar képviselőit és ezeknek kongresszusi republikánus szószólóit nem a javaslat eredményessége aggasztja, hanem az a költség, amely a szennyeződést megakadályozó felszerelésekkel jár. Nixon javaslatának támogatásában a kormány tagjai azt mondják, hogy a felszerelésekkel járó kiadásokat “termelési költségekének kell tekinteni s ezt áremelésekben a fogyasztókkal lehet megfizettetni. De a gyárosok és republikánus támogatóik attól tartanak, a fogyasztók ellenállnak majd a magasabb áraknak s igy a nagyvállalatok profitja csökken. Egy másik kifogás a javaslat ellen az, hogy a szigorítással járó költségeket, melyeket a nagyobb vagy modern, uj gyárak jobban képesek felszívni, a régebbi és kisebb üzemek nem engedhetik meg maguknak. A U.S. Steel például azzal fenyegetőzött, hogy a Duluth-ban 50 évvel ezelőtt épült üzemének nem érdemes 5 millió dollárt költeni a Minnesota-i légtisztasági törvény utasítása szerint füstmentesítő készülék felszerelésére, mert ezáltal versenyképességüket elveszítenék. A vállalat igazgatója mondta, hogy ha Minnesota kényszeríti a vállalatot a törvény betartására, kénytelenek lesznek a gyárat bezárni. Úgy republikánusok, mint demokraták ellenvetésüket fejezték ki a javaslatban foglalt bírságokkal szemben, habár azokat egyáltalán nem automatikusan szabják meg. Csak végső esetben, a törvény többszöri elkerülése és megszegése után vethet ki a biró, ha jónak látja, napi 10,000 dollár büntetést. A valóságban nincs mitől félniök a gyárosoknak. Mint politikai pártoskodás tárgyát, Nixon amúgy is elégtelen és sok kibúvóval teli környezet- védelmi javaslatát majd mindkét párt alaposan megnyirbálja. Nem sokat várhatunk attól a környezetvédelmi törvénytől, amit a jelenlegi kongresszus megszavaz. Elfojtották a tüzet VECINE, La. — Február 10. óta lángban állt a Chevron olajvállalat egyik olajforrása. A tüzet többszöri próbálkozás után végre sikerült eloltani egy 300 fontos dinamit felrobbantásával. Most azonban óránként 40 hordó nyersolaj zudul a tengerbe, mely veszélyezteti a környék madarainak és halainak az életét, valamint a tengerparti fürdőhelyeket. .......... .UIIIIII.I-I....I..!........• ............n. -L----n AAAGRIKAI c .yffcct/efccr' oZd Published weekly, except 2nd & 3rd week in July by Hungarian Word, Inc. 130 East ISth Street, New York, N. Y. 10003. Telephone: AL 4-0397. fint. as 2nd rilass Matter, Dec. 31, 1952 under the Act of March 21, 1879, at the P.O. of New York, NY. Előfizetési árak: New York városban, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre $10.00, félévre $5.50. Minden más külföldi ország- ba egy évre 12 dollár, félévre $6.5*G^|gÍp3
