Amerikai Magyar Szó, 1969. július-december (23. évfolyam, 27-49. szám)

1969-11-06 / 43. szám

Thursday, November 6, 1969. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 Mondták és Írták David A. Morse, a Nemzetközi Munkaügyi Hiva­tal (amely most megkapta a béke Nobel-dijat) ve­zérigazgatója: A szegény országokban 3Q0 millió ember van munka nélkül, vagy túl kevéssé foglal­koztatva. Ez az alvó óriás ébredezik, idejében kell vele foglalkozni. Palme, az uj svéd miniszterelnök: Nem vagyok erősebben Amerika-ellenes, mint a milliónyi ame­rikai, aki ellenzi a háborút. Fulbright szenátor, a Szenátus külügyi bizottsá­gának elnöke: A bizottság kihallgatásai be fogják bizonyítani, mennyire jogosulatlan az U.S. délkelet­ázsiai politikája. "Mr. Agnew (az Lj.S. alelnöke) nem érti." (N. Y. Times, 1969 X. 22) — Mr. Agnew monumentális érzéketlenséget mutatott milliónyi amerikai, ki­vált az ifjúság iránt, amikor a moratóriumot “szemtelen snobok dekadens tömegének” mondot­ta, “akik az intellektuel szerepében tetszelegnek.” Nem értett semmit abból, hogy idealista diákok és idősebb mindenféle foglalkozásbeli amerikaiak kö­vetelték a békét. Detroit polgármestere (Mr. Cavanagh): Sose volt városi politikánk. Csak New Deal tervek, modellek a harmincas évektől a hatvanas évekig. Amig nem lesz komoly városi politikánk, addig, mint a része­gek, megyünk tovább az utón. John J. Marchi (New York polgármester-jelölt­je): Ha Jesse Grayt halljuk, akkor Hitlert Albert Schweitzernek fogjuk tartani. (így mondta! Jesse Gray militáns fekete vezető, aki á városi tanácsi tagságra pályázik. Schweitzer a század egyik leg­nagyobb tudósa és humanistája volt.) Két szélsőség: Szerintem két szélsőséges csoport van: az egyik azonnali integrálást akar, a másik örök szegregációt. (Nixon elnök. Tehát az egyik szélsőség követeli, hogy a százéves rabszolgafel- szabaditási törvényt és a 15 éves birósági határo­zatot az integrálásról végrehajtsák; a másik szél­sőség, amely követeli, hogy a törvényt örök időkig szegjék meg.) Milyen munkanélküliség kell az árstabilitáshoz: Nixon elnök szembenézett a kellemetlen igazság­gal, elfogadta a lehangoló tényt, hogy valóban, stabil áraknál a munkanélküliségnek nőnie kell. De ő ezt elsősorban Johnson elnök gazdasági ta­nácsadóinak munkanélküliségére vonatkoztatta. (Mr. Okun, az elnök gazdasági szakértője.) Javíts szenátor a munkásvédelmi bányatörvény ről: Az uj törvény a Kongresszus hihetetlen ér­zéketlenségét mutatja a világ legrosszabb foglal­kozási betegségével szemben. (A “fekete tüdő” rokkantjai, családtagjaik száma szerint évi 1,635— 2,904 dollárt kapnának.) Cserbenhagyni a törvényt: Az Igazságügyminisz­térium polgárjogi osztályának főnöke szerint a Felső Biróság határozatát a déli iskolák integrálá­sáról nem lehet végrehajtani. Bámulatos, hogy ezt annak a kormánynak a tagja mondja, amely foly­ton a “law and order”-ről szónokol. (N. Y. Times.) Chester Bowles (v. nagykövet Indiában): Az U.S. ázsiai fiaskói abból erednek, hogy a vezetők nem értik, mit jelent a “hatalom” a mai világban. Tra­gikus példája ennek Vietnam. A Pentagon, a Kong resszus, a State Department a hatalomban csak atombombát, hadsereget, nagyipart, külföldi bázi­sokat, propagandát, olajat és ásványokat lát. Pe­dig 1917 óta a világ fele forradalmi utón megvál­toztatta kormányrendszerét anélkül, hogy a fenti hatalmi eszközök meg bírták volna védeni a status quot. A háború "vietnamizálása": Ironikus és zavart- keltő látni, hogy az U.S. közönsége tapsol a viet­nami bábkormány fokozott felfegyverzésének, ami uj katasztrófához fog vezetni. Sose fognak tanulni politikusaink? (M. L. Färber levele a N. Y. Times- ban.) Levél az elnökhöz: Az Ön elhatározása, hogy nem törődik az U,S. lelkiismeretének szavával, ve­szélyezteti a nemzetet és a világot. Az előbbi el­nök is igy beszélt, ezért a fiatalok felelős, elvi alapon álló mozgalma visszavonulásra kényszeri- tette. (Eugene H. Nickerson, Nassau County Exe­cutive.) Rendőrség és erőszak: Oly aggasztó a kaliforniai egyetem társadalmi-jogi osztályának jelentése (szerkesztőjéről “Skolnik-report”-nak hívják) a rendőrségről, hogy az olvasó úgy látja, a rendőr­ség nagyobb veszély az amerikai demokráciára, mint azok az egyének és szervezetek, akik és ame­lyek bevallott célja a kormányrendszer megdön­tése. A jelentés szerint a politizált rendőrség lob- by-ja sok államban és városban szembeszáll a vá­Nagyon sok töltőállomás “tulajdonosnak”, ill. bérlőnek nem irigylésreméltó az élete. Vannak köztük, akik szép jövedelemre tesznek szert, de a legtöbbjüknek sok gonddal, bajlódással jár az évi szerény jövedelmet megkeresni. Az országban kb. 220,000 töltőállomás van s ezeknek tulajdonosai arról panaszkodnak, hogy egyre hosszabb munka­idővel egyre nehezebben dolgoznak s egyre keve­sebb profittal. Tartanak egy, két vagy több alkal­mazottat, de maguk is dolgoznak. A nagyvállala­toknak kiszolgáltatott kisember tipikus példáját adják. Egyre nagyobb az esélyük, hogy rablás, sőt rablógyilkosság áldozatául esnek. Habár egyre na­gyobb forgalmat bonyolítanak le, azt mondják, hogy soha sem kerestek ilyen rosszul, soha sem voltak ilyen fáradtak és tele annyi félelemmel, mint most. Akivel csak beszél az ember, azt mondja, hogy valóságos rabja a nagy olajcégeknek. Ezek a nagy olajvállalatok — melyek az anyagot szállítják és az állomást bérbe adják a névleg független eláru­sítónak — diktálják az árakat, kimondják, hogy meddig tartsanak nyitva, hogyan vezessék az üzle­tet és mit áruljanak. Rájuk kényszerítenek hasz­not nem hozó, de sok időt igénylő promóciós sor­Lezárjék a támaszpontokat, de ... Némi megelégedéssel fogadtuk Melvin R. Laird hadügyminiszter bejelentését, hogy a Nixon-kor- mány lezár, vagy leépít 307 katonai támaszpontot itt az Egyesült Államokban és a világ más részein. Ez egy kis, nagyon kis lépés a helyes irányban, ami csökkenti a hadikiadásokat. A kormány 609 millió dollárt óhajt megtakarítani e lépéssel. A baj csupán az, hogy 65,800-an elvesztik állá­sukat, vagyis munkanélkülivé válnak. Nixon még akkor is kárt okoz, amikor “jót” tesz. A helyes lépés az volna, ha a katonai támasz­pontok lezárása következtében munkanélkülivé vált egyéneket munkába állítanák, nem dobnák az utcára és nem kényszeritenék, hogy közsegélyen kelljen tengetni életüket. Hallgassuk meg Davis professzor!, az egyetlen haladó szellemű angol napilap, a Daily World FOGADÁSÁN, vasárnap, november 9-én délután két órai kezdettel az Americana Hotel (52nd St. és 7th Ave.) Albert Termében. Angela Davis, a California Egyetem filozófiai tanára beszámol ez alkalommal, hogyan nyerte meg a csata első összeütközését az egyetemi diá­kok és professzorok segítségével, az egyetem reak­ciós vezetőségével szemben, mely meg akarta őt fosztani a tanítás lehetőségétől csupán azért, mert tagja a Kommunista Pártnak. Az összejövetelen többi között Ossie Davis or­szágos hírnévnek örvendő színész is fellép. Jegyét ($4.50) megvásárolhatja a Daily World irodájában, 205 West 19th Street. Tel.: 924-2523. Tiltakozzunk Nixon reakciós támadása ellen. Legyünk ott mindannyian! lasztott tisztviselőkkel és a rendőrség harciassá­ga minden józan határt túlhaladt. (N. Y. Times.) Az Apollo: eltévesztett cél? — Minden módoa ésszerűsíteni akarják az Apollóért hozott óriási erőfeszítést. Egyesek szerint a háború erkölcsi he­lyettesitője, mások szerint a háború uj módja. Vagy annak keresése, mit csináljunk most, hogy az élet könnyebb lett. Micsoda irónia ez a milli- árdokkal szemben, akiknek élete nem lett köny- nyebb! Micsoda primitiv gondolkodás, emlékeztet­ve, milyen balga állatok vagyunk! (Nigel Calder, New Statesman.) Mit hallott a rabbi Kubában? — Rabbi, én az­előtt jobb cipőt viseltem. De akkor Havannában sokan mezítláb jártak. Látott itt most mezítlábast? Kislányok járták az utcákat, mint prostituáltak. Látott ma ilyeneket? Mi jobb, ahogyan volt, vagy ahogy ma van? (Daily World.) solásokat. Ha tiltakoznak vagy ellenkeznek, az olajtársaságok felmondhatják a szerződést, néha csak pár órányi haladékkal. A tulajdonosok csak. bérlik az autó kiszolgáló állomást. A Federal Trade Commission “gazdasági hűbéresekének nevezte a kisembereket. A bérlők most bíróságon, törvényhozó testületben, közhiva­talokban és hasonló helyeken próbálnak elégtételt szerezni ügyüknek. Az olajtársaságok elitélik ezt a megmozdulást és tagadják az ellenük emelt vádakat. Azt mond­ják, hogy eszük ágában sincs diktálni a bérlőknek és a tisztességtelen promóciót nem engedik meg. De a valóságban ez másképp van. Egyik nagy olaj- társaság közép-nyugati képviselője úgy beszélt, hogy “egészen a biróság lépcsőjéig kisérem a bér­lőt és megfenyegetem, hogy felbontjuk a szerző­dést. Az én dolgom az, hogy ő minden utasítást betartson.” Egy másik cég képviselője mondotta: “Persze, hogy mi szabjuk meg az árakat, az órákat és az üzleti eljárásokat. Ha nem igy lenne, akkor miért volna ez mindenütt egyforma?” Az árakat úgy szabják meg, hogy a töltőállomás bérlőknek nem sok marad belőle. A töltőállomá­sok bérlőinek fele kevesebb, mint évi 6,000 dol­lárt keres. Egyik kormányhivatalnok szerint éven­te “több mint 50 százalékuk” csődbe megy. Sokan még csődbemenés előtt feladják az üzletet. Ezért van az, hogy sok töltőállomás gyakran gazdát cse­rél. Mások bírósághoz folyamodnak, de a biróság mindez ideig még nem mondott ki határozatot ilyen ügyekben. A bérlőknek névleg joguk van úgy vezetni az üzletüket, ahogy jónak látják. Az olajtársaságok évekkel ezelőtt vezették be ezt a bérleti rendszert, egyrészt hogy elkerüljék az üzlethálózatokra kive­tett külön állami adókat, másrészt, hogy az alkal­mazott üzletvezetők szervezkedését megakadályoz­zák és az üzletvezetéssel járó fejfájást is a bérlőre hárítsák. így minden kockázatot a bérlőnek kell vállalnia, de a hasznot a nagy társaság zsebeli be. Az olajtársaságok vidám és könnyű foglalkozás­nak tüntetik fel a töltőállomás bérletét. Nagyban hirdetik: “Élvezet és haszon van a gazolin eladásá­ban. Ön is kezdjen ilyen üzletet.” Vannak, akik a£ utolsó megtakarított 2,000 dollárjukat ölik bele ilyen vállalkozásba és sokszor, három hónappal később, már teljesen “megkopasztva” nézhetnek uj megélhetés után. A promóciós versenyek és társasjátékok, amiket a bérlőkre kényszerítenek, az FTC és mások véle­ménye szerint “sok szempontból tisztességtelennek tűnnek fel.” Most az FTC bizonyos szabályokat ve­zet be a csalások megszüntetésére. Végeredmény­ben mindennek a vevő issza meg a levét. A vevőt bolonditják el a sorsolásokkal és a vevő, az autó­vezető fizeti meg a magas benzin és olaj árakat. De az igazság az, hogy a töltőállomás bérlő kisem­bernek is megvan a saját fejfájása. , Washington, D. C. — A képviselőház külügyi bizottsága 542.5 millió dollárral csökkentette a “külföldi segély”-re előirányzott összeget. A TÖLTŐÁLLOMÁS TULAJDONOSOKAT IS KISZIPOLYOZZÁK A NAGY OLAJTÁRSASÁGOK DIKTÁLJÁK, HOGYAN VEZESSÉK AZ ÜZLETÜKET

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom