Amerikai Magyar Szó, 1969. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1969-04-17 / 16. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, April 17, 1969. Munkás és szakszervezeti hirek • ___________________________^____________________________ FONTOS DÖNTÉS RICHMOND, Va. — A szövetségi fellebbezési bíróság döntést hozott, mely arra kötelezi a Ste­vens szövővállalatot, hogy adja ki a Shelby, Észak- Carolina-i üzem 600 munkásának nevét és cimét a Szövőmunkások Szakszervezetének, mely szerve­zési munkát folytat a munkások soraiban. A vállalat vezetősége ellenezte a szakszervezet eredeti kérését, azzal az indokolással, hogy a szak- szervezet “zaklatni” fogja a munkásokat. Az Országos Munkaügyi Bizottság (National La­bor Relations Board) a szakszervezet álláspontját fogadta el, azzal az érveléssel, hogy a munkások­nak ismerniök kell a szakszervezet javaslatait és programját, mielőtt szavazásra kerül a sor. A vállalat vagy elfogadja és teljesiti a Fellebbe­zési Biróság határozatát, vagy az ország Legfel­sőbb Bíróságához fordul fellebbezési kérelmével. ÉPP ITT AZ IDEJE Georgia állam Adel nevű kis városában, mint oly sok más déli városban, a helyi rendszabály előirta: minden szakszervezeti szervezőnek letétbe kell helyezni 500 dollárt, hogy engedélyt kapjon szervezési munkája elvégzésére. Ezen felül a rend­szabály azt is előirja, hogy a szakszervezet minden uj tag után köteles a városi kasszába 25 dollárt befizetni. Végre a szövetségi biróság alkotmányellenesnek nyilvánította az Adel városi rendszabályt, mely döntés megkönnyíti a szakszervezetek munkáját a déli államokban. » NEMZETKÖZI SZTRÁJKOT SZERVEZNEK GENF. — A Compagnie de Saint-Gobain fran­cia üveggyárnak tiz országban van leányvállalata.. Mind a tiz országból üzemi delegátusok érkeztek Svájcba, ahol nemzetközi szarájkot terveznek a nagy francia vállalat ellen. A munkások úgy vé­lik, hogy csak közös akcióval tudják kivívni jogos követeléseiket. NEW YORK, N. Y. — 50,000 hajómunkás szer­ződése jár le junius 15-én. A munkások 25 száza­lékos béremelést követelnek. • DETROIT, Mich. — Az autómunkások szakszer­vezetének sztrájkalapja 73 millió dollárra emel­kedett. A jelek szerint 1970-ben, amikor a szerző­désük lejár, a sztrájkalapon 120 millió dollár lesz. • WASHINGTON, D. C. — A National Association for the Advancement of Colored People (NAACP) beperelte Laird hadügyminisztert és Shultz mun­kaügyi minisztert. Azzal vádolják őket, hogy meg­szegték a szövetségi törvényt, amikor hadi rende­léseket adtak három déli szövőgyár részére, ahol megkülönböztetést gyakorolnak a fekete munká­sokkal szemben. • PITTSBURGH, Pa. Az acélmunkások szakszer­vezete csoportos utazást szervez a Szovjetunióba azok részére, akik ez év karácsonyát és az uj évet ott akarják tölteni. BOISE, Idaho. — A Boise papírgyár négy üzemé­nek 2,000 munkása sztrájkba lépett. A vállalat ve­zetői méltánytalannak minősitik a munkások köve­telését. • DETROIT, Mich. — A Chrysler autóvállalat Sterling Heights, Mich.-i üzemében dolgozó 3,500 Az őszi verőfényben körülautóztam a Dunántúl jórészét. Derűt, tisztságot, bizakodó nyugalmat, szépen müveit földeket, modern gazdaházakat, tervszerűen fejlődő városokat, kitűnő vendéglőket, eszpresszókat, kulturotthonokat, ízléses boltokat, sima főutakat találtam mindenütt. Előzőleg a világtörténelem leggazdagabb, leg­hatalmasabb birodalmának főútvonalán — annak egy jó darabján — utaztam végig: a 4 milliós Phi­ladelphiából a világtőke központjába, New Yorkba. Mocsok, autótemetők, büzövezeketek, ghosttownok, slumok, utak által felboncolt kopott lakótelepek, mocsarak, piszkos, elnyűtt vasútállomások szegé­lyezték az egész utat. Akkor kimentünk az elesett, ütődött nyomor nagy találkahelyére, a 42. Street- re, annak töredezett járdájára, koldusok, szeren­csétlen utcai nők, pimpek, szutykos, perecet áruló öregasszonyok és primitiv obszcén ponyvát árusító pornográf könyvboltok és a sajtó moslékát kitere­gető ujságstandok, szennymozik közé, a kánikulá­ban szinte elviselhetetlen virsliszagba. Szembejött fáradt öreg barátom a feleségével. Megy a szálló­ba éjjeli szolgálatba. Ott a Hudson irányában már csak matróz találka-szállók vannak; ott éjjeli por­tásnak lenni, ez amerikai karrierjének befejezése. Az asszony pesten volt, gazdag rokona fizette az utat. Hogy érezte magát? Sajnálkozó hangon mondja: nagy a szegénység. Körülnéztünk az ut­cán, nem szóltunk semmit. Hát persze, otthon nagy a szegénység! Sok embernek nincs autója, senki­nek nincs kettő. Split-level villákat, pool-okkal nem építenek. Jól meg kell gondolni a ruhavásárlást. Az amerikai látogatást az itteni rokonoknak kell megfizetniük. De azt mindenki elismeri, hogy a szegénység csökken, a munkabérek, a jövedelmek, a vásárlá­sok növekednek és valamit már behoztak az őket az amerikai gazdagságtól elválasztó távolságból. Még 50 év — és ha nincs baj, az unokák már két autót, öt mosógépet, a nők naponta uj nylont ve­hetnek. Még messze vannak ettől. A budapesti házak ko­pottak, a nyugdijak alacsonyak, a havi húsz dollár, amit némely rokon könnyen hazaküldhet, ott még komoly pénz. Sokan irigyelnek minket, a gazda­gokat. Meddig bólongatunk még ezekre a szamárságok­ra? Meddig számoljuk még, hogy már nem 30, ha­nem 35%-át keresik az amerikai béreknek, a pénz vásárlóerejét alapul véve. Meddig bolondit minket a nylon-valuta? Miért nincs bátorságuk magyar íróknak is — mint ahogyan van rá bátorságuk minden valamirevaló amerikai irótársuknak — az asztalra ütni, a fecsegők szemébe nézni és meg­kérdezni: hol van a szegénység? Meddig tisztelik még amerikai látogatásukon a Fifth Avenue 15 munkás sztrájkba lépett a veszélyes munkaviszo­nyok miatt. A gyárban tengely-alkatrészeket ké­szítenek. A vállalat ideiglenesen 20,000 munkást bocsátott el különböző városokban lévő üzemeiből, azzal a megokolással, hogy ha nincs tengely, akkor nincs munka. Az autómunkások szakszervezetének országos vezetősége azon szorgoskodik, hogy meggyőzze a sztrájkoló munkásokat, térjenek vissza a gyárba, miközben ők felveszik a vállalattal a panaszok or­voslásának kérdését. blokkjának kirakatait, anélkül, hogy kérdeznék, mi van a 34. utcán alul, a Madisonon a 96. utcán felül, a Park Avenuen két blokkal keletre, mi van Harlemben, a Barrión, Wilüamsburgban, Bedford* Stuyvesantban, Jamaicában, Newarkon, Hoboken- ben, a Dél-Bronxban, New York túlnyomó részé­ben, Clevelandon, Pittsburghban, Garyban, Det­roitban, Albanyban, Syracuseban, Bostonban, Phi­ladelphiában, Arkansasban, Mississippiben, West Virginiában, az Appalachian vidékén, az indián rezervációkban, a vándormunkások disznóóljaiban, az