Amerikai Magyar Szó, 1969. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1969-02-20 / 8. szám
2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, February 20, 1969. SZOVJET I iNTELLEKTUELEK” (A newyorki Daily World napilap cikke) — A londoni Sunday Times most végződött cikksorozata jól megmagyarázza azoknak a szovjet “intellektueleknek” karakterét és ténykedését, akiket az U. S. és más nyugati országok “liberálisai” oly melegen támogatnak a “szabad szó” nevében. E cikkeket álnéven irta egy nem-kommunista iró, aki sokáig élt a Szovjetben és szimpatizál az intellektuelekkel, de kénytelen kedvezőtlen megállapításokat tenni róluk. Többek között: “. . .éz a fajta intelligencia törpe .kisebbség, nem fejezi ki a szovjet tömegek elégedetlenségét, tiltakozásuk nem nemzeti bűnök ellen irányul. Ők azért érdekesek, mert ott idegenek, az ő felfogásuk, kultúrájuk a mienkkel rokon; talán igy reagálnánk mi a szovjet rendszerre.” Ők erősen reagálnak a szovjet élet nehézségeire, hajlamosak országuknak, rendszerüknek hibáit túlozni, azt birálják és szidják, nem véve észre annak erényeit és teljesítményeit. Az “intellektu- elek4’ e töredéke elsősorban könnyű életet keres. Állandóan azon mesterkednek, hogy a rendszer eszén túljárjanak, kellemes órákat töltsenek, hiánycikkeket vásároljanak. Mindent gyűlölnek, ami “szovjet”, a ruhákat, a balettot, az orosz élet ösz- szességét. Hogy attól egészen elzárkózzanak, a régi cári korszakkal azonosítják magukat. Élénken érdeklődnek régi könyvek, ikonok, paraszthimzések, régi nyomtatványok, a Romanovok fényképei iránt, amikkel szobájukat díszítik. Szabad napjaikban régi templomokat látogatnak, a cárizmus életéről olvasnak, az egyházi zenét imádják. De igen óvatosak, mert érzik, hogy a közvélemény ellenséges velük szemben, finomkodásuk és árulásszámba menő panaszaik miatt. A Sunday Times igy jellemzi az ellentétet köztük és a szovjet tömegek között: —- Persze,' a munkások is morognak, mint a katonák szoktak. De büszkék a Szovjetunióra, mélyen hazaszeretők. Az ő országuknak tudják azt, az ő uralmuknak, a hibák, a hozott áldozatok ellenére. Az irodalmi radikálisok, akik szabadságért kiáltoznak, nem hősei e tömegnek; ellenkezőleg, kétkulcsosnak tartják őket, akik jól élnek, de anyaföldjüket gyalázzák. (Nem Budapestről irta ezt?) R. A komputerek behatolnak magánéletünkbe Azt ajánlja Robert Shevin floridai állami szenátor, hogy Dade County-ban minden 13 évesnél idősebb gyermeknek az ujjlenyomatát és fényképét vegyék nyilvántartásba, azzal a céllal, hogy a fiatalkorú bűnözőket könnyebben megtalálhassák és később, felnőtt korukban mindenkinek az adatai nyilvántartásban legyenek. A statisztika szerint a fiatalkoruaknak mindösz- sze csak 5 százaléka kerül összeütközésbe a törvénnyel, de ha ennél nagyobb is lenne az arány, akkor is helytelen személyi adat-tár felállításra minden egyes polgárról. Ez eleve feltételezi, hogy élete folyamán bárki bűnözővé válhat. Már jelenleg is éppen elég esetben vesznek fényképet, ujjlenyomatot emberekről, melyeket megszámozva, osztályozva, személyes adatokkal ellátva adatfeldolgozó gépekbe tesznek. Azoknak a személyes adatai már valamilyen kartotékban vannak, akinek társadalombiztosítási kártyájuk van, akik hitelre vásárolnak, vagy nagyobb vállalatnál állásért jelentkeznek és a személyes nyilvántartás egyre elterjedtebbé válik. Meglepődne az átlag kenyérkereső, ha megtudná, hogy már hányféle komputer osztályozta és milyen sok irattár tartja számon a személyen adatait, szokásait, nézeteit, képzettségét, egyes esetekben még azt is, hogy mivel szeret szórakozni. New Haven, Conn. — William Timbers kerületi biró engedélyt adott a Penn—Central vasutválla- latnak, hogy naponta 17 vonatot vonhat ki a Boston—New York-i forgalomból. Ez ismét egy lépés visszafelé a személyközlekedés terén. Mondták és írták Wesley Shrader, baptista lelkész: Előbb érni a Holdba az oroszoknál, nem igazolja az évi $3,000 millió kiadást. (Több!) Rövidebb utat keresünk a Marsba vagy a Vénuszba, vagy az artritisz, influenza, rák gyógyszerét keressük ott? Az amerikai nép tudni szeretné, mi ezzel a célunk? (N. Y. Times.) Csend és kiáltás — Jancsó Miklós filmtragédiája a fehér terror 1920-as évébe vezet. Ha nem is könnyű ezt a filmet megérteni, magas célja, intelligenciája, a kivitel finomsága megéri a fáradságot. Ha Camus élne, bizonyára szeretné ezt a szép és finom filmet. Bizonyos, hogy Jancsó a mai filmvilágnak egyik vezető embere. (Le Monde, Paris.) Groveton-nál (N. H.) egy fiú belelépett a Connecticut folyóba — derékig merült az emberi ürülékbe. Miután döglött halak és úszó latrinák közt eveztek délután, sok ezer eldobott üres sörös kanna kíséretében, feladták a küzdelmet. A part olyan volt, mint Maine partjának pizza-slum-jai; s mint a Cape Cod-on, az ember arra gondolt, milyen szép volt ez a vidék valaha. (N. Y. Times.) Tanulmány a bigottságról. — New York polgár- mesterének különbizottsága a faji és vallási elő- itéletről. így kezdődik: “Az iskolák vitájában a fehérek és a feketék részéről ijesztő fokú előítélet nyilvánult meg.” Martin Luther King kétszer halt meg. Először, amikor megölték, másodszor, amikor a fehér uralkodók az apostol címét adományozták neki. (Le Monda, Paris.) Nyolc német tudós. — Berlinben, a Német Demokratikus Köztársaság fővárosában sajtókonferenciát tartott nyolc nyugatnémet tudós, akik elhagyták országukat. Elmondták, hogy Nvugat-Né- metország nukleáris fegyelmemének kiépítésére, együtt dolgozik Izraellel és Dél-Afrikával. Ebben a inunkéban nem akartak résztvenni, azért hagyták el hazájukat. (Jan. 18.) MESÉK A GYERMEKEKRŐL Optimizmus New Yorkban. — A város egészségi ügyosztálya jelenti, hogy az utóbbi öt évben 50%- kal csökkent a patkányharapások száma. Évi 700- ról évi 368-ra csökkent. Ez a patkány-ellenőrző program sikerét mutatja. Főképp 250 házblokkra terjed ki Harlemben, Bronxban és Brownsville- ben. A siker annak is tulajdonítható, hogy most már a háztulajdonos nem tilthatja meg a patkányölő közegek belépését a házába. Győz az igazság. — Newcastle Upon Tyne-ben (Anglia) egy tizenegy éves kisleány annyira fellelkesedett a televízió erkölcsi oktatásán, hogy két kisfiút — három és négy éveseket — megfojtott. A zsűri életfogytiglani zárt intézetre Ítélte. Tiszta erkölcsöt. — Sylvester, Ga.-ban két fekete kislány — 11 és 14 évesek — arra vetemedett, hogy a törvény és az alkotmány engedélyével egy liliomfehér iskolába akart járni; de éberen őrködött a rend és a sheriff egy hétre őrizetbe vette őket. Családjuk 24 óráig nem tudta, hol vannak, végre megmondták nekik, hogy fiatal bűnözők táborában, de látni nem engedték őket. Azzal a bűnnel vádolták őket, hogy profán szavakat mondtak az iskolában és rendetlenkedtek az autóbuszom. Bűnüket súlyosbította, hogy szüleik résztvettek a feketék harcában a polgári jogokért. Az idősebb lány bűnöző és erkölcstelen hajlamát bizonyította, hogy tudatosan és szándékosan, kényszerítő ok nélkül mondott illetlen szavakat, amilyeneket az U.S.-ben Délen még sosem használt senki. Az elvetemült teremtés állítólag azt is mondta, hogy “God Damn”, ami majdnem olyan szörnyű bűn, mint magyarul igy káromkodni: “fene egye meg!” A kisebbik lány pedig javíthatatlannak látszik, mivel nem fogadott szót a sofőrnek és verekedett társaival. Nem akart azon a pádon ülni, amit a sofőr neki kijelölt — és elvetemült szülei még arra mertek hivatkozni, hogy fehér gyerekek ott ülhet nek, ahol akarnak (nekik nem kell hátra ülni). És Kubai gonoszság. — “David Jones dallasi jet- mechanikus, akit egy megfenyegetett amerikai pilóta Havannába vitt, beszámolt — a N. Y. Times szerint — a kubai katonák aljasságáról: “Cigarettával, kávéval, szendviccsel kínálták, de ez nem volt más, mint gúny és propaganda.” Helder Camara, Recife érseke: “Versenyben vagyunk, dupla vagy semmi. Vagy nyerünk, minden jószándékot mozgósítva, vagy mindent elvesztünk. Remélem, az általakulás békés lesz, ellenzem az erőszakot. De megértem. Tudatában kell lennünk tévelygéseinknek, már pedig az Egyház tévelygései óriásiak. Az Egyház elidegenült és elidegenitő erő volt, ez az igazság. A vallás ne opium legyen, hanem már most járuljon hozzá az emberek felszabadításához.” (Népszabadság, Budapest.) Books from Hungary. — 1967-ben Magyarországon 47,804,000 példányszámban jelentek meg könyvek (4 Ívnél nagyobb nyomtatványok), 8,772,- példányban röpiratok, 4,053,000 példányban oktatási jegyzetek, majdnem 16 millió egyéb nyomtatvány, 824,000 térkép stb. A tankönyvek száma 966, példányszáma 14 millió volt, a nevelésügyi munkák száma 757, példányszáma 12.4 millió, a szépirodalmi kiadványok száma 644, példánya 12 millió. Szépirodalomban az élő Íróktól 396, holt íróktól 248 könyv jelent meg; az előbbiek 5,673 millió, az utóbbiak 6,228 millió példányban. Legtöbb regény volt, élő Íróktól 4.6 millió, holt íróktól pedig 4 millióhétszázezer. Majdnem egymillió verses kötet, 642,000 színmű és majdnem egymillió más szépirodalmi könyv jelent meg. 6,669 millió eredeti magyar munka volt, 5,233 millió fordítás. Idegen Írók munkáinak példányszáma: francia 1,304 millió, brit 880 ezer, orosz 751 ezer, amerikai 600 ezer, német 500 ezer. A legolvasottabb Jókai volt, 875,000 könyv-példánya jelent meg, második helyen.. . Rejtő Jenő volt, 607,000 pld., 3. helyen... Berkesi, 482,000, 4. helyen, Móricz Zsigmond, 283,000, 5. helyen, Gárdonyi 271,000, 6., Passuth László 257,000, 7., Mikszáth 235,000. még mit csinált a kis gyilkos-csemete? Egy fehér fiú megrugta az ő öccsét, mire ő a fehér gyerek vállára ütött! (“Nem mese az gyermek — igy feddé az apja.” Benn volt a N. Y. Times-ban.) “így minden ország támasza, talpköve A tiszta erkölcs, mely ha megvész, Róma ledül, s rabigába görnyed.” Berzsenyi Dániel Sajnos, néha megvész, itt túlságos gyakran. M. Carapkin és Brandt találkozója Carapkin, a Szovjetunió bonni nagykövete kétórás tárgyalást folytatott Brandt külügyminiszterrel a Schwarzwaldban fekvő Bühlerhöhén. Hivatalos kommünikét nem adtak ki, de kiszivárgott értesülések szerint Carapkin nyilatkozatot adott át az atomsorompó-egyezménnyel kapcsolatban. Brandt környezetében kijelentették, hogy a külügyminiszter “pozitív érdeklődéssel” fogadta a szovjet nyilatkozatot. ELLENTMONDÁS: EGY HÁTRALÉKOS ELŐFIZETŐ)
