Amerikai Magyar Szó, 1969. július-december (23. évfolyam, 27-49. szám)
1969-09-04 / 34. szám
... . mR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, September 4, 1969. lAJudjorrrvauu/ os tachnikja ÖNGYILKOSSÁGI STATISZTIKA ^Aony vekről The History of Violence in America (New York). Az erőszak okainak és megelőzésének vizsgálatára alakult bizottság jelentése, szerkesztették Hugh Davis Graham és Ted Robert Gurr. Hatalmas könyv a múlt és jelen megdöbbentő adatainak tárháza. Igv olvasható, hogy 1882 és 1903 között 1985 négert lincseltek meg és Manhattan szigetén több a gyilkosság, mint egész Angliában. Foglalkozik a könyv a munkaviszonyokkal kapcsolatos erőszakos cselekményekkel (a bérsajtóval és a hatósági jelentésekkel ellentétben itt az erőszak rendszerint nem a munkásság, hanem a munkaadók és felbérelt-csapataik, valamint a rendőrség részéről indult ki) De a munkásságnak téveszmékkel fertőzött csoportjai is sokszor fordultak ilyen irányba újonnan bevándoroltak (Írek, olaszok, zsidók, japánok, kínaiak) és színesek elleni, hogy szakmájuktól. munkahelyüktől távol tartsák őket. Mindez azonban eltörpül a rabszolgaságnak és az indiánoknak az irtásával szemben (az utóbbiakat csaknem teljesen kiirtották). Egy szociológus kifejti a könyvben, hogy az európai bevándorlók az őslakókkal szemben csak két magatartást ismertek: vagy megölték civilizációjukat és kultúrájukat, vagy őket magukat ölték meg. Az amerikai irók — mint Melville, Mark Twain, Wright, Cooper hűen ábrázolják a fehérek kérlelhetetlen vadságát. . A fenti bizottság Jerome H. Skolnick szerkesztésében kiadta jelentését a tüntetésekben és tiltakozásokban megnyilvánuló erőszakról is. Ezt mindenki olcsón megszerezheti, itt csak idézem, amit róla a New York Times ir: “Oly megdöbbentő a rendőrségről szóló fejezet, hogy az olvasó arra gondol, hogy a rendőrség nagyobb veszély az amerikai demokráciára, mint az egyének és szervezetek, amelyek célja ‘a kormány- rendszert felbontani.’ A rendőrséget annyira áthatotta a politika, a jelentés szerint, hogy sok helyütt a helyi politikában nagyobb a befolyása, mint a választott tisztviselőké és ‘a rendőrség harciassága túlhaladott minden józan határt.’ Boston, Los Angeles és sok más város: a rendőrség befolyásolja a politikai intézményeket, az államok képviselőházait, hogy még szabadabban használhassák halálos fegyvereiket. Ennek következménye például, hogy a négerek teljesen bizalmatlanok a rendőrséggel szemben.” J.L.S. Girling: People's War (London). Az ausztrál diplomata és tanár szerint az U.S. vezetői Kina győzelme óta nem hajlandók megérteni, hogy felszabadító küzdelmekben olyanok is követik a kommunistákat, akiknek céljai nem az övék — mert ezek olyan célok felé vezetik a népet, aminőket ez kíván. A'counter-insurgency’ (a felkelések leküzdése), amit Walt Rostow hirdet s a CIA, a Green Berets hajtanak végre — fantazmagória. Az amerikaiak csökönyösen ragaszkodnak 1917 óta a téveszméhez, hogy minden forradalom csalárd ösz- szeesküvés. Ez ellen —- azt hiszik — ugyancsak csalással, becsapással kell küzdeni; igy választották szövetségesül Chiang Kai-sheket, Diemet, a gnatemalai és brazíliai katonai juntákat. Harry Magdoff: The Age of Imperialism (New York). A szerző megcáfolja azt a nézetet, hogy az U.S. beavatkozása más államok életébe és küzdelmeibe, tévedéseken alapult; ezek mind a modern kapitalista imperializmusnak — amelynek közpon-t ja az U.S. — velejárói, amik a régi gyarmatosító imperializmus helyébe más országok gazdaságának kizsákmányolása, ellenőrzése és tulajdonba vétele utján működnek. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerkesztésében most jelent meg az egész világra vonatkozó egészségügyi statisztikagyiijtemény, mely az 1963. évi adatokat dolgozza fel. A hatalmas kötetben érdekes fejezet foglalkozik az öngyilkossággal. A civilizált világban a halál okainak sorában az öngyilkosság az első tiz között foglal helyet. Éven te átlag 15 millió ember fenyegetőzik öngyilkossággal, 3 millió megkísérli, hogy megölje önmagát, és 365,000 meg is hal. Ez a szám nagyobb, mint a kolera, a himlő, a tetanusz és a veszettség által együttesen okozott halálozásoké, sőt több ember vet véget* életének saját kezével, mint ahány közlekedési baleset következtében pusztul el. A statisztikából kiderül, hogy az öngyilkosok száma főleg a fiatalok körében növekszik: a fiatal korban bekövetkező halál oka minden harmadik esetben Öngyilkosság. Jellemző e vonatkozásban az amerikai statisztika: az Egyesült Államokban tiz év alatt 5 százalékkal emelkedett az öngyilkosok száma, de ezen belül például a 15—19 évesek között 44 százalék, a 20—24 évesek között pedig 29 százalék az öngyilkosok arányának emelkedése. A férfiak gyakrabban kísérelnek meg öngyilkosságot: Lengyelországban például 1963-ban ötször annyi férfi lett öngyilkos, mint nő. A legtöbb öngyilkosságot Magyarországon követik el (sajnos — A szerk.): 100,000 lakos közül évente 30 ember öli meg önmagát. Magyarország után Finnország következik, majd az U.S. (24), Ausztria (22), az NSZK (20) és végül Ang-. lia, ahol 18 öngyilkos jut 100,000 lakosra. Magyar- ország már évtizedek óta e szomorú lista élén áll. A nagyvárosok között Nyugat-Berlin statisztikája a legmegdöbbentőbb. Itt 100,000 lakosból évente 37-en követnek el öngyilkosságot. Kézenfekvő lenne ezt a város különleges helyzetével, az ebből kialakuló feszültséggel magyarázni, azonban a régi adatokból kiderült, hogy Berlinben azelőtt sem volt jobb a helyzet: 1930-ban 42,2, 1926-ban pedig 47 (!) százezrelék volt az öngyilkosok aránya. A jogászok, a tanárok és a bányászok között kevés az öngyilkos. A művészek, az üzletemberek gyakrabban követnek el öngyilkosságot, de e tekintetben — akárcsak az infarktus tekintetében — az orvosi pálya a legveszélyesebb. Az Egyesült Államokban a belgyógyász szakorvosok és az ideg- gyógyászok között 70 százezrelék, az általános orvosok között pedig 33 százezrelék az öngyilkosok aránya, ami az országos átlag háromszorosa. A világszerte — és különösen a fiatalok között — aggasztóan növekvő öngyilkossági “járvány” miatt mindenütt szervezett megelőző munkával igyekeznek a veszélyt csökkenteni. Bécsben, ahol szintén nagyon magas az öngyilkosok aránya, 30 ország 250 képviselője megszervezte az öngyilkosságok megelőzésén fáradozó nemzetközi szervezetet. Eldridge Cleaver: Post-Prison Writings and Speeches (New York). Az újabb bebörtönzés elől külföldre menekült fekete aktivista elemzi a feketék szabadság-küzdelmeinek tévedéseit és ellentmondásait, mint a fejezetek címei is mutatják: “A fekete mozlemek hanyatlása”, “Martin Luther King: Búcsú az erőszak-mentességtől.” Kalifornia kormányzójához intézett levelében az író tagadja, hogy őt közönséges bűncselekmények cimén IDŐJÓS-E A LEVELI BÉKA? A közhit azt tartja, hogy