uj-mexikóiaknál, Wattsban, Alabamában és min­denütt, ahová a szem néz — feltéve, hogy a szem látni akar. Meddig eszik végig a szocialista irók és politikusok kommunista-faló gazdag hitsorsosok busás vacsoráit (aminél ugyan jobbat kapni a Ro* yalban 50 centért), meddig rajonganak a beérke­zett rokonok három autójáért, Miami szegregált üdülőiért? És mikor kérdezik majd azt, ami a tár­sadalomtudományban kiművelt főkhöz illik? Vagyis: a szegénységet illető lényeges kérdése­ket? Melyik ország szegény? Ahol elég alacsonyak a jövedelmek, de mindenki kap nyugdijat, megcsi­náltathatja a fogát, üdülni mehet, szakorvoshoz juthat, helyet kap tiszta, jó kórházban, gyerme­kének — ha a nő munkában van — a bölcsődé­ben, gyermekkertben, szülés előtt hónapokig, utá­na évekig segélyt, ingyen főiskolát, ahol nem fe­nyeget munkanélküliség, olcsó a szórakozás, az olvasmány, az ápolt parkokban nyugodtan lehet sétálni? És ahol senki sem éhezik. Vagy az az ország szegény — bármennyi nem­zeti jövedelmet mutatnak is ki — ahol különböző becslések szerint 30 vagy 35 milliónak nincs kellő tápláléka, közülük 10 millió az éhezés okozta sú­lyos betegségekben szenved, kórházakat, iskolá­kat, könyvtárakat bezárnak pénzhiány miatt, mil­liónyi vándormunkás disznókhoz sem méltó ólak­ban lakik, az indiánok a kőkorszakhoz méltó körül­mények közt, a bányáknak nincs pénzük a bizton­sági berendezésekre, az autógyáraknak jó fékekre, gumikra és a halálos kipuffogás kiküszöbölésére, a slumlordoknak a patkánytalanitásra, egész vidéki megyéknek orvosokra, az emberek nagyrészének fogorvosra, a munkásfiuknak főiskolára, New Yorknak modern subwayra, a legtöbb városnak köztisztaságra és közbiztonságra, az államoknak a folyók és tavak fertőtlenítésére; az öregeknek tisz­tes otthonra, a biztosítóknak a károk becsületes és kellő időben való kifizetésére, a bankoknak, hogy a színeseknek jelzálog-kölcsönt adjanak, ahol most évi 36%-ra akarják maximálni a hitelkamatot, a nyugdijak nem emelkedtek, noha az árak 15%-kal nőttek és ahol a welfare-t csökkentették? Ahol egyetlen városban van igazi színházi élet és állan­dó opera s a prostitúció és a nemi bajok uj virág­zásnak indultak? Ahol több tizerenyi nő hal meg évente a kuruzslók által végzett tiltott magzatel­hajtások miatt és a kisembereknek öt évig kell várniok, mig a biróság időt talál igényeik megíté­lésére? Ahol ugyan a gazdagnak, akit gyilkosság­gal gyanúsítanak, van módja óvadékot letenni és szabadlábon várni az ítéletet, de szegény fiatal­korúak, sőt gyermekek is hónapokig fogházban tespednek az esetleges felmentés előtt? Ahol a vá­rosi parkok (ha vannak) sokhelyütt szemétdombhoz hasonlítanak, ami bár mellékes, mert úgysem mer sétálni senki. Mikor hagyjuk már abba a toaste* rek, wall to wall szőnyegek, autó-lóerők, reklám- költségek ostoba összehasonlítását? VÁMMENTES INKA-CSOMAGOK »«a™« KÜLÖNBÖZŐ CIKKEK ÉS SZABAD VÁLASZTÁS VAGY KÉSZPÉNZFIZETÉS MAGYARORSZÁGI CÍMZETTEKNEK Csehszlovákiában lakók részére is felveszünk TÜZEX csomagokra rendeléseket MINDENFÉLE GYÓGYSZEREK IS RENDELHETŐK U. S. RELIEF PAR CEL SER VICE INC. Phone: LE 5-3535 — 245 EAST 80th STREET—NEW YORK, N.Y. 10021 BRACK MIKLÓS, igazgató Bejárat a Second Avenue-ről Nagy a szegénység Peregrinus _4___

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom