Amerikai Magyar Szó, 1969. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1969-03-13 / 11. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, March 13, 1969. Az 1969-es esztendő példátlan “ürnyitánnyal” lepte meg a világot. Az emberek még fel sem ocsúdtak az AP0LL0-8 diadalmas utjának méltatásából (kétségkívül ez a bátor vállalkozás volt az űrkutatás történetének eddigi legkockázatosabb és legmerészebb kísérlete), amikor útnak indult a két szovjet Vénusz-rakéta majd ezt szinte nyomban követte a Szojuz-4 és Szojuz-5 nem kevésbé látványos vállalkozása. Ürlexikonunk feladata és célja együtt élni az élet pillanatnyi üreseményeivel, tehát nem kívánunk merev alfabetikus sorrendet betartani az egyes címszavak sorrendjében. Érdekesebb és mindnyájunkhoz szóló is ez a rovat, ha a napi hűekből éppen elénk került fogalmakkal foglalkozik. Első címszavunkban már foglalkoztunk egy a Szojuz repülések során felmerült fogalommal, az űrállomás fogalmával. Ma valamennyi űrhajó (embert szállító űrhajó) legértékesebb és legféltettebb kincsével, magával az Emberrel kívánunk foglalkozni. Címszavunk tehát Ember az űrben Az ember szerepe mindennél fontosabb az űrkutatásban, hiszen az ember személyes jelenlétének biztosítását kell elérni valamennyi jelentős kozmikus és elérhető objektumon. Tiz éve, hogy Gagarin megjárta a “világűrt” — de bármennyire is nagy szenzáció volt az ő utazása ma már példátlanul nagyobb távolságra merészkedett az ember. Egészen a Holdig jutott. Pedig a legutóbbi időkig is akadtak kutatók, akik kijelentették, az ember huzamos világürbeni tartózkodása nem képzelhető el. Az első még Gagarin útja előtti kétkedőket a különféle állatkísérletek ejtették ámulatba, amt- koris bebizonyosodott: magasabbrendü élőlények is képesek huzamos ideig a kozmoszban tartózkodni. Az APOLLO-8 útja a Szojuz-4 és Szojuz-5 útja elpttünk is bizonyítja: az ember sem szenved károsodást az ilyen utakon. Müe van szüksége az embernek az űrben? Mindenek előtt zárt térre — kiszállás esetén a zárt tért helyettesitő megfelelően kialakított ürruhára, amely biztosítja a megfelelő hőmérsékletet, nyomást és ellátja levegővel az ürutast. A hőmérsékletet is állandó értéken kell tartani. A légmentesen záródó ün’uhának alkalmasnak kell lenni arra, hogy a külső felületén fellépő nagy hőmérséklet különbségeket kiegyenlítse. Sokan azt hiszik, hogy az űr fagyos hidegének a legyőzésére van szükség. Ez ugyanis sokkal inkább a fantasztikus regények Íróinak képzeletében él, mint a valóságban. A hőmérséklet az anyag tulajdonsága. Már pedig ahol nincs anyag, abban a térben pedig ahol az űrhajósok esetleg kiszállnak az űrkabinból egy kis űrsétára, vagy két űrhajó összekapcsolására, rendkívül kevés anyag van jelen, szinte semmi. Ha valamely testet oda feljuttatunk, az űrhajót magát vagy a kilépő ürutast, akkor az űrhajó vagy az ürutas azt a hőmérsékletet fogja felvenni, mely felületének felvétele és kisugárzóképessége nyomán előáll. így azután nem nehéz belátni, az űrhajós ürruhájában vagy az űrhajóban a hőmérséklet hamarabb válik kibírhatatlan meleggé, magassá, mint hideggé. A fő gond tehát a felesleges meleg kisugárzásának biztosítása. Ilyen meggondolások nyomán készítik az űrhajósok ruháját. A Szojuz űrhajók ürutasai voltak az elsők, akik egymás űrhajójába “átszálltak” vagyis nem csupán megváltak saját űrkabinjuktól, hogy egy időre oda visszatérjenek, de véglegesen el is hagyták azt és átszálltak egy másik már a sajátjuknál korábban ott keringő űrhajóba. Ez a kísérlet egyben azt a követelményt is támasztotta, hogy ürruhájuk úgy legyen megszerkesztve: ne kelljen kapcsolatban lennie semmiféle cső vagy vezetékrendszerrel, az eredeti űrhajójukkal. Az ürruhákat úgy alakították ki, hogy azok magukban viselték az oxigén biztosításához való szerkezetet is. Az ember ürtevékenységének tehát a zárt rendszer (kabin vagy ami itt egyforma jelentőségű zárt ruha) valamint az oxigén biztosítása mutatkozik a két legnélkülözhetetlenebb feltételeként. Ezen címszó alatt még néhány szót az oxigénről ejtünk. Mérhetetlenül könnyű helyzetben lennénk, szinte fele olyan kockázatossá válna az űrutazás, ha pl. a világtérben felfedhetnénk egy oxigénnel Hollandia. — “A fogoly tisztet lábánál fogva magasba húzták, majd leeresztették, feje nagyot koppant a betonon. Még magasabbról lezuhantat- ták, vér folyt füléből, orrából, koponyája szörnyű reccsenéssel tört össze ” Joop Hueting, az amszterdami egyetem pszihológia tanára irta ezt doktori dolgozatában, kérdezve: “miért nem vizsgálják meg jogi, történelmi, szociológiai és lélektani szempontból a holland katonák által 1945—-50-beh elkövetett háborús bűnöket?” 115,000 holland védte a háború után Holland- Indiát az indonéz gerillák ellen, nyilván 20,000-et öltek meg belőlük, de 80% nem volt katona. Mint Hueting ezredese parancsolta: “mindenre lőni, ami mozog” (mint amerikai tisztek parancsolták Vietnamban). Terhes volt a foglyokat továbbvinni: “végezzétek szükségeteket”, mondotta nekik s mikor háttal álltak tarkón lőtték őket. (Mint Szálasiék csinálták a deportált zsidó nőkkel.) Uj fegyvere volt bajtársának, teljes eredménnyel próbálta ki egy sebesültön. Kihallgatáskor, verés és taposás után a tábori telefon huzalát kapcsolták nemi szervükhöz. Parancsnokuk születésnapján banánlevelekbe csomagolt valamit tettek asztalára: elfogott felkelő tiszt feje volt. Bőrdarabokat vágtak ki a foglyokból, sót hintettek rá s a tűző napra fektették őket. Meztelen alsótesttel a naptól tüzes autókra ültették, amelyen tojást lehetett főzni. Tiz négyzetkilométeren minden élő embert, állatot megöltek. 11 éves gyermekeket agyonlőttek, mert rizst loptak; szájukban volt a rizs. Ha a patruj nem talált ellenséget,, célbalőtt a járókelőkre. Mikor Hueting tábori papjának panaszkodott, ez azt mondotta: Imádkozzál! Németeket is öltek, az “Imhoff” hajót 412 internálttal elsüllyesztették. Hollandokat is szadista módon meggyükoltak. A szocialisták televíziója be akart erről számolni (sok kép van róla), de a hatóságok azt mondták, nehéz ezt 20 év után tisztázni. (Csak a németektől követelik, jogosan, hogy folytassák a háborús bűnösök felelősségre vonását.) És a tettesek ugyanazt mondják, mint az SS és a magyar csendőrök: parancsra tettük. A közönség pedig Ugyanúgy elárasztja őt gyalázó levelekkel, “a saját fészkébe piszkitással” vádolva őt, mint az Németországban és a magyar emigráns sajtóban történik. S a miniszterelnök is ugyanazt mondta, mint Glob- ke, Oberländer, Kiesinger: sose hallottam róla. “Hollandia süket és vak, ha Indonéziáról van szó”, panaszkodik egy pap. “Ha képeit közöljük, holnap megbukik a lap” — felelte a szerkesztő egy katonának, aki elvitte a fényképeit. Egy theológia-ta- nár viszont ezt mondja: “Ezek kollektiv bűnök, kollektívnek kell a bünbánatnak lennie, az egész nép felelős, hogv kisfiúkat mint virágokat kaszaboltak le a mezőkön.” De a hollandok hallani sem akarnak bíróságról; ezt csak a másik oldalon követelik. A békés idilli, tulinános hollandok a leggyalázatosabb gyarmatosítók voltak, ahogy ezt legnagyobb Írójuk. Multatuli (“sokat szenvedtem”) megírta “Max Havelaar” világhírű regényében. telitett csatornát, vagy valamilyen módon magunk után húznánk a Föld légköréből egy hatalmas csóvát az ürutakra. Oxigén nélkül az ember legfeljebb két percig él. Tovább nem bírják az agysejtek nélkülözni és tartós, tehát ennél huzamosabb ideig való teljes hiánya halált okoz. Az oxigénszegény helyekre az oxigén előállítása nem újkeletű feladat, hiszen a tengeralattjáróknak, búvároknak és sztratoszfére repülőknek már az ürkorszak előtt meg kellett oldani ezt a kérdést. Az ember átlagosan 30—40 liter oxigént fogyaszt, így egy ember napi szükségletét másfél liter úgynevezett folyékony oxigén fedezheti, amely elpárolgás során a szükséges gázalakká alakul át. A kilélegzett gázok eltávolítására pedig óránként 1 kg vegyianyagra van szükség az űrhajókban, illetve zárt rendszerekben. Az ember iirtevékenysége, az embernek az űrbe való kilépése tehát azt teszi szükségessé, hogy szinte a Föld egy kicsiny darabját vigye magával az útra, mert bármilyen távolságra is hatolunk a Indonézia. — Hollandia volt gyarmati népe jó tanitvány volt, 1965-ben hatványozva alkalmazta a tanultakat, egymillió embert meggyilkolván, lefejezvén, fejüket lándzsára tűzvén, az Egyesült Államok sajtója legnagyobb örömére. —• Most pedig 150,000 “politikai foglyot”, akiket elfelejtettek megölni s akik ellen semmi bírói eljárás nem folyt, egy kopár szigetre akarnak telepíteni (mint ahogyan a németek a zsidókat akarták), ahol majd építsenek maguknak kunyhókat és “műveljék a földet.” Évek múltán talán a családjukat is oda vihetik. (Ez a “bennszülött” politika Dél-Afrikában, Délnyugat-Afrikában és Rhodéziá- ban is; ez volt Kenyában is.) Brazilia. — A brazil rendőrök is a "law and order" hívei, túl lassúnak találják az igazságszolgáltatást. Nincs ott halálbüntetés, amit Procaccino ur itt gyakrabban akar alkalmazni. Ezért különítményeket szerveztek, amely a múlt évben 200 állítólagos bűnöst agyonlőtt, megcsonkított, halálra kinzott. Minden hullán ott a névjegyük: EM (Es- quadrao da Morte, halálbrigád). Ez csak Rióra vonatkozik; Sao Paulóban követték őket bajtársaik. Egy tolvaj négy “bosszúállót” jelentett fel: meg- kmozták elrabolták értékeit, aztán azt mondták: meneküljön. Futás közben belelőttek, de nem halt meg, igy vallott a lincselő rendőrökre. De a hatóságok nem lépnek közbe, tagadják az egészet (mint Horthvék tagadták a különítményeket). Csak akkor indítottak eljárást, amikor a halálbrigád saját csendőr-bajtársaikat is lőtte. A brazil parlamentet szétkergették, a sajtót guzsbakötötték, a rendőrállam teljes, igy ígérik, hogy a halálbrigádok 1969- ben még aktívabbak lesznek. Formóza. — John Melby, az U.S. nagykövete Kínában 1945-től 1949-ig, könyvet irt: “Civil War 1945—49”. ő volt az U S. utolsó nagykövete Pe- kingben. Kiváló könyvét nem ismertethetem itt, csak azt, ami az U.S. nagy szövetségesének, Chiarig Kai-shek-nek Taiwan-jára (Formóza) vonatkozik: “1948-ban szállt ott partra Chiang hadserege és azonnal megkezdte a mészárlást. Ez részben rendszertelenül folyt, találomra lőttek agyon mindenkit az utcákon. így akarták a népet terrorizálni. De aztán a gyilkolás tervszerűen folyt: ki akarták küszöbölni a vezetésre alkalmas réteget (mint a németek Lengyelországban), diákokat, tanítókat, a községi és szellemi elitet, Sok ezer áldozata volt ennek — és ez az akció ott még mindig folyik.” (Már évekkel ezelőtt 20.000-re becsülték Chiang Kai-shekék áldozatainak számát.) De mint a hollandok nem beszélnek Indonéziáról, az U.S. nem beszél Formózáról, Brazíliáról. Guatemaláról, Spanyolországról. Portugáliáról, Dominikáról, Batista Kubájáról, Paraguayról, az Amazon indiánjairól, a Fülöp-szigeti mészárlásokról, Bolíviáról. Hja, ami a mi oldalunkon történik!! Különben is, majdnem mind színesek! távoli térségek felé a Földtől, testi felépítésünk, szervezetünk bonyolultsága és a földi viszonyokhoz való alkalmazkodása miatt nem szakadhatunk el. Évmilliók alatt alakult az emberi szervezet olyanná amilyen. Nem remélhetjük semmiféle technikai kultúrától, hogy néhány év alatt elszakadhassunk ezen kötöttségünktől. Bármerre jutunk is a kozmoszban, mindig és mindenhol emlékeznünk kell rá, hogy a Földről származunk. I — t/Cbé. RÉTESHÁZ ÉS CUKRÁSZDA 1437 THIRD AVENUE, NEW YORK, N. Y, (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484. Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi, Bar- Mitzvah-torták. — Postán szállítunk az ország minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva Peregrinus viéáq m^^nMjáró^ I ÜRLEXIKON I--------írja: Schalk Gyula--------1
