Amerikai Magyar Szó, 1969. július-december (23. évfolyam, 27-49. szám)
1969-09-04 / 34. szám
Thursday, September 4, 1969. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 1 A szán apró csengői felcsilingeltek, ahogy a könnyen futó lovak elfordultak az erdei utón. Nem volt este még, öt óra körül járt, de csak a vastag hó derengetett némi világosságot; az erdő felett koromsötét volt a holdtalan téli ég, fel a didergő csillagokig. Az egyik utas fejével a vadászház felé intett; most bukott elő tündéri képe az ut túlsó végénél, hatalmas fenyvek hópólyás ágainak árnyékában. — A Vasorru bába háza, ni! A csöngők megint hosszan cserrentek, ahogy a két ló trappból lépésbe váltott. Valaki mélyebben nyomta fejébe kucsmáját. — Azért foga van ám az időnek. — Foga bizony. — Holnapra húsz fokot Ígért a rádió. A kis házban meleg fogadta őket, sülő húsok vaditó illata, és palackok ütegei, szigorú glédában a pohárszéken. — Főispán uram, méltóztassál! A legidősebb vendég puhán kicsúszott bundájából — valaki már ott állt mögötte, s tartotta előzékenyen —, a buboskemencéhez lépett, átölelte. Az erdész az urak bundáit szedegette össze, s vitte át a másik szobába. , — Befütsek ott is, főtanácsos uram ? — A fenébe ne! — Hagyd el! — intett a fővárosi vendég. — Szívesebben alszom fütetlen szobában. Az erdőfőtanácsos mosolygott. — Ez nem Pest, államtitkár uram. Itt reggelre még a szemed is jéggé fagy a gödrében! Ha befü- tünk, sem megy fel többre nyolc-tiz foknál odaát az áj er. Szegfűszeg és gőzölgő bor illata úszott rá a ser- cegő húsok szagára odakintről; az urak megborzongtak a gyönyörűségtől. — Aztán lesz egy kis blatt utána? — nézett körül az alispán. — Hoztam ám a paklit! — Kár volt — nevetett az erdőfőtanácsos. — Dunába, vizet? Van itt elég! — Kihúzta a pohárszék egyik fiókját, s mutatta. Az erdész most beszolgálta a bort, fehér kendő volt az üveg körül, ahogy dukál. S egy másik tálban meleg pogácsa. — Tessenek parancsolni. — S kínálta az urakat, sorban, ahogy illett: először a pesti vendéget, az államtitkárt. Aztán a főispánt, az alispánt, majd a szomszéd erdőség urát, a bárót, s legvégül gazdáját, a főerdőtanácsost. .— Mikor lesz készen az asszony, Ferenc? — kérdezte emez. — Félóra még, méltóságos uram. — Akkor most befíit odaát, aztán térit, tálal, és előkészíti a kártyaasztalt. A kocsisról is gondoskodjék. — Igenis. — Vacsora után hazamehetnek. Reggel fél nyolckor itt van a hajtókkal. Az asszonynak már nem kell kijönni, bent ebédelünk a Koronában. •— Igenis. Az államtitkár megemelte párás poharát. — Hát a holnapi napra, urak! Ittak s haraptak a pogácsából, dicsérték az er- dészné kezét. — Hát mi újság Pesten? — kérdezte a báró. — Mesélj, államtitkár uram. Mit mond István bátyám ? Az államtitkár a miniszterelnök neve hallatára meghajolt ültében, s elmosolyodott, mert jólesett neki, hogy a nyolcezer holdas mágnás tegezte. — A kegyelmes ur bizakodó, kérlek. Két hete beszéltem vele a Ház folyosóján. Bizakodással tekint a jövő elé, ezt nyomatékkai hangsúlyozta. A kölcsönügyek szépen haladnak. ä— Na! — horkant a báró elégedetten, és a főispánhoz fordult; rokonok voltak, apai ágon unokatestvérek. — Látja, Gábor, mondom én, hogy csak lehull valamicske dollár vagy font minekünk is. Egy kis szeszfőzdén töröm a fejem, most kellene, amikor olcsó a munkabér... Majd szóljon is, ÉTESHÁZ ÉS CUKRÁSZDA 1437 THIRD AVENUE, NEW YORK, N. Y. (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484. Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi, Bar- Mitzvah-torták. — Postán szállítunk az ország minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva Bárány Tamás: VADÁSZAT kérem, ha hallja, hogy a dolog konkretizálódik, hogy utánanézhessek a bankkölcsönnek. — Szólok — biccentett a főispán. — Csak maga meg figyelmeztessen, hogy el ne felejtsem. Az államtitkár elszontyolodva hallgatott. Az unokafivérek magázódásából megértette, hogy te- geződésük a báróval korántsem az egyenrangúság kifejezéséül szolgált. Ettek, ittak, s előkerült a kártya. Tízig játszottak, pengős alapon, s feküdtek is le; reggel korán kell kelni. — János — szólt az asszony halkan. — János! Fölkelni! A konyhán kegyetlenül hideg volt, a gallyal fütött kemence kihűlt még az este. Halkan járt-kelt, nem akarta a három gyermeket zavarni. Az asz- szony kelt volna fel, hogy melegítse az esti levest, de visszaintette az ágyba. Sokáig tart, mig tüzet szít, s átfázik addig. S idő sincsen rá. — Mikor jössz? — Tán négykor, ötkor is lehet. Amig az urak kedve tartja. ✓ •— Csak ügyes légy, hogy máskor is hívjanak! Végigcsikorgott a ház mentén, csattant a kilincs, s már az utca havát tiporta. Az erdészék háza előtt ott toporgott már vagy hat-nyolc ember. S még mindig jöttek, innét is, onnét is, a felvég és alvég felől. Süvegüket bökték, jó reggelt morogtak, hersegtették talpuk alatt a havat, bo- kázva, s várták az erdészt. — Egy kis papramorgó — szólt az egyik. — Az! — nevetett a másik. — Az volna jó! — Harminc fillér a pengőből! — morgott a harmadik. — Ha marhák volnánk! — Majd ád az erdész ur! — rikkantott a negyedik. De nem adott. Jött is már, frissen beretválva lépett ki a házból, vállán a puskája. — Jó reggelt, emberek. Mindenki itt van? Körülnéztek, számolták egymást. — Húsz — jelentette vigyázz állásban Kapor János; nagyon akart máskor is hajtónak jönni. Igaza van az asszonynak: nyolcvan fillér, az nyolcvan fillér, még nyáron is — ilyenkor meg pláne a kerek egy pengő! — Jó van, akkor indulás! — Az erdész fellépett a szánra, elől a kocsis mellé, térdére dobta a takarót és lekiáltott —: Aztán kilépni, emberek! Jó óra az ut, és fél hatkor ott kell már lenni! — Igenis — mondta Kapor János, és szaporán megindult. A többi utána. Jólesett most ez a mozgás; álltában jobban fázott. Az a ronda vizesség se fájt igy annyira, odalent a talpánál. • A főerdőtanácsos fél hatkor fújt ébresztőt. Addigra felmelegitette a konyhán a nagy fazék vizet, s felforralta a teánakvalót a kannában. Az erdész felesége este odakészitett mindent, sonkát, vajat, dzsemet, kalácsot, cukrot, tej szint — neki csak a teát kellett leforráznia. A vendégek odabent dünnyögtek ásitoztak, öltöztek. — Parancsoljatok, urak. A mosdóviz és a reggeli. Ki melyiket kéri előbb? Csak egyszerűen persze, amúgy vadászosan... ülőfürdőt is lehet a konyhán, ha valaki parancsol. — Én igen, köszönöm. — Én is. Megtisztálkodtak a forró vízben, felhörpintették a teát, sonkát haraptak hozzá, angolszalonnát, tepertőt. A főerdőtanácsos az esti pogácsa nagyja maradékát szedte bele bőriszákjába, legyen az uraknak harapni egy kis tízórait, mielőtt visszajönnek ide tizenegy felé, villásreggelizni. Aztán öt kupicát vett elő a pohárszékből, színig töltötte szilvóriummal. — Méltóztassatok. Egy kis célzóviz ! Ittak, gombolkoztak, szedelődztek. • Az államtitkár megállt odakint, nagyot szívott a fagyos, kristálytiszta, fenyőizü levegőből. Tüdejét késként járta át a jófajta, éles hidegség; egészen felébredt. A jó, magyar vidék. Itt kéne élni, nem abban a büdös Pestben. Most értek ide a hajtők. Az erdész már előbb megérkezett a szánon, s gazdájával a vadászat tervét beszélték éppen. A hajtok — szemre csupa egyforma, fekete figura, némi árnyak a hó szürke derengésében, akár egy föstményen — itt toporogtak körülötte. Olyik kucsmáját emelte, olyite csak bámult, s köszönt motyogva. — Adjon isten jó reggelt — húzódott közelebb az egyik; egy savószin bőrű, seszinii bajuszos kis ember. Negyvenévesnek nézte, de talán csak harminc volt; ezekkel a parasztokkal soha nem lehet tudni. —Jó reggelt — mondta barátságosan, ujját a kucsmájához bökte. — Szép időnk van, igaz ? — Szép, nagyságos uram — felelte a seszinii kis paraszt. Az államtitkár elnézően mosolygott: elvégre honnét tudhatná ez a figura, hogy ő méltóságos ur? — Nagyot járunk ma, igaz? — ba- rátságoskodott tovább. — Igaz — felelte amaz, és foga összeverődött. Az államtitkár jobban odanézett, s meglepve látta, hogy az ember arca hamuszürke, s reszket és lila az ajka. — No! Csak nem fázik? — De bizony hogy fázok én, nagyságos uram. — Hogy hívják? — kérdezte, mert arra gondolt, adat neki az erdésszel egy kupica pálinkát. — Kapor Jánosnak, nagyságos uram — mondta a kis ember, s foga megint megkoccant. Az államtitkár nézte, és hirtelen szánalom járta át. Fátyolos lett a tekintete. “Elkorcsosult ez a nép” — tűnődött borongón, és Attila hunjai, Árpád apánk honfoglaló vitézei körül jártak mélabus gondolatai, amig a hajtás meg nem kezdődött. A szudáni külügyminisztérium közlése szerint a szudáni egyenlítői tartományban összeesküvést lepleztek le, amelynek az volt a célja, hogy az ország déli részében anarchiát idézzenek elő. Az ösz- szeesküvés vezetőségében tizenegy rendőr s három polgári személy volt, valamennyiüket letartóztatták. is* A Magyar Szó harcol az igazságért, a dolgozók javáért! ÜDVÖZÖLJÜK SZÜLŐHAZÁNKAT felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából 1944-ben szabadult fel szülőhazánk a német fasiszta és a hazai elnyomók járma alól. 25 esztendővel ezelőtt vette kezébe a magyar nép saját ügyeinek intézését. Rövid negyed század alatt felépítették az ország iparát, mezőgazdaságát, kultúráját. Akik hazalátogattak, saját szemükkel győződtek meg a magyar nép jólétéről, egyre emelkedő életszínvonaláról. Örömmel üdvözöljük honfitársainkat ez alkalommal. Mindazok, akik az 1970-es Ünnepi Naptárban óhajtják nevüket megörökíteni, szülőhazánk üdvözletével, szíveskedjenek üdvözletüket lapunk ki- adóhivatalához eljuttatni szeptember 15 előtt, az alábbi szelvényen: AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street New York, N. Y. 10003 Én is üdvözölni kívánom szülőhazánkat fel- szabadulásának 25. évfordulója alkalmából. Mellékelek: $. ;.................. Kérem nyomtassanak részemre..............példányt a naptárból. Ezért küldök $..................-t Név: ...................................................................... Cim:.................................................................. Város: .................................. Állam: Zip Code: ......................
