Amerikai Magyar Szó, 1969. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1969-04-10 / 15. szám
Thursday, April 10, 1969. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 írja: Rev. Gross A. László B. D„ Th. M. Nixon első* kél hónapjáról (Részlet Rev. Grossnak a március 23-i banketton elmondott beszédéből.) Meglehetősen köztudomású, hogy engem Nixon- hoz nem a leggyengédebb szálak fűznek... A Gondviselés engem megáldott vagy megvert kitűnő emlékező tehetséggel és mélyen a tudatomban élnek azok az üzelmek, amelyek Nixon kongresszusi szereplését oly visszataszitóvá tették. Nem felejtettem el azt sem, milyen lelkiismeretlen eszközökkel gázolta le a liberális Helen Gahagan Doug- las-t, hogy bejuthasson a szenátusba. Élénken visz- szaemlékszem szenátusi szavazó-rekordjára és alelnöki működésére, ami őt a hidegháború bajnokainak az élére helyezte. Nem mosódott el emlékezetemben az sem, hogy ő volt talán az első és leghangosabb pártolója annak, hogy az Egyesült Államok fegyveresen támogassa a franciákat a gyarmati szolgaságból kiemelkedni akaró indokinai nép hősies küzdelmeivel szemben és jő volt az, aki szivvel-lélekkel támogatta a Dulles-i külpolitikai vonalat, amely a genfi egyezmény hitszegő felrúgásához és végül a hosszú évekig tartó vietnami vérengzésekhez vezetett. Talán a sors most úgy akarja büntetni őt, hogy elnököt csinált belőle és neki jutott az a feladat, hogy lenyelje azt a förtelmes kotyvalékot, amelynek a megfőzésé- ben ő volt a főkukta. És szemmelláthatólag ez a kotyvalék nem nagyon izük neki, sőt fennakad a torkán. .. De mit tehetünk? El kell fogadnunk őt; élnünk kell vele a következő négy éven át — a jó öreg magyar közmondás szerint: amilyen rózsát szakítottunk, olyant kell szagolnunk, bármennyire is facsarodik az orrunk a szagától. . . Kitalálták, kedves hallgatóim: nem szeretem Nixon-t, de ennek az országnak és az egész emberiségnek az érdekében sikert kívánok neki minden olyan igyekezetéhez, amely a nemzetközi megértés és a béke ügyét szolgálja. DE ELŐLEGES BIZALMAT NEM SZAVAZOK NEKI! Előbb látni akarom az irányt, amelyet választ magának, szemügyre szeretném venni néhány lényeges intézkedését, mielőtt megkísérlem kiértékelni a működését. Nem szédülök meg, ha az egyik kezével adni látszik, a másikkal pedig kétszer annyit visszavesz. Nem téveszthet meg, amikor egyik nap keresi a néger nép barátságát és biztosítja őket a legjobb szándékairól, másnap pedig az ősreakciós Strom Thurmond déli szenátor előtt lesüti a fejét és megígéri, hogy ezentúl jó fiú lesz — nem adja be a derekát a feketék követeléseinek. . . Nem állíthat a falhoz azzal sem, hogy barátságos hangokat hallat Moszkva felé az egyik napon és másnap leül Melvin Laird “védelmi” miniszterrel megtanácskozni, miképpen lehetne a nukleáris erőnket a legrövidebb idő alatt a duplájára emelni — holott már most is több van belőle, mint amennyi elégséges a világ többszörös elpusztításához. Visszataszítónak találom, hogy Moszkva felé barátságos, sőt kacérkodó pillantásokat vet, ugyanakkor pedig átrándul Németországba, hogy biztositsa a német kormányt és népet, miszerint ő azonosítja magát az ő célkitűzéseikkel. . . “I AM WITH YOU” (én veletek vagyok) — ez a hízelkedő frázisa a nyugatnémetországi látogatás alatt már a könyökén nőtt ki minde'n tudósítónak és kommentátornak. . . Tehát amikor “békejobbot” kínál a Szovjetnek, ugyanakkor azonosítja magát azzal a nyugatnémet kormánnyal, amelynek a feje és sok-sok tagja aktiv szerepet játszott a náci borzalmak idején Hitler kormány-apparátusában. Azonosítja magát azzal a nyugatnémet néppel, amelynek 45 évesnél idősebb rétege (tehát valószínűleg a többsége!) jogosan vádolható azzal, hogy cselekvőleg vagy jóváhagyólag résztvett hatmillió zsidó kiirtásában, Európa brutális legázolásában, egy olyan világégésben, amely csak az oroszoknak egyedül húszmillió katonai és civil halottjába került... Úgy akar közeledni Nixon a Szovjethez, hogy miközben a jobbját odanyujtja az oroszoknak, a baljával szorosan átölelve tartja Kiesinger-t, mint az európai népek dicső szabadsághősét és védőszentAz idő futóh (SZATÍRA). WASHINGTON, márc. 22. — Brawhoff elnök kiméleti ideje lejáróban volt, mikor Miles Mooney vezetésével a szenátusi “galambok” kritizálták vietnami politikáját. De Dirksen szenátor azt mondta, az elnök még csak 2 hónapja van ott, nem lehet zavarni. Hiszen Nixon és Edward M. Kennedy elnököknek 4—4 évük volt a háború megoldására, hagyjunk időt a mostaninak is. De a galambokat nem sokan támogatták, mert a kormány reméli, hogy a Buenos Aires-i tárgyaláson — ami a londoni tárgyalás folytatása volt, ami -a lisszaboni tárgyalás után jött, miután a párizsi tárgyalások dugába dőltek — eredmény fog elérni. Brawhoff elnök reméli, hogy titkos megbeszélések New Delhiben nyílt, teljes tárgyalásokra vezetnek Rómában. Csak az a baj, Hanoi nem bízik Rómában. Azt hiszi, a mostani helyen ki kell tartani 4 évig, az uj elnökválasztásig és fél, hogy a római költségek kimerítenék az államkasszát. Hanoi uj TET- offenzivában bízik, amelynek veszteségei szeli- debbre hangolnák az amerikai közvéleményt. De Dél-Vietnam azzal felelt, hogy 15 évre Ítélte a politikusokat, akik tudnak irni-olvasni. Az U.S. pedig úgy kontrázott, hogy a Michelin gumiültetvényeken, amiket örökre mindig elfoglalnak, 18,917 ellenséget öltek meg, 97 U.S. veszteség ellen. Ez az ellenség veszteségeit 13 év alatt 1965 óta 37,- 209,013-ra emelte, ezek természetesen mind valamennyien kommunisták voltak. És Niven hadügyminiszter diadalmasan jelentette a Szenátus katonai bizottságának, hogy az amerikaiak harcának egy részét át fogják venni a déli vietnamiak. Évi egymillió vietnami bébit hoznak az U.S.-ba, itt amerikai kultúrában felnevelik őket, hogy engedelmeskedjenek az útjelző tábláknak, bírói határozatoknak és sorozó céduláknak és igy nem hagyják majd ott a csapatot a TET-ünnepre. 18 év múlva csatasorba állítják az első évfolyamot. Nagytávu tervezés Addigra, úgy hiszi a State Department, Brawhoff elnök, utódaival, Austin, Feely és Orthway elnökökkel eltűntek, mint elődeik. A State és a Pentagon terv-tankjai vizsgálják már, mire vezet ez. “Uj offenzivára a Michelin cég ellen”, mondják, mások pedig: előkészületre az antwerpeni megbeszélésekhez. E kérdések széleskörű vizsgálata a jövő évben vagy az utána következő évben fog kezdődni. (Russell Baker) ROMÁNIAI HÍREK ROMÁNIA 1969-ben túlhaladja az évi öt millió tonna acéltermelést s ezzel belép a fejlett kohászati potenciállal rendelkező országok sorába. Ez, ugyanakkor azt jelenti, hogy az ország az idén megvalósítja az acél világtermelésének 1 százalékát az 1938. évi 0.25 százalékkal szemben. A jelenlegi ötéves terv végéig az acéltermelő országok ranglistáján Románia a mostani 19. helyről a 16-ra lép elő. .. • 147 ÁGYAS TURISTASZÁLLÓT adtak használatba Temesváron. A korszerű létesítményben ön- kiszolgáló étterem és nappali bár áll a vendégek rendelkezésére. A temesvári Zöld erdő mellett motel épül. A nyárra elkészülő motelben 80 ágy, bár és étterem lesz. Nagy parkoló helyet és autómosót is létesítenek. • ÉJJEL-NAPPAL NYITVATARTÓ. “mindenes” üzlet nyílt Temesváron. A drugstore-tipusu kereskedelmi egység az ország első ilyen áruháza. Az Opera-térre nyíló nonstop áruházban a nap és az éjszaka bármely órájában gyógyszereket, piperecikkeket és dohányárut, ruházati cikkeket, bel- és külföldi árukülönlegességeket, italokat és ajándéktárgyakat lehet vásárolni, az egység kis vendéglőjében pedig mindig feketekávé, hüsitő, különféle italok és gyorsételek várják majd a fogyasztókat. • UJ MÓDSZERKÉNT vezeti be a máramarosi Gyümölcs- és Zöldségértékesitő Vállalat a zöldség- és gyümölcselárusitó egységek közvetlen ellátását. A szerződéskötések — a paradicsom kivételével — már megyeszerte befejeződtek, az áru- mozgatást az idén egyetlen központból irányítják. Ahogy beindulnak a szállítmányok, az üzletekben is megjelennek az ellátó termelőegység nevét feltüntető táblák. ELLENTMOND \ 3: EGY HÁTRALÉKOS ELŐFIZETŐI jét?! Azt a Németországot szorítja keblére, amely még ma is vígan küldözgeti a náciérzelmü képviselők tucatjait a Bundestagba; azt a Németországot, amely még a mai napig sem kötött békeszerződést Oroszországgal és társországaival, tehát forma szerint még ma is hadiállapotban van a győztessel?! Azt a Németországot, amelyet az oroszok óriási véráldozataival sikerült ugyan legyőzni és mégis úgy viselkedik, mintha ő lett volna a győztes?! De ettől is eltekintve, Nixon erősen rácáfolt az ő úgynevezett béketörekvéseinek az őszinteségére, amikor- a minap kinyilatkoztatta a rakéta-elháritó szisztéma dolgában nehezen várt és többizben elhalasztott döntését. A legkiemelkedőbbb szakértő tudósok — köztük Eisenhower, Kennedy és Johnson elnökök legmeghittebb tudományos tanácsadói — óva intették ennek a hasznavehetetlen, de igen költséges védőhálózatnak a bevezetése ellen, mert hiszen ez egy újabb kihívást jelent a Szovjettel szemben és további fegyverkezési versengéshez vezet, holott a béke ügyét az szolgálná elsősorban, ha mindkét oldal csökkentené a pusztító szerszámok leltárát. De itt is a katonai-nagyipari komplekszum győzött, amelynek két legerősebb pillére a Pentagon élén áll — Mr. Laird és Mr. Packard személyében. .. Számomra ez azt jelenti, hogy ahol a nagyipari és katonai klikk érdekei összeütköznek a nemzeti, sőt nemzetközi érdekekkel, ott mindig számíthatunk arra, hogy Nixon a komplekszum javára fog dönteni. Ez engem .meg sem lep. Nálánál buzgóbb pártfogója és lekötelezettebb adósa a nagyiparnak és az emö- gött álló nagytőkének még sohasem ült a Fehér Házban. Ami nem is csoda, ha meggondoljuk, hogy ez az érdekcsoport még soha annyi milliót nem áldozott egy elnöki kampányra, mint az 1968-as választási harc folyamán. Ezt — kérem alázattal — valahogy meg kell szolgálni, le kell dolgozni, nemde? Az ilyen áldozatkészséget meg kell jutalmazni már csak azért is, mert négy év múlva újra szükség lesz a támogatásukra. .. Hogy honnan a csudából veszi majd Nixon a rengeteg pénzt, amely a felfokozott fegyverkezéshez szükséges? Efelett se aggódjatok, atyámfiai! Olyan embereket állított a pénzügyminisztérium élére, akik egy életen át demonstrálták, hogy kiváló szakemberek a népnyuzás terén — mammut- bankok elnökeire bízta a Treasury Department -vezetését és az adóügyek intézését. Hát nem megnyugtató ez számodra, kedves adófizető barátom? Lám: a bankárokból lett pénzügyminisztériumi főemberek máris lépéseket tettek, hogy a junius 30- án lejáró tiz százalékos jövedelmi pótadót legalább egy további évre meghosszabbítsák. . . De egy dolgot nem lehet Nixon-tól elvitatni: azt, hogy éleseszü, élesszemii, jövőbelátó ember. Olyan életbiztosítást kötött, amely garantálja, hogy a következő négy évben orgyilkos kezétől nem fog meghalni. Ezt Kolumbusz-tojási egyszerűséggel oldotta meg: Spiro Agnew-t vette maga mellé alelnöknek. Ezzel a zseniális sakkhuzással elvette a kedvét minden potenciális politikai merénylőnek attól, hogy őt eltegye láb alól, mint ahogy az megtörtént néhány elődjével. Mikor ezt az urat választotta futótársául, mintha ezt mondta volna: “Vegyétek eszetekbe: hogyha engem erőszakos utón eltávolítótok, EZT AZ EMBERT KAPJATOK UTÓDOMUL!” Hát kérem, olyan ostoba merénylő nem akad ebben az országban, aki Spiro Agnew-t akarná a Fehér Házba segíteni. Azt hiszem, az összes potenciális merénylők megegyeznek abban, hogy: “köszönjük szépen, akkor már inkább megtartjuk Nixon-t!”
