Amerikai Magyar Szó, 1969. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1969-04-10 / 15. szám

Thursday, April 10, 1969. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 írja: Rev. Gross A. László B. D„ Th. M. Nixon első* kél hónapjáról (Részlet Rev. Grossnak a március 23-i banketton elmondott beszédéből.) Meglehetősen köztudomású, hogy engem Nixon- hoz nem a leggyengédebb szálak fűznek... A Gondviselés engem megáldott vagy megvert kitű­nő emlékező tehetséggel és mélyen a tudatomban élnek azok az üzelmek, amelyek Nixon kongresszu­si szereplését oly visszataszitóvá tették. Nem fe­lejtettem el azt sem, milyen lelkiismeretlen eszkö­zökkel gázolta le a liberális Helen Gahagan Doug- las-t, hogy bejuthasson a szenátusba. Élénken visz- szaemlékszem szenátusi szavazó-rekordjára és al­elnöki működésére, ami őt a hidegháború bajno­kainak az élére helyezte. Nem mosódott el emlé­kezetemben az sem, hogy ő volt talán az első és leghangosabb pártolója annak, hogy az Egyesült Államok fegyveresen támogassa a franciákat a gyarmati szolgaságból kiemelkedni akaró indoki­nai nép hősies küzdelmeivel szemben és jő volt az, aki szivvel-lélekkel támogatta a Dulles-i külpoliti­kai vonalat, amely a genfi egyezmény hitszegő felrúgásához és végül a hosszú évekig tartó viet­nami vérengzésekhez vezetett. Talán a sors most úgy akarja büntetni őt, hogy elnököt csinált be­lőle és neki jutott az a feladat, hogy lenyelje azt a förtelmes kotyvalékot, amelynek a megfőzésé- ben ő volt a főkukta. És szemmelláthatólag ez a kotyvalék nem nagyon izük neki, sőt fennakad a torkán. .. De mit tehetünk? El kell fogadnunk őt; élnünk kell vele a következő négy éven át — a jó öreg magyar közmondás szerint: amilyen rózsát szakí­tottunk, olyant kell szagolnunk, bármennyire is facsarodik az orrunk a szagától. . . Kitalálták, ked­ves hallgatóim: nem szeretem Nixon-t, de ennek az országnak és az egész emberiségnek az érdekében sikert kívánok neki minden olyan igyekezetéhez, amely a nemzetközi megértés és a béke ügyét szolgálja. DE ELŐLEGES BIZALMAT NEM SZA­VAZOK NEKI! Előbb látni akarom az irányt, ame­lyet választ magának, szemügyre szeretném venni néhány lényeges intézkedését, mielőtt megkísér­lem kiértékelni a működését. Nem szédülök meg, ha az egyik kezével adni látszik, a másikkal pedig kétszer annyit visszavesz. Nem téveszthet meg, amikor egyik nap keresi a néger nép barátságát és biztosítja őket a legjobb szándékairól, másnap pedig az ősreakciós Strom Thurmond déli szenátor előtt lesüti a fejét és megígéri, hogy ezentúl jó fiú lesz — nem adja be a derekát a feketék köve­teléseinek. . . Nem állíthat a falhoz azzal sem, hogy barátságos hangokat hallat Moszkva felé az egyik napon és másnap leül Melvin Laird “védel­mi” miniszterrel megtanácskozni, miképpen lehet­ne a nukleáris erőnket a legrövidebb idő alatt a duplájára emelni — holott már most is több van belőle, mint amennyi elégséges a világ többszörös elpusztításához. Visszataszítónak találom, hogy Moszkva felé barátságos, sőt kacérkodó pillantáso­kat vet, ugyanakkor pedig átrándul Németország­ba, hogy biztositsa a német kormányt és népet, mi­szerint ő azonosítja magát az ő célkitűzéseikkel. . . “I AM WITH YOU” (én veletek vagyok) — ez a hízelkedő frázisa a nyugatnémetországi látogatás alatt már a könyökén nőtt ki minde'n tudósítónak és kommentátornak. . . Tehát amikor “békejobbot” kínál a Szovjetnek, ugyanakkor azonosítja magát azzal a nyugatnémet kormánnyal, amelynek a feje és sok-sok tagja aktiv szerepet játszott a náci borzalmak idején Hitler kormány-apparátusában. Azonosítja magát azzal a nyugatnémet néppel, amelynek 45 évesnél idősebb rétege (tehát valószínűleg a többsége!) jogosan vádolható azzal, hogy cselekvőleg vagy jó­váhagyólag résztvett hatmillió zsidó kiirtásában, Európa brutális legázolásában, egy olyan világ­égésben, amely csak