Amerikai Magyar Szó, 1969. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1969-05-22 / 21. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, May 22, 1969. JELENÉS CHILÉBŐL Irta: BALASSA ANDOR Május 5-én a santiagói magyar követségen sajtókonferenciát tartott Bognár József professzor, aki két hétig, mint a chilei kormány és az Állami Egyetem vendége Santiagoban tartózkodott. Mire e sorok napvilágot látnak Bognár professzor New Yorkban lesz, amiért is mielőtt az említett konferencián folytatott beszélgetést ismertetném, helyesnek tartom bemutatni azok előtt, akik nem ismerik az illusztris vendéget. 1917-ben született Szombathelyen. 1940-ben doktorált a budapesti Közdazdasági Egyetemen. A második világháború alatt aktiv résztvett az ellenállási mozgalomban. A háború befejezésével azonnal résztvett az újjáépítésben és rövidesen képviselővé választják. Majd Budapest polgár- mestere és 1949-ben Belkereskedelmi miniszter. A következő években a Külkereskedelmi Minisztr tisztségét tölti be. Már egyetemi hallgató korában igen komolyan foglalkozik gazdasági problémákkal. Számos nem csak nemzeti, hanem világgazdasági problémákkal foglalkozó munkája jelent meg. Működésének egyik legfontosabb tere a szocialista állam felépítésével és megszervezésével kapcsolatos elméleti és kutató munkák. 1954 óta a budapesti egyetem professzora. 1961 óta odaadással foglalkozik a gazdaságilag elmaradt államok ökonómiájának problémáival. Több alkalommal meghívták fiatal ázsiai és afrikai államokba tanácsadónak és irányítónak gazdasági életüknek megszervezésére. Számos munkáját lefordították különböző európai nyelvekre. Tagja a Nemzetek Szövetsége keretén belül működő gazdasági szerveknek. Ebben a minőségben előadásokat tartott Párizsban, Milánóban, Bécsben, Berlinben, Münchenben, Prágában, Moszkvában, Kairóban, Kalkuttában és számos más helyen. Mint a Magyarok Világszövetségének elnöke, különleges figyelmet szentel az idegenbe szakadt magyarok problémáinak megoldására. A sajtókonferencián megjelentek a santiagói lapok, a rádió és a televízió munkatársai. A követség részéről Fehér Zoltán kereskedelmi tanácsos mutatta be a professzort, aki ismertette Chilébe jövetelének motívumait. Célja a két állam közt fennálló kulturális és gazdasági kapcsolat kiszélesítése. A chilei kormány azért hívta meg, hogy az ország gazdasági problémáit közelebbről megismerje, továbbá, hogy a kulturális fejlődést tanulmányozhassa. Úgy találja, hogy a két ország gazdasági rendszere erősen különálló, mégis a fejlődés sok irányban hasonló. Ezek az elmúlt évtizedekig túlnyomóan importra voltak beállítva, újabban azonban kezdenek exportra átállni. Felmerült a kérdés, mi az oka annak, hogy a gazdasági kapcsolat mind ez ideig nem jött létre olyan formában, mint ezt várni lehetett volna? Szerinte ennek egész kézenfekvő a magyarázata. Különböző gazdasági együttműködés van különböző regionális csoportokon belül. Pl. Alalc és Kgst. (Az egyik a dél-amerikai, a másik a szocialista államok gazdasági csoportosulása.) — A gazdasági kapcsolatok állandósítása hosszabb tanulmányt igényel. A tapasztaltak alapján a megoldás közös vállalatok létesítése. Ez lehetséges társulat létesítésével chilei magánvállalatok és magyar szervek egyesülésével. Irányulhat nyersanyagkitermelésre; ugyanis Chilében rengeteg kiaknázatlan bánya van a Cordillerákban; irányulhat magyar segédlettel meginduló ipari vállalkozásokra. A továbbiakban, a jelenlevők érdeklődésére felelve, röviden elmagyarázta az uj magyar gazdasági rendszer lényegét. Ez az átalakulás valamennyi