Amerikai Magyar Szó, 1969. július-december (23. évfolyam, 27-49. szám)

1969-11-13 / 44. szám

Thursday, November 13, 1969 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Brazilia. — Hirt adtunk róla, hogy az Amazon- melléki indián-törzsek maradványait brazil terro­rista-kalandorok, U.S.-tőkések támogatásával tíz­ezrével pusztították, hogy földjüket elrabolják. A kormány vizsgálatot inditott, de ennek akciójáról semmi hír, pedig azóta uj szemtanuk számoltak be a spanyol konquistadorok-hoz méltó uj kegyet­lenségekről. így három dán antropológus követelte az ENSZ vizsgálatát nemcsak a Brazíliában, ha­nem Venezuelában, Colombiában és Peruban is folyó genocid tárgyában. Szerintük Brazíliában 200 indián törzsből 113- at már kiirtottak arzénnel. Most 13 német polgár levelet irt a “Spiegel” hetilapnak és hivatkozva a brazil emberirtásról a svéd televízión leadott film­re, kérték a lapot, tudósítsa erről az olvasókat. Időközben a lap a helyszínen kivizsgáltatta a kér­dést és most “Mindnyájukat kiirtják” címen cikk­sorozatot kezdett róla. Az első oldalon egy lábánál felakasztott meztelen indián nő fényképe látható, amint a fehér telepesek megkezdik feldarabolni. Ugyanez a cikksorozat a londoni “Sunday Times”- ban is megjelenik. A brazil hivatalos jelentés sze­rint a népirtás legfőbb bűnöse az indiánok védel­mére alapított brazil szervezet, de sikeresen mű­ködtek közre a brazil nagybirtokosok, ezek zsol­dos bandái is. Nemcsak arzénnal civilizáltak, ha­nem céllövők puskáival, gépfegyverrel és himlőol­tással is. Rovarirtó szereket is kevertek az indiá­nok “ajándékaiba”, a leprásokat pedig cölöpökhöz kötözték, mig éhen nem haltak. De mindez már csak gyenge utójátéka a hittérítő, egyházi áldással dolgozó konquistádorok munkájának, akik 12 mil­lió barátságos, békés indiát ma már felfoghatat­lan kegyetlenséggel kiirtottak. Rockefeller jelentését latin-amerikai útjáról még mindig nem hozták nyilvánosságra, de úgy hírlik, hogy azt javallja, az U.S. ne avatkozzék be ez országok belügyeibe, hívja vissza, vagy csök­S1RJUNK, VAGY NEVESSÜNK? Mario Procaccino, a Demokrata Párt jelöltje a newyorki polgármesteri tisztségre — két nappal a választás előtt igy szólt: “Ha engem választanak meg a polgármesteri tisztségre, elmegyek Wash­ingtonba, leülök a kongresszusi épület lépcsőjén és ott maradok mindaddig, amig a vietnami há­ború véget ért.” Mario Procaccino a választás napján (Nixon el­nök beszédét követő napon) igy szólt: “Én ameri­kai vagyok először és csak azután demokrata. Száz százalékban támogatom Nixon vietnami poli­tikáját.” Nem csoda, hogy elvesztette a választást. C*S) Nguyen Cao Ky, Dél-Vietnam alelnöke enge­délyt adott Nixon elnöknek: a jövő évben kivonhat 180,000 amerikai katonát Vietnamból. Mi sem bizonyítja jobban Nixon “takarékoskodá­sát” és az infláció elleni küzdelmét, minthogy a szövetségi kormány jövő évi költségvetése minden jel szerint meghaladja a 200 milliárd (billió) dol­lárt. Egyre több képviselő próbálja ki egy héten át a közsegélyen élők étrendjét. Talán jó volna ezt állandósítani és a közjóléti segélyen élőket áthe­lyezni a képviselők étrendjére. Londonban megjelent Harold MacMillian, volt konzervatív miniszterelnök emlékiratainak harma­dik kötete, amely érdekes műhelytitkokat árul el a Churchill-féle konzervatív kormány háború