ha üvegbe zárt béka az ott levő kis létrán felmászik, akkor tartósan jó idő lesz, ha pedig az üveg alján marad, akkor rossz időre, esőre van kilátás. Nos, a kutatók érdeklődését felkeltette a közhiedelem, és elhatározták, hogy végére járnak a dolognak. Nézzük, miként folyt le a kísérlet. Azonos fajtájú és egyforma nagyságú békákat olyan kisebb üvegbe helyeztek el, amelyeknek alján viz volt. Egyformán táplálták őket, hosszú időn keresztül figyelték viselkedésüket és az időjárás változásait. Meglepő módon azt tapasztalták, hogy a békák leginkább kb. az üveg félmagasságában szeretnek tartózkodni a létrán, függetlenül az időjárás szélsőségeitől. Ennek okát a biológusok abban látják, hogy a béka abban magasságban találja meg a számára legkedvezőbb nedvességi viszonyokat. Ugyanis a békák nagyon érzékenyek a nedvességre, mindennap testsúlyuk kétszeresének megfelelő mennyiségű vizet vesznek fel bőrükön keresztül. Pedig a békák időjós viselkedése nem is látszott* teljesen valószínűtlennek, mivel közismert dolog, hogy egyes állatok és növények (no meg az érzékeny idegzetű emberek) sokszor erőteljesen reagálnak az időjárás változásaira, mégpedig órákkal korábban. Ám a legtöbb állat és növény — köztük a leveli béka is — csak a már bekövetkezett változást veszi észre. Végeredményben tehát megállapitották, hogy a béka nem időjós. Ezzel a tudomány megdöntött egy régi közhitet, ennek ellenére a meteorológusok tvéfás jelképe továbbra is a leveli béka marad. ÉLŐ KŐKORSZAKI Ló 1879-ben Nyikolaj Mihajlovics Przevalszkij orosz'tábornok a Góbi-sivatagban, közel a kínai határhoz bukkant rá erre a ritka ős Vadlóra. 1881- ben kapta rendszertani nevét: Equus przevalszkij (a mai háziló: Equus caballus). Napjaink kutatói egyre biztosabbra veszik, hogy ez a ló még a kőkorszakból származik, s a lascaux-i barlang falára őt festette barlanglakó ősünk. A kőkorban nagy ménesekben legelt Európa és Közép-Ázsia síkságain. Már a kőkor embere is vadászta és háziasi- totta, igy egyre csökkent a száma, de még száz évvel ezelőtt bőven volt belőle. A przevalszki-ló ma már csak állatkertekben látható. A legutóbbi Állatkertek Nemzetközi Évkönyvében 64 mént és 83 kancát tartották nyilván. A kutatók mindent megtesznek, hogy rögzítsék azokat a sajátos jegyeket, amelyek csak a prze- valszki-lovakra jellemzőek. Legutóbb megállapitották, hogy keresztcsontjuk rövidebb, mint a házilóé, és kromoszómaszámuk 66. Kimutatták, hogy más rokonállattal, pl a szamárral keveredve, a kromoszómaszám csökken. A kutatók most azon fáradoznak, hogy a przevalszki-lovak tiszta faját tovább szaporítsák, s igy fenntartsák. el lehetett ítélni, politikai fogolynak tekintette magát. Tagadja, hogy a “Fekete párducok”, kiknek e egyik vezére, esztelen erőszakot fejtenének ki, csupán ellenségeik, elsősorban a rendőrség ellen küzdenek. De nem ellensége a fehéreknek, csak ezek haladó elemeivel szövetkezve képzeli el a szabadságharc sikrét. M. * Kerületi Lapkonferencia New York, IN.Y.-ban! Szombaton, szeptember 6-án délelőtt 10 órai kezdettel a Painters Clubban, 268 7th Ave. közel a 23. utcához. — Lusztig Imre, az Amerikai Magyar Szó szerkesztője beszámol a lapszerkesztés problémáiról és Dattler Lajos a lap anyagi helyzetéről. — Olvasóinkat és a lap barátait szeretettel várja az Amerikai Magyar Szó Ügyvezető Bizottsága. A Rendezőség dijmentes “lunch”-ot szolgál fel. — Legyünk ott mindannyian!