az oroszoknak egyedül húsz­millió katonai és civil halottjába került... Úgy akar közeledni Nixon a Szovjethez, hogy miköz­ben a jobbját odanyujtja az oroszoknak, a baljá­val szorosan átölelve tartja Kiesinger-t, mint az európai népek dicső szabadsághősét és védőszent­Az idő futóh (SZATÍRA). WASHINGTON, márc. 22. — Brawhoff elnök kiméleti ideje lejáróban volt, mikor Miles Mooney vezetésével a szenátusi “galambok” kritizálták vietnami politikáját. De Dirksen szenátor azt mondta, az elnök még csak 2 hónapja van ott, nem lehet zavarni. Hiszen Nixon és Edward M. Ken­nedy elnököknek 4—4 évük volt a háború megol­dására, hagyjunk időt a mostaninak is. De a ga­lambokat nem sokan támogatták, mert a kormány reméli, hogy a Buenos Aires-i tárgyaláson — ami a londoni tárgyalás folytatása volt, ami -a lissza­boni tárgyalás után jött, miután a párizsi tárgya­lások dugába dőltek — eredmény fog elérni. Braw­hoff elnök reméli, hogy titkos megbeszélések New Delhiben nyílt, teljes tárgyalásokra vezetnek Ró­mában. Csak az a baj, Hanoi nem bízik Rómában. Azt hiszi, a mostani helyen ki kell tartani 4 évig, az uj elnökválasztásig és fél, hogy a római költsé­gek kimerítenék az államkasszát. Hanoi uj TET- offenzivában bízik, amelynek veszteségei szeli- debbre hangolnák az amerikai közvéleményt. De Dél-Vietnam azzal felelt, hogy 15 évre Ítélte a po­litikusokat, akik tudnak irni-olvasni. Az U.S. pe­dig úgy kontrázott, hogy a Michelin gumiültetvé­nyeken, amiket örökre mindig elfoglalnak, 18,917 ellenséget öltek meg, 97 U.S. veszteség ellen. Ez az ellenség veszteségeit 13 év alatt 1965 óta 37,- 209,013-ra emelte, ezek természetesen mind vala­mennyien kommunisták voltak. És Niven hadügyminiszter diadalmasan jelentet­te a Szenátus katonai bizottságának, hogy az ame­rikaiak harcának egy részét át fogják venni a déli vietnamiak. Évi egymillió vietnami bébit hoznak az U.S.-ba, itt amerikai kultúrában felnevelik őket, hogy engedelmeskedjenek az útjelző tábláknak, bírói határozatoknak és sorozó céduláknak és igy nem hagyják majd ott a csapatot a TET-ünnepre. 18 év múlva csatasorba állítják az első évfolyamot. Nagytávu tervezés Addigra, úgy hiszi a State Department, Braw­hoff elnök, utódaival, Austin, Feely és Orthway elnökökkel eltűntek, mint elődeik. A State és a Pentagon terv-tankjai vizsgálják már, mire vezet ez. “Uj offenzivára a Michelin cég ellen”, mond­ják, mások pedig: előkészületre az antwerpeni megbeszélésekhez. E kérdések széleskörű vizsgá­lata a jövő évben vagy az utána következő évben fog kezdődni. (Russell Baker) ROMÁNIAI HÍREK ROMÁNIA 1969-ben túlhaladja az évi öt millió tonna acéltermelést s ezzel belép a fejlett kohásza­ti potenciállal rendelkező országok sorába. Ez, ugyanakkor azt jelenti, hogy az ország az idén megvalósítja az acél világtermelésének 1 százalé­kát az 1938. évi 0.25 százalékkal szemben. A je­lenlegi ötéves terv végéig az acéltermelő orszá­gok ranglistáján Románia a mostani 19. helyről a 16-ra lép elő. .. • 147 ÁGYAS TURISTASZÁLLÓT adtak haszná­latba Temesváron. A korszerű létesítményben ön- kiszolgáló étterem és nappali bár áll a vendégek rendelkezésére. A temesvári Zöld erdő mellett motel épül. A nyárra elkészülő motelben 80 ágy, bár és étterem lesz. Nagy parkoló helyet és autó­mosót is létesítenek. • ÉJJEL-NAPPAL NYITVATARTÓ. “mindenes” üzlet nyílt Temesváron. A drugstore-tipusu keres­kedelmi egység az ország első ilyen áruháza. Az Opera-térre nyíló nonstop áruházban a nap és az éjszaka bármely órájában gyógyszereket, pipere­cikkeket és dohányárut, ruházati cikkeket, bel- és külföldi árukülönlegességeket, italokat és aján­déktárgyakat lehet vásárolni, az egység kis ven­déglőjében pedig mindig feketekávé, hüsitő, kü­lönféle italok és gyorsételek várják majd a fo­gyasztókat. • UJ MÓDSZERKÉNT vezeti be a máramarosi Gyümölcs- és Zöldségértékesitő Vállalat a zöld­ség- és gyümölcselárusitó egységek közvetlen el­látását. A szerződéskötések — a paradicsom kivé­telével — már megyeszerte befejeződtek, az áru- mozgatást az idén egyetlen központból irányít­ják. Ahogy beindulnak a szállítmányok, az üzle­tekben is megjelennek az ellátó termelőegység nevét feltüntető táblák. ELLENTMOND \ 3: EGY HÁTRALÉKOS ELŐFIZETŐI jét?! Azt a Németországot szorítja keblére, amely még ma is vígan küldözgeti a náciérzelmü képvi­selők tucatjait a Bundestagba; azt a Németorszá­got, amely még a mai napig sem kötött békeszer­ződést Oroszországgal és társországaival, tehát for­ma szerint még ma is hadiállapotban van a győz­tessel?! Azt a Németországot, amelyet az oroszok óriási véráldozataival sikerült ugyan legyőzni és mégis úgy viselkedik, mintha ő lett volna a győz­tes?! De ettől is eltekintve, Nixon erősen rácáfolt az ő úgynevezett béketörekvéseinek az őszinteségére, amikor- a minap kinyilatkoztatta a rakéta-elháritó szisztéma dolgában nehezen várt és többizben el­halasztott döntését. A legkiemelkedőbbb szakértő tudósok — köztük Eisenhower, Kennedy és John­son elnökök legmeghittebb tudományos tanács­adói — óva intették ennek a hasznavehetetlen, de igen költséges védőhálózatnak a bevezetése el­len, mert hiszen ez egy újabb kihívást jelent a Szovjettel szemben és további fegyverkezési ver­sengéshez vezet, holott a béke ügyét az szolgálná elsősorban, ha mindkét oldal csökkentené a pusz­tító szerszámok leltárát. De itt is a katonai-nagy­ipari komplekszum győzött, amelynek két legerő­sebb pillére a Pentagon élén áll — Mr. Laird és Mr. Packard személyében. .. Számomra ez azt je­lenti, hogy ahol a nagyipari és katonai klikk érde­kei összeütköznek a nemzeti, sőt nemzetközi ér­dekekkel, ott mindig számíthatunk arra, hogy Nixon a komplekszum javára fog dönteni. Ez en­gem .meg sem lep. Nálánál buzgóbb pártfogója és lekötelezettebb adósa a nagyiparnak és az emö- gött álló nagytőkének még sohasem ült a Fehér Házban. Ami nem is csoda, ha meggondoljuk, hogy ez az érdekcsoport még soha annyi milliót nem áldozott egy elnöki kampányra, mint az 1968-as választási harc folyamán. Ezt — kérem alázattal — valahogy meg kell szolgálni, le kell dolgozni, nemde? Az ilyen áldozatkészséget meg kell jutal­mazni már csak azért is, mert négy év múlva újra szükség lesz a támogatásukra. .. Hogy honnan a csudából veszi majd Nixon a rengeteg pénzt, amely a felfokozott fegyverkezés­hez szükséges? Efelett se aggódjatok, atyámfiai! Olyan embereket állított a pénzügyminisztérium élére, akik egy életen át demonstrálták, hogy ki­váló szakemberek a népnyuzás terén — mammut- bankok elnökeire bízta a Treasury Department -ve­zetését és az adóügyek intézését. Hát nem meg­nyugtató ez számodra, kedves adófizető barátom? Lám: a bankárokból lett pénzügyminisztériumi fő­emberek máris lépéseket tettek, hogy a junius 30- án lejáró tiz százalékos jövedelmi pótadót legalább egy további évre meghosszabbítsák. . . De egy dolgot nem lehet Nixon-tól elvitatni: azt, hogy éleseszü, élesszemii, jövőbelátó ember. Olyan életbiztosítást kötött, amely garantálja, hogy a következő négy évben orgyilkos kezétől nem fog meghalni. Ezt Kolumbusz-tojási egyszerű­séggel oldotta meg: Spiro Agnew-t vette maga mel­lé alelnöknek. Ezzel a zseniális sakkhuzással el­vette a kedvét minden potenciális politikai me­rénylőnek attól, hogy őt eltegye láb alól, mint ahogy az megtörtént néhány elődjével. Mikor ezt az urat választotta futótársául, mintha ezt mondta volna: “Vegyétek eszetekbe: hogyha engem erősza­kos utón eltávolítótok, EZT AZ EMBERT KAPJA­TOK UTÓDOMUL!” Hát kérem, olyan ostoba me­rénylő nem akad ebben az országban, aki Spiro Agnew-t akarná a Fehér Házba segíteni. Azt hi­szem, az összes potenciális merénylők megegyez­nek abban, hogy: “köszönjük szépen, akkor már inkább megtartjuk Nixon-t!”

Next

/
Oldalképek
Tartalom