Amerikai Magyar Szó, 1969. július-december (23. évfolyam, 27-49. szám)
1969-11-13 / 44. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, November 13, 1969 ELISMERŐ CIKKSOROZAT A SZOVJETUNIÓRÓL 10 amerikai újságíró Szovjetunióban tett látogatásáról számol be egy cikksorozatban a Miami Herald-ban C. A. McKnight, a Charlotte Observer szerkesztője. E cikksorozatból kivonatosan közlünk néhány részletet. Ha a jó életnek csak a felületi megnyilvánulásait tekintjük s ezt összehasonlítjuk az Egyesült Államokkal vagy Nyugat-Európával, a Szovjetunió még mindig messze mögöttük van. De ez az összehasonlítás semmit sem jelent az átlag szovjet polgárnak, aki ma jobban táplálkozik, jobban öltözködik és jobb lakásban lakik, mint valaha. Nyitva áll előtte talán a világon a legjobb ingyenes oktatási lehetőség, mely módot nyújt arra, hogy foglalkozásbeli, technikai vagy tudományos képességeit a legmagasabb fokra kifejlessze. A bölcsőtől a koporsóig ingyenes orvosi szolgálatokban részesül, még ha ennek a minősége változcf is. Habár a dolgozó keresete alacsony, annak legnagyobb részét megtarthatja. Nincs birtoklási adó és a legmagasabb jövedelmi adó nyolc százalék. A szovjet polgár házbérben a családi jövedelem 4.5 százalékát fizeti. Állásra nincs gondja. Jótékonyságra, vagy közsegélyre soha nem szorul. Mindezeken kívül, ha művészi, esztétikai érzéke van, nagy élvezetére szolgál az a körülmény, hogy a kormány nagyon fontosnak tekinti a művészeteket, múzeumokat, a városokban a virágos parkokat és zöldelö tereket és nagy súlyt helyez a forradalom előtti csodás kastélyok és templomok helyreállítására, karbantartására. Nem kívánom túlzásba vinni a dicséretet, csupán azt akarom mondani, hogy az ember a történelmének és körülményeinek a terméke. Ugylátszik, hogy az átlag polgár megelégedett. Sokkal megelégedettebb, mint ahogyan elképzeltem. Vagy röviden: soha sem volt olyan jó dolga, mint most. A haladás jelei mindenütt észlelhetők. Moszkva egyetlen nagy épitkezési projectum. A moszkvai városi szovjet évente több mint 100,000 uj lakást építtet, legtöbbjét előregyártott elemekből, kilenctől huszonöt emeletig terjedő magasságú épületekben s mind gázzal, villannyal s a város által szolgáltatott központi fűtéssel, melegvízzel elátva. A moszkvai várostervezők elismerik, hogy a minőség lehetne jobb is (ha erre több pénzük lenne), de a laikus is láthatja, hogy az építkezés minősége ma már sokkal jobb, mint az 1960-as évek elején volt. A moszkva családoknak fele még mindig másokkal megosztott lakásokban lakik. Csak egyedül ebben a városban több mint 1.5 millió uj lakást kell építeni, hogy minden családnak külön lakása, minden személynek külön szobája legyen. Karcsú, alumíniummal és üveggel csillogó üzletházak ágaskodnak a magasba. Uj utakat vágnak a városzrészekben és uj földalatti vonalakat terveznek. A második világháborúban szörnyen elpusztított történelmi Leningrad újjáépítése már úgyszólván befejeződött és nagyon jó Ízlés szerint. Minszk, melyet a nácik majdnem teljesen leromboltak, ma már egészen uj város, még mindig épül, csinos épületekkel, óriási terekkel, parkokkal, széles, fákkal szegélyezett utakkal. Novosi- birskban és Alma Ata vidékén, a távoli Közép- Ázsiában és Szocsiban, a fekete-tengeri fürdőhelyen, mindenütt óriási építkezések folynak. A látogató amerikai újságírók előtt nyilvánvaló volt, hogy a Szovjetuniónak uj célkitűzései vannak. Az óriási katonai költekezések és a háború pusztításainak eltörlése után most a legfőbb súlyt a házépítkezésre, az ipari termelésre és az iskoláztatásra helyezi. A rendszer furcsaságai A rendszernek furcsaságai is vannak. Mikor az ember egy rubelt fizet egy pár ing mosásáért, a hotel alkalmazottnak nagy körülményességgel, hármas példányú nyugtát kell erről kiállítania. Ha az ember egy áruházban vásárol valamit, először meg kell tudni a cikk árát az elárusító segédtől, akkor a kasszánál ki kell azt fizetni és a nyugtával vissza kell menni az áruért, ahol azt becsomagolják. Mindez csak a munkaalkalom teremtését szolgálja. De ennek meg kell szűnnie, ha a Szovjetunió el akarja érni abbeli célját, hogy 1980-ra gazdaságilag egyenlő legyen az Egyesült Államokkal. Milyen a szovjet munkás élete Iván Romonovich Siderovich a Belaz nehéz teherautókat gyártó telep igazgatója. Ez a gyár Minszk várostól 31 mérföldnyire, nem a legtipikusabb példánya a szovjet iparnak, de eléggé hasonlít a Leningrád-i házgyárhoz, amit meglátogattunk, és az Alma Ata-i integrált fonó-kelmefestő gyárhoz, hogy a szovjet ipar egyik példájának tekintsük. Egy amerikai gyári munkás a Belaz gyárban sok mindent másképp találna, mint otthon. Az érkező látogató a telepen nemcsak különböző gyárépületek csoportját találja, hanem egy egész közösséget — lakóházakat, iskolákat, óvodákat, kórházakat és egészségügyi központokat, stádiumot, sportpalotát, gyermektábort, kisebb-na- gyobb üzleteket. Mindezek a gyárvezetőség, a Kommunista Párt-bizottság és a gyári szakszervezet hármas felügyelete alatt vannak, mint minden más szovjet ipari, vagy kereskedelmi létesítmény. Egyszóval Ivan Siderovichnak a termelésen kívül még sok más mindenre van gondja. (A termelés 1965-től—68-ig 2.4-szeresre emelkedett és a teherautók minőségben a legjobbak lettek.) A gyár 7,000 munkás közül 1,300 nő-munkás. Siderovich mondotta: “A nehéz munkára való billenő teherautóinkat nyitott bányákban és csatornák, vizgátak építésénél használják, ahol sokmillió köbméter földet kell elmozdítani. Amit önök itt látnak, az csak része egy nagy, állami pénzen épült és állami tulajdonban levő ipari komplek- szumnak... Körülöttünk mindenütt egyre több és jobb géppel iparosítják a mezőgazdaságot. Gyárunk az ebből eredő munkaerő problémát segít megoldani. A munkából elbocsátott farm munkások hozzánk jönnek dolgozni. Betanítjuk őket és módot adunk minden munkásnak, hogy képessége legmagasabb fokáig képezhesse magát, beleértve a mérnökséget is. (Ezer munkás jár alapvető ismereteket oktató technikai iskolába; 700 jár szakiskolába; van középfokú oktatás munkavezetők és hasonlók részére és kb. 400 munkás kap egyetemi színvonalú oktatást. A gyár 500 mérnököt és 700 technikust alkalmaz. Az alkalmazottak átlagos kora 26—27 év.) Férfiak és nők, ugyanolyan munkáért ugyanolyan béi*t kapnak. A heti munkaidő 41 óra és a túlóra makszimálisan havi 10 óra lehet. Mindenki három heti vakációt kap és a szakszervezet jóváhagyásával a munkás a hét végén üdülőhelyen kap ingyenes beutalást. Az orvosi és kórházi költségek ingyenesek. A Belaz gyárban kétségen kívül magas fokú a hazafias buzgóság és a kiváló teljesítmény utáni igyekezet. A vezetőséget részben a fokozottabb anyagi javadalmazás serkenti, — valamivel többet keresnek, mint a munkások — de még inkább a jó teljesitménnyel járó tekintély, a pártban elfoglalt magas pozíció, vagy az állami elismerés. A munkásokat serkenti a bonusz rendszer s az, ha a fali újságon megjelenik a fényképük, vagy ha cikket Írnak róluk a helyi újságban. Bőséges külön javadalmazást is kapnak és néha-néha egy üveg vodkát. Még mindig nem tudom megérteni, hogyan tud egy ipari vállalkozás a hatásosság ilyen magas fokán működni, amikor minden határozatot a Kommunista Párttal kell megtárgyalni. Tény az, nem tudom megérteni, hogyan tud egyáltalán működni, mint ahogy nyilvánvalóan működik a Belaz gyárban. A nők. jogai a Szovjetunióban A tiz amerikai újságíró, aki nemrég meglátogatta a Szovjetuniót, sok vezető pozícióban levő nővel folytatott beszélgetéseket. Ezeken kívül találkoztunk egy termelőszövetkezeti vezetőnővel, egy koreai származású textil munkásnővel, és néztük, amint nők öntötték a cementet és irányították a darukat egy házgyárban; ugyancsak teherautókat hajtottak, fúrógépeket kezeltek, csatornákat javitotak és az ucákat söpörték. Bármit mondhatunk a Kommunista Párt mellett, vagy ellen, mely ebben az óriási országban mindent irányit, tény az, hogy a szovjet nők valóságos egyenlőséget, sőt elsőbbséget értek el, ha az anyasági javadalmazást is tekintetbe vesszük. Nagyon sok a hivatásos nő A teljes munkaerő 50 százalékát nők képezik és meglepő arányban foglalnak helyet bizonyos hivatásokban és foglalkozásokban. Nők képezik az orvosok 72 százalékát, a tanítók, tanárok 72 százalékát, a bírók 33 százalékát, a védőügyvédek 35 százalékát, a tudományos személyzet 45 százalékát, az állami gazdasági alkalmazottak 43 százalékát, a gyári munkások 47 százalékát, az építő munkások 27 százalékát, az újságírók szervezetének 20 százalékát és a pénzügyekkel foglalkozók 70 százalékát. A Szovjet Nő Bizottság vezető alelnöke, Ksema Proskurnikova elmagyarázta az amerikai újságíróknak a szervezet munkáját. 1941-ben alakult a nácizmus ellen és jelenleg 100 különböző ország nő-szervezeteivel tart fenn összeköttetést, közöttük az amerikai League of Women Voters és a National Council of Women szervezetekkel. A jelen időben főképp a fejlődő országokban igyekszik a nőknek segítséget nyújtani, de a belföldi nők problémáira is gondot fordít. Nagy szerepe volt nemrég ennek a szervezetnek az uj szovjet házassági és válási törvények megfogalmazásában. A nők egészségügyi és oktatási problémáival is foglalkozik. Van-e joguk a szovjet nőknek dolgozni, vagy nem-dolgozni, ahogy nekik tetszik, kérdezte tőle valaki. “Persze, hogy joguk van. Egyesek úgy határozzák, hogy nem járnak el dolgozni. Talán a gyermekek miatt, talán a túl sok háztartási felelősség miatt... Sok helyen apró gyermekek vannak. Kilencmillió gyermek van jelenleg óvodákban, de egy millióval több ovódára és több napközi otthonra is szükség van. “Azonkiviil több munkamegtakaritási felszerelésre is szükség van a háztartásban. Sok családnak van már porszívója, hütőszekrésze, mosógépe, de még sok más mindent kell a gyáraknak előállítani.” Az egyik újságíró kérdezte: “Az ifjúság az egész világon lázadozik az öregebb generáció ellen. Itt is ugyanúgy van ez?” “Nálunk is vannak ilyen problémák, de nem nagyon súlyosak”, mondotta Mrs. Proskurnikova. Minden foglalkozási ágban az egész Szovjetunióban a következő anyasági kedvezmények állnak fenn: A nők fizetett anyasági szabadságot (Folytatás a 12-ik oldalon) &★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★* ★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★ ★★★★★★★★★★★★'A TZ" AT? A T^CTAIYTVT I) i 7 4 T? ? vasárnap, november 3o-án déli 12 1 1 1 DAjLAIVÍ órától az IRVING PLAZA HALL-BAN, 17 Irving Place, New York, N. Y. (E. 15-ik utcánál) • Szép importált magyar kézimunkák, népművészeti tárgyak, könyvek, képek, hanglemezek, magyar paprika, babák, játék állatok, fiu-cipók, női télikabátok, karácsonyi ajándéktárgyak mindenki részére. ® Házilag készült csirkét, töltött káposztát, kolbászt, kávét, süteményt szolgálnak fel. BELÉPŐDÍJ NINCS. — Mindenkit szívesen lát a Magyar Tár saskor és a newyorki Sajtóbizottság.