Amerikai Magyar Szó, 1969. július-december (23. évfolyam, 27-49. szám)
1969-12-18 / 49. szám
Thursday, December 18, 1969 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 Egyék meg a frázisokat. — Nixon elnök májusban mondta, hogy itt van az idő véget vetni az amerikai éhinségnek. Vállalom érte a felelősséget — mondotta most. De ez csak uj szónoki frázis volt, tartalom nélkül. Amikor javasolta, hogy szüntessék meg az éhséget abban az országban, amelyiknek termés-feleslege van, elfelejtette közölni: mikor? Sőt még azt is visszautasította, hogy 10—15 millió rosszul táplált embernek — főképp gyermeknek — gyors segítséget adjunk. (New York Times.) Mind hősök ők, a ladyk szerint. — Micsoda tragédia és hülyeség, hogy olyan hazafias hős, mint Rheault “Green Beret” ezredes ne szolgálhassa tovább fegyveresen hazáját. (Mrs. Taylor) — Az én elveim szerint igen jó üzlet megölni egy ellenkémet, hogy megmentsenek tiz amerikai életet. (Miss Carroll, levelek a Newsweek-ben. A “Green Beretek” maguk döntik el, melyik foglyot végezzék ki, miközben a kormány az ENSZ-nél követeli a hadifoglyokkal való humánus bánásmódot.) Imádság az éhség-konferencián. — Mindenható Isten, mi akik résztveszünk e konferencián és akiknek a kormány napi 18 dollárt fizet az étkezésre, amikor 25 centet ad a gyermekek reggelijére és 58 centet a löncsre, nem mondunk Neked köszönetét. Mi, akiknek fontosabb a háború, ABM, SST, Hold-repülés, amikor országunkban éhség dúl, nem köszönünk Neked semmit. Mi, akik egészségesen élünk, mig 25 millió honfitársunk éhezik, nem tartozunk Neked hálával. Mi csak bocsánatodat kérjük, mert megcsaltunk Téged, hazánkat, községünket és önmagunkat. (Clark, az Episkopá- lis Egyház papja.) Pokolba a közoktatással! — Nem hiszek abban, hogy az emberek többségét taníttatni kell. Legfeljebb csak arra, hogyan kezeljenek egy szerszámot. Ez legyen a programunk, még ha be is kell törnünk egy pár fejet érte. (Kevin Phillips, Nixon elnök oktatásügyi tanácsadója.) A bankár szive. — A Bankamerika uj san franciscoi felhőkarcolója előtt felállítottak egy hatalmas fekete gránittömböt. A közszáj szerint a szobor “a bankár szive.” (Wall Street Journal.) Hogy beszéltek régen a sztrájkról. — “The public be damned” (ördög vigye a közületet), mondta William H. Vanderbilt milliárdos. — Tápláljuk őket pár napig puskagolyókkal, meglátjuk, hogy ízlik nekik ez a koszt. (Indianapolis Journal.) — Ha a munkásoknak nem volna szavazati joguk, jobban megszívlelnék a nehéz idők tanulságait. (Indianapolis News! — A chicagói sztrájktanyát ágyukkal vagy szuronyokkal kell rendre tanítani. (Holmes, baptista pap.) — A trampokat (csavargókat) ólomgolyókkal kell etetni. (New York Herald.) — Nem vaklövésekkel kell fogadni a “mob”- ot, hanem a finom töltött Vinchesterrel. (Michigan Christian Herald.) — Nem az agitátorok védik a munkásokat, hanem mi keresztény férfiak, akiknek Isten végtelen bölcsességében a rendelkezési jogot adta a tulajdon védelmében. (George F. Baer bányatulajdonos.) A munkáskérdés megoldása. — Más kapitalisták is szereztek annyit, mint Joseph P. Kennedy, aki állítólag 500 milliót gyűjtött. De egyik sem vitte annyira, mint ő, hogy megvásárolta az U.S. elnökségét fiának és szenátori székeket többi fiának. (Weekly People.) Furcsa figura. — Előttünk különös kis alak áll, szétfeszített lábakkal, széttartott karokkal. Nincs szeme, perzselt rongyai alatt feketére égett, sárga foltokkal tarka bőrfoszlányok. Azt mondja mellette egy vietnami nő: “nem tud ülni, feküdni, állnia kell, nincs bőre, teste nem bírja az érintést, rögtön összetörne”. (BBC angol rádió a napalmról.) Festina lente (latinul: lassan siess!) —A gyárosok szerint nem szabad túl gyorsan, túlzottan megtisztítani a folyókat, az csökkentené a hasznot. Nem keresnek annyit, hogy a polluciót megszüntethetnék. Erre szükség van, hozzátartozik a termelés folyamatához. (N. Y. Times.) John Birch. — A vietnami atrocitásokról szóló hírek 99 százaléka hazugság, azokat kommunisták terjesztik. Inkább igyekezni kell, hogy három hónap alatt befejezzük a háborút, beszüntetve a kommunista országoknak,amelyek Hanoit segítik, a segítését és a velük való kereskedelmet. (Mr. Welch, a legreakciósabb amerikai szervezet elnöke. Egyébként az U.S. nemcsak, hogy nem segíti kommunista országokat, de jóformán nem is kereskedik velük.) Mire várunk. — A hetvenes években a levegő és a viz szennyezése még jobban fenyegeti majd Minden ország történelmében vannak események, melyekre nem szívesen tekintenek vissza. Kegyetlenkedések, mészárlások, ártatlan polgárok legyilkolása tarkítja a történelem lapjait majdnem mindenütt, de az Egyesült Államok már kezdettől fogva minden más országnál nagyobb arányban vette ki részét ezekből. Az indiánok kezdetben békeszeretők voltak és barátságos viszonyt tartottak fenn az Európából jött uj amerikai telepesekkel. De a fehérek telhetetlen kapzsisága kiszorította őket földjükről, otthonukból és a kíméletlen fegyveres támadásoknak ők is kénytelenek voltak fegyveresen ellenállni. A fehérek nagyobb hatalmával szemben a vörös- bőrű indiánoknak már előre vesztett ügyük volt, de mégsem adták fel szívesen az őseiktől örökölt földet. Az indiánokkal folytatott háborúkban se szeri, se száma a fehérek hibájából kitört vérengzéseknek, melyekben nemcsak a harcos férfiakat, hanem a békés indián lakosokat, nőket, gyermekeket, öregeket is legyilkolták. South Dakota kiadott történelemkönyve leírja, hogyan gyilkolt le az amerikai hadsereg 1890-ben 300 Sioux indián nőt, férfit és gyermeket, a South Dakota-i Badlands közelében. A Wounded Knee nevezetű helyen a Sioux indiánoknak egy csapata feltételek nélkül megadta magát a haderőknek. Az utasításoknak megfelelően az indiánok a Wounded Knee patak közelében ütötték fel sátraikat és a katonák azonnal körülvették őket. Az indiánok, a béke jeléül fehér zászlót húztak fel, mégis egy magaslatról Hotchkiss gépfegyvereket irányítottak a táborra s közvetlen közelükben állították fel a különböző lovassági és gyalogos haderőket. Az indián harcosok a katonák előtt foglaltak helyet, az asszonyok és gyermekek a sátraknál maradtak. A katonák motozni kezdték az indiánokat, fegyvert keresve. Az egyik indián ellenállt és lövöldözni kezdett. Erre a katonák közvetlen közelről sortüzet adtak le rájuk. A négy gépfegyvert is munkába állították, melyekből a sátraknál álló nők és gyermekek közé tüzeltek. “Kétségtelen, hogy ez az üldözés közönséges mészárlás volt”, mondja a történelemkönyv, “mikor a menekülő nőket, gyermekekkel a karjukban lelőtték, azután amikor már minden ellenállás megszűnt és úgyszólván minden indián harcos holtan feküdt a harctéren.” Egy másik hires, amerikai vérontás 1906-ban, a Fülöp-szigetek egyikén, a Jolo szigeten történt. A spanyol—amerikai háború már évek óta tartott, melyben amerikai haderők állandó harcot folytattak a fülöp-szigeti nacionalisták ellen. Egy 1950- ben kiadott leírás szerint “egy csapat jól felfegyverzett bandita érkezett Borneoból és ezek a Búd Dajo kihűlt tűzhányó kráterébe vetették be magukat. Egy csapat belföldi bandita, családostól csatlakozott hozzájuk.” (Érdemes megjegyezni, hogy a történelemiró a függetlenségi harcosokat, nacionalistákat állandóan banditáknak nevezi.) E leírás szerint a helybeli lakosok, a mohamedán vallásu Moro-k, Leonard Wood amerikai tábornokhoz folyamodtak védelemért a “banditák”-kal szemben. Wood habozott, hogy a nőkkel, gyermekekkel táborozó lázadókat megtámadja és tárgyalásokba bocsátkozott velük, a tábor kiürítésére. egészségünket és életünket. A slum-ok tovább rothadnak, terjesztve a betegségeket és bűnöket. A kábítószerek mind több embernek nyújtanak majd menekülést a tűrhetetlen életből. Az ifjúság lázongása fokozódni fog. (Szociológusok konferenciája.) {| A katona felelőssége. — Az 1953-as haditörvényszék úgy döntött, hogy a Koreában harcoló amerikai katona nem védekezhet egy polgár meggyilkolása ügyében azzal, hogy tisztje parancsolta. A katona engedelmessége nem lehet olyan, mint az automatáé, a gépé. Nem igaz, hogy mindent teljesítenie kell, amit tisztje parancsol. Feketék az iskolában. — A fehérek-vezette iskolák úgy neveitek bennünket, hogy eltávolodjunk magúnktól, népünktől, ritmusunktól, géniuszunktól, lelkűnktől. (Ebony.) De mialatt a tárgyalások folytak, Wood-ot Manilába hívták és igy helyette Tasker H. Bliss tábornok intézkedett. Jolo és Manila között a kábelvonalat megszakították és Wood nem tudhatta, mi történik Jolo szigeten. Mikor visszaérkezett, a támadás a kráter ellen éppen kezdődött, melyben az amerikaiak a Moro rendőrök segítségét is igénybe vették. “A banditák harcoltak, mig meg nem haltak: egy sem adta meg magát. Habár néhány nőt és gyermeket előzőleg eltávolítottak, legtöbbjük ott maradt és mindvégig együtt harcolt és halt meg a férfiakkal,” mondja a történelem- könyv. A jelentések szerint 600-an voltak a táborban a támadás idején. A történelemkönyv megjegyzi: “A Búd Dajo-i helyőrség kiirtása megbotránkoztatta az Egyesült Államok lakosait. Wood tábornok, habár nem ő rendelte el a támadást és nem volt jelen, amikor az megkezdődött, teljes felelősséget vállalt érte.” Ezek csak a legnevezetesebbek a sok hasonló vérengzés közül, amelyekért az amerikai katonaság felelős. NEM TÚLZÓK A minap — miután elvittem 10 Magyar Szót az Ötödik és Hatodik Avenuek között lévő 42. utcai újságárushoz — a Penn Central vasútállomás felé menet, a Madison Ave. sarkán láttam, amint két fiatalember kis asztal előtt ült egy nyitott vasdobozzal. A dobozban felirat: ADJ. Az asztalon Nixon gombok. Az asztal szélén felirat: “Nixonnak időre van szüksége.” Mivel vonatom csak 20 perccel később indult, gondoltam, rááldozok 15 percet és megfigyelem, hányán állnak meg és vesznek Nixon-gombot, hányán támogatják Nixon vietnami politikáját a járókelők közül. Aki New Yorkban járatos, az tudja, hogy ez a hely a város egyik legforgalmasabb pontja. Átlag egy perc alatt 200-an mentek nyugati, vagy keleti irányban. A 15 perc alatt tehát 3,000-en haladtak el az asztal előtt. Sokan elolvasták a feliratot. Többen megálltak és kezükbe vették a Nixon-gombot, de visszatették az asztalra. A 3,000 fiatal, idős, férfi, nő, fehér és fekete egyén közül KETTEN fizettek a Nixon-gombért. A 3,000 egyén közül 50—60-on látható volt a békejelvény. Megfigyelésem — szerény véleményem szerint — sokkal hűségesebben rámutat a “silent majority” véleményére, mint a megrendelt Gallup-Közvéleménykutatás “semleges” jelentése. ..g ...e Boyle győzelemről jelent WASHINGTON, D. C. — W. A. Boyle, a bányászok országos szakszervezetének elnöke azt állítja, hogy 75,680 szavazattal újra választották tisztségébe. Ellenfele, Joseph A. Yablonsky Boyle szerint csak 43,307 szavazatot kapott. Yablonsky támogatói több mint 100 visszaélésről jelentenek és ennek tudják be Boyle nagy “többségét”. Az ügy a jelek szerint a törvényszék elé kerül. A VÉRENGZÉSEK BEFEKETÍTIK U.S. TÖRTÉNELMÉT Mondták és Írták
