Amerikai Magyar Szó, 1969. július-december (23. évfolyam, 27-49. szám)
1969-10-23 / 41. szám
Thursday, October 23, 1969. AMERIKA! MAGYAR SZŐ — HUNGARIAN WORD 3 HéTVéGI Nixon a csőd küszöbén A “Moratórium” név alatt ismert békemozgalom multheti országos demonstrációi, amelyekről még a legreakciósabb sajtó is kénytelen volt elismerni, hogy impozáns, fegyelmezett és méltóságteljes megnyilatkozások voltak, az amerikai nép egészének a hűséges keresztmetszetét képviselték. Szövetségi és állami törvényhozóktól, tekintélyes tisztségviselőktől, egyetemi elnököktől és tanároktól, neves üzletemberektől és bankároktól lefelé, valamint az egyszerű munkásemberektől és a felsőbboktatási intézetek diákságától felfelé,, az amerikai társadalom minden rétege — reprezentáns méretekben — vett részt ezekben a megrázóan hatásos béketüntetésekben. Itt nem “kábitószerektől mámoros hippy és yippy elemek, meg fajgyűlölettől és bosszúvágytól lihegő feketék kilengéseinek és romboló-hadjáratának,” hanem törvénytisztelő, mértéktartó, józanfejü, de országuk jövőjét féltő tömegek törvényes tiltakozásának voltunk a tanúi. .. Mr. Nixon — mint tudjuk — elkövette azt a hallatlan balfogást (milyen enyhe szó ez!), hogy előre kijelentette: A küszöbön álló országos béketüntetés mérete és tónusa őt semmiféle körülmények között sem fogja eltéríteni a szándékaitól; “utcai tüntetések” az ő irányvonalát egyáltalán nem befolyásolhatják... Felmerül a kérdés: Ha az elnök ur nem hajlandó az amerikai népnek a multheti impozáns békekövetelését nagybecsű figyelmére méltatni; ha ügyet sem vet a minapi Gallup-poll ama jelentésére, hogy az ország népének túlnyomó többsége követeli a Vietnamban lévő hadiegységek sürgős visszavonását és hazahozatalát; ha kutyába veszi egy egész sereg katonai és külpolitikai szakértőnek alaposan meggondolt és napnál világosabb érvekkel alátámasztott véleményét és tanácsát, hát akkor ki a csudára hallgat voltaképpen az elnök ur??? Ez a birkatürelmű amerikai nép azt esetleg elnézi az elnökének, hogy nem figyelmez a különböző forrásokból eredő vélemények és tanácsok sokaságára, de annyit talán joga van elvárni, hogy az elnök ur legalább a saját lelki ismeretének és kötelességtudásának a szavára hallgasson! Tizhónapi tisztségviselés után minden jel arra mutat, hogy Mr. Nixon lelkiismeretének és kötelességtudásának a hangja olyan szánalmasan gyenge, hogy ő maga sem képes azt meghallani. Ha ugyanis ez a hangocska csak egy parányival is erősebb volna, akkor az elnök ur már régen ráeszmélt volna, hogy az 1968-as elnökválasztás során a három jelölt közül az nyerte el a legtöbb szavazatot, aki a legtöbbet Ígérte a vietnami háború mielőbbi felszámolására nézve. Ez a jelölt Richard M. Nixon névre hallgatott. Ö volt az, aki elhitette az amerikai néppel, hogy neki különb, hatékonyabb terve van a háborúskodás befejezésére és a béke megteremtésére, mint az előző adminisztrációnak vagy a két ellenjelölt bármelyikének. Ő volt az, aki a beiktatási ceremónia alatt — már mint felesküdött elnök — aláhúzta és megerősítette jelöltként tett Ígéreteit és biztosította az országot — és az egész világot —, hogy ezt az áldatlan hadjáratot a lehető legrövidebb idő alatt befejezi. Az amerikai nép, amikor tavaly novemberben Nixon kezébe tette az ország gyeplőjét, nem tes- sék-lássék, semmitmondó, jelképes lépéseket várt tőle, hanem komoly lényegbevágó, erélyes és bátor kezdeményezéseket, amelyek nem csigaván- szorgással, hanem hatalmas szökkenésekkel hoznak bennünket közelebb a békéhez. Ez a nép ismét becsapottnak, kisemmizettnek érzi magát, csakúgy, mint Johnson idejében. Úgy véli, hogy ismét bedőlt hamis, félrevezető Ígéreteknek, amikor Nixont juttatta a Fehér Házba. Az átlagos amerikai szavazópolgárt egyáltalán nem lepi meg (mert már megszokta!), amikor egy kisváros polgármesteri, békebirói, halottkémi, vagy sintéri állására pályázó egyén hamis, felelőtlen ígéretekkel és más — nem nagyon magasszin- tü — fogásokkal szerzi meg magának a többséget, SZÖUNYÜ BIOLÓGIAI FEGYVEREKET FEJLESZTENEK U.S. KÍSÉRLETI telepeken Az emberiségre veszedelmes betegségekkel kísérleteznek Úgy az amerikai szabadságharc idejéről, mint a polgárháborúban betöltött szerepéről történelmi múltra tekinthet vissza a Maryland-i Frederick. Ez a város, mely autóval Washingtontól alig egy órányira van, békés farmvidék központja s az egyetlen másik nevezetessége Fort Detrick, az amerikai hadsereg biológiai fegyvereket kifejlesztő telepe. Közel 3,000-en dolgoznak itt — katonai és polgári személyzet —, azzal a céllal, hogy uj betegségeket fejlesszenek ki. Ennek az embertelen mun kának a “biológiai mérnökség” tudományos nevet adták. Az örökléstan legújabb eredményeinek fel- használásával a pestis, az anthrax és más középkori betegségeknek olyan változatait dolgozzák ki, amelyek nem reagálnak a penicillin, a sztrepto- mycin és más antibiotikumokra. Az emberi tudomány vívmányait arra használják fel, hogy gyógyíthatatlan betegségeket fejlesztenek ki, melyek világszerte elterjedő járvány veszélyével fenyegetnek. Ez a kísérleti erőd csak egyike annak a három amerikai bázisnak, amelyen biológiai háborús kísérletek folynak. A baktérium, mint fegyver elképzelhetetlen fogalom az amerikai közönség számára, mondotta nemrég McCarthy szenátor, az American Bar Association előtt elmondott beszédében. “Homlokegyenest ellenkezik az emberiség és becsületesség alapvető amerikai elveivel”, mondotta. Az Egyesült Nemzetek júliusban részletes jelentést adott ki, amelyet 14 ország szakértői állítottak össze. A jelentés egy nagyméretű biológiai háború várható eredményeit tanulmányozta és megállapítja, hogy “a vele járó legnagyobb veszély éppúgy fenyegetné a baktériumfegyvereket alkalmazó országot, mint azt, amely ellen a támadást indították.” Angliában is heves a tiltakozás a biológiai fegyverek ellen s ennek nyomán Anglia javaslatot nyújtott be a Genfi Leszerelési Konferenciához, amely megtiltaná az ilyen fegyverek kifejlesztését, előállítását, raktározását és használatát. A Szovjetunió, Lengyelország és Svédország ajánlotta, hogy az eredeti javaslatot terjesszék ki a vegyi háború elleni tilalomra is, beleértve a könnygázokat, melyeket jelenleg Dél-Vietnamban alkalmaznak. Amerika vezet a baktérium-fegyverekben Jelenleg legkevesebb 14 ország vesz részt a vegyi és biológiai fegyverekkel való versengésben, de az amerikai hadvezetőség jár elől ennek a versengésnek a kiélezésében és fokozásában. 1951 óta az amerikai katonaság 35 más ország tisztjeit képezte ki vegyi és biológiai fegyverek használatában. A katonaságban a baktériumháboru legnagyobb szakértője, William S. Gochenour Jr. alezredes 1963-ban megállapította, hogy 250 liter, erősen koncentrált baktériumos vegyület New York állam egyharmadának megfelelő területen mindenegyes személyt megfertőzne, a fertőzéshez szükséges adagnál 1,500-szor nagyobb arányban. De általában, az U.S. ilyen fegyverekben való felkészültségét és szakértelmét a legnagyobb titokban tartják. A biológiai fegyverekkel való kísérleteket azért titkolják el, mert tudják, hogy nagy aggodalmat keltenének az amerikai lakosság között. A vegyi fegyverekről nyíltan beszámolnak a katonaság kézikönyvei. A biológiai fegyverekkel kapcsolatban semmit sem említenek a kézikönyvek munícióról, vagy arról, hogy milyen betegségeket szállító fegyvereket hova tudnak kilőni. Még azt sem vallják be, hogy az Egyesült Államok nagyméretű kísérleteket folytat e téren és ilyen fegyvereket is készít és raktároz. De a legnagyobb titoktartás ellenére ma már tudják, hogy Fort Detrick nagyon fontos szerepet játszik az amerikai baktériumháboru fegyvereinek előállításában. Ott fejlesztik ki a gabonapusztitó betegségeket és vegyszereket és a fák lombtalané tására is ott dolgoznak ki hatásos szereket. Egy mesterséges rizsföldön a csírázó rizshajtás elpusztításával foglalkoznak. Az emberi tudást az ember elpusztítására fordítják De a növények elpusztítása csak mellékfoglalkozás a Fort Detrick tudósainak. Legfontosabb megbízatásuk az, hogy a pusztító betegségeknek különböző változatait fejlesszék ki, amelyekkel embereket lehet megölni, vagy rokkanttá tenni. Erre a célra a Fort Detrick-en évente kb. 30 millió doS- lárt költenek. A legmagasabb képzettségű tudósokat alkalmazzák. 720,000 különböző állatot tarta nak kísérletezés céljaira egy un. “állat farm”-on. Ezt az alaposan megszervezett kísérleti telepet egy iró “fordított közegészségi intézmény”-nek nevezte. A tudomány legújabb vívmányait, a legmodernebb komputerezett felszerelést alkalmazzak és a National Academy of Sciences évi 11,000 doL- láros tanulmányi ösztöndíjat ad doktorátussal rendelkező tudósoknak, Fort Detricken végzendő to- vábbtanulmányokra és munkára. Egy generális egy kongresszusi bizottság előtt kinyilvánította, hogy a biológiai fegyverek kifejlesztésében nagy súlyt helyeznek a származástanra. Ez a biológiának egy ága, amely az emberiség előtt az élet és a halál alapvető titkait tárhatja fel. A genetikai kísérletekkel egy eddig ártalmatlan betegséget úgy változtathatnak el, hogy^abból halálos és rendkívül ragályos betegség fejlődhet ki. A katonaság óriási összegeket fektetett a Fort Detrick-en végbemenő baktériumháborus kísérletekre. Külön “biomatematika” épületük van. A biomatematikai tudomány segítségével számítják ki, milyen mennyiségű anyagot használjanak egy bizonyos baktériumból egy megadott területre, hogy egy bizonyos arányú megbetegedés álljon be. Hajmeresztő, elképzelhetetlen eredményeket érhetnek el. A tudósok megállapították, hogy három vagy négy tularémia organizmus elegendő ahhoz, hogy egy embert megfertőzzön és kiszámították, hogy egyetlen uncia tularémia folyadékba több mint kétmilliárd organizmust koncentrálhatnak! Az emberi kísérleteket önkéntes jelentkezőkön hajtják végre, többnyire a katonaság soraiból. Jutalmat ígérnek a jelentkezőknek, habár ezt tiltják a katonai rendszabályok. Egy biológiai szaklap 1966-ban jelentette, hogy nem-katonai szolgálatra beosztott Seventh-Day Adventist-eken (szombatosok) tularémiával folytatott kísérleteket végeztek. Ha egyáltalán beszélnek a biológiai háborús kísérletekről, a katonai vezetők mindig azt mondják, hogy ezeket kizárólagosan védelem céljaira végzik és semmi esetre sem fogják elsőnek alkalmazni. A kísérletek természetéből azonban kitűnik, hogy semmi közük sincs a védelemhez. Az ötvenes években a katonaságnak sikerült elérnie, hogy a kongresszus titokban 90 millió dollárt szavazott meg egy uj, 10 emeletes laboratórium építésére a Pine Bluff Arsenalban, Arkansas- (Folytatás a 6-ik oldalon) de olyan valakitől, aki egy hatalmas ország kormányfői pociziójára óhajtja magát érdemessé tenni és ugyanakkor a “szabad világ” védőszentjeként kíván szerepelni, az ilyen olcsó, megtévesztő trükköket nagyon visszataszítónak tartja. Példa erre a hatalmas többséggel megválasztott Johnson, akinek az Ígéretei alapján elnyert népszerűsége az ismételt szószegések következtében annyira leapadt, hogy kénytelen volt a szavazópolgársággal való újabb szembenézés elől megfutamodni... Mi az ő ■ ■ - -----^3 utódjának a garanciája arra nézve, hogy ő nem fog a Johnsonéhoz hasonló dicstelenséggel letűnni a történelem színpadáról?! Ez a sors vár őrá is, ha süket marad az amerikai nép hangos követelésével és a saját lelkiismeretének a halk szavával szemben. .. ! Az elnök ur ADÓSA az amerikai népnek — és az egész világnak — egy nagy, ünnepélyes ígéretnek a megtartásával. Az adós fizessen! Ha nem tud fizetni, csődbe kell mennie!
