Amerikai Magyar Szó, 1969. július-december (23. évfolyam, 27-49. szám)

1969-10-23 / 41. szám

2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, October 23, 1969.-----------------------------------------------------------------\ Könyvekről \-----------------------------------------------------------------/ Fekete szombat (Black Sabbath — Crime Against Humanity, by Robert Katz, New York,). — Az olasz zsidók gyásznapja volt az a szombat 1943 ok­tóberben, amikor a németek 1,000 római zsidót összefogtak, hogy Auschwitzba deportálják őket. Erről már többen Írtak, igy Ralph Hochhuth is­mert szinmüvében, mely főképp XII. Piuszt tá­madta. Katz viszont inkább magát az olasz zsidósá­got kritizálja, mint amely — teljesen olasszá asz- szimilálódva, abban az országban, amelynek népe, a papság tanításával szemben nem ismerte a zsidó- gyűlöletet — teljes szívvel a fasizmushoz csatla­kozott és vélt biztonságában nem volt hajlandó a veszélyt meglátni. Valóban, az olasz hatóságok hú­zódoztak a zsidók üldözésétől, sőt a német pa­rancsnok sem kívánta ezt. De végül Eichmann le- küldte szakértőit, akik megkapták az igényelt né­met csapatokat a zsidók internálására. De ezek még mindig nem hitték a veszélyt, igy egy orvos, a táborból cigarettáért kiszökve oda visszatért s akik a vonatról a kúthoz mentek, újra felmásztak a vaggonokba. Még Auschwitzbe érkezve is vár­ták az Ígért munkabeosztást. Pedig maguk a néme­tek is féltek az olasz közvéleménytől és a pápától, persze félelmük alaptalan volt. Megjegyzendő, a római hitközség elnökének — kit a könyv a zsidók félrevezetésével vádol — fia New Yorkban nyilat­kozott és tagadta, hogy apja igazi fasiszta lett vol­na és mulasztás terhelte volna. Funeral Rites (Temetési szertartás, irta Jean Genet, New York). — A hires — némelyek sze­rint hírhedt — francia drámairó az irodalom ön- fertőző, kannibál, gonosz természete mellett tesz vallomást. Egy bírálója szerint — Leo Bersani — ez a szellem hitlerizmusa. Whitney M. Young: Beyond Racism (Túl a faj­kérdésen, New York). — A szerző a legkonzerva­tívabb fekete testület, az Urban League, vezetője, most már nem elégszik meg általános frázisokkal támogatni a négerek küzdelmét. Látja, hogy az üz­letemberek, a szakszervezetek ígéretei üresek, a békés tiltakozás és követelés eredménytelen. A “városok újjáépítése” 400,000 lakás lebontásával járt, helyettük 100,000 épült, amit a feketék nem bírnak megfizetni. S az egyházak még ma is kom­munista machinációnak nézik a küzdelmet a jo­gokért. De ha mindezt látja is a szerző, javaslatai a régi utat követik; például skandináv példára “ombudsman”-okat, népi megbízottakat kíván a panaszok felvételére. De miért volna ezeknek több módjuk a segítésre, mint az eddigi szerveknek? The Politics of Protest (jelentés az “Erőszak okait és meggátlását tanulmányozó nemzeti bizott- ság”-hoz, New York). — Ez az un. Skolnick-riport sem hoz sok újat. Megállapítja, hogy a tömeg tiltakozások kevés erőszakkal jártak és csak az egyetemek s a politikusok butasága váltotta ki őket. És újból kénytelen megállapítani azt is, hogy az erőszakot inkább a rendőrség gyakorolja s a bíróság elfogult a tüntetőkkel szemben, a ha­tóságok és a “rendfenntartó” közegek javára. Raymond Ruyer: A fogyasztók társadalmának di­csérete (Párizs). — A cim szatirikus, mert a szerző a kapitalizmus öngyilkosságának nevezi a minden fajta fogyasztás minden eszközzel való fokozását. Oliver Statler: Shimoda Story (Párizs). — Az U.S. történetírás romantikus dicsfényt vont azok feje köré, akik a múlt század ötvenes éveiben ke­reskedelmi és politikai kapcsolatokra kényszeri- tették Japánt. Townsend Harris, aki a kereskedel­mi szerződést kötötte, az iró szerint elfogult, in­gerlékeny, arrogáns, primitiv ember volt, nem ér­tette a japánokat, alsóbbrendüeknek nézte őket és legfőbb gondja volt, hogy ezek nőket szerezzenek neki. Fred J. Cook: Az ismeretlen FBI. — A hires le­leplező könyv magyar fordítása. William H. Whyte: The Last Landscape (Az utol­só tájkép, New York). — Az U.S. szabad területeit és természeti szépségeit megőrizni kívánó szerve­MIAMIBAN Ki AKARJÁK LAKOLTATIfl A SZEGÉNYEKET Drága palotákat akarnak építeni a szegény negyed helyén Nagy mozgalmat kezdett a Miami Beach-i öreg­kornak szervezete, mert a nagy ingatlan-tulajdo­nosok ki akarják lakoltatni a szegényeket, az öre­geket a tengerpartról és fényűző palotákat akar­nak építeni a szegény lakónegyed helyén. Egymás után építik a legmesszebbmenő luxussal felszerelt lakóházakat a gazdagoknak, de a szegényekkel nem törődnek. Már eddig is, egymással vetélked­ve hirdetik a legdrágább, legpazarabb kiállítású lakásokat s a “Miami Herald”-ban, egész oldalas hirdetésben, mindegyiken túltesz a “The Last Word” nevű kondominium-apartment hirdetés. A hirdetés nagy betűkkel nyomtatott, fél oldalt betöltő cime: “Ha önnek 65,000 dollárja, vagy többje van” s utána többek között felsorolja, hogy milyen lakást kaphat ezért a pénzért. Ha fő fürdőszoba egymaga 28 láb hosszú és pri­vát szauna van benne, valamint külön gőzfürdő és zuhanyozó. “Whirlpool” viz-masszirozó készülék, tornaterem, külön a nőnek, külön a férfinek. “Olyan öltözőszoba, amelyben az ‘Oklahoma’ min­den szereplője egyszerre öltözködhet, nem is be­szélve a másik két fürdőszobáról, a vendégszobá­ról, a dolgozó szobáról.” Hatalmas ebédlő, 35 láb hosszú, mélyített nappaliszoba, óriási hálószoba és egy bárral, vízvezetékkel felszerelt alkóvos erkély. Minden lakásnak privát liftje van és természetesen 24 órai biztonsági őrszolgálat. Tengeri fürdő, uszo­da, yacht-kikötő és három emeletes kéj hajók áll­nak a lakók rendelkezésére. “A hajók kártyaszo­bával, klubhelyiséggel, coctail szobával... sőt még vendégszobákkal is el vannak látva, melyhez szo­balány kiszolgálás is jár.” Még sok minden mást is említ a hirdetés, de ízelítőnek ez is elég ahhoz, hogy az olvasó láthassa, mit építenek Miamiban. Hasonló luxusházak építésére fáj a foguk az in­gatlanosoknak a Miami Beach-i tengerparton, ahol most nagyobbrészt szegény öregek laknak. Ellen­zik azt, hogy a hatóságok olcsóbérü lakóházakat építsenek a régiek helyére. A Miami Herald egyik olvasója tiltakozó levelet irt a laphoz, amelyből idézzük a következőket: “Az önök vezércikke szerint támogatják a közü­leti lakásépítkezés programját, mégis azt mond­ják, hogy ‘ezt a már folyamatban lévő privát épít­kezéssel lehet elérni’.” “A Dade County Welfare Planning Council sta­tisztikája megállapította, hogy South Beach lako­sai 80 százalékának a legalacsonyabb nyomor szín­vonalnál 500 dollárral kevesebb évi jövedelme van. Ezeknek egyike sem engedheti meg, hogy az ‘olcsó’ kondominium lakásokat, melyeket most építenek a South Beach környékén, megvásárolja. “...Az egyik jelentés kimutatja, hogy a Sixth Street-től délre, 1657 család lenne jogosult öre­gek számára épülő olcsó lakásokra. Mint tudják, az ilyen lakásokat sem a múltban, sem a jövőben nem építik privát vállalkozók. Ezt egyedül csak szövetségi kormány-programon keresztül lehet megkapni. . . “Önök azt mondják: ‘a privát vállalkozás bebi­zonyítja, hogy képes a leromlott épületeket eltá­volítani és a fennálló gazdasági szükségletet kielé­gíteni.’ “önök ellenzik, hogy Miami Beach felhasználj« a tulajdonában levő üres partvidéket, melyen je­lenleg a városi szemeteskocsik parkolnak, az első 474 lakás megépítésére, azokból, amiket a városi tanács nemrég helybenhagyott; ehelyett hajókikö­tők céljaira ajánlják. Talán a hajókikötő fontosabb a lakosságnak, mint azoknak a családoknak a ször­nyű lakásínsége, melyek már 15—20 éve azon a környéken laknak és melyeket ki kell lakoltatni, hogy luxuslakásoknak helyet csináljanak? Hol má­sutt lehet Miami Beachen. .. még olyan telket ta­lálni, amelyen közületi lakásokat lehet építeni?...” Ezért kezdett kampányt az öregkoruak szerveze­te Mjiami Beachen, hogy megakadályozza a sze- génysorsu öregek kilakoltatását és más szerveze­tekkel együtt nyomást gyakoroljon olcsó közületi lakások építésére a sokezer nyomorban élő öreg lakosnak. Berlin. — A Német Demokratikus Köztársaság alakulásának 20. évét ünnepelte óriási tömegek és külföldi vezető politikusok részvételével. Miután idáig a Nyugat vagy tagadta ez ország létét (nyu­gatnémet térképeken igy írják: Közép-Németor- szág) vagy rémeket meséltek nyomoráról, most az uj “német gazdasági csoda” országát látják benne. A 17 milliós( a háborúban elpusztított, nyersanyag­ban szegény, nyugatról fenyegetett és aláaknázott ország ma a világ 8. ipari hatalma, kulturélete, közoktatása, sportja felülmúlja Bonn országát, színházai világhírűek. Nyugat-Berlinből a zárófal­hoz csábították fijuságát beat-zenével s a nyugati sajtó szerint ott 2,000-en tüntettek Ulbricht ellen; de a Monde e számot 200-ra szállította le. 400,000- en vonultak fel az ünnepen. • Mogadisco. — Szomália elnökét Abdirashid Ali Shermarket a rendőrség egy tagja meggyilkolta. A tettest letartóztatták. zetek nem bírják megakadályozni, hogy milliárdok- ért építsenek évente uj utakat, amelyek napi 3000 acre föld felvásárlására, az Unió végzetes elváro- siasodására vezetnek. Svetlana Alliluyeva: Only One Year. — Sztálin leánya uj könyvében miután eleget a Szovjetunió és vezetőinek disszidensekre kötelező gyalázásá- nak, most már — ellentétül — az U.S. gyönyörű­ségeit ecseteli ihlett szavakkal. Előbb milliomosok palotáiban élt itt, most már Princeton egyetem arany-gettójában saját kastélya van a milliókból, amit nem mint iró, de mint Sztálin lánya, előbbi könyvével keresett (a kiadók ráfizetésével). Hogy mi van hozzá közel Jerseyben: Hobokenben, New- arkon, Elizabethen, Passaicon stb., New York nyo­mornegyedeiben, Appalachiában, Délen, Uj Mexi­kóban, Wattsban, a munkanélküliek között, a ka­tonaságban, a börtönökben, azt nem tudja, nem is érdekli; sőt haragszik azokra, akik mindazt kri­tizálják, amit ő nem is ismer. Ott a pokol- itt a pa­radicsom: már néhányszor láttuk ezt a hazug és alantas, naiv és ostoba szembeállítást. Robert Travers: The Tasmanians (London). — Bizonyítja, hogy Hitler tehetségtelen utánzója volt a népirtásban az ausztráliai fehéreknek. Ezek Tas­mania szigetének (ma Ausztrália egy tagállama) “bennszülötteit” egyetlen generáció alatt az utolsó szálig kiirtották (most szőke teniszbajnoknők és bikinis uszócsodák élvezik ott a napsugaras, val­lásos civilizációt). Egy fejezet arról szól, hogyan ölték meg mindazokat is, akiket egy “misszioná­rius” egy kis szigetre menekített; és hogyan kí­vánta az angol kormányzó a “vadakat” a haladott brit igazságszolgáltatás áldásaival megismertetni, zetek nem bírják megakadályozni, hogy milliárdok- ért építsenek évente uj utakat, melyek napi 3000 acre föld felvásárlására, az Unió végzetes elváro- siasodására vezetnek. Jeruzsálem. — Dayan, Izrael hadügyminisztere sajtónyilatkozatban azon véleményét nyilvánítot­ta, hogy a Közel-keleten csökkenni fog a háborús veszedelem a téli hónapokban és az ismét fellángol a jövő év tavaszán. a/wem kai _ ./J’faffisct.r' í&O' Published weekly, except 2nd & 3rd week in July by Hungarian Word, Inc. 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003. Telephone: AL 4-0397. Ent. as 2nd Class Matter, Dec. 31, 1952 under the Act of March 21, 1879, at the P.O. of New York, NY. Előfizetési árak: New York városban, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre $10 00, félévre $5.50. Minden más külföldi ország- ha eev évre 12 dollár, félévre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom