Amerikai Magyar Szó, 1969. július-december (23. évfolyam, 27-49. szám)
1969-07-24 / 28. szám
Mt 7ökTé/Ht(*z ŐhAíAbAN SZÁZ ÉVES GYAPJUOYÁR A PESTI DUNAPARTON Századik születésnapjára készül a Margit-hid pesti hídfőjéhez pár percnyire lévő, a dunaparton működő Gyapjumosó és Szövőgyár. 1868 március elsején alakult “Első Magyar Gyapjumosó és Bizományi Részvénytársaság” néven. Az első évben 24,410 mázsa gyapjút mosott. 1871-ben a Kereskedelmi és Iparkamara jelentése igy szólt: “A gyár a legjobb külföldi üzemekkel vetekszik, mosásai igen jók. A gyárai* kitüntetik a londoni ipari kiállításon.” 1878-ban a gyár 300 munkást foglalkoztatott, köztük sok asszonyt és lányt. 1894-ben Budapesten megrendezték az első gyapju-aukciót, fellendült a gyapjú üzlet, ami a budapesti gyár üzletmenetére is kedvező hatással volt*. 1897-ben a Gyapjumosó már külföldi cégek részére is végzett bérmosást. A XX. század elején a vállalat ágytoll- és pehelymosó tevékenységgel bővült, a nagyarányú fejlődés azonban csak 1920 után kezdődött a gyár életében. Ekkor rendezkedett be ugyanis a fonalgyártásra és szövésre, ekkor vált fi nompos ztógyárrá. Az 1925-öt követő években évi termelóse 4—500,000 négyzetméter posztó volt, a jelenleginek mintegy 10 százaléka. A második világháború elején hadiüzemmé nyilvánított gyár főleg közszállitásu szövetek előállításával foglalkozott. A százéves gyár történetéről sok dokumentumot gyűjtöttek össze, s ezeket most a centenárium alkalmából könyvalakban is megjelentetik. A könyvben a gyár régi és jelenlegi munkásai élményeik, tapasztalataik alapján számolnak be az utóbbi 2—3 évtizedről. A Buda pest felszabadításáért folyó harcot aránylag csekély veszteséggel vészelte át a Gyapjumosó, a “légoltalmi okokból” kitelepített gépek és egyéb berendezések egyharmad része azonban -elpusztult. Közvetlenül a felszabadulás után, 1945 februárjában a gyár munkásai közül sokan tértek vissza és dolgozni akartak. Tárgyalásokat kezdték a szovjet hadsereg parancsnokságával és me- állapodás született arra, hogy ismét megindítják a szövetgyártást. Némi nyersanyag még volt a gyár raktáraiban; a vállalat adta a munkaerőt és a nyersanyagot, a szovjet parancsnokság pedig üzemanyagról és a dolgozók élelmezéséről gondoskodott. így indult* meg ismét az élet, a termelés a Gyapj umosóban. A felszabadulás utáni első évtizedben elsősorban a szociális létesítmények fejlesztésére, megfelelő biztonságos munkakörülmények kialakitá- yára törekedtek. Nagyarányú műszaki fejlesztés a második ötéves terv időszakában (1961—65) kezdődött, amikor számos uj gépi berendezést kapott* a gyár, amely ma már teljes vertikalitásu üzem, a zsíros gyapjú mosásától a szövet előállításáig minden műveletet elvégez. Gyárt fésült és' kártolt gyapjút, női és férfi ruha- és kabátszövetet, sima és mintázott kivitelben, továbbá szinté- tikus szállal kevert kártolt szöveteket. Ha kívülről nem is, de műhelyeit tekintve igyekszik korát meghazudtolni a Kárpát utoai gyár. A régi gépek egy részét uj típusokra cserélték ki, a kikészítő, kivarró részleg bármelyik uj gyár munkatermével vetekszik. A falat már csempe borítja, a világítás a legkorszerűbb, a műhely egyik sarkában hűtőszekrény, hogy az aszB ISMÉT KAPHATÓ INfiASlAH” bó kiváló nyelvkönyve íszére, akik magyarul k tanulni ckal, képekkel. 530 oldal i cent postaköltség delhető a ADÓHIVATALÁBAN New York, N. Y. 10003 szonyok ott tárolhassák a magukkal hozott uzsonnák Az öreg gyár eredeti feladatát is ellátja: negyedévenként átlag 240 tonna gyapjút mos; valaha évenként volt ennyi a mosoda termelése. A gyárhoz — mint központi telephez — három más gyáregység is tartozik: a budakalászi, a pomázi és a váci gyáregység. Nemrég a Fejér megyei Bo- dajkon, egy kis bányászfaluban egy kivarró-rész- leget helyezeti* üzembe a Gyapjumosó. A vállalat, amely 1959-ben 1,200 dolgozót foglalkoztatott és évi termelése 2 millió négyzetméter volt, ma már háromezer embernek ad munkát, és évente csaknem ötmillió négyzetméter gyapjúszövetet bo- csájl* ki. Termékeinek több mint egylharmad részét exportálják. Ennek többségét a szovjet kereskedelem vásárolja meg, de jut az exportgyártmányokból az iraki, a svéd és az angol üzletekbe is, árucsere utján pedig eljutnak csehszlovákiai és lengyelországi üzletekbe. A “Gyapjumosó és Finomposztógyár GYM” emblémával ellátott szöveteit a vásárlók mindig bizalommal keresik, mivel a vállalat készítményei mind a hazai, mind pedig a külföldi vevők igényeit a legmesszebbmenőkig kielégíti. A szintetikus alapanyagokat a nyugat-német HOECHST-cég szállítja. Minthogy a Gyapjumosó a minőségi követelményeknek minden tekintetben megfelelő készterméket bocsájt ki, a HOECHST-cég hozzájárult, hogy a; Policeltex-gyártmányhoz a világmárkát jelentő “Trevira” feliratú tikettet használják. A gyár legújabb termékei a hurkolt eljárással készülő kartolt gyapjúszövetek, amelyek viszonylag olcsó áron kerülnek forgalomba és kiválóan alkalmasak gyermekruházati cikkek, sport- öltözékek készítésére, a gyorsan változó női és férfi divat követésére. Az “Élüzem” cimet huszonhétszer elnyert, a könnyűipari miniszter vándorzászlójával, a Minisztertanács és SZOT ‘Vörös Vándorzászló’-jával, valamint a párt kongresszusi zászlójával kitüntetett Gyapjumosó és Finomposztógyár gyártmányait* úgy alakítja, hogy azok a legkorszerűbbek legyenek és mindenkor megfeleljenek a legújabb divatnak. Budapest és Székesfehérvár strandja tesz a Velencei-tó A magyar kormány nemrégiben határozatot hozott a Velencei-tónak, a Balaton “kistestvérének” és környékének fejlesztésére. A határozat értelmében a Velencei-tavat, amely Budapesttől 50, Székesfehérvártól 10 kilométerre fekszik, a következő években a két város strandjává fejlesztik ki. A tó déli partján, Agárdon már idén is korszerűsített, 750 személyesre bővített strand fogadja a vendégeket. Ugyanitt az ifjúsági vizitelepen egy- kilométeres kajak-kenu versenypálya készült el. A tervek szerint a déli parton a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a budapesti és a Fehér megyei vállalatok 10, egyenkint 100 személyes üdülőt építenek, s Gárdonyt második üdülőközponttá fejlesztik. Az északi oldal fejlesztési programja keretében az uj dunántúli autóut és a tópart között üdülősá- vot alakítanak ki. Az uj település terveit 5000 család és 20,000 vikendező fogadására készítik, mégpedig úgy, hogy a családok necsak hétvégi, hanem egész nyári otthonos tartózkodásra rendezkedhessenek be. Ugyancsak az északi oldalon nemzetközi versenyek megrendezésére alkalmas, 2,200 méter hosszú evezőspályát létesítenek. Pákozdon pedig, ahol emlékmű hirdeti, hogy ezen a helyen az 1848- as szabadságharcban a magyar csapatok nagy győzelmet arattak az osztrák hadak felett, emlékmúzeumot emelnek, s ebben összegyűjtik az ország különböző tájain szétszórtan őrzött relikviákat. A Velencei-tónak és környékének központi fejlesztési programját még idén elkészítik. A program készítői a természet '' r -“rekonctn’V. IT!ML K LBIVv EGYETEMISTÁK A ház háta mögött nagy csikorgással emelgeti a japánereket a felvonó. Hárman fogyasztjuk ezt a nagy téglarakást. Kimért mozdulatokkal töltögetjük a tartályokat, ahogyan az igazi munkások csinálják, kihasználva a mozdulatot. A lift elakadt. Felméry Gyurival kimászunk a felvonó kuckója mögé, innen szabad kilátás nyílik a völgyre. Egy-egy téglára telepszünk. Hallgatunk. A lift csak nem akar megindulni. Nincs áram. A liftkezelőnő is kibúvik a viskójából. Ásít egyet a napon. Fiatal lány még, de amolyan unott, kedvetlen fajta. Lassanként mégis egymáshoz settenkedünk, beszélgetés indul közöttünk, tapogatózva, óvatosan. Aztán egyszerre megkérdezi: — Mondja, micsodák maguk? Ez nagyon váratlanul és meghökkentően hatott, hisz itt mindenki tudja, kik vagyunk, honnan jöttünk. — Egyetemisták — válaszol Gyuri csodálkozó hangon. A következő kérdés már bosszúsan csattan: — Hát nem tudnak mit csinálni vasárnap? Nincs jobb dolguk, minthogy idejönnek maltert hordani? Gyuri csak hümmög. Ezt igazán nem várta. Nem is válaszol. A lány megenyhül egy kicsit, érzi, ezt nem lett volna szabad. Ezek biztosan valamilyen, éhenkórászok, eljönnek kulizni vasárnap, hogy legyen egy kis pénzük. De azért mégis rossz, hogy berángatják miattuk dolgozni őt is. A mai plusz miatt kútba esett a délelőtti program. Legyűri bosszúságát és együttérzőbb hangon kíváncsiskodik tovább. — Aztán mennyit kapnak ezért a munkáért? — Társadalmi munkában csináljuk. — Társadalmi munkában? Semmit sem kapnak érte? — Semmit. A lány komolyan meghökken. Ezt a feleletet nem várta. Újra és újra elkérdezgeti: — Maguk itt egész délelőtt ingyen dolgoznak? Ezt csinálják ahelyett, hogy szórakozni mennének? Bólogatunk. Végre belenyugszik és számot vet magában. Inkább önkéntelenül, mint szándékosan kiszalad a száján: — Én ezt nem csinálnám! Maguknak muszáj, ugye? — Nem. Az jön csak, aki akar. Föntről már kiabálnak, van áram, induljon a lift. Indul ő is a kalickába, útközben többször viszr szanéz, elcsodálkozó szemmel, de mindnyájan érezzük, pillantásába egy kis tisztelet is vegyül. A téglákra hajiunk újból. Egy óra tájban kiáltás hangzik: — Fiuk! Befejeztük a munkát. Mindenki jöjjön az iroda elé! Az iroda előtt kecskelábu asztalokon kolbász, hagyma, kenyér hever nagy halomban. — Üljetek le, biztosan megéheztetek. Jólesik a hüs, az ülés, s a nagy szál kolbász. De már hiv a város. Felkerekedik a társaság. — Leviszünk benneteket autóval — ajánlják. A két sofőr már berregeti a kocsik motorját. A teherautók megtelnek fiatalokkal, vidámsággal. — Viszontlátásra, fiuk! Gyertek el máskor is! Mindenki integet, mintha régi barátoktól válna el, akiket minél előbb viszont akar látni. A kis lifteslányt nézem, mintha mozdulna benne valami. Egy tört mozdulat van a karjában, talán utánunk int. Áfányi Horváth László Tízéves Magyarországon a Sabin-oltás. — TÍZ esztendeje, hogy Magyarországon a Sabin-vakcina alkalmazásával szervezett harc kezdődött a járványos gyermekbénulásos megbetegedések ellen. Azóta esztendőnként három hónapostól 38 hónapos korig a Sabin-cseppel végzett ingyenes prevenció az egész országra kiterjed. A prevenció eredményességét bizonyítja, hogy amig 1950 és 1959 között évente átlagosan 860 járványos gyermekbénulásos megbetegedés fordult elő az országban, ] Pf^P.Kovi vnó»- ómmá». 1* "1 "'
