Amerikai Magyar Szó, 1969. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1969-05-22 / 21. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN -WORD Thursday, May 22, 1969. 6 Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Néhány megjegyzés Lapunk elsőrangú külmunkatársa, Rácz László érdemleges előnyben részesítette az Amerikai Magyar Szó olvasóit “Egy újabb Lidice” cirnü cikkével, mert tudomásunkra adta az amerikai hóditok égbekiáltó gaztettét. Úgy vélem azonban, hogy a cikkben foglalt egykét kitétel nem tükrözi vissza az élet igazi mivoltát és ezért helyénvalónak tartom felhivni Rácz külmunkatársunk figyelmét e kitételekre. “Ma már az imperialista ellentétek kiegyenlítődtek” — Írja Rácz külmunkatárs. Ez, szerény véleményem szerint, nem állja meg a helyét. A világpiacért folytatott harc az U.S., Anglia, Japán, Nyug. Németország és a többi imperialista .államok között egyre fokozottabb méreteket ölt. A “szabad világ” pénzügyi válsága egyik megnyilvánulása, szimptomája ennek a harcnak. Anglia azon törekvése, hogy bejusson a “Közös Piac” szervezetébe, egy másik megnyilvánulása e küzdelemnek. Az imperialisták gazdasága nem növekszik egyforma arányban. A második világháborút követő esztendőkben a nyugatnémet és a japán ipar (és az egész nemzetgazdaság) sokkal gyorsabban fejlődött, mint a többi kapitalista országok ipara, nemzetgazdasága. Ez a magyarázata, hogy a német márka a “szabad világ” legstabilabb pénzegysége; hogy a német gyártmányok egyre jobban kiszorítják a világpiacról versenytársaik gyártmányait; hogy a “Volkswagen” behozatala az Egyesült Államokba fejfájást okoz az amerikai autógyárosoknak; hogy a japán acél behozatala az Egyesült Államokba az amerikai acélbáróknak okoz gondot. Igaz,- az imperialisták minden lehetőt elkövetnek, hogy a köztük fennálló ellentéteket áthidalják és hogy egységesen lépjenek fel a szocialista országok ellen, de e törekvésük csak részleges sikerrel jár. Tudjuk, hogy amig a kapitalista világ fennáll, a köztük fennálló ellentétek is életben maradnak. A másik kitétel, mellyel nem egyezem meg: “Két világ — kétfajta erkölcs! A neo-kolonializ- mus leghatalmasabb országában: az Egyesült Államokban — eltekintve aránylag kisszámú, nagyobbrészt értelmiségi, polgári békeharcostól — a szilárd többség, ideszámítva, sajnos, a 17 milliós szakszervezetekben tömörült ipari munkásokat is, közömbösen nézik a náci időkre emlékeztető tömeggyilkosságokat, a hazájuktól többezer mérföldre eső kis paraszti országban.” Helyesebb azt megállapítani, hogy a nép TÖBBSÉGE ellenzi ezt az erkölcstelen háborút; a nép TÖBBSÉGE követeli a háború felszámolását. Az amerikai nép e magatartása kényszeritette Johnson elnököt, hogy letérjen a politikai porondról; ez a magatartás megnyilvánult az 1968-as elnök- választást megelőző állami előválasztásokban, amikor a szavazók nagy része békejelöltekre adta szavazatát. Igaz, hogy az AFL-CIO országos vezetői támogatták Johnson és támogatják Nixon vietnami politikáját, de a 17 millió szervezett munkást nem lehet, nem szabad egy táborba tenni Meanyékkel. Igaz az is, hogy a 17 milliós szakszervezeti tagság legnagyobb része nem nyilvánítja háboru-elleAMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street New York, N. Y. 10003 Tisztelt Kiadóhivatal! Mivel lapom előfizetése lejárt, ide mellékelve küldök megújításra $..............-t. Név: .................................................................. Cim: .................................................................. Város: ...................................Állam: ...... Zip Code: .................. nességét szervezett formáhan, a szakszervezeteken keresztül, vagy utcai demonstrációkban. De az amerikai nép többségének háboru-ellenes- sége lehetetlen volna a 17 millió szervezett munkásság lényeges részének hozzájárulása nélkül. Igaz az is, hogy a bombákat, hadirepülőket, helikoptereket, hadihajókat és egyéb háborús felszerelést gyártó munkások még nem tették le a szerszámot és nem kiáltották a munkáltatóknak: “eddig és ne tovább, nem vagyunk hajlandók munkánkkal elősegíteni az erkölcstelen vietnami háború tovább folytatását.” A háborút ellenző munkások eddig érzelmüknek főleg béke jelöltekre való szavazatukkal adNew York állam törvényhozó testületének hosz- szu történelmében ritkán volt ülésszak, melyből annyira hiányzott volna a haladó irányzatú teljesítmény és amelyben oly sok rossz törvényt hoztak volna, mint a tegnap lezárultban. Nem túlzás azt állitani, hogy a testület minden napirendre került fontos kérdést rosszul intézett el. Úgy egyenlítette ki a költségvetést, hogy nagymértékben csökkentette a közsegélyt és a Medicaid programot, mely rendkívüli nehézségeket ró a szegényekre és a betegekre. Ugyanakkor talált pénzt arra, hogy a legmagasabb rangú állami hivatalnokok fizetését emelje és megtetőzte saját bizottsági elnökeinek és tagjainak “husosfazék” mellékjövedelmeit. Ez hihetetlenül keménysávü önzésre és érzéketlenségre vall. Az ülésszak egyetlen cselekedetével sem járult hozzá ahhoz, hogy New York város és más városok számára valamit juttasson olyan mértékben, amely megfelelne a városok kríziseiből eredő probléma nagyságának. Mindezeknek az eredménye az, hogy katasztrófikus csökkentéseket eszközölt az iskolák, kórházak, parkok, könyvtárak, múzeumok finanszírozásában s a nyomorúságos gettók segélyezésében. New York város iskolái decentralizálásának égető kérdését politikai és nem pedagógiai szempontból oldotta meg. A végeredmény nem más, mint egy kétes alkotmányosságu, toldozott-toldozott törvényhozás, mely nemcsak, hogy az iskolák közösségi ellenőrzését nem oldja meg, hanem olyan gépezetet teremt, melynek első szempontja a politika és amelyre előreláthatólag a szakszervezetek és más csoportok majd nagy nyomást gyakorolnak. • A törvényhozó testület a Taylor-törvény megerősítése érdekében — mely megtiltja a sztrájkot városi alkalmazottaknak — olyan büntető szigorításokat hozott, hogy azok önmagukat fogják meghiúsítani, mint a régi Condon—Wadlin-törvény. A régen esedékes abortusz-törvény-reform, melynek sikeres megvalósulásához komoly remény volt, egyetlen állami képviselőnek a tárgyhoz nem tartozó, felindult hozzászólása miatt megbukott s ezzel számtalan, még meg nem született gyermeket kimondhatatlan szenvedésekkel teli életre Ítélt. A 41 kongresszusi választókerület határainak a legfelsőbb bíróság által elrendelt átalakítását egy novemberben, a választások után esedékes külön ülésszakig halasztották el, amikor a szavazók már semmit sem szólhatnak bele. Addig pedig egy republikánus többségű törvényhozó testület végzi az előkészítő munkát és nem valami semleges bizottság. A felekezeti kapcsolatu egyetemek számára megszavazott állami segély megszegi az állami alkotmányban világosan kimondott paragrafust és Rockefeller kormányzónak nyilvánvaló kötelessége ezt haladéktalanul megvétózni. tak kifejezést. A békemozgalmat előmozdító szervezeteknek nem sikerült még az utcai béketüntetésekbe bevonni a 17 millió munkás lényeges rétegét — de ezért mégsem helyénvaló elitélni a 17 mülió szervezett munkásságot és hozzácsatolni “a szilárd többséghez”, mely szilárd többség nem létezik — a háborút támogatók oldalán. Úgy vélem, Rácz munkatárs elsőrangú cikkének e két kitétele némileg csorbít e nagyszerű Írásán, de kérem, hogy folytassa külmunkatársi tevékenységét lapunk olvasóinak örömére. Régi olvasó Rev. Gross könyvéről BETHLEHEM, Pa. — Rev. Gross könyve kitűnő, a legnagyobb élvezettel olvastuk, annak ellenére, hogy mi már az újságból éveken át olvastuk cikkeit. Mégis nagyon jó igy, egybefoglalva és. értékes. Takácsék A fegyverkereskedők és gyárosok nyomására a bizottságból nem került ki tárgyalásra a kormányzó javaslata a puskák és más kézi fegyverek engedélyezésének szigorítására. Ugyanez a sors érte a szavazási korhatár 18 évre való leszállításának törvénymódosítási javaslatát. • Mindezekkel szemben szégyenletes kevés érdemlegeset szavaztak meg a törvényhozók. Másodszor is megszavazták azt a módosítást, amely az alkotmányba foglalja a természetvédelmi dokumentumot, ha a szavazók ezt novemberben helyben hagyják. Bölcsen intézkedtek azzal is, hogy megtiltották gátak építését a Hudson-folyónak Luzerntól a Mount Marcy-i forrásáig terjedő felső részén. A törvényhozó testület vonakodva megengedte, hogy a város megszüntesse a rendőrségen a három műszakot és olyan órákban rendeljen ki rendőröket, amikor a bűnözés megakadályozására leginkább szükség van rájuk. Helybenhagyta azt is, hogy a városi kórházakat egy városi ellenőrzés alatt álló bizottság kezelje. Ha a városnak valóban saját fennhatósága lenne, mint kellene, ezt Albany engedelme nélkül is megtehette volna. Még néhány más jót is tett a törvényhozó testület, mint például: négy hivatalos ünnepnap megváltoztatásával a hétvégeket meghosszabbította; több hatalmat adott a Waterfront Commission-nak a rakparti bűnözések megakadályozására. Ezek azonban nem billentik helyre a mérleget a sok rossz határozattal szemben. Szívesen látnánk távozásukat Albanyból. MEGJELENT Rev. Gross A. László történelmi jelentőségű könyve: “HANGFOGÓ NÉLKÜL” Huszonöt esztendő (1943—1968) alatt megjelent válogatott írásaiból. 231 oldal Ára: $2.50 Rendelje meg azonnal az alábbi szelvényen AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street New York, N. Y. 10003 Kérem küldjék meg részemre Rev. Gross A. László uj könyvét. Mellékelek érte $2.50-t Név: ................................................................. Cim: .................................................................. Város:..................................Állam:................ Zip Code:.............. A törvényhozó testület csődje A New York Times május 3-i vezércikke