utá­ni működéséről. Az egyik epizód megmutatja, mennyire ismerte a XX. század legnagyobb angol polgári politikusa a brit nép mindennapi életét. Egyszer a 77 éves Churchill felkérte az élelmezés- ügyi minisztert, hogy a statisztikai adatok alapján egy tálcán mutassa meg neki, mit eszik egy átla­gos angol dolgozó. Mikor megnézte a tálcát, Chur­chill igy szóla: “Nem is rossz ebéd.” A miniszter felkiáltott: “De hiszen ez nem egy ebéd, ez egy egész heti adag.” kentse ottani katonai misszióit és ne erőltesse gaz­dasági egyesülésüket, amig gazdaságuk nem fejlő­dik annyira, hogy ez egyesülésnek praktikus értel­me legyen Ma ugyanis nem igen van mit szállita- niok egymásnak. Latin-Amerika államai ar Andes hegység men­tén (azaz Nyugaton): Chile, Peru, Bolivia, Ecuador, Colombia, 60 millió lakossal, szerződést kötöttek, hogy meggyorsítják gazdasági integrációjukat. Fo­kozatosan el akarják törölni egymás áruinak vám­jait. Dominika. — Latin-Amerika átka, a túlzott sza- poraság itt is megnyilvánul. A születések 60%-a házasságon kívül történik, egyes nyomorgó törpe- birtokos vagy munkanélküli családoknak 17 gyer­mekük van, szűk, primitiv kunyhókban nyomorog­nak, gyakori köztük a poligámia, amelyik nő te­heti, prostitúcióval szerez kenyeret. Sok férj el­hagyja a családot, hogy a városban munkához jusson, ott eltagadja családját és fiatalabb nőt vesz el. Chile. — Frei elnök szerint az U.S. rézvállalatai 9000 millió dollár hasznot húztak kezdeti 3 millió dollár befektetésükből. Bolivia. — A bányaminiszter szerint a három milliárdos — Patino, Rochschild, Aramayo réz­bánya-vállalat (melyeket az 50-es években államo­sítottak) egészen primitiv volt, mig a Gulf olaj- vállalat. — övé az olajterület kétharmadának, a gázforrások 9/10-ének kiaknázási joga — modern felszerelésű. A Gulf kisajátításánál nem fizetnek neki a talajkincsekért, mivel azok a nemzet tulaj­donát képezik, csak ottmaradó gépi beruházásai­ért és épületeiért. Kuba. — Az U.S.-ban működő RECE ellenforra­dalmi csoport Oriente tartományban partraszállt 10 tagját elfogták, hárman a tűzharcban elestek. Sok robbantószert találtak náluk. Peru. — Két tiszt résztvett a nemzetközi rendőr­szövetségnek Mexikóban a repülőgép rablások el­len tartott konferenciáján. A gépet, melyen vissza­repültek Peruba, egy detroiti ifjú Havannába “hijackolta.” Mrs. Patino? a volt bolíviai “ónkirály” neje sze­rény körülmények között él Portugáliában, Ma- laya-i és nigériai bányái jövedelméből. 200 alkal­mazott szolgálja ki a vendégeket, nappal a vízme­dencében szórakoznak, este a házi színházban, éj­jel a család yachtján hajóznak vagy a Rolls Royce- okon Lisszabonba száguldanak. Sao Paulo. — A házfelügyelők, kapusok, takarí­tók a rendőrség engedélye alapján működnek, jelenteniök kell, mit csinálnak a lakók, kik láto­gatják őket. Jamaica. — A pénzügyminiszter szerint évi 7 ezer millió dollár tőke folyik a gazdag országok­ból a szegényekbe és évi 150,000 millió dollárt költenek fegyverekre. Mexikó. — Mialatt az U.S. és Mexikó kormá­nyai vitáznak, szabad-e a határátlépőket hosszan és kínosan vizsgálni, nem csempésznek-e marijua- nát, megtaláltak egy 250 acre területű marijuana ültetvényt. Alig kellene hozzátenni, hogy tulajdo­nosa amerikai polgár. Colombia. — Cali bányavárosban már 8 gazdag egyént raboltak el az utóbbi hetekben, akiket az­után magas váltságdíjért szabadon engedtek. Washington. — Az “Amerikai Államok Szerve­zete” szerint az U.S. téves politikája veszélybe hozta a nyugati félteke békéjét és haladását. Anguilla. — Az angol katonaság, amely koráb­ban megszállta e korlátozott önkormányzattal bí­ró kis gyarmatot, elhagyta a szigetet. Argentina. — Cordoba tartomány kormányzó­jának jelentése szerint a masszív diákmozgalma­kat (amelyeknek áldozatai és sérültjei voltak) az egész polgárság támogatta. I fl P RÓSÁGOK Kovács Erzsi rovata Az utóbbi években nagyon nehéz a divatot kö­vetni. Lehet, hogy az is az oka, hogy már elmúl­tam 20 éves és nem hordhatok félméterrel térden felüli szoknyát. De más is vissza tart a divatos öltözettől. A színek elsősorban. Olyan vad, erős színeket hordanak, hogy fekete szemüveggel néz­ve is túl tarka. Most aztán egy olyan gyönyörű divat kezdődött a hűvösebb idő beálltával, ami meg fogja változ­tatni New York város külsejét. Be kell vallanom, hogy New York a világ egyik legpiszkosabb városa. Már nemcsak a levegő van tele mindenféle méreggel, a vizet alig bírják iható- vá tenni, de az utcák, különösen a járdák hihetet­lenül piszkosak. Elsősorban a város azt nem köte­les tisztítani és a háziurak nem törődnek vele, az emberek pedig úgy dobálják szerte-széjjel a pa­pirt, cigarettát, meg szivarcsutkát, banánhéjat és mindenféle más szemétládába való piszkot, hogy lehajtott fejjel kell járni, ha nem akar az ember valamiben megbotlani. Ennek most a hires, nagyeszű ruhatervezők úgy látszik véget vetnek. Ha az uj divat megmarad, — és úgy látszik marad — akkor a Diornak, még a Givancsinak, meg tudom is én, hogyan hívják őket, New York város szobrot fog emelni. Nem tudom hányán látták már a legújabb őszi és téli kabátokat. Különösen a fiatalokon látni egyelőre, de ismerve a “középkorú” nőket, utá­nozni fogják a fiatalokat rövidesen. A LEGÚJABB DIVATU KABÁT FÖLDIG ÉR! Úgy, ahogy mondom. A kabát alja söpri á járdát. Sőt, már láttam két földig érő kabátot az utcán, mely­nek az alján szőrme volt. Az még jobban söpör. Hogy mi adta ezeknek a tervezőknek az ideát, erre a csoda divatra, azt nem tudom. Nem vagyok egészen biztos benne, hogy a város tisztogatása volt a főcéljuk. Vagy talán a szövetgyárosok akar­nak néhány millió méterrel több szövetet eladni? Mit bánom én! A fő, hogy most már nem azt fogjuk dalolni, hogy: “Söprik a pápai utcát”, ha­nem azt, hogy: “Söprik a Broadway-t" “Söprik az 8th Ave.-t" “Söprik az egész várost." És még hozzá az elegáns hölgyek söprik. Hogy. az a jóságos jóisten áldja meg mind a két kezével ezeket a ruhatervezőket, hogy ilyen egész­séges .gyönyörű divatot találtak ki, amit — ha nem is fogok hordani —, de nagy megelégedése­sel fogok bámulni, amint söprik a várost. Minden nap lesem az ablakból, hogy van-e már a mi utcánkban is hosszúkabátos, elegáns utca­seprő. HÍREK LATIN-AMERIKÁBÓL R VÁMMENTES IKKÁ-CSOMAGOK ÍEEmEí™ KÜLÖNBÖZŐ CIKKEK ÉS SZABAD VÁLASZTÁS VAGY KÉSZPÉNZFIZETÉS MAGYARORSZÁGI CÍMZETTEKNEK Csehszlovákiában lakók részére is felveszünk TUZEX csomagokra rendeléseket > MINDENFÉLE GYÓGYSZEREK IS RENDELHETŐK U.S. RELIEF PARCEL SER VICE INC. Phone: LE 5-3535 — 245 EAST 80th STREET—NEW YORK, N.Y. 10021 ! BRACK MIKLÓS, igazgató Bejárat a Second Avenue-rol I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom