Amerikai Magyar Szó, 1969. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1969-04-10 / 15. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, April 10, 1969. Állandóan emelkednek a lap kiadásai Napról npara többe kerül lapunk előállítása, postázása, fenntartása. Csak a minap hozta a posta az alábbi levelet, mely önmagáért beszél: Uraim! New York város Köztisztasági Hivatala a szeméttelep használatának költségeit 95%-kal felemelte. Ennek a felháborító emelésnek a következtében — mely 1968 szeptember 17-én már életbe is lépett — engedélyt kaptunk a hivatalos közegtől, hogy a díjazást a szemét kollektálásért felemeljük és igy továbbra is működhessünk. Ennek következtében tudatjuk, hogy 1969 április 1-től kezdődően havi 5 dollárral felemeljük a szemétkollek- tálás díjazását. — Tisztelettel: M. DE LUCIA 366 W. 11th St., New York, N.Y. A fenti levél értelmében évente 60 dollárral többet kell fizetnünk csupán a szemét eltakarításáért. A villany- és gázszolgáltatás ára máris felment a telefonvállalat most kérvényezi a 10cc-os díjemelést. Nyomdászunknak a szakszervezeti szabály szerint több mint $650-nél többet kell fizetnünk ebben az évben, mint tavaly. Ugyanakkor felemelték a lapnyomás költségét, a postaköltséget és kilátás van rövidesen a levélbélyeg költségének felemelésére. Az infláció kettős hatása A rohamos infláció egyrészt azt jelenti, hogy a lap kiadásai rohamosan növekednek. Másrészt, mivel olvasóink nagy része az elégtelen szövetségi nyugdíjból él, a legjobb akarattal sem tudnak ebből szeretett lapjuknak annyit juttatni, amennyit szeretnének. Mindezen felül kihullnak sorainkból az áldozatkész, hűséges olvasók, akiknek helyét ugyan uj olvasók töltik be, de ezek nagy része — éppen azért, mert még csak mostanában ismerkedtek meg lapunkkal — úgy érzi, hogy a lap előfizetésének beküldésével eleget tett kötelességének. Lapunk 67 esztendeje szolgálja az amerikai magyarok érdekeit. Ma még nagyobb szükség van egy olyan lapra, mint az Amerikai Magyar Szó, mint valaha. Ez a lap harcol a szövetségi nyugdíj 100 százalékos felemeléséért. Ez a lap lerántja a leplet a katonai-ipari érdekeltségről és az amerikai nép elé tárja a dollár- milliárdok elfecsérelését. A mi lapunk síkra száll a vietnami vérengzés beszüntetéséért. Az Amerikai Magyar Szó felvilágosítást ad az óhaza építéséről, magyar testvéreink életéről. Nem szervezünk tavaszi pénzügyi kampányt Az elmúlt években egy-egy év folyamán két pénzügyi kampányt szerveztünk. Az egyiket szeptember és február között, a másikat áprilistól szeptemberig. Ebben az évben összekötjük pénzügyi kampányunkat Rev. Gross könyvével. KÉRJÜK TEHÁT OLVASÓINKAT, HOGY AMIKOR BEKÜLDIK REV. GROSS KÖNYVÉÉRT A PÉNZT, CSATOLJANAK AHHOZ ANNYI ADOMÁNYT, AMENY- NYIT KÖRÜLMÉNYEIK MEGENGEDNEK. A lap Ügyvezető Bizottsága hiszi, reméli és tudja, hogy olvasóink ezúttal ismét a lap segítségére sietnek és minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy az Amerikai Magyar Szó továbbra is teljesíthesse feladatát az amerikai magyarság érdekében. Santiago. — 1966-ban Argentina katonai diktátora, Ongania, megfosztotta az egyetemeket ön- kormányzati joguktól, mire a tanárok százai lemondtak; sbkan Chilébe távoztak. Most ott 90-et közülük elbocsátottak, azzal az ürüggyel, hogy “tevékenységük káros a nemzetre.” Frei elnök, tiltakozott ez ellen, de a szélsőjobboldali szövetség — saját pártjának jobbszárnya, a tisztikar és a nagy- birtokosok, valamint az egyetemi reakciósok — kikényszeritették ez intézkedést. Az egyetemi hallgatók tiltakoztak ez ellen, valamint az ellen is, hqgy amikor a kunyhólakók — hiába várva lakásra. és földre — megszállták a mammut-birtokok egyes részeit/ a csendőