Amerikai Magyar Szó, 1969. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1969-04-24 / 17. szám

Thursday, April 24, 1969. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 Egy magyar család kálváriája “Nem dobhatnak mindannyiunkat börtönbe” Dennis Bodák, fiatal magvarszármazásu katona, nincs már az élők sorában. “Életét a Fort Dix ki­képzőtábor elégtelen orvosi gárdája, az emberte­len bánásmód, a nemtörődömség oltotta ki” — mondja Dennis édesanyja, Mrs. Bodák. “Nézzék — mondja — olvassák el ezeket a le­veleket, melyeket napról napra hoz a posta. Anyák, akik olvastak szeretett fiam haláláról, fel-, háborodva Írják, hogy velem éreznek és készek minden tőlük telhetőt megtenni a Fort Dix ki­képzőtáborban uralkodó helyzet megváltoztatásá­ra.” De hadd beszéljenek a levelek: Tisztelt Mr. és Mrs. Bodák! Megboldogult fiukat nem ismertük, de mégis sirva kiáltunk fel “Az Isten szerelméért, mi törté­nik odaát? Az “odaát” alatt Vietnamot értem és azt az egész katonai esztelenséget, amibe az orszá­gunk belekeveredett. Férjem, hála Istennek nincs a katonaságban, mert a háta megsérült. De van egy 27 hónapos fiam, aki úgy 15 év múlva, hasonló esztelenségek elkövetésére katonaköteles lesz. Egyik barátom­nak gépfegyver torzította el az arcát (még 20 év után is), legjobb barátnőm vietnami özvegy. Má­sik barátunk lezuhant (vagy parancsnoka lelökte — ahogy tetszik) egy 35 láb magas rádiótoronyból a Lakeland-i repülőbázison, kiképzés alatt és 32 fiú’— akiket jól ismertem —, nem létezik többé. Végnélkül folytathatnám. Ugyanaz nap két hábo­rús halottunk van innen a hírlap első oldalán. Ha mi, az ország anyái — mindannyian — megszáll­juk Washingtont és megtagadjuk a hivatalos posta — mint a behívó kártya—átadását fiainknak, talán valamit el lehet érni. Nem dobhatnak mindannyi­unkat börtönbe. Dennisnek ez már túl késő, de talán van önöknek másik fiuk is, vagy unokaöcs- csük. Kérjük — álljunk mind össze és állítsuk meg ezt az egészet, mielőtt a tisztességes fiuk mind odavesznek és csak a korcsok és a csavargók ma­radnak meg, akiket nem soroznak be. Kezdetnek: Személyesen ismerem Charles W. Wiley-t, Sayreville-ből. Vele együtt dolgoztam a Pueblo kiszabadítása érdekében, talán ez is segí­tett valamit. Mi'. Wüey a National Committee for Responsible Patriotism vezetője. Telefonszáma: 727-2696. Az én számom: 727-0015. Fogjunk össze mindannyian. Őszinte tisztelettel: L. S. B. Tisztelt Mrs. Bodák! Az ön bátorsága az anya bátorsága. Az ön szivét összeszoritja a fájdalom. Van egy mondás: “A po­kolnak nincs annyi mérge, mint egy asszony ha­ragja, de az ég kegyelmezzen meg annak, aki meg­fosztja az anyát a fiától.” írtam egy levelet a képviselőnknek. A mi fiunk Fort Dix-ben kiképzés alatt van. Hasonló körülmé­nyekről ir, mint amilyeneket az ön fiával kapcso­latban írtak. Egy fiatal katona panaszkodott, hogy beteg. (Nagyon soknak közülük kisebb-nagyobb baja van.) Köhögött, a torka fájt, mindene sajgott és fáradt volt, mint mikor valakinek hülése van. A szokásos aszpirint és köhögő orvosságot adták ne­ki s azt mondták, ha időt vészit, újra kell kezdenie a kiképzést és visszaküldték a szakaszához. Az aznapi gyakorlat a tüzérségi gyakorlótérre AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street New York, N. Y. 10003 Tisztelt Kiadóhivatal! Mivel lapom előfizetése lejárt, ide mellé­kelve küldök megújításra $..............-t. Név: .................................................................. Cim: ................................................................. Város: .............................. Állam: .......... Zip Code:.................. Dennis Bodák Monmouth egyetemi osztálytársaival Dennis szervezte meg a véradási kampányt a Vöröskereszt részére való 4 mérföldes gyaloglás volt. Ez a fiú is elgya­logolt és utána összeesett. Mint fiunk irta, az egész ségesek is majdnem összeestek, hiszen alig egy hónapja még a sarki boltba is autón mentek. Kell, hogy megöljék a fiukat, hogy embert csi­náljanak belőlük? Azt halljuk, hogy a legtöbben még fájdalomcsil­lapítóért sem mennek, mert szimulálással vádol­ják őket, azonkívül a gyakorlatok újrakezdésével is fenyegetik. “Big Brother” állandóan veszedel­met jelent az emberek feje fölött. Egy másik fiú, akit panaszaival ide-oda küldtek, hirtelen elvesztette lelki egyensúlyát, elhagyta posztját és hazament. Nem ritkaság, hogy beteg­ségben valaki deliriumba esik és nem tudja, mit csinál. Otthon az orvos tüdőgyulladással azonnal kórházba rendelte. Ilyen dolgok mennek végbe az U.S.-ban, abban az országban, amely más népek emberi jogaiért harcol. Mind az anyák — nemcsak anyák, nők, férfiak,- egyetemi és középiskolai ifjak — vegyenek tollat a kezükbe és tiltakozzanak azoknak a közömbössé­ge ellen, akik jogainkat kellene, hogy védjék. ír­janak Harrison William és Clifford Case szenáto­roknak és Edward Patten képviselőnek és mond­ják meg véleményüket. Ha a gyárakban bizonyos számú embert alkal­maznak, a törvény kimondja, hogy munkaidő alatt hivatásos ópolónőnek kell lenni az üzemben, ugyan igy a szállodákban is. Az orvosnak is mindig elér­hető közelben kell lenni, ha szükség van rá. Mi van meg mindezekből a katonaságban? Ezt meg kell tudnunk és ha nem elégséges ez a szolgálat, gondoskodjon a kormány arról, hogy ápolónők és orvosok mindenütt legyenek. V. H. P. Tisztelt Mrs. Bodák! Nagyon sajnálom, hogy elvesztette fiát, Dennis Bodák közkatonát. Nem csodálom, hogy ön úgy érez, ahogy érez, azok után, amilyen bánásmódban őt Fort Dixben részesítették. Már torkig vagyok azokkal a hírekkel, amelyek időről időre jelentik, hogyan bánnak az emberek­kel Fort Dix, N. J.-ben. Itt az ideje, hogy valaki vizsgálatot kezdjen eb­ben az ügyben. Lenne szives elküldeni nekem a szenátorok ne­vét és cimét. hogy Írhassak nekik? Úgyszintén a Fort Dix-i parancsnok nevét? Ez a legkevesebb, amit megtehetek, abban a re­ményben, hogy igy talán valami személyzeti válto­zást idézhetünk elő és jobb bánásmódot az embe­reknek. Próbálok a magam részéről mindent megtenni, hogy önnek és másoknak segíthessek. Mrs. J. L., egy 22 éves egyetemi hallgató anyja E levelek bizonyítják ezen anyák háborúellenes­ségét. Tanúvallomást tesznek aggodalmukról be­sorozott fiaik bánt. Félnek, rettegnek attól, hogy újszülött gyerekeik, ha majd felnőnek, olyan sors­ra jutnak, mint azok, akiket az utolsó esztendőben Vietnam mocsaraiban és őserdőiben tisztek paran­csa ártatlan “ellenség” gyilkolására kényszeritett és akik közül már eddig 35,000-en áldozták életü­ket, sok százezren pedig mint emberi roncsok tértek vissza. Mrs. Bodák szeretett fia, Dennis emlékére min­den szabad idejét arra szenteli, hogy nyomást gyakoroljon az ország képviselőire, szenátorába, hogy a Fort Dixben uralkodó helyzetet kivizsgál­ják. Mrs. Bodák minden levélre válaszol. Férjé­vel együtt felkereste Clifford P. Case New Jer- sey-i republikánus szenátort, aki már régen ellen­zi a kormány vietnami politikáját. Következő cikkünkben közöljük. Mrs. Bodák vá­laszait azokra a levelekre, melyeket az anyáktól kapott. • Kérjük olvasóinkat, hívják fel ismerőseik figyel­mét az “Egy magyar család kálváriája” cikksoro­zatunkra. Kérésre szívesen küldünk az előző lap­számokból. Most hallottam, hogy President Nixonnak mi­lyen kiterjedt rokonsága van. ötven első unoka- testvér és vagy 200 másodunokatestvér fedezte fel a rokonságot az újdonsült Presidenttel. Az én rokonságommal ugyan nem henceg senki, igy hát én magam szoktam újabb és újabb rokono­kat felfedezni, ami ugyan két magyarnak nem is olyan nehéz. Nem tudom, hogy más hogy van vele, de én szeretem keresni a rokonságot, ha valaki kedves ismerőssel összejövök. Sok esetben sikerül is. Ha már rokonságot nem is tudunk kisütni, de legalább megtudjuk, hogy földik vagyunk. Az is számit. Még Miamiban is találtam rokonokat. Az egyik egy újdonsült menyecske. Miután Diósgyőrből került ide, hát mindjárt hozzáfogtam és bizony ki is számítottam, hogy rokon. Nem is olyan távoli rokon. Ez a kedves fiatalasszony az én nagybátyám só­gorának a második felesége testvérének a lánya. Itt van aztán egy régi, barátnőm, akivel réges- régen jóba vagyunk, gondolhattam mindjárt, hogy rokon, mert igen hamar összebarátkoztunk. Pedig nem is födi. Szóval, addig kerestem, számítottam, hogy csakugyan rokon. Nem is olyan távoli. E ked­ves barátnőm harmadik férjének az első felesége, az én nagymamám szomszédja volt Diósgyőrben. Ha engem egyszer megválasztanának President- nek, akkor nem nekem kellene a kedves ismerő­sökről kiszámítani a rokonságot, hanem minden­felől keresnék, kutatnák a rokonságot velem. De addig én magam igyekszem mindig több és több rokont felfedezni. Szeretem a nagy családot, a jó barátokat, de a rokon az más. Ott cviki-puszi, meg áldomás járja. I APRÓSÁGOK I Kovács Erzsi rovata ISOBEL | OVERSEAS CORE. I IKKA FŐÜGYNÖKSÉG, U. S. A. | 210 East 86th Street, New York, N. Y. 10028 í (Second és Third Avenuek között) Telefon: 212-535-6490. I Vámmentes küldemények és gyógyszerek MAGYARORSZÁGRA CSEHSZLOVÁKIÁBA IKKA-TUZEX IBUSZ hivatalos képviselete SZÁLLODÁK FOGLALÁSA — FORINT UTALVÁNYOK, VÍZUMOK MEGSZERZÉSE LÁTOGATÓK KIHOZATALA ssssswssssssssssssssssfsssssssssssssta

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom