Amerikai Magyar Szó, 1969. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1969-04-03 / 14. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, April 3, 1969. Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Levél Chiléből SANTIAGO, Chile. — A múlt hó végén visszaérkeztem szabadságomról. Az első napokban any- nyi munka várt rám, hogy mindeddig nem jutottam hozzá, hogy önökkel szemben vállalt Írásbeli kötelezettségeimnek eleget tegyek. Most már a dolgok kezdenek a rendes kerékvágásba jönni, igy folytatni fogom, ahol abbahagytam. Szereztem két előfizetőt, mielőtt szabadságra mentem. Joggal felmerülhet a kérdés, miért csak két előfizetőt tudtam szerezni, jóllehet elég komolyan foglalkoztam vele. Ennek magyarázata- az ide bevándoroltak minőségében keresendő. Ugyanis, mig a múlt század második felében és e század első évtizedeiben a hazájukat elhagyó magyar proletár- rétegek, bányászok, földmunkások U.S., Kanada, Brazília és Argentina, vagyis a kontinens Atlanti oldalára mentek, a Pacific oldalra, igy a legtávolabb fekvő Chilébe ezek nem jutottak el. Amikor 1939-ben, mint a nácizmus üldözöttje Chilébe jöttem, itt csak egész kis magyar kolóniára leltem. Mikor érdeklődni kezdtem, milyen okok késztették a régi magyarokat a kivándorlásra, figyelmeztettek, hogy ezt nem illik kérdezni. Rövidesen rájöttem, hogy régebben itt élők igen csekély kivétellel bizonyos személyi okok miatt kerültek ide. A nácizmus elől érkezettek között különböző n9Ütikai felfogásuak jöttek, igy számos baloldali elem. Ä háború befejeztével ezen baloldali réteg számos tagja visszatért Magyarországra, hogy íésztvegyen az ország újjáépítésében. Jelentékeny része, különösképpen az idősebbek, azonban itt maradt Chilében és egy klubba tömörülve folytat- :a munkáját. A háború befezte utáni években, majd 1956-ban számos magyar emigráns érkezett Chilébe, de ezek közül senki sem mondható a haladó irányzat hívének. így sorainkban utánpótlás nincs, ellenben számosán elhunytak, mások visszavonultak. Ma már, sajnos, állandó klubhelyiséget sem tudunk fenntartani, de időközönként azért tartunk összejöveteleket, amelyeken megbeszéljük az időszerű témákat, némi irodalmi jelleggel kibővítve. Tovább próbálkozom azonban és remélem, hogy tüdők még eredményeket elérni az előfizetések terén. Balassa Andor Gslrkepapríkás és csirkepaprikás es a * ■ ■ MIAMI, Fia. — A feleségem a jól megérdemelt vakációra utazott, amit hosszú hetek készülődése előzött meg. Mielőtt elindult, elmagyarázta, hogy az étel ott van a hűtőszekrényben. “Süss, főzz magadnak, különben koplalsz,” mondta. “Ne félts engem — mondtam —, nem azért voltam öt évig katona, hogy meghaljak éhen," ha van mit enni.” Az ajtóküszöbről még visszaszólt: “De azért, ha valamelyik barátunk meghív ebédre, ne utasítsd vissza, nem akarok örök-haragot.” Hát, elment. Egy kicsit örültem is neki. Most akkor eszem, amikor akarok, odaülök, ahová éppen jólesik. De azért furcsa és csöndes volt a magányosság. Ebben a csöndben próbáltam összeálli- isni a heti étrendet, ilyenformán: hétfőn tört AMERIKA! MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street New York, N. Y. 10003 Tisztelt Kiadóhivatal! Mivel lapom előfizetése lejárt, ire mellékelve küldök megújításra $..............-t. Név: .................................................................. Cim: ................................................................. Város: .................................... Állam: .......... Zip Code:.................. krumpli hagymával, kedden zöldbab habarva, szerdán húsleves tarhonyával, stb. Egyszer csak szólt a telefon. A Feri barátom beszélt és azt mondta, hogy nagyon meg lennének tisztelve, ha ma délben náluk ebédelnék. Elfogadtam a meghívást, tekintettel arra, hogy ne legyen “örök-harag”. El is mentem. Hát éppen a kedvenc ételem volt: csirkepaprikás nokkedlival. Amikor megebédeltünk, Feri barátommal kiültünk a lugas alá és vagy két üveg kaliforniai piros bort elfogyasztottunk. Gondoltam, ez a hét nem is kezdődik rosszul! Másnap a Pista barátom hivott ebédre. Itt is csirkepaprikás nokkedlival és az elmaradhatatlan kaliforniai piros bor. Aztán a János, Jóska, Ernő, Jenő és mindenütt csirkepaprikás nokkedlival és kaliforniai piros bor. Már éppen hat helyen voltam, mikor csengett a telefon. Károly barátom hivott kellő tisztelettel: Az ENSZ Biztonsági Tanácsa csütörtökön, március 20-án tartotta első márciusi ülését a Tanács e havi elnökének, Csatorday Károly, Magyarország ENSZ nagykövetének vezetése alatt. Ezt a rendkívüli ülést a Biztonsági Tanács 46, főleg afrikai és ázsiai állam kérésére tartotta meg. A napirenden egyetlen tárgy szerepelt: NAMÍBIA kérdése. Felvilágosításképpen előre kell bocsátani, hogy Namibia Afrikának az a területe, amely az első világháború előtt Délnyugat-Afrika néven német gyarmat volt és amelynek kormányzásával a Nép- szövetség a háború után a Dél-Afrika-i kormányt bizta meg. A második világháború után megalakult ENSZ-nek egyik alapelve volt a gyarmati' népek felszabadítása iránti igyekezet. Ennek megfelelően 1966 októberében az ENSZ Közgyűlése határozatban megvonta ezt a megbízást a Dél-Afrika-i kormánytól és saját kezelésébe vette a területet, melynek a népi nevet: NAMIBIA-t adta. Ugyanakkor a Közgyűlés létrehozta az ENSZ—Namibia Bizottságot, hogy az a határozat végrehajtását és Namibia helyzetét figyelemmel kisérje. Ez a bizottság 1969. február 28-án a Biztonsági Tanácshoz intézett levelében felhívja a B.T. figyelmét Namibia egyre rosszabbodó helyzetére. Namibia semmi haladást nem ért el önrendelkezési jogának gyakorlása és függetlenségének elnyerése irányában. A Bizottság súlyos aggodalommal tekinti a Dél-Afrika-i kormány kihívó ellenszegülését, amellyel megtagadja Namibia népének önrendelkezési jogait, ami faji háború lehetőségét hozza magával és mint ilyen, a nemzetközi békét súlyosan veszélyezteti. A Bizottság felsorolja azokat a törvénytelen tetteket, amelyeket a Dél-Afrika-i kormány az ENSZ határozatával dacolva elkövet: 1. Tervszerű megsemmisítése a nép egységének és területének feldarabolása; 2. a bennszülött lakosság erőszakos áttelepítése; 3. namibiaiak letartóztatása, deportálása és bebörtönzése ENSZ határozatokkal dacolva; 4. ezernél több namibiai kilakoltatása a Caprivi területről, akik ezt követően Zambiába menekültek; 5. gyermekek tervezett eltávolítása Hoachanas területről. Mindezeken felül a Dél-Afrika-i kormány az ENSZ határozatainak ellenszegülve fenntartja Namibia kormányzati és katonai megszállását. Úgy a Namibiai Bizottság, mint a fentemlitett 46 állam a Biztonsági Tanácshoz intézett levelében felhívja a Biztonsági Tanács figyelmét a namibiai nép megmentése iránti határozott lépések égető szükségességére. Ezen előzmények alapján a Biztonsági Tanács március 20-i ülésén Zambia delegátusa határozati javaslatot nyújtott be az ENSZ határozatai végrehajtásának érdekében. Az ezt követő felszólalások során, melyben 18 állam delegátusa vett részt, bár mind támogatta Zambia határozati javaslatát, a hozzászóló delegátusok legtöbbje nem tartotta nagyon szeretnék, ha ma délben a vendégük volnék. Elfogadtam, mert a Károly barátom, amikor az ételről volt szó, azt állította, hogy a bablevesnél disznócsülökkel nincs jobb étel a világon. Végre — gondoltam —, leves lesz! Bableves! El is mentem, de mikor az udvarra értem, megéreztem a szagát: CSIRKEPAPRIKÁS. Jaj, szerettem volna kiszaladni a világból, dehát, hogy ne legyen “örökharag”, bementem. Itt meg az volt a szokás, hogy a barátom felesége rakta meg tányéromat. Vagy három csirkecomb, ugyanannyi szárnya, egy nagy halmaz nokkedli sürü lével leöntve. Amint tudjuk, hogy magyaroknál nem illik ételt a tányérban hagyni, igy hát megettem. Aztán kiültünk a mandulafa alá és fogyasztottuk a kaliforniai piros bort. Később hazamentem és vagy tiz perc múlva hazajött a feleségem. “Remélem, nem éheztél meg” — mondta, amint rápillantott a mosatlan edényre a szinkben. “Nem éheztem meg — szóltam —, de legalább két hétig nem akarok csirkepaprikást látni az asztalon.” Most tudódott ki, hogy mielőtt a feleségem elment, a barátnői kikérdezték, mit szeretek és ő azt mondta nekik, hogy a csirkepaprikást. azt elegendőnek, megtorló cselekedeteket kívánt az ENSZ részéről, hogy határozatainak érvényt szerezzen az ellenszegülő Dél-Afrika-i kormánnyal szemben. A szovjet delegátus felemlítette a mai Dél-Afrika-i kormányzat szoros kapcsolatait a második világháború alatt és ma is a német náci párttal, hogy a fehér afrikai gyarmatosok, Rhodé- zia és Portugália mennyire támogatják ezt a kormányt, hogy a nyugati imperialista államok egyre növelik érdekeltségüket Dél-Afrikában, hogy a dél-afrikai hadsereget újjászervezik és növelik Nyugat-Németország segítségével és a legmodernebb fegyverekkel. Nem volt tehát meglepő, hogy a hozzászólók közül a francia, az amerikai, az angol és persze a kínai delegátus ellenezte megtorló lépések alkalmazását. Meg kell itt említeni, hogy Namibia nagyon gazdag természeti kincsekben, mint gyémánt, arany, stb. Az utolsó hozzászóló az elnöklő Magyarország nagykövete, Csatorday Károly volt, akinek szavaiból a következő néhány szemelvényt közöljük: A dél-afrikai fehér-kisebbségi kormány mind a mai napig megszállva tartja és törvénytelenül kormányozza Namíbiát. . . .Nem lehet szó nélkül hagyni azt a szerepet, amelyet bizonyos nyugati monopóliumok ebben a vonatkozásban játszanak és amelyek busás profitot aratnak a világ ama részében az olcsó munkaerő fáradságából és verejtékéből. Namibia, Rhodézia és a portugál gyarmatok népei önrendelkezési jogukért nemcsak saját elnyomóik ellen kell, hogy küzdjenek, hanem a velük szövetségben álló hatalmas monopóliumok ereje ellen is. A jelentős pénzügyi és katonai segítség, amelyet néhány nagyhatalom nyújt Dél- Afrikának, meggyőzően mutatja az erők tragikus felsorakozását. ... De hogy teljes képet nyújtsunk, meg kell mondani, hogy Namibia népe nem küzd egyedül ezek ellen a túlnyomó erők ellen. A szocialista országok mindig is azok élén jártak, akik jelentős segítséget nyújtanak a nemzeti függetlenségükért küzdő népeknek. A Magyar Népköz- társaság kötelességének érzi, hogy Namibia népének segítséget nyújtson. . . .Tisztában vagyunk avval, hogy Namibia népét nemcsak az “apartheid” embertelen politikája fenyegeti, hanem külön nemzeti létüknek a fokozatos elpusztítása iránti igyekezet is. . . .A határozati javaslat benyújtói sokkal hatékonyabb szöveget óhajtottak elfogadni, mint amely most előttünk van. Sajnálatunknak kell kifejezést adni afelett, hogy azoknak a hatalmaknak álláspontja, melyeknek gazdasági és katonai érdekeltségéről fentebb szóltunk, nem tette lehetővé olyan szöveg elfogadását, amely az adott helyzet kívánalmainak megfelelne. A jelen szöveg nem kielégítő több szempontból, ámint azt számos hozzászóló az ülés során élénken megvilágította. Mégis, a határozati javaslat szerény haladást jelent. Gajdos Mihály Az Egyesült Nemzetek hírei ENSZ tudósító
