Amerikai Magyar Szó, 1969. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1969-05-22 / 21. szám

ÁRA 20 CENT Vei. XXIII. No. 21. Thursday, May 22, 1969. AMERICAN HUNGARIAN WORD, INC., 130 E. 16th St., New York, N.Y. 10003. Telephone: AL 4-0397. KI FORGATJA FEL AZ ORSZÁGOT (Josephine W. Johnson, Pulitzer-dijas iró, N. Y. Times) Virágzanak erdők és mezők a tavaszi reggelen, ezüst harmat párolog a kelő nap fényében. Nemsokára kinyílnak a bimbók, a lombok sűrűsödnek, hogy megtisztítsák számunkra a levegőt. Gyönyörű ország, szeretnünk kell, kitágul a szivünk, amikor az erdős dombok közt lefelé megyünk a völgyben. De ott túl a dombon már készülnek az anarchikus, átfogó, hatal­mas, költséges tervek, hogy mindezt elpusztítsák. Félmérföldre nagy sárga buszok viszik a tanulókat, ne­héz könyvekkel az ősi legelőn épült fényes iskolába. Ott majd tanulják, hogy "Halott a lelke, aki nem vallja: ez az enyém, az én szülőföldem." Szivük megtelik honfiúi érzéssel. De az épület mögött szorgos munka folyik, mindent elpusztítani, ami a szülőföldből még megmaradt. Kik ezek, halott a lelkűk? Kik mocskolják be a léget, piszkitják a folyókat, vágják le a fákat, lemetszik a dombo­kat, hogy házakat építsenek a meredekre, mérgezik a juho­kat, lövik a vadakat, olajozzék a strandot, szárítják a mocsa­rakat, földbe hengerük a villákat a rakéta-kilövésre, föld alá öntik a mérgeket, elfullasztják a növényeket, robbantják a talajt, lesöprik az ormokat a felszíni bányászatra? Ki felelős ez anarchiáért, rombolásért? Talán a forradal­márok, a "fekete felkelők", a be nem vonulók, a diákok, pa­cifisták, hippik? Ki viszi el a szemünk előtt az országot? Nem! Ezek a jóiöltözött, törvénytisztelő, hazafias, önérzetes polgá­rok, ők civilizálnak bennünket, védenek: államférfiak, gene­rálisok, tudósok, mérnökök, tőkések, képviselők; ők terem­tik meg a földnélküli népet, halott lelkeket, szám űzőiteket sa­ját hazájukban; s ezért mi fizetjük őket. Azon a címen, hogy megvéd, megment minket, a Penta­gon a legnagyobb hatalom szimbóluma lett a Földön. Ott ül borzalmas vasbeton erődjében, onnan avatkozik be mindenki életébe, a levegőbe, amit lélegzőnk, a vízbe, amit iszunk. Az ő telhetetlen követelései merítenek, szárítanak ki mindent. Semmi sem hasonlít a cement-szörnyhöz. Ő a nagy Moloch, akinek áldozatul dobják a csecsemőket, a legnagyobb termé­szetellenes katasztrófánk. Haldoklunk előítéleteink, elavult szabályaink, fakult zaszlaink, mérgezett vallásaink és szentimentalizmusunk ural­ma alatt. Kitépték gyökereinket; az öregek gyökértelenek, de nem tudják. Csak mellébeszélnek és elnyomják az ifjúságot hatalmuk holt súlyává/. Mert élet-halál, felett még mindig ők uralkodnak, bár gyökereik é!rothadtak, mérgezett körülöttük a föld. Az első tavasz után jön a rövid, fUÜasztó nyár, az aszfal­tos ősz, végül a hideg, szervezett, örök, beton tél. Amikor majd nem keli semmitől, félnünk, nem lesz rrií .ellen védeni minket semmi ellen, amit kívánnánk, a magunkénak akar­nánk vallani. Nixon javasolja a vietnami háború folytatását egy évre “Beékelt területeken ”határtalan ideig óhajtja tartani az amerikai seregeket WASHINGTON, D. C. — Nixon elnök beharangozott múlt szerdai beszédének legki­magaslóbb pontja: ‘‘Mihelyt egyezmény jön létre, az egyez­ményben meghatározott mér­tékben kölcsönösen visszavon­juk csapataink legjelentősebb részét 12 hónapon belül. A tizenkét hónap leteltével a még ott maradt amerikai és szövetséges csapatokat “enk- lévákba” (beékelt területekre) vonjuk és e csapatok nem ven­nének részt ütközetekben.” Nixon elnök e kijelentése világos, félre nem érthető: folytassuk az öldöklést, gyil­kolást, bombázást még 12 hó­napon keresztül, folytassuk ezt az erkölcstelen háborút; áldoz­zunk föl még néhány ezer amerikai ifjút és oltsuk ki több ezer vietnami nő, gyer­mek és öreg életét. Nixon elnök azt mondotta, beszédében: “Amikor magunk­ra vállaltuk Dél-Vietnam vé­delmét a dél-vietnami nők, fér­fiak és gyermekek milliói hit­tek ígéretünkben. Ha most cserben hagynánk őket, olyan mészárlás szemtanúi lennénk, amely ámulatba ejtené a vi­lágot.” Nixon elnök bestédének e kitétele a tényekkel ellentétes két állítást tartalmaz. Az Egye­sült Államok nem a dél-viet­nami nép, hanem a dél-vietna­mi nép ELNYOMÓINAK se­gítségére sietett. A dél-viet­nami hadsereg katonái azok, akik embertelen kegyetlenség­gel kínozzák az elfogott sza­badságharcosokat — az ame­rikai hadvezetőség tudtával és beleegyezésével. Nixon elnök egy árva szót sem szólt a Nemzeti Felszaba­dító Front javaslatáról, egy ideiglenes koalíciós békekor­mány felállításáról, mely — ha szükséges — egy nemzet­közi bizottsággal karöltve fe­lülvizsgálná a kormány, s par­lamenti választásokat.. Cape Kennedy, Fia. — Az “Apollo 10” űrhajó három utasával: Thomas P. Stafford, John W. Young és Eugene A. Cérnán, óránként 24,200 mérföld sebességgel repül a Hold felé. Harmincegyszer repülik körül a Holdat, mielőtt hétfőn, május 26-án délután 12.45-kor leszállnak a Csendes-óceánon, a Pagopago-sziget közelében. Moszkva. — Mind a “Venera 5”, mind a “Venera 6” űr­hajók elérték a Földtől 220 millió mérföld távolságra lévő Vénusz bolygót és ejtőernyők segítségével tudományos készü­lékeket bocsátottak a bolygóra. 15 percen keresztül az adatok halmazát küldték ezek a Földön lévő tudósok részére. • Washington, D. C. — George McGovern, South Dakota demokrata szenátora javasolja a pótadó eltörlését és a hábo­rús rendeléseken eszközölt profit megadóztatását. Javaslatát sok demokrata szenátor támogatja. • New York, N. Y. — A Central Trades and Labor Council- Robert F. Wagnert támogatja a júniusi polgármesteri elővá­lasztásokon. Saigon. — A várostól 38 mérföldre keletre Xuanloc kö­zelében véres harcok folynak a Nemzeti Felszabadító Front és az amerikai és csatlós csapatok között. Mindkét részről sok a halott és a sebesült. ★★★★★*★**★**■*■★•*•***★■*■**•*•■*■*■*•*■■****■*.< Felhívás Olvasóinkhoz! A C5-A BOTRÁNY A Pentagon rendelést adott a Lockheed vállalatnak 120 drb C5-A jelzésű repülőgépre. A szerződés értelmében 2.9 milliárd dollárt kellett fizetni a gépek gyártásáért. Múltak a hetek, hónapok és az évek. Mire a Lockheed vállalat a rendelést teljesítette, már 5.2 milliárd dollárt ka­pott a 120 gépért, vagyis 2.3 milliárd dollárral TÖBBET, mint amennyit a szerződés előirt. Ez a hallatlan pénzpazarlás még washingtoni kongresszu­si körökben is nagy felháborodást keltett. Napfényre kerüit ugyanis, hogy a Pentagon megbízottai és a Lockheed vállalat igazgatói közös megegyezéssel titokban tartották a 2.3 mil­liárd dolláros többlet kiadást, attól tartva, hogy ha a hír ki­szivárog, káros hatással lesz a vállalat részvényeire a newyor- ki tőzsdén. Gordon W. Rule, a hadiflotta nyug. kapitánya, aki — mikor még szolgálatban volt — felülvizsgálta a rendeléseket, kinyilvánította: "A nagy vállalatok nem aggódnak azért, mert a rende­lések eredeti költsége annak sokszorosára emelkedik, mert senki sincs, aki ténykedésüket felülvizsgálná, vagy megróná." A C5-A botrány nagy port vert fel Washingtonban és or­szágszerte, de minden bizonnyal, amint a por leszáll, minden marad a régiben és a hadvezetőség továbbra is pocsékolni fogja az adófizetők milliárdjait, mig az ország égető problé-' mái megoldásra várnak és elmérgesednek. Nem vészharangot konga­tunk, de megírjuk a valódi tényállást: lapunk anyagi hely­zete nagyon súlyos Súlyos volt lapunk helyzete MINDEN NYÁRON az utolsó 67 esztendőben. A nyári bevé­telek sohasem fedezték a ki­adásokat. Ezt az utolsó két esztendőben úgy oldottuk meg, hogy a nyár elejére fel­építettünk egy tartalékalapot, melyből fedeztük a nyári de­ficitet. Ebben az évben nem tudtuk ezt a tartalékalapot felépíteni, de tanultunk ez év eseményei­ből és hisszük, hogy jövőre el- j kerülhetjük a jelenlegi válsá­gos helyzet megismétlődését. Arról van tehát szó, hogy elő kell teremtenünk a junius, julius és augusztus hónapok költségeit. Ezért lapunk Ügy­vezető Bizottsága elhatározta: 1. a most két és fél napot dolgozó nyomdász elbocsátását a három nyári hónapra; ez $650 kiadáscsökkentést jelent; 2. a szerkesztőségi és kiadó­hivatali alkalmazottak (2) fi­zetésének havi $50-el való le­vágását, ami $300 ki dáscsok- kentést jelent. De ezen felül szükség van lapunk hűséges olvasóinak ál­dozatkészségére is. Ezért fel­kérjük lapunk olvasóit, hogy hacsak tehetik, szervezzenek nyári összejövetelt barátaik, ismerőseik körében, a lap tá­mogatására. Ugyancsak lehe­tőleg minél előbb küldjék be Rev. Gross könyvének (Hang­fogó nélkül) az árát és tegye­nek hozzá adományként any- nyit, amennyit szivük diktál és helyzetük megenged. Az Ügyvezető Bizottság hi­szi és tudja, hogy az Amerikai Magyar Szó olvasói megértik a körülményeket, a helyzet magaslatára emelkednek és cselekednek, hogy,, frames §zé; A vivőjük, lapjuk ne essen ki a kezükből. Talán ellentmondásnak tű­nik, hogy támogatást kérünk azoktól, akik csekély nyugdi­jukból képtelenek annyit ad- ' ni, amennyit a múltban adtak, I az árak állandó emeu ’^se következtében. De a mi la­punk, az Amerikai Magyar Szó hétről hétre harcol az árak emelkedése ellen és a szövet­ségi nyugdíj felemeléséért. Nem szabad tehát, hogy a nyugdíjasok e harcos szószóló­ja akár csak egy hétre is né­ma maradjon. Ne adjunk sza­bad teret a maradi, reakciós, népellenes polgári lapoknak. Tartsuk magasra továbbra is az amerikai magyarok egyet len haladó szellemben irt lap­ját, az Amerikai Magyar Szót! A Magyar Szó '"rrJ^k f&öWWtS Bizottsága * Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P.O. of N.Y., N.Y.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom