Amerikai Magyar Szó, 1969. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1969-03-27 / 13. szám
jLnau w iái j — HUNGARIAN WORD X 1 -.... Thursday, March 27, 1969. Mrt bücnwald (a kiváló szatirikus): 2678 ad hoc bizottság fogja tanulmányozni a városok problémáit. Jelentésüket majd megírják, miután 34,875 albizottság elvégezte városi vizsgálatait. Munkájukat 65,978 adómentes alapítvány fogja fizetni. Miután mindent feldolgoztak, benyújtják azt egy kongresszusi bizottságnak, amelynek elnöke egy 3,567 lakosú déli városkából jött. Ő majd nagyne- hezen megígéri, hogy 1975-ben kihallgatásokat tart a válságról. James Reston (a N. Y. Times vezércikk-irója): -— Az ABM körül két válság dúl. Egyik, hogy mit jelent ez: “Anti-Ballistic Missile”, vagy “Administration’s Biggest Mistake” (a kormány legnagyobb tévedése). A másik, még súlyosabb dilemma, mi legyen az ABM-mel? Kevés ember van a világon, aki megítélhetné, ez a rakéta lelövi-e majd az ellenséges lövedékeket és hogy bármibe kerül is, nem fogja-e országunk biztonságát inkább rontani. A kérdés olyan bonyolult és komoly, hogy James R. Killian, a Massachusetts Institute of • Technology elnöke szerint nem lehet katonákra és politikusokra bízni. A kongresszusban pedig olyan kijelentések hangzanak el, mint Ford képviselőié, a Ház republikánus vezetőjéé: jobb tévedni s reszkírozni az erő, mint a gyengeség oldalán. És ezt nevezik a kongresszusban analízisnek! Hart szenátor: Az olajbehozatali kvóták (limitált mennyiségek) a fogyasztók részére évi több milliárd dollár túlfizetést jelentenek. Professzor Adel- man, az MIT tanára szerint az olajgazdaságra vonatkozó kormányvizsgálatok az olajvállalatok különleges jogainak megőrzését szolgálták és a kongresszusi kihallgatásokon ezt a kérdést komolytalanul kezelték. Amnon Rubenstein, Tel-Aviv-i újságíró: Izraelben a hangulat az elszigeteltség elnyomó érzését és a keserű méltatlankodást tükrözi vissza. Úgy látja, mintha sziget lenne, körülvéve ellenségtől, elárulva barátoktól. “Mindenki átkozott” — ez a hang. Az ENSZ az aljasság rekordja és nemcsak ezt átkozzák el, hanem azokat is, akik erkölcsi alapra helyezkednek Izraellel szemben. (New York Times.) Marc Hillel izraeli iró "Israel en danger de paix" (Izrael a béke veszélyében) c. könyvében Írja: — Az izraeli kibucok (kollektiv farmok), amiktől a szociális kérdés megoldását várták, a népnek nem is 4%-át foglalják magukba. A nyugati és keleti zsidók életszínvonala között óriási a szakadék. A nyugatiak közül 6% lakik zsúfoltan (3 vagy több személy egy szobában), a keletiek közül 36%. Az arabokkal úgy bánnak, hogy “a zsidók zsidainak” nevezhetők. A rabbinikus törvények tütják a házasságot nem-zsidóval, sarjuk holttestét kiásatják a zsidó temetőből. A legszebb hajót, a Salom-ot el kellett adni, mert csak kóser konyhája volt, nem kellett a turistáknak. Bevándorlás katasztrofálisan lecsökkent, az algériai zsidók mind Franciaországba költöztek, sokan meg Izraelből Németországba, hogy ott pénzt kapjanak. Albert M. Biele, a lélektan tanára, Jefferson Medical College: — Az amerikai társadalom olyan, mint a német volt a háború előtt. Mindkettő a brutalizálódás tüneteit mutatja, a lelkiismeretlen embertelenséget embertársainkkal szemben. Az egyetemi zavargások talán fokozták, de nem okozták ezt. 20 évvel korábban kezdődött, azóta a nürnbergi törvényszék (ahol a náci főbünösök felett ítélkeztek) vádlói székéből a lelkiismeretlen vádlottak padjára süllyedtünk. Beleegyeztünk, hogy elvegyék alkotmányos jogunkat a háború megüzenésére, rábíztuk azt egyetlen emberre. Nagy aggodalmat keltett, amikor nukleáris rakétákat hoztak egy közeli országba, de semmit sem találunk abban, hogy mi helyezzük azokat más országok határára. Felizgulunk hétfőn a fulball eredmények miatt, de nem csütörtökön a veszteséglista miatt. (N. Y. Times.) Milan Machovec cseh filozófus: — A marxizmus elfogadhat egyes keresztény javaslatokat a világ problémáinak megoldására. A szamaritánus elve mindig érvényes és a transzcendencia (felülemelkedés a tapasztalati világon) segít az egoizmusból az altruizmusba fejlődni. De Isten fogalma túl egyszerű megoldása a nagy kérdéseknek. Isten léte azt jelenti, hogy minden emberi szituációnak van értelme, de ez nem igaz. Hogy beszélhetünk Istenről, mint a jelenségek birájáról Auschwitz után, millió gyermek halála után? De bár nem hiszek a keresztény vallási eszmékben, hiszem, hogy a keresztény és a marxista eszmék harmonizálása szükséges. Hans J. Morgenthau tanár, politikai iró: — Az U.S. 1947. évi politikája 1955-ig elavult. A háború Ghana. — Mikor 3 éve megbuktatták Nkrumaht, a ghanaiak/azt hitték, az afrikai fejlődés vezetői lesznek (ez nem igaz, külföldi intrika és ellenforradalmár tisztek buktatták meg, nem a nép). Ma megdöbbenve látják, mennyire lecsúsztak. Mint egy nagy kormányvállalat vezetője mondta: “A régi rendszerben haladtunk, ha nem is mindig jó irányban, ma már állunk.” Egy külkereskedelmi vezető szerint “a kakaó számunkra döntően fontos árát tőlünk sok ezer mérföldre szabják meg.” (Ezzel buktatták meg Nkrumaht, a sárga földig leverték a kakaó árát.) Nkrumah iskolákat, városokat, kikötőket épített, küldöttje elnökölt az ENSZ-ben. Elmaradt törzseket nemzetté egyesitett. A büszke fiatalok szerint, ha Nkrumah bűne volt, hogy a Szovjetunióval, Kínával voltak kapcsolatai, a mai rendszer a Nyugattól függ. (Nkrumah nem függött a Szovjettől, de elfogadta a szocialista országok segítségét.) (Három évig tartott, inig a N. Y. Times ezt le merte írni; eddig csak gyalázta Nkrumaht és dicsőítette a bitorlókat.) Dél-Vietnam. — Francis Reitemeyer hadnagy, mint "conscientious objector" ki akar lépni a katonai szolgálatból és a bírósághoz memorandumot adott be, amelyben megírja, hogy a Fort Holabird tiszti iskolában arra tanították őket, milyen tortúrában részesítsék Vietnam polgári lakosságát. Az ő parancsa volt ellenőrizni 18 zsoldost, hogyan üldözik, fogják el és ölik meg a lehető legtöbb Viet- cong-ot és szimpatizánst a falvakban. Egy oktató feldaraboltatta egy polgár tetemét és figyelmeztetésül szétosztotta a darabokat a nép között. Egy másik rendkívüli élvezettel nézte, ahogyan aknára lépett VC-k teste szétrobbant a levegőben. (A.P.) Észak-Vietnam. — Egy amerikai tengerész-gyalogos puszta kézzel vert agyon egy északi foglyot, miután puskája csütörtököt mondott. Egy másik 18 incses késével ötöt megölt. (N. Y. Times.) Madrid. — A State Department az iránt érdeklődik, mi az az afrikai támadás veszélye, amelyre hivatkozva Burchinal tábornok javasolta a spanyol- országi amerikai támaszpontokra vonatkozó szerződések megújítását. San Sebastian. — Argaya püspök mondta: Ha Istenből a földi anyagi érdekek és előjogok védőjét hamisítjuk, a kizsákmányolás és elnyomás Istenét, az hamis Isten, semmi köze a keresztény Istenhez. (Le Monde.) A newyorki lapok elfelejtették megírni.) Párizs. — Az amerikai rögeszmék közt első helyen van De Gaulle személye. Ingerült, támadó vagy baráti hangon kérdezik: Miért nem szeret minket, miért oly hálátlan? John Hess, a N. Y. Times párizsi tudósítója könyvét: The Case for de Gaulle, minden párizsinak olvasni kellene, mielőtt Amerikába utazik. Nem kellene a sok kérdésre felelni, az asztalra tehetné a könyvet. Ami a hálátlanságot illeti, Hess hivatkozik rá, hogy 1916-ban, amikor a franciák és angolok egy egész nemzedéke elesett, Wilson elnök még mindig azt ígérte: nem csatlakozunk a háborúhoz. A második háborúban hasonló történt. Az U.S. nem akart megmentő lenni, hanem szövetséges lett a közös ellenség ellen. De Gaulle nem Amerika-ellenes, hanem után hatalma lenyűgöző volt, külföldi kötelezettségei mérsékeltek. Az ’50-es években a hatalom de a külföldi kötelezett- azok lettek. A Truman-doktrina (megakadályozni a kommunizmus terjedését) egy förtelmes “Pax Americana” lett, a Marshall-terv (Nyugat- Európa újjáépítésére) univerzális külföldi segélyezés. Kennedy elnök szembeszállt az ideákkal, de csak szónoklatokban, Johnson viszont már egy globális “Nagyszerű Társadalomról” beszélt. Charles Morgan, a Civil Liberties Union igazgatója: — Dixie-t játszani Délen (a konfederációs indulót) olyan, mint kóser vendéglőben a Horst Wessel dalt (a náci indulót) énekelni. francia érdeket véd. Ha valakinek, egy amerikainak meg kell ezt értenie. (Le Monde.) Tunisz. — A Martinique-i Franz Fanon, az afrikai népek szabadságharcáról irt leghíresebb könyv szerzője — mint Joseph Alsop Írja a párizsi Herald Tribune-ban — leukémiában szenvedett és a Szovjetuniótól kért kórházi ápolást. De az ajánlott kórházban nem bízott és (állítólag) a tuniszi CIA megbízott segítségét kérte (kérdés, tud ta-e, az illető CIA-ember-e?) 1961 szept.-ben eg_ amerikai kórházba szállították, ahol csak családja és a CIA-ügynökök láthatták. Ott halt meg decemberben és Algéria kormánya kérte a holttest átszállítását; az alger—tuniszi határon temették el a CIA jelenlétében, mint azt egy fénykép mutatja. Ez ügyben a francia kormány tiltakozott az amerikai hatóságnál. (Alsop nem Írja nyíltan, szerepe volt-e a CIA-nak Fanon halálában.) A FEHÉR HÁZBAN TERVEZTÉK MEG CHE GUEVARA ELFOGATÁS ÁT Che Guevara elfogatása nem bolíviai akció volt, hanem az amerikai titkosszolgálat gondosan eltervezett manővere — erről számol be a dokumentumok ismeretében egy amerikai kutató, aki hónapok nyomozásának eredményeit összegezi cikkében. A True cimü folyóirat legújabb számában megjelent cikk szerzője Andrew St. George, aki még a Sierra Maestra hegységben vívott harcok idejéből, 1957—58-ból ismerte Gueavarát. Megírja: Guevara elfogásának ötletét Johnson elnök tanácsadói dolgozták ki. A terveket 1967 márciusában és áprilisában a Fehér Házban a nemzetbiztonsági tanács tagjainak részvételével konkretizálták és hagyták jóvá. E megbeszélésen részt vett Rostov, Johnson elnök nemzetbiztonsági tanácsadója, Helms, a CIA vezetője, Rusk külügyminiszter és Harold Johnson tábornok, a hadsereg vezérkari főnöke. Ezután kezdődött meg a legnagyobb titokban 600 bolíviai indiánból álló katonai alakulat kiképzése e feladatra, Ralph Shelton őrnagynak, az amerikai “zöld sapkás” különleges egységek tisztjének vezetésével. A folyóiratban megjelent cikk szerint a terv szerzői politikai és propagandatőkét szerettek volna kovácsolni Che Guevara elfogásából •— elképzelésük azonban a visszájára fordult. Á bolíviai hadsereg főparancsnoka azonnal elrendelte a fogoly meggyilkolását. —HiaQii n 'ffiininw» wmii'ii ii ■miini i iiiiniiw A/v\emKAi r ./ßfpttfifccr' Published weekly, except 2nd & 3rd week in July by Hungarian Word, Inc. 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003. Telephone: AL 4-0397. Ent. as 2nd Class Matter, Dec. 31, 1952 under the Act of March 21, 1879, at the P.O. of New York, NY. Előfizetési árak: New York városban, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre $10.00, félévre $5.50. Minden más külföldi ország- 84 ba egy évre 12 dollár, félévre viéáq