Amerikai Magyar Szó, 1969. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1969-04-24 / 17. szám

8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, April 24, 1969. Nem mindennapi élményben volt része a san­tiagói magyar kolóniának. Szinültig megtöltötték a santiagói Universidad de Chile előadótermét, hogy élvezhessék az elmúlt évek legkiválóbb ma­gyar filmjét, a Jancsó Miklós által rendezett “Sze- génylegények”-et. A chilei magyar konzul, Tér­jék Mihály kezdeményezésére több magyar film bemutatására kerül sor a közeljövőben. Továbbá különböző művészeti kiállításokra, amelyek hi­vatva vannak az otthoni szociális épitőmunka eredményeit a szülőhazájuktól messzeszakadt magyarországgal megismertetni. A szóban forgó film, amely az első az említett sorozatból, nem­csak odahaza, de Eurőpaszerte nagy siker volt és számos nemzetközi díjjal tüntették ki. Nemcsak a magyar, de számos más állam kritikája, mint a magyar filmgyártás korszakalkotó remekéről em­lékezik meg róla. Az 1848-as szabadságharc leverése után kaoti­kus állapotba került az ország. A felszabadított jobbágyság egy része nem tudott bekapcsolódni a dolgozó rétegek sorába és földönfutóvá lett. Ró­zsa Sándor szabadcsapatával, amely nincstelenek­ből állt, Kossuth mellé kötelezte el magát. A sza­badságharc leverése után ezek összevegyülve a kétségbeejtő helyzetbe került volt jobbágyokkal, megélhetés híján bűnözőkké váltak, de ugyan­akkor ők jelentettek bizonyos ellenállást az elnyo­mó osztrák rendszerrel szemben. A közbiztonsá­got fenyegető állapot megszüntetésére Ráday Gedeon gróf kormánybiztos lett kirendelve, ő az­tán hatalmas apparátussal, nem egyszer igen ke­gyetlen .és embertelen eszközök igénybevételé­vel tett eleget a rábízott feladatnak. Ez a témája a filmnek, amelyben felvonuló figurák bemutat­ják a legkülönbözőbb emberi tulajdonságokat. A nézőt gyakran megdöbbenti a mély realitás, ahogy ez a vásznon elénk kerül, de ugyanakkor ez szük­ségesnek bizonyul az akkori helyzet megértésére és átérzésére. • Szülőhazánknak a náci iga alól való felszaba­dulása évfordulójáról ünnepélyes keretek között emlékezett meg a santiagói magyar nagykövet­ség. A fogadáson megjelent több chilei miniszter, 'államtitkár és a parlament számos ta'gjá. Továb­bá az itt élő diplomáciai testületek kiemelkedő egyéniségei, az itteni magyar kolónia tagjai és Magyarország itteni barátai. Néhányan, akik nem tudtak eljönni szép, üde virágkosarakkal képvi­seltették magukat, amelyek a fogadóterem kü­lönböző részein elhelyezve derűs hangulatot kel­tettek. Nagy becse volt a világhírű magyar bo­roknak, amelyek közül természetesen a tokai sem hiányzott, amivel diplomatáink köszöntötték a megjelenteket, mig az ízes falatokkal megrakott büfféasztal a feleségek rátermettségéről és pá­ratlan háziasszonyi mivoltáról adott tanúbizony­ságot. így nem is csoda, hogy a magyaros ven­dégszeretetet élvező társaság hosszú időn át ma­radt elbeszélgetve a Magyar Népköztársaság in­tézményeiről, problémáiról, a lehetőségekről, amit egy szocialista állam minden egyes becsületesen dolgozó alattvalójának nyújt. Az ilyen jól sike­rült összejövetelek nagy mértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy a magyarsággal szimpatizáló chilei népet közelebb hozza szülőhazánkhoz. Magyarország rendkívüli állam — mondta pemrég egy chilei ismerősöm —- de ugyanakkor könnyelműen tékozló. Ez a kijelentés akkor hang­zott el, amikor számba vettük, hogy az alig né- hányezer Chilében élő magyar között hány kivá­ló tudós, egyetemi tanár, zenész, festő és a gaz­dasági életben kiemelkedő egyéniség akad. Továb­bá az itteni magyar sportolók, akik nem egy nem­zetközi sikert jelentettek a chilei színeknek. A chilei főiskolák között alig van olyan, amelyiken nem találunk egy matematika, fizika, kémia, vagy ökonomista professzort. ■— Talán olyan sok van belőlük Magyarországon, hogy ezeket csak úgy kiszórja magából, — fűzte hozzá chilei ismerő­söm. Röviden fölvázoltam előtte az utóbbi évtize­dek politikai változását. Ismertetésem befejeztével kölcsönösen arra a megállapításra jutottunk, hogy a jelenlegi rendszer sokkal jobban megbecsüli kiválóságait, mint az előzőek és igy megszűnik a nagy elmék Magyarországból való elvándorlása. Az általános elismerésben részesülő egyetemi ta­nárok mellett, nem kisebb jelentőséget tulajdoní­tanak az ide került zenészeknek, akik a legelis­mertebb zenekarok elsői, szólistái közé tartoznak. A Chilében élő magyar festők kiállításainak sike­JELENTÉS CHILÉBŐL Irta: BALASSA ANDOR re bizonyítja képességeik elismerését. Sportoló­ink közül, hogy csak néhányat említsek, a kard­vívásnak évtizedeken keresztül magyar 'bajnoka volt és közülük egyik Délamerika bajnokságát is elnyerte. Az egyéb sportokban, igy vizisport, téli sportok szintén számos bajnokságot mondhattak magukénak. Egy ideig itt trénereskedett a néhány éve elhunyt minden idők legnagyobb magyar fut­ballistája, Orth György. Most is köztünk él az egykor világhíres magyar kapus, Plattkó Ferenc, aki éveken keresztül trénere volt a chilei váloga­tott futballcsapatnak. A Chilében élőt magyar művészek egyik legki­magaslóbb egyénisége és doyenje Vidor Pál festő­művész. Egy közös ismerősünknél ismerkedtünk meg. Rövid beszélgetés után, amikor őszinte ér­deklődést mutattam don Pablo (ahogy Chilében hívják) müvei iránt, ugvlátszik szimpatikusnak talált és meghívott, hogy látogassam meg laká­sán, ahol a műterme is van. A megbeszélt időben megjelentem a mester lakásán. Ez egy szép, fák­kal övezett sétányon van, amely némileg a buda­pesti Pasaréti útra emlékeztet. Belépve rögtön látszik, hogy nem mindennapi ember otthonában vagyunk. Köröskörül, amerre csak nézünk fest­mények, szobrok, régmúlt idők szerszámai, kegy­szerei, amelyek nyilván ásatások folyamán láttak napvilágot. Don Pablo közvetlen mosollyal fogad, barátságosan hellyel kinál és máris felolvad a merev helyzet, ami olyan emberek közt áll fenn, akiknek kevés közük van egymáshoz. Mint két régi jó ismerős kezdünk el beszélgetni. Kérdésemre, hogy a látott műtárgyak közül melyik az ő alkotása, azt válaszolja, hogy egyik sem. Csodálkozó képet vágok, amire azonnal ki­segít zavaromból. Elmondja, hogy ő is, mint min­den művész-,, elsősorban a saját müveinek él, ez azonban nem teszi elfogulttá és épp olyan szere­tettel ölel magához minden egyes neki tetsző mű­alkotást, mintha saját maga ihlette volna. E kedv­telését kiterjeszti különböző régiségekre, ame­lyeknek szenvedélyes gyűjtője és szakértője. Az itt látható müvek egy részét vette, mig a többie­ket saját müveiért cserélte. Elmagyarázza a kü­lönböző képek, szobrok lényegét, majd hosszabb időt szentel az ásatásokból származó kanosoknak, szobrocskáknak, közszükségleti tárgyaknak. Ezek Latinamerika különböző államaiban lefolytatott ásatásaiból kerültek elő és nem egy közülük pre- kolombiai időszakot képvisel. Ezután átvisz a szomszéd szobába, ahol saját képei láthatók. Csak A\m\\\v%vv\ssss\v\w\\\vv\\v\\v\v%%\M I A MAGYAR í MŰVÉSZEGYÜTTES I DÍSZELŐADÁSA NEW YORKBAN § \ “...DE SZÉP IS VAGY, \ SZÉP ÁPRILIS... r j színes, zenés, táncos, énekes, tavaszi műsor S 1969. április 27-én vasárnap 5 délután 4 órai kezdettel s ' a Julia Richman Highschoolban > 1 67. utca és Second Avenue, New York, N. Y. FELLÉPNEK: Rácz Vali, Kemény Gizi, Halász Monika, '4 Kozits Géza, Zsedényi Ballett és szólistái 5 Konferál: Halász Péter 2 17 tagú zenekar, Csernok Gyula vezetésével \ ^ * I \ Szünetben b ü f f é \ JEGYEK KAPHATÓK: Paprikás Weiss, Roth és Fia, valamint a megszokott magyar helyeken és az előadás napján a helyszínen délután 2 órától rövid ideig hagyja, hogy nézzem az itt lévő por­trékat, csendéleteket, mondván, hogy müveinek lényeges része, legalább is azok, amelyek birto­kában vannak, a kert végén lévő műtermében láthatók. Bár 77-ik évét tapossa, olyan fürgén mozog, hogy kilépvén a házból és végighaladva a kerten, e sorok Írója, bár sokkal fiatalabb, alig tudja követni. A műterem oly nagy, hogy belőle két szoba is kitelne, mégis alig lehet benne meg­mozdulni, annyira tele van képekkel, rajzokkal, állványokkal és könyvekkel, amelyek költői ren­detlenségben, avatatlan kezektől eltiltva, függnek, hevernek szanaszét. Ez a rendetlenség csak lát­szólagos, mivel a művész, akármelyik tárgyról van szó, azonnal előkeriti. A könyvekre is rögtön megkapom a magyarázatot. Vidor Pál ugyanis nem csak festőművész, hanem elismert műtörté­nész és bibliakutató. De térjünk vissza a képekre. Munkássága igen sokoldalú. Egyben azonban majdnem minden müve megegyezik. Az egyszerű­ség. Ez nem csak technikájára, hanem a témáira is vonatkozik. A szinhatások nagy mestere. Az egyik képe pl. három tengeri kagylót ábrázol. így leírva nagyon kevésnek tűnik. A festményen vi­szont olyan tökéletes és egymást kiegészítő együt­test alkotnak, hogy hozzáképzelve valamilyen tár­gyat, vagy akár egy-két vonalat, már túl sok len­ne. Másik képe egy kis kerítés részlet néhány raj­ta felfutó virággal. A téma kevés, de a pár virá- gocska pazar és mégsem rikító színeivel, a disz­krét kerítés alappal kiegyensúlyozott, harmoni­kus képet alkotnak. Portréin némileg máskép je­lentkezik. Egyesek részletes kidolgozással a múlt század portréfestőire emlékeztetnek, mig mások kevésbé kirajzoltak és csak egyes részek emelked­nek ki. Elmagyarázza, hogy e differencia a sze­mély sajátosságaiban rejlik. Egyesek jellemét néhány vonás kiadja, mig mások alaposabb rész­letezést igényelnek. Érdeklődöm, hogy stílusával melyik festői irányzathoz tartozónak érzi magát? Erre a válasz, saját önálló stílusa van, sohasem igyekezett senkit sem utánozni. A hozzáértő szak­értők szerint egyes müvei expresszionisták, mig mások az impresszionista irányzatúak és éppen e modornak egyik legkiválóbb képviselője, akit ő követésre méltónak tart, Cézanne, a világhírű francia festő. Kérésemre röviden beszámol életé­ről. Miután Magyarországon festészeti tanulmá­nyait befejezte, Olaszországba, .majd Franciaor­szágba ment tökéletesíteni tudását. Majd haza­tért, de otthon csak néhány évig maradt, nem, bírván elviselni a Horthy-éra nyomasztó légkö­rét. Működésének szinterét Németországba tette át, ahol rövid időn belül beérkezett és kedvező anyagi körülmények közé jutott. Azonban a né­met márka elértéktelenedésével a nehéz munká­val összegyűjtött pénze egyik napról a másikra teljesen elértéktelenedett. így felhasználva a le­hetőséget, amit Délamerika nyújt, áthajózott az Óceánon. A santiagói Szépművészeti Muzeum igazgatójává nevezték ki, mely megbízatásnak feladata volt az elhanyagolt állapotban lévő in­tézményt átszervezni. Ennek már több mint 40 esztendeje és bár már több éve, hogy e munkájá­ból visszavonult, a Muzeum most is magán viseli keze munkáját és a kontinens egyik legértéke­sebbnek tartott és legjobban összeállított gyűjte­ményit mondhatja magáénak. Mialatt életéről beszélgetünk, több ujjvastag- ságnvi kéziratcsomagon akad meg a szemem. Kíváncsian kézbe veszem és lapozni kezdem a többszázoldalas munkát. Húsz év munkája, a pre- colombiai művészet története nagy számú eredeti fényképpel,.rajzokkal, Mexikótól a Tüzföldig. La­pozni kezdem a rendkívüli érdekes és a maga ne­mében egyedülálló művészettörténeti munkát. Sajnos az idő már távozásra késztet és igy csak felületesen tudom átnézni. Több mint két órája, hogy érkeztem és úgy tűnik, mintha csak néhány perce tartózkodnék ott. Búcsúzom és azzal az ér­zéssel indulok útnak, hogy ma olyan élményben volt részem, ami ritkán adódik egy ember éle­tében. MUNKÁS ÚJSÁG: Vagyok hited őre, vérté, Igazságod harsány kürtje, Zászlód harcban, a viharban, Erőd s Hitre gyújtó szikra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom