Amerikai Magyar Szó, 1969. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1969-06-19 / 25. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, June 19, 1969 Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Levél egy öreg harcositól John Macsi, kedves new-jersey-i olvasónk beküldte hozzánk a szülőfalujából, Tiszaladányból kapott levelet, melynek részleteit alább közöljük. Kedves János Bátyánk! Hálás köszönettel vettük megemlékezését és ritkán érzett örömet szerzett az énekkar tagjainak. Egy nyári délutánon olvastuk levelét, amikor utolsó útjára kisértük az érbeli Kiss-Kovács Miklóst, küzdelmes 60 esztendeje után. Úgy éreztük, hogy ha gondolatban is, de megtért egy bolyongó gyermek anyja kebelére, aki a messze távolból is lángoló szeretettel emlékszik a honi földre, a vén Tiszára és barátaira. Hadd mutassam be a mai énekkart. Távozásakor még Sipos tanító volt a karvezető, utána sokan váltakoztak, csak a kar maradt a régi. Jelenleg már hosszabb ideje karvezető nélkül működünk. 32 tagunk van, a legidősebb Solymosi Sándor és Éles Sándor, akivel még János bátyánk együtt énekelt az első tenorban. Bár az énekkar megujhodik, gondolkodási módjában és szellemében tisztelettel őrzi a hagyományokat. Nagyon örülünk megemlékezésének és szeretettel meghívjuk, tessék széjjel nézni körünkben. Az uj élet következményeként megváltozott a falu arculata is, községünk megnőtt és megszépült. Bevezették a villanyt, nincs olyan lakás, ahol ne szólna rádió, van szép kulturházunk és mozink, van már televízió is. S ami a legfontosabb, a Nagyhomokos határát a község dolgozói vették birtokba, nincs gróf és nincs cseléd, mindenki emberré lett. Azonban mindez nem ment magától, meg kellett és meg kell érte szenvedni. Vannak gondjaink, bajaink, de a példabeszéd azt mondja, minden kezdet nehéz. Bizakodóan tekintünk a jövő elé és nem félünk a holnaptól. Kívánjuk, hogy levelünk találja friss egészségben és még sok levelet válthassunk. ! Szabó Ferenc Szereti Peregrinus Írásait FLORIDA. — A lapot nagyon szeretem és azon keresztül mindenkit, aki a lapot írja és szerkeszti, különösen tetszenek Peregrinus írásai. Fehér Mariska Rev. Gross könyvéről OAKVILLE, Ont. — Én is megkaptam Rév. Gross László könyvét és küldök érte $5-t. Már akkor is igen nagyra becsültem őt, mint tisztánlátó úttörőt, amikor először olvastam Írásait a lapban. De most igy összetömöritve egy könyvben feül- mulja az uj testamentumban irt apostoli célzásokat. Igaz, hogy mi nagyobbrészt azokkal csak röviden foglalkoztunk. Ennek az érdemes könyvnek minden sorát fel tudja fogni minden olvasó és magunkévá tudjuk tenni. Mondhatjuk, hogy úgy volt, úgy van és úgy is lesz. Ez a kis könyv sok nagy terjedelmű könyvet felülmúl értékben, mert tisztán megvilágítja a te- kervényes politikai ferdítéseket. Igen helyes volt kiadni, mert sokunk fejéből már kipárologtak az évtizedek alatt, amit a lapokban olvastunk. Annak idején én is megszereztem a “Krisztus és a Munkás” c. írását, ami szintén nagyon tanulságos volt, de ez a könyv azt is felülmúlja. Gondolom, akadnak bőven, akik még kételkednek abban, hogyan jön egy pap arra a gondolatra, hogy a nép, főleg a dolgozó nép rétegeit serkentse és tanítsa? Én némelyik írást már kétszer is elolvastam és megígértem barátaimnak, hogy nekik is odaadom, tehát a sokat érő könyv vándorolni fog a barátok között. Az volna jó, hogy legalább 50 millió példányban járna kézről kézre. Lehet, hogy Johnson is érzőbb szívvel cselekedett volna. De a baj, hogy még sok Johnson-féle, meg Nixon és Rockefeller-féle ember van. Alex Abraham ROMÁNIAI HÍREK Eperjes, a gazdag hagyományokkal rendelkező kelet-szlovákiai város modern kulturális létesítményt kapott: 22 millió korona költséggel épült szakszervezeti kulturházat. Az átadási ünnepségen a Szlovák Szakszervezeti Tanács Vojtech Daubner elnök által vezetett küldöttség is részt vett. I SZLOVÁK KIÁLLÍTÁS BUDAPESTEN A budapesti csehszlovák klub helyiségeiben kiállítás volt nemrégen a szlovák képzőművészek alkotásaiból. A megnyitón jelen volt Miroslav Válók, a Szlovák Szocialista Köztársaság művelődésügyi miniszteré, Molnár János, a Magyar Népköztársaság művelődésügyi miniszterének helyettese, Jo- soef Puéik mérnök, a CSSZSZK magyarországi nagykövete és számos kiváló magyar művész.. • Mintegy 6 millió koronát fordít ez idén a Szlovák Szocialista Köztársaság Utas- és Idegenforgalmi Kormánybizottsága az oravai turista- és üdülő- központok kiépítésére. így például a volt Tatliak menedékház helyén 25 millió korona költséggel Jsegyiszálló épül. Ezenkívül szállodák és turistahá- s&k építését is tervezik. • Kassán befejeződött az állatorvosi fakultások hallgatóinak nemzetközi tudományos diákkonferenciája. A konferencián 150 hazai és külföldi egyetemi hallgató vett részt. Washington, D. C. — Gabriel Valdés, Chile külügyminisztere 6,000 szóból álló átiratot nyújtott át Nixon elnöknek, melyben a 21 latin-amerikai áljain képviselői felsorolják az Egyesült Államok elleni vádjaikat. “Az Egyesült Államok a gazdag Jstin-amerikaiakat segíti és elhanyagolja a szegényeket”, mondja többi közt az átirat. Nixon elnök ígérte, hogy tanulmányozni fogja az átiratot. Munkáskluboknak, falusi kulturotthonoknak egy re gyakoribb vendégeik a nagybányai képzőművészek. Maradandó élményt nyújtó látogatásaik olyan népszerűek, hogy a fiatalok érdeklődését is felkeltették. A Tirgu Lapus-i iskolák növendékei meghívták a művészeket, s mivel méltóképpen akarják őket fogadni érkezésük tiszteletére kiállítást rendeztek önön munkáikból. Saját, ősi kultúrájukban gyökerező, remekbekészült fafaragványokat, var- rottasokat, üvegfestményeket, kerámiát állitanak ki és mellettük azt, amire a legbüszkébbek: a Lá- pos környéki pionírok ismerten gazdag érme- gyűjteményét. • 40 féle bútor prototípussal fog szerepelni az idei nemzetközi vásárokon és kiállításokon — Párizsban, Londonban, Kijevben, Lyonban stb. — a nagyváradi LEMNUL kisipari termelőszövetkezet. A kisipari szövetkezetek külkereskedelmi vállalata közvetítésével egyebek között aszimmetrikus hat- szögü és barokk stilü asztalokat, selyemmel kárpitozott stilszékeket mutatnak be a külföldi érdeklődőknek. Ezeknek a bútordaraboknak a sorozat- gyártását 1970-ben kezdik meg. Az Aradi Népi Művészeti Iskolában 768 növendék — helybeli vállalatok és intézmények dolgozói — öt osztályban (zene, színjátszás, képzőművészet, koreográfia, népművészet) műveli művészi hajlamait. A leendő festőművészek, szobrászok és grafikusok közül már jónéhányan részt vettek helybeli műkedvelők kiállításain. A népművészeti biennáléra készülnek. Az iskola tanárainak és hallgatóinak csoportja a helyszínen tanulmányozta a környékbeli sajátos népviseletet, ze>- nét és táncokat. APRÓSÁGOK Kovács Erzsi rovata Meg vagyok nyugodva Nagyon nyugtalankodtam, miből fog megélni a mi szegény volt prezidentünk, Lyndon Johnson. Nem lehet könnyű dolog abból a szép, nagy Fehér Házból kimuffolni egy farmra, valahol Texasban! Aztán meg olyan fényes élet után félretett-e egy pár dollárt, hogy legyen miből élni öregségére? Na, nem kell nyugtalankodni, mert itt van előttem az újság és az szépen felsorolja, hogy milyen jövedelme is van a kedves Lyndonnak — legalább is, amiről tudnak: Hát először is többszörös milliomos. Kapott $375,00-t, hogy az első pár hónapot “átvészelje”, vagyis, hogy fenn ne akadjon pénz dolgában. Ezt az ajándékot a kongresszus adta neki. (Közben saját fizetésüket is felemelték 47 százalékkal.) Aztán nyugdijat kap, évente 40 ezer dollát. Kap aztán “irodai kiadásokra” 80 ezer dollárt, amig csak él. Ráadásul még kap évente 22 ezer dollárt, mint szenátor, vagy kongresszman, vagy mit tudom én milyen szolgálatokért. Nem is csoda, hogy úgy kapaszkodnak a prezi- denti job-ért. Még csodálom, hogy megengedték, hogy ezt a hihetetlenül nagy “nyugdijat” közhírré tegyék, amikor minden politikus arról beszél, hogy miként kellene átszervezni, hogy ne legyenek annyian állami segélyen; aztán nagy cikkek jelennek meg a lapokban arról, hogy hány millió felnőtt és gyermek éhezik az országban. Nixon elnökünkkel nincs semmi gondom, hiszen az elmúlt években olyan jól ment neki, hogy — csak tudtommal — vett két házat Floridában és egyet Kaliforniában. Nem is házak azok, hanem kastélyok. Amint hírlik, nagy vagyonra tett szert és a négy év alatt majd csak segít magán. Ha elhagyja az elnökséget, ő is szépen el lesz látva egész életére. Most aztán már nem is az elnökökért nyugtalankodom, hanem inkább magamért, meg a többi nyugdíjasért, mert bizony a mi havi nyugdijunk minden hónapban kevesebbet ér. Azt hiszem, hogy a legjobb lesz, ha elmegyek farmernak. Na, ne ijedjenek meg, nem akarok én se kapálni, se ásni, hanem olyan farmer akarok lenni, mint az Eastland szenátor, meg a többi okos ember. Eastlandnak hét farmja van és 140,000 dollárt kap évente, amiért nem termel rajta semmit. Az a törvény — hogy miután nagy a bőség a farm termékekkben —, a kormány 20 ezer dollárt fizet minden farmernak, aki semmit nem termel a földjén. Kárpótlásul. így aztán kevesebb az áru és magasabbak az árak. Hát ilyen farmer akarok én is lenni. Ha tud valaki kedves olvasóink közül egy jó, elhanyagolt farmot, tudasson, azt én megveszem egy pár száz dollárért és Ígérem, hogy hozzá sem nyúlok, semmit, de semmit nem fogok rajta termelni, hogy megkaphassam én is évente a 20,000 dollárt. Bizony, nem lehet letagadni, Amerika a lehetőségek hazája. Szörnyű szerencse Egy szegény brazil paraszt, Joao, a déli országrészből a fővárosba érkezett, hogy munkát keressen — írja a Jornal do Brasil. Megérkezésekor első keresetéből néhány sorsjegyet vásárolt. Munkahelyén hallgatta a rádiót, amely egyszercsak azt jelentette, hogy 100,000 cruzeirót nyert, örömében kezében a sorsjeggyel elájult. Amidőn magához téritették, s jobban megnézte a sorsjegyet, észrevette, ez már nem az ő sorsjegye volt. Ájulása közben kicserélték. Joao szomorúan siránkozott, miközben a rádió folytatta adását. Még néhány perc és bejelentette, hogy a 15 milliós főnyereményt Joao nyerte a kezébe csempészett sorsjeggyel. Ezt az örömet már nem nem tudta elviselni, holtan rogyott össze. ELLENTMONDÁS: EGY HÁTRALÉKOS ELŐFIZETŐI SZLOVÁKIAI HÍREK
