Amerikai Magyar Szó, 1969. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1969-04-10 / 15. szám

2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, April 10, 1969. HÍREK AZ H.S.-BÓL Mondták és Írták New York, N. Y, — A város kérte Mississippi államát, fogadja vissza Mrs. Louvenia Day-t, 7 gyermekével és adjon nekik közsegélyt (welfare). De a nő ügyvédje szerint ügyfele mindenképpen itt akar maradni, akár kap segélyt, akár nem “Most mehettek gyermekeim először fogorvoshoz •— mondta — az iskola is jobb itt és beszélhetnek portorikói, olasz gyerekekkel, nem érzik magukat megalázó ttaknak. ” Occoquan, Va. Lorton fogházban 90 százalékban fekete fiatalkorúakat őriznek, de a börtönőrök mind fehérek és — mint egy beadvány Írja, amit Washington fekete polgármesteréhez intéztek — ezek a legbrutálisabban bánnak velük Fegyveresen végigjárták a cellákat, pálcával, gumibottal ver­ték őket, hivatkozva a parancsra, hogy a legkisebb mozdulatra lőhetnek is. Egy portorikói ifjúba bele is lőttek, mert nem tudván angolul, nem értette a parancsot, hogy álljon arccal a falnak. Közben az őrök káromkodtak és a foglyok faját gyalázták. Nagyrészük nincs elítélve, kisebb kihágásokért várnak Ítéletet — miután a szegények nem he­lyezhetnek le biztosítékot (bail). Broyhill virginiai képviselő mindez kevesli, katonaság kirendelését kéri és követeli, hogy Washington minden sarkán, bankjában és üzletében őrséget tartsanak. Cambridge, Mass. — William Franz, egy ezre­des — apollói szépségű — fia tiszti pályára akart lépni, de egy kvéker college-ban megtanulta el­itélni a háborút, annál inkább, mert bátyja heli­kopterét háromszor lelőtték Vietnamban. Apja nem ért vele egyet, de helyesli, hogy ő kitart meg­győződése mellett és résztvesz az ifjúságnak soro­zás-elleni küzdelmében. Éhség. — Mialatt az embernek egyes magyar ismerősei rekedtre kiabálják magukat, hogy Ame­rikában nincsenek szegények, a kormány, a kong­resszus, az egyházak és a sajtó egyre többet kény­telen az amerikai éhínség problémájával foglal­kozni, amiről a Magyar Szó állandóan tudósit. A N. Y. Times nagy cikksorozatot közöl ezzel a cím­mel “Hunger in America” és miután tárgyalta — szörnyű képekkel illusztrálvá — Mississippi, South Carolina, az Appalachia-vidék, a Navajok, Florida, Texas a Seminol indiánok rettenetes sorsát és mi­után Nixon elnök kénytelen volt végre erről tudo­mást venni, és megígérni az éhség-elleni küzdel­met — most rátért az éhínségnek hozzánk köze­lebb eső vidékére: New York Cityre. A halott­vizsgáló ugyan nem talált olyat, aki egyenesen éhenhalt volna, de — mondja — például a csecse­mőknél feltehető, életben maradtak volna, ha kel­lő táplálékuk lett volna. Akik Budapesten nyaral­nak, azok ezt ne olvassák, mert nehezebb lesz az autóval hencegni. Riverside Church, New Yorknak e hires, fele- kezethez nem tartozó temploma különös tüntetést látott: háboruellenes ifjak tulkiabálták az ott a há­ború ellen beszélő Arthur J. Goldberget és Morse volt szenátort. Különösen az utóbbi, hosszú ideig majdnem egyedül állt ki bátran a háború és a militarizmus ellen a szenátusban — épp ezért éretlenség és tudatlanság a tüntetőktől, hogy elle­ne tüntettek, aki a békeszerető emberiség elisme­rését vívta ki. A SANE, “citizens’ organization for a sane world“ (józan világért küzdő polgárok szervezete) kiáltványt adott ki kiváló amerikai és külföldi pol­gári és egyházi személyek aláírásával, mint Prof. Stuart Hughes, Jerome Frank, Lowenstein képvi­selő, Seymour Melman, Benjamin Spock, rabbi Weinstein, lord Boyd-Orr, Pablo Casals, stb. az ABM (anti ballistic missile) ellen. A kiáltvány igy kezdődik: “They are absolutely mad!” Feltétlenül őrültek — már akik ezt a szisztémát be akarják vezetni. Brooklyn, N. Y. — Egy 17 éves fiút öt napig kerestek a szülei — ezalatt* ő a Rikers sziget fog­dájában volt, mert nem volt 25 dollárja, aminek ellenében kiengedték volna. Szüleit nem értesítet­ték, nekik nem telefonálhatott. Azzal a bűnnel vá­dolták, hogy nem mutatta meg a tanítónak a sze­mélyi lapját. Ezt az iskola sem tartotta szükséges­nek. A rendőrség — amelynek bejelentették eltű­nését — nem kereste. Ez az a hires Lane-középis- kola, amely miatt a newyorki tanítói kar oly hosz­J. Skelly Wright fellebbviteji biró, N. Y. Times: — A fajgyűlölet és a szegénység megöli városain­kat. Valaha a kultúra mekkái voltak, ma nyomo­rult slumok. Azelőtt reménnyel teli vándoroltak ide, ma a kétségbeesés hajtja őket ide Délről. S itt is mit találnak: szörnyű egészségi viszonyokat, romlott lakásokat, szétzüllő családi életet, akadozó tanulást és munkanélküliséget. A világ eddig leg­gazdagabb országában 35 millió gyógyíthatatlan szegény van. Mindez reménytelenségre és erőszak­ra vezet — és itt a bíróságok elárulták a városok szegényeit. A törvények, ha betartják, ha nem tart­ják be, mind a szegényeket nyomják. Lloyd M. Bucher, a Pueblo kémhajó parancsno­ka: — Az északkoreaiak kegyetlen, brutális va­dak. Ebben a szellemben nevelték őket. (Mialatt a Pueblo személyzete a Navy vizsgálóbizottsága előtt viszontagságairól vall, ugyanazokban az újságok­ban, amelyek erről bőven tudósítanak, látjuk a délvietnami “szövetségesek” foglyait, nyakuknál egymáshoz kötözve vonszolják őket, 10 éves gyer­mekeket vallatnak szuronyt szegezve rájuk — a csúnyább képeket a rabok szörnyű megkinzásáról és a csúnyább riportokat kivégzésükről egy idő óta nem közlik.) M. Yasser Arafat, a Palesztinát felszabadítani akaró “El Fatha” szervezet parancsnoka: — Nem leszünk az arab ellenforradalmárok nyulai, sem a zsidók rézbőrüjei. Nincs más veszteni valónk, mint a sátrak, amelyekben 20 év óta élünk. Isten áldja Dayant (Izrael hadügyminisztere), ő minden­nap bizonyítja a cionizmus imperialista céljait. Ha Izrael a győzelme után nagylelkű lett volna, az ügyet békésen befejezhettük volna. De én a há­ború után titokban Tel Avivban éltem és meggyő­ződtem róla, hogy minden cionista terjeszkedni akar. Pánik a Wall Streeten. — Valahányszor a tőzsde jó volt, a Wall Street bölcs aggastyánjai közölték, hogy a konjunktúra ingadozásai megszűntek. Le­felé nincs ut, csak felfelé. Ezt hitték Boss Tweed, Billie Sol Estes, Jin Fisk, a bankárok, akik aztán megölték magukat, vagy a börtönben haltak meg. (Robert Sobel: America’s Financial Disasters.) Amsterdam News (a harlemi feketék lapja): — Akik a feketék “félelmetes antiszemitizmusa” mi­att panaszkodnak, nem tartják szükségesnek a té­nyeket megvizsgálni, igy az “Anti-Defamation Lea­gue” adatait, amelyek szerint a feketék kevésbé zsidógyülölők, mint a fehérek és a feketék nem azért haragszanak rájuk, mert zsidók, hanem mert fehérek. Heinemann, Nyugat-Németország szociálde­mokrata párti uj elnöke: A NATO (északatlanti ka­tonai szövetség) nem dogma, keresni kell jobb megoldást. Nem vagyok a hadseregnek, csak a hurrá-hazafiságnak ellensége és a katonákat egyenruhás polgároknak tartom. (Kiesinger kan­cellár ezért megtámadta az elnököt. Heinemann anti-náci volt, Kiesinger náci volt.) ABM. — Az ABM-rendszert elektronikusan el­lenőrizzük. Mi az iparban tartozunk érzéseinket szu sztrájkba lépett; ez is igazolni látszik, hogy a színes szülőknek és diákoknak volt okuk beleszó­lást követelni az iskola vezetésébe. Washington, D. C. — N. Y. Times: Nagy a mél­tatlankodás a Pentagonban és másutt amiatt, hogy a Szovjetunió a genfi leszerelési konferencián ja­vaslatot terjesztett elő, hogy tiltsák el a tengerfe­nék katonai célokra való használatát. (Tudni kell, hogy az U.S. kormánya sosem használja ezt a szót: leszerelés; legfeljebb a “fegyverkezés ellenőrzésé­ről” hajlandó tárgyalni.) Arkansas. — Thomas 0. Murtont, az arkansasi börtönök igazgatóját elbocsátották, miután nap­fényre hozta, hogy a börtönökben 250 rabot meg­gyilkoltak. Most ő a szenátus egy bizottsága előtt kiállította a börtönőröktől összeszedett bunkókat, gumibotokat, bőrszíjakat, bilincseket, fejszenyele­ket, amelyek hasznosak voltak a verésekben, öle­sekben, lövésekben, a sexuális perverzió kielégí­tésében és hasonlókban. 14 éves fiuk sem mente­kifejezni. Vagy megnyomjuk a pánik gombját és elpusztulunk, vagy igazi tárgyalásokat kezdünk és az ABM pénzt nevelési és szociális célokra fordít­juk. (Seymour Schweber.) McGovern szenátor: — Az ABM-et a Kina elle­ni védelemre javasolta a Pentagon és az elnök. Most meg azt mondják, ha a Szovjet beleegyezik a fegyverkezés csökkentésébe, akkor abbahagyjuk. Kistiakowsky fizikus, Kennedy elnök tanácsadó­ja: — A komputer alapjában nagy szamár, nem bírja megkülönböztetni az igazi rakétákat a Tér­ben keringő rengeteg hulladéktól. James P. Warburg politikai iró: — Nixon, mint Johnson, a háborút át akarja adni a délvietnami­aknak, hogy csapatainkat kivonhassuk. Vagyis bíz­zuk rájuk, akik — mivel korruptak, tudatlanok és népszerűtlenek,•— mindenáron folytatni akarják a háborút, mert nem élnék túl a békét. Donald M. McDonald: — Az amerikai “héják” szerint, ha az NFL és Hanoi nem harcolnak, elvesz­tették harci erejüket; ha harcolnak, elvesztették erkölcsi szavahihetőségüket. (N. Y. Times.) Naum Chomsky nyelvész és politikus iró: — Napjaink döntő erkölcsi problémája, hogy az em­berek nyugodtan élvezik vagyonukat és előjogai­kat, tudva, hogy a nicaraguai gyermekek fele nem él öt évig, hogy itt a szomszédban kimondhatatlan szegénység van, az emberi jogok brutális elnyomá­sa és teljes reménytelenség. (“American Power and the New Mandarins.”) Gordon A. Christenson prof., Oklahoma: — Az egész ország felháborodik egyetlen gyilkosság mi­att és nem törődik évi 55,000 borzalmas halállal az autóutakon. Gordon B. Washburn: — Mindenkit aggaszt a Maffia fenyegetése — pedig milyen szelíd ez az amerikai “katonai-ipari szövetséghez” képest, amely hatalmat és vagyont keres a mi ifjaink szá­mára és egy szegény ázsiai ország halála árán. R. Washington, D. C. — A Federal Reserve Board öt és fél százalékról hat százalékra emelte a kölcsön kamatlábat. Ez azt jelenti, hogy a bank­nak hat százalékot kell fizetnie a Reserve Board- nak a kölcsönvett összeg után. Ez viszont ismét felemeli a kamatot (mely már ma is 13 százalék), melyet a kölcsönzőnek kell fizetnie a bank részére. Az uj rendelet ugyanakkor kötelezi a bankokat nagyobb készpénz készlet tartására. Kevesebb pénzt tudnak kölcsön adni és azt is nagyon ma­gas áron. Ezen lépések az infláció meggátlását célozzák. Sokan attól tartanak, hogy ez gazdasági válságot és nagy munkanélküliséget eredményez. • New York, N. Y. — A katolikus, református és zsidó papok követelték, hogy Rockefeller kormány­zó módosítsa az állami költségvetést és emelje fel közegészségügyi, közjóléti és a közoktatási célokra előirányzott összegeket. sültek ez alól. (Hallgassatok nagytiszteletüek, akik a magyar ifjak “jégretétele” elen szónokoltatok. Vagy inkább szónokoljatok most!) Peregrinus A/v\emKAi w Published weekly, except 2nd & 3rd week in July by Hungarian Word, Inc. 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003. Telephone: AL 4-0397. Ent. as 2nd Class Matter, Dec. 31, 1952 under the Act of March 21, 1879, at the P.O. of New York, NY. Előfizetési árak: New York városban, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre $10.00, félévre $5.50. Minden más külföldi ország- ba egy évre 12 dollár, félévre $6.59G^g|g^ jtaBBB—a—jagaiiiiiwi mim '——a——a

Next

/
Oldalképek
Tartalom