Amerikai Magyar Szó, 1969. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1969-04-17 / 16. szám
Thursday, April 17, 1969. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Rácz László: A jövőbe látó... HérVéG! Cevéc ____:______ Szokatlan, váratlan forradalom (További részlet Rev. Gross newyorki beszédéből) Most hadd szóljak néhány szót az itteni forradalmi megmozdulásokról és azoknak a természetéről. Mert erről is beszélni kell... Az én benyomásom az, hogy útban vagyunk a forradalom felé. Egy szóval sem állítom, hogy belátható időn belül el is jutunk a célhoz, de azt senki sem vitathatja, hogy a cél felé vezető útnak az első lépésein már túl vagyunk. De itt egy újfajta, váratlan és szokatlan természetű forradalomról van szó. Váratlan, mert nem onnan indul ki, ahonnan a forradalmak hagyományosan jönni szoktak. Szokatlan, mert a metódus, amit ez a mozgalom használ, nem hasonlítható össze korábbi forradalmak módszereivel. De szokatlan azért is, mert csodálatosképpen a legkedvezőbb körülmények között élő, értelmiségi, felsőbb-középosztály ifjúsága, valamint a legkegyetlenebbül elnyomott, legalsóbb munkásosztály: a négerség fiatalsága — tehát két ellenkező pólus — valahogy összetalálkozott ebben az erőpróbában. Némely tekintetben eltérőek, sok tekintetben hasonlóak a célkitűzések, de a két ifjúsági réteg abban tökéletesen megegyezik, hogy a meglévő rendet meg kell dönteni, hogy annak romjain uj rendet teremtsenek. E két forradalmi beállítottságú véglet között ott terpeszkedik az amerikai szervezett munkásság hatalmas tábora, amely ma még idegenül, értetlenül, sőt talán ellenszenvvel szemléli a két véglet megmozdulásait és — mondjuk ki! — idegesen kapkodja fejét hol az egyik, hol a másik oldal felé. .. Nem tudja mitévő legyen. Egyik megmozdulás sincs Ínyére... A munkásság mindig idegenkedett az értelmiségi osztályoktól, mindig gyanakodott rájuk — legtöbbször indokoltan — és igy a mai egyetemi ifjúságban sem tud teljesen megbízni, hiszen ebben a rétegben látja a jövő gyárigazgatóit, korporációs vezetőit, bankárait, tehát későbbi potenciális ellenfeleit (elfeledkezvén arról, hogy a munkásmozgalom legkimagaslóbb vezéregyéniségei, igenis, az értelmiségi osztály tagjai közül rekrutálódtak!), ugyanakkor pedig nem tud és nem akar lelkesen tapsolni a feketék lázongásának sem, mert azt túlságosan faji jellegűnek tartja, amivel nem tudja •— ma még — azonosítani magát. Pedig az egyetemi ifjúság és a négerség forradalma nem számíthat sikerre, ha ez a hatalmas munkástábor — a két lázongó csoport között — MOZDULATLAN ÉS KÖZÖMBÖS marad, s még kevésbé, ha ez az óriási tömeg szembefordul a két csoporttal. . . Ez utóbbi eshetőség — itt, ebben az országban — egyáltalán nem esik a lehetőségek birodalmán kívül. .. Mert ne tessék elfelejteni: nincs még egy kulturország, amelynek a munkástömegei politikailag iskolázatlanabbak volnának, mint az amerikai szervezett munkásság tömegei — rövidlátó, önérdeküket kereső és a fennálló rendszerhez törlesz- kedő vezetőik jóvoltából! Egész bátran megkockáztathatom tehát a következő kijelentést: Az egyetemi ifjúság és a négerség forradalmi törekvései komoly veszedelmet jelentenek ugyan a mai kapitalista rendszerre nézve, de döntő szerepet csak akkor játszhatnának, ha a szervezett munkásság zöme melléjük szegődik. Ha ezt elmulasztja, vagy ha még a tetejébe ellenük is fordul, a jövő történetírója elképedt ál- mélkodással fogja megállapítani azt a hihetetlen, paradoxon-szerű tényt, hogy Amerikában a hatvanas évek vége felé kitűnő alkalom és lehetőség kínálkozott egy sikeres forradalomra és a szervezett munkásság részvétlensége vagy ellenakciója mentette meg a kapitalista rendszert az összeomlástól ... Most ugorjunk csak vissza 121 évet a magyar történelemben — hiszen március 15-ét ünnepeljük itt ma. . . Hiába is tagadnánk: a ’48-as magyar forradalom is az egyetemi ifjúság kezdeményezéséből indult meg. Mig a honatyák a pozsonyi diétán apró-cseprő reformokon vitatkoztak, a diákság — a szintén nagyon fiatal Petőfi, Jókai és Vasváry vezetése alatt — vette a kezébe az események Lankadatlan érdeklődéssel olvastam Rev. Gross könyvét: “Hangfogó nélkül”, mely huszonöt év publicisztikai munkájának válogatott Írását tartalmazza. Mindjárt elöljáróban, egészen rövidre fogva értékelésemet, ennek a harcos publicistának könyvéről, abban a megállapításban fogalmaznám meg: hogy a jövőbe látott. Mert Rev. Gross cikkeiben — melyek a mi munkáslapunkban jelentek meg — már évtizedekkel ezelőtt is, a zür-zavaros események forgatagában előrelátta egy biztató jövő kialakulását. Azt hiszem, Rév. Gross-nak, ennek a dolgozó osztályok ügyéért évtizedeken át töretlen meggyőződéssel harcoló közirónak, ezzel az értékeléssel fejezhetem ki legtömörebben nagyrabecsülésemet. A jövőbe látott. Vallásos hittel bízott az elnyomottak és szenvedők küzdelmeinek győzelmé- ban. Való igaz: a jobb jövőben való hit, optimizmus nélkül, osztálytudatos munkásmozgalom nem is képzelhető el. De optimista hitén kívül, minden írásában, éles logikával boncolgatva témája: a legkülönbözőbb problémák gyökereit, összetevőit, szinte matematikai biztonsággal mutatott rá a várható megoldásra, a közeljövőben. Ennél nagyobb eredményt: analíziseinek beteljesülését, egyetlen publicista sem kívánhat. Rév. Gross-nak — mint sok százezer erre a földrészre szakadt honfitársának — “két hazát adott végzete”. Súlyos feladat előtt állott tehát, amikor írásaiban egyforma szerető gonddal — féltéssel — de nem félszivvel, harcolt szülőhazánk és egyidejűleg fogadott hazája: az Egyesült Államok dolgozóinak igazáért. A Horthyék fehér terrorja, majd a világháború során náci elnyomás alatt senyvedő magyar munkás- és paraszttömegek felszabadításáért. A felszabadulás után pedig a “csetlő-botló fiatal szocialista rendszer” lábraállá- sáért. A háború befejeztével vigyázó szemeit nem kerülte el a fogadott hazájában életre ébredt “neo- kolonializmus.” A volt szövetséges: a győztes szovjet állam ellen irányított hidegháború sem. Majd ennek eredményeként a Roosevelt-éra polgári demokráciájának, a McCarthy idejebeli fékevesztett reakcióba való süllyedése. Ezekben a boszorkányüldöző időkben — amikor olyan sokan gyáván megfutamodtak a harc elől, vagy teljesen visszahuzódzkodtak a biztosnak látszó magánéletbe — Rev. Gross, ez a gerinces papiró, írásaiban változatlan hévvel ostorozza az amerikai reakció gaztetteit az AMSz hasábjain. Még hevesebb felháborodással bélyegzi meg az Egyesült Államok “nagyipari- és katonai csoportjának” külpolitikáját Latin-Amerikában, Panamában és a Dominikai Köztársaságban. Ismételten és mind erőteljesebben kel ki cikkeiben a vietnami piszkos háború ellen. Ez, mint cikkeiben megjövendölte — és mint ma már látható —, a beképzelt amerikai világhatalom csúfos bukását fogja eredményezni egy maroknyi, hős nép ellenállása következtében. Rev. Gross írásainak különös zamatot-izt ad az s a szép magyaros nyelvezet és az az érvelés, mely gyeplőjét. A “liberális” polgárság és kisnemesség nem akart forradalmat, de még egy kisebbfajta zendülést sem, hanem csupán jelentéktelen, ártatlan szellemű enyhítéseket, amelyek azonban — európai szemmel nézve — már akkor is túlhaladott álláspontok voltak. Ha a diákság nem mozdul meg, ma nem emlékezhetnénk meg Március Idusáról, mint az első országos jellegű forradalom kitörésének a dátumáról.. . És a munkásság? Valljuk be: ha voltak is egyesek, akik külföldi vándorlásaik során itt-ott felszedtek egy-egy forradalmi gondolatot, azokat legföljebb csak szűk baráti körükben tették szóvá, de szervezett, öntudatos megmozdulásról szó sem volt. Husz-huszonkét- éves jurátusok és orvostanhallgatók voltak az aktivisták, a munkásfiatalság a legjobb esetben is csak követte ezeket, de nem járt az élen. Az egyetemi ifjúság szabadította' ki a börtönből Táncsics Mihályt — a munkástársadalom egyetlen ismert hangadóját — és csak az ő lelkesítő beszédei és írásai nyomán indult meg a munkásság részvétele a ’48-as forradalomban... Ha jól meggondoljuk: itt is hasonló a helyzet. át- és át van szőve a Biblia, az apostolok és próféták szavainak idézésével. A látszólagos ellenmondást — mely egy Krisztus-hivő pap, de egyidejűleg a szocialista rendszer megvalósításáért küzdő, osztálytudatos iró Írásaiban felvetődhetne — a szerző hiánytalanul megmagyarázza “Vallomásfé- le” cimü írásában. Valójában, Krisztus meghamisi- tatlan tanítása: az ős-kereszténység, a maga kezdetleges kommunizmusával, forradalmi ellentállást jelentett, korának fenékig romlott társadalmi rendszere: a római imperializmus és a zsidó főpapság, kufár kereskedők: az akkori zsidó uralkodó osztály- lyal szemben. Aminthogy történeti tény az is, hogy a Názáretit nem jelentéktelen vallási hitelvek megsértése, hanem az elnyomott szegény dolgozók felszabadítását célzó tanításai miatt — mint lázadót — ítélte halálra és feszittette keresztre a római imperium teljhatalmú képviselője: Pontius Pilátus. Rev. Gross az őskereszténység tanait, hamisítatlanul tartalmazó Biblia nyomán jutott el írásaiban végső célkitűzéséig. Ahhoz, mit a nemzetközi forradalmi munkásmozgalmak, Marx és Engels történelmi világszemlélete alapján hirdetnek: a szocialista rendszer megvalósításához. írásai e tekintetben is úttörőnek minősíthetők egy baloldali munkássajtó hasábjain. Voltak ugyan — már évtizedekkel ezelőtt — Franciaországban, ifjú katolikus papok, kik Krisztus igaz tanításaira hivatkozva a munkásság soraiban helyezkedtek el, hogy hirdessék az igét. (Lásd cikkemet: “Krisztus a külvárosban”, 1965 dec. 2.) Napjainkban pedig szemünk előtt zajlik le az a széles körű ellenzéki áramlat, mely az évezredes katolikus egyház egész belső szerkezetét alapjában rázkódtatja meg. Mely világszerte ellenzéki papi csoportokat állít a pápa és a Vatikán egyeduralmával szembe. De tudomásom szerint nem akadt sem katolikus, sem más felekezetbeli pap, ki minden fenntartás nélkül, nvilt sisakkal, tollával harcolna egy munkáslapban, a Bibliára hivatkozva a szocialista rendszer megvalósításáért. Rév. Gross írásainak nem utolsó sorban ez is egyik letagadhatatlan érdeme. Az AMSz Kiadóhivatala elismerésre méltó feladatot teljesített e könyv kiadásával, amit a lap hűséges olvasótábora minden bizonnyal méltányolni is fog. Lapunk olvasói iidvözlik Paul Robesont Paul Robeson, a világhírű énekes, színész, népvezér múlt héten ünnepelte 71. születésnapját Lapunk nevében ez alkalommal a következő táviratot küldtünk Robeson-nak: Greetings to you, Paul Robeson, outstanding artist, great leader of your people on your 71st birthday. Best wishes for may years to come. In behalf of the readers of the HUNGARIAN WORD Nem a munkástömegek a forradalmárok itt, hanem, a felsőbboktatási intézetek husz-huszonkéléves tanulói és legföljebb arról lehet beszélni, hogy velük párhuzamosan a négerség is forrong. A proletárelemeket ebben a mai erőpróbában a négerség szolgáltatja, de a fehér proletárok aktiv részvételét — elenyésző kivételektől eltekintve — sehol sem látjuk. . . Magasabb bérért, jobb munkaviszonyokért harcolni: munkáserény, de nem forradalom, mert amint a szerződés, amely biztosítja a magasabb béreket és a jobb munkaviszonyokat, létrejön, abban a pillanatban a szervezett munkásság lecsitul — és minden marad a régiben. A forradalom nem magasabb bérért harcol, hanem magasabb eszmékért! A forradalom hívei nemcsak anyagi előnyöket keresnek, hanem hajlandók bizonyos anyagi áldozatok is hozni, az előnyök ideiglenes feladásával, ha kell! Amig a munkásság követelése csak anyagi természetű előnyökre szorítkozik, ahelyett, hogy eszmei, ideológiai magasságra helyezné a hangsúlyt, addig Amerikában nem lesz forradalom.. Pedig lehetne! ; James Lustig — Árpád Fodor Nagy 3
