Amerikai Magyar Szó, 1969. július-december (23. évfolyam, 27-49. szám)
1969-10-23 / 41. szám
Vol. XXIII. No. 41. Thursday, October 23, 1969. AMERICAN HUNGARIAN WORD, INC., 130 E. 16th St., New York, N.Y. 10003. Telephone: AL 4-0397. Milliók követelik ofÄgszerte: "Békét Most!" A Nixon-kormány merev álláspontra helyezkedik. November 13—15-én washingtoni tüntetésre készülnek a háború ellenzői. Az amerikai polgárok százezrei, élükön, ismételten a fiatalsággal, uj, talán minden eddigit felülmúló és az egész hatalmas kontinenst felölelő úgynevezett Vietnami Moratórium-tüntetések formájában adták tudtul Nixon elnöknek, kormányának és a katonai-ipari komplexum a vietnami véres háborúhoz konokul ragaszkodó urainak, hogy a nép türelme fogytán van és hogy nem nyugszik addig, amig ki nem vonja mindenegyes katonáját Vietnamból és békét hagy az ok nélkül sanyargatott, brutálisan megtámadott népnek. New Yorkban az október 15-ét teljesen betöltő különböző gyűlések, előadások, gyászünnepélyek, házi agitációk lélekemelőén impozáns tömeggyü- lésen érték el tetőpontjukat a Városi Könyvtár mögött lévő Bryant Parkban, amelyen hozzávetőleg 100,000 ember vett részt. A hatalmas teret már déltájban ellepték a tiltakozók ezrei és félötre, mire a program kezdetét vette, a város szivén áthaladó 42. utcán jóformán teljesen megbénult a közlekedés; a szélrózsa minden irányából véget nem érő hatalmas folyamban vonultak az emberek a gyűlés szinterére. Mint minden eddigi békemegmozdulásban, úgy ez alkalommal is a fiatalság vitte a vezető szerepet, nemcsak az akció megindításában, megszervezésében, irányításában, hanem a részvétel méreteiben is. A közönség 80—90 százaléka fiatalokból állt, főleg egyetemista és középiskolai diákokból. Kiemelkedő jellegzetessége volt a gyűlésnek, hogy eltérőleg az eddigi hatalmas békemegmozdulásoktól, mint pl. az 1967-i Pentagon-i felvonulás, fekete fiatalok feltűnően nagy számban vettek részt a tüntetésben. Felejthetetlen látványt nyújtottak a tüntetők, amikor este égő gyertyákkal a kezükben, az ötödik Avenue és 50. utcánál a Szent Patrick kated- rális épülete előtt emelték fel szavukat a béke érdekében. Munkások támogatják a moratóriumot New Yorkban a villanyüzemi munkások (IUE) 431-es csoportja, a szűcsök, a nyomdászok, a fér- firuha-ipari munkások, a városi és állami alkalmazottak, áruházak, kórházak, gyógyszertárak alkalmazottai vettek részt a háború-ellenes tüntetésben. Délután 4.30-kor elárasztották a Broadwayt az 59. utcától délre, a 42. utcáig. A rendőrök kénytelenek voltak lezárni az úti forgalmat és más irányba terelni az autókat. A New York limes nyomdászai abbahagyták a munkát és 15 percig némán állva az újság épülete előtt, adták tanujelét háboru-ellenességüknek. A bankárok és tőzsdések a Trinity templomban tartott istentiszteleten vettek részt. Charles Reve- nal, a Donaldson, Lufkin, Jenrette, Inc. alelnöke felolvasta azok nevét, akik a Wall Street-i vállalatok alkalmazottai közül életüket vesztették a vietnami háborúban. Az ország minden nagy könyvkiadó vállalata: Alfred A. Knopf, Harper & Row, Dubleday & Co., Simon & Schuster, Random House. McGraw Hill, Phanton Books, képviselői felemelték szavukat a vietnami háború ellen a 42. utcai Városi Könyvtár lépcsőin, ahol a vállalatok 4.000 alkalmazottja nagy megelégedéssel hallgatta a beszédeket. Százezren tüntettek Bostonban A város főterén (Common) egy talpalatnyi hely sem volt. Ember ember hátán, több mint százezer bostoni lakos, férfiak, nők, fiatalok és idősek, töltötték be e történelmi múltra visszatekintő teret, hogy újra történelmet Írjanak: segítsenek véget vetni az erkölcstelen vietnami háborúnak. Mrs. Coretta King a washingtoni tüntetők élén Az ország fővárosában, a Washingtoni Emlékoszlop előtt 25,000 békét követelő polgár kiáltotta: BÉKÉT MOST! A gyűlésen számos képviselő és szenátor szólalt fel, köztük Mrs. Chisholm newyorki képviselőnő. A gyűlés után a tüntetők Mrs. Coretta Kinggel az élen, a Fehéz Ház elé vonultak. A menetelük (Folytatás a 12-ik oldalon) «eSSSSSSSSSSSSS»ÄSSSSSSSSSSSSSSSÄSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS^=SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS» Sorsdöntő fordulat-történelmi alkalom Amerika népe történelmet irt 1969 október 15-én, arany- betüs fejezetet abba a könyvbe, amelyben az Egyesült Államok sokszor dicső, de az utóbbi évtizedekben dicstelen belpolitikával, erkölcstelen kül politikával és egy szégyenteljes háborúval eléktelenitett történelme van feljegyezve. Az amerikai nép szine-virá- ga, az amerikai fiatalság karöltve a munkásság egy részével, a haladókkal, intellek- tuelekkel egy, az egész országra, száz és száz városra kiterjedő tiltakozásban, a “vietnami moratórium ”-ban mennydörögte az országot uraló katonai-ipari szövetségnek, az elnöknek, a kongresszusnak, hogy torkig vannak a szeny- nyes háborúval; számonkérték névszer int, az ebben a háborúban céltalanul feláldozott több mint 40,000 amerikai életet, egy nekünk mit sem vétő távoli ország millióinak lemészárlását, hazájuk elpusztítását, sok száz milliárdnyi nemzeti vagyon felelőtlen, garázda módon való elfecsérlését. “Az amerikai kormány — irta Chester Bowles, volt indiai nagykövetünk a N. Y. Times okt. 14-i levélrovatában — 150 milliárd dollárt költött Vietnam falvainak “megbékítésére” (értsd elpusztítására — Szerk.) Ezzel az összeggel Amerika városainak több mint felét újjá lehetett volna építeni és nagy lépést lehetett volna tenni a nyomor teljes felszámolására az egész országban.” A kongresszusi könyvtár tudós történészei szerint a szerdai roppant népmegmozdulás egyedülálló (“unique”) volt Amerika történelmében. De azoknak, akik e tüntetésen jelen voltak, akik látták, hallották az ezernyi lelkes, ró- zsásarcu, nyiltszemü, mosolygó fiatalt, köztük a 19 éveseket, akiket Nixon nagyban készül a pentagoni Moloch tüzes oltárára legújabb égőáldozatként odavetni, akik látták a fehér és fekete diákokat karöltve visszhangozni a há- boruellenes jelszavakat, akik látták a newyorki Bryant parki tüntetés végén, amint fiatalok, öregek, fehérek, feketék, nők és férfiak egymás kezéből kapkodták ki az aláírási iveket, hogy odaírják nevüket a háború azonnali befejezését követelő petíciókra, azoknak nem volt szükségük a kongresszusi könyvtár tudós törté- nelembuvárai megállapítására: azok már hallották lelkűkben a harangok kongását, azoknak szive már a tüntetés alatt sugallta az örvendetes hirt, hogy az amerikai nép végre elindult az utón, hogy megváltsa a kormánya által sárbatapo- sott becsületét és megmentse önmagát és a jövő nemzedéket attól a sorstól, amelyet a vietnami bűnös háborúért felelős egyének és érdekcsoportok szántak és még most is szánnak nekik. Ez az ország, merjük állítani, soha többé nem lesz az, mi október 15-e előtt volt. Ez az ország, merjük állítani, mélyreható, a társadalmi és politikai helyzetet minőségileg m e gváltoztató fejleményen ment át. Ez volt az a nap, melyen az évek óta tartó tiltakozások mennyisége végre minőségbeli változást idézett elő az amerikai nép magatartásában, gondolatvilágában. Ezen a napon a fiatalság, a szó legteljesebb értelmében rákényszeri- tette az amerikai népet az egész népet arra, hogy belepillantson önön leikébe, hogy mélyebben, mint azt valaha is tette, gondolkozzon a vietnami háború igazi jelentősége fölött és ami legfontosabb, megbírálja önön magatartását ebben az egész társadalmunkat marcangoló politikai és erkölcsi válságban. E sorsdöntő fordulat uj lehetőségeket, páratlanul kedvező történelmi alkalmat nyújt, de egyben elodázhatatlan feladatokat ró az amerikai békemozgalomra és annak vezetőire. Lehetőséget nemcsak a népszerűtlen vietnami háború gyors felszámoltatására, hanem arra is, hogy ezen tulme- lőleg uj Vietnamok lehetőségét egyszer s mindenkorra felszámoljuk és nemzetünk rengeteg, már rég rendezésre váró problémáját a nép igazi érdekeinek szemmeltartásával meg oldjuk. Ezt az alkalmat sürgősen fel kell használni, mert az uralkodó katonai-ipari komplexum amelyet a békemozgalom, az okt. 15-i tüntetések példátlan méretei, intenzitása bizonyos mértékig készületlenül ért és addig, amig a rendelkezésére álló, még mindig igen nagy po litikai és ideológiai erőket át nem szervezi és uj terveit le nem fekteti, valószínűleg kész lesz ideiglenes engedményekre, hogy utána teljes erővel menjen át ellentámadásba, s nemcsak folytassa, de fokozza háborús politikáját külföldön, népellenes politikáját belföldön. Tudomásul kell vennünk, hogy Amerika népe a vietnami háború felszámolása esetén is halálos veszélyben maradna, ha a békemozgalom megelégedne az amerikai csapatok kivonásával Vietnamból. Minden jel arra mutat, hogy a katonai-ipari komplexum, a Nixon-adminisztráció nem hajlandó jelenlegi politikáját ér- d e m legesen megváltoztatni. Laird hadügyminiszter a mora tórium utáni napon már sietett kijelenteni, hogy az Egyesült Államok kormánya soha. nem fogja az amerikai katonaságot teljesen kivonni Dél- Vietnamból. Nem véletlenség az sem, hogy a kongresszusnak a Pentagont kiszolgáló többsége pontosan ezekben a napokban szavazott meg újabb 21 milliárd dollárt — többet mint amennyit a Pentagon követelt — hadi kiadásokra. Az úgynevezett költségvetési “vitában” azok a képviselők, akik kritizálni akarták a költségvetés egyes tételeit 45, mondd (Folytatás a 4-ik oldalon) • Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P.O. of N.Y., N.Y, ÁRA 20 CENT