szocialista államban érvényesül, természetesen figyelembe véve az adott körülményeket. Lényege a decentralizálás, amely által előtérbe lép az egyéni kezdeményezés. Általában nagyobb felelősséget ad az egyes vállalatoknak, amelyek saját nyereségükből fejlődhetnek és maguk választják ki a piacot. Az exportképes cégek közvetlen kapcsolatba lépnek külföldi üzletfeleikkel. A szövetkezetek szabadabb keretek között maguk választják meg működési terüket és ezt kiterjeszthetik megfelelő Victor Perlő: HOGYAN LEHET A 45 MIUMDOS ADÓKIBUVÓT MEGSZÜNTETNI? — Kilencedik közlemény —: A nagy részvénytársaságok 45 milliárd dollárra becsült adókibuvója csak minimális számítás, mely a különböző vezetőségi fizetéseknek, bónu- szoknak, részvényeknek, hirdetéseknek és adakozásoknak csak felét számítja a rejtett profitok közé. A jövedelmi adóblankettán feltüntetett számtalan “más levonásokénak csak 10 százaléka szerepel a rejtett profit tételek között. De még igy is 45 milliárd dollárt tesznek ki azok az adók, melyeknek fizetését a nagyvállalatok különböző elmeken elkerülik. A költségvetési hivatal becslése szerint a valóságban 38 milliárd dollárnál kevesebb vállalati jövedelmi adót fognak fizetni az évben. Ez azt jelenti, hogy a 38 milliárdon kivül még 45 milliárdot kellene fizetniük, vagyis összesen 83 milliárdot. A valóságban ennek csak kevesebb, mint felét fizetik. Hogyan lehet a 45 milliárdot bekollektálni? A következő módon: t0" A részvénytársaságok számára tartsák meg a 10 százalékos pótadót. v0 Szüntessék meg a befektetési levonást és más nagyvállalati levonásokat. v0 Vessék teljes adóztatás alá a külföldi befektetésből eredő profitot és ne adjanak engedményt a külföldi kormányoknak eszközölt fizetésekért. Ezek gyakran lekenyerezések a munkásellenes törvényekért, melyek miatt a munkabérek messze az amerikai színvonalon alul maradnak. ^ Minden üzemi profitot adózzanak meg, csak szigorúan korlátolt és szükséges költségek legyenek kivételek. Korlátozzák az értékcsökkenési engedményt a régi ráta szerint és szüntessék meg az olajmező és bánya-kimeritési és más szemfényvesztő kibúvókat. v0 Ne engedélyezzenek adólevonást fizetésekért “utazási és ügyfél-szórakoztatási költségek”-ért, a vállalat vezetőknek, igazgatóknak juttatott részvényekért és bónuszokért. u0 Ne adjanak adókedvezményt hirdetésért, vállalati adományozásokért, kutatásokért és tőkebefektetésekért. v0 Ne adjanak kedvezményes adórátát bizonyos fajta vállalatoknak vagy bizonyos fajta jövedelmeknek. A 22 százalékos kisvállalati rátát csak valóban kis vállalatokra korlátozzák. Ezeknek a javaslatoknak a célja, hogy a kormány szedje be a rendes, megszabott adókat, a pótadóval együtt, de a rejtett profitnak nyújtott kedvezmények nélkül. Ha ezeket az adókat a kormány mind behajtaná, még többet tenne ki az említett 45 milliárd dollárnál. A több mint 45 milliárd dollár, amit a részvény- társaságoktól a beszedett adókon felül még bekol- lektálnának és a 40 milliárd dollár, amit a gazdag egyénektől beszednének, összesen 85 milliárd dollárt tenne ki, mely busásan fedezné a korábbi cikkben említett 80 milliárd dollárt, mellyel a dolgozók adóját megkönnyitenék. “Még Kaliforniában is” “A Föld e legtermékenyebb részén is elégtelen táplálkozással... éhséggel találkozunk.” Ezt mondotta Jacob Javíts, New York állam republikánus szenátora, aki Bob Dole, Kansas állam republikánus szenátor társával, mint a szenátus albizottságának tagja, vizsgálja Kaliforniában a mexikói—amerikaiak helyzetét. “Szinte hihetetlen a nyomor, amit itt tapasztal- lunk” — mondta meglepődve Javíts szenátor. “A múltban tiltakoztam a nyomor kivizsgáló bizottság ténykedése ellen és cirkuszi mutatványnak minősítettem. Most azonban kénytelen vagyok véleményemet megváltoztatni az itt látottak következtében. Nyomor nemcsak Kaliforniában és Kansasban van, hanem országos méretekben; megtaláljuk azt hazánk minden államában” — mondta Bob Dole szenátor. Javíts és Dole szenátorok több tanút hallgattak ki. Dr. Herbert Karlow, aki tiz éve folytatja orvosi praxisát a mexikói—amerikaiak között, ezeket mondta többek között: “Gyermekek ezrével mennek üres gyomorral iskolába. Nem reggeliznek és nem visznek magukkal lunchot, mert nincs rá pénz. S ez nem elszigetelt jelenség.” Egy másik tanú, dr. Rodney N. Powell, a Watts negyed Egészségügyi Központjának vezetője ezt mondta: “Kénytelenek voltunk élelmezési alapot teremteni, mert betegeinknek nagyobb szükségük volt élelemre, mint orvosságra.” New York, N. Y. — Az ország rézbánya tulajdonosai ismét felemelték a réz árát. Ezúttal 44 centről 46 centre. kereskedelmi ügyletekre, amelyekkel jövedelmeiket növelhetik. Bizonyos vonalon szabad verseny van, ez vonatkozik főképen a fogyasztási cikkekre, ha ez által a közösségnek jobbat, vagy olcsóbbat tudnak nyújtani. Az uj gazdasági rendszer életbeléptetése óta egy éven belül az árak 1—11/2 százalékkal emelkedtek, ugyanakkor a dolgozó rétegek jövedelme 3—4 százalékkal Ez a fizetésemelkedés prémiumok életbeléptetésének eredménye, melyekkel serkentik a dolgozókat minőségileg és mennyiségileg emelni a jövedelmezőséget. Chile gazdasági életére rendkívül hátrányos, hogy nem tudja megfelelően kihasználnia termőföldet és évente kb. 100 millió dollárt kell élelmiszer behozatalra költenie. Egészségtelen, hogy az export utján elért bevétel 70%-a a rézkivitelből származik. E fém árának ingadozása, az elhelyezés esetleges csökkenése katasztrofális kihatással lehet az államháztartásra. Az ipart az export felé kell fejleszteni és az állami támogatás terén előnyben kell részesíteni azokat az ágakat, amelyek versenyképesek a nemzetközi piacon. Az Alalc (dél-amerikai államok gazdasági együttműködése) feladata elsősorban olyan irányú vezetés, hogy a dél-amerikai államok termékeikkel egymást kiegészítsék, felhagyva az esztelen versengéssel. Kölcsönösen megállapítani, hogy mely iparágak előnyösek egyes országok részére és azokat fejleszteni. A jelenlegi helyzetben a fejlődés párhuzamos, ugyanis mindegyik hasonló termékeket gyárt, tekintet nélkül az árra, hogy az importot csökkentse. A célszerűséget szem előtt tartva, az egyes államoknak más-más ipart kelletne fejleszteni; pl. az egyiknek az autóipart, a másiknak a textilt, a harmadiknak a bőripart. Sőt ezen belül is, mivel az autógyártáshoz, amelyhez mintegy 40—50 ipar végzi az előkészületeket, ezeket a munkákat is fel kellene osztani egyes államok között. Pl. egyik készítse a motorokat, másik a fékberendezést, a harmadik az alvázat, egy másik az elektromos részt ,stb. így, ha egyik állam készítené a motorokat, minthogy nem csak a maga részére gyártaná, hanem további 8—10 állam részére, nagyobb mennyiséget előállítva olcsóbban tudja ezt kihozni. Ugyanakkor ez az állam mentesülne a költségektől, amit részére a fékberendezés előállításához szükséges üzem felállítása jelent, amit másik állam gyárt ugyanakkor nagyobb mennyiségben és igy természetesen olcsóbban. Még szívesen hallgattuk volna a nagyon érdekes és világos értelmezését a különböző gazdasági problémáknak, de sajnos az idő letelt és más kötelezettségek miatt, be kellett fejezni a rendkívül tanulságos összejövetelt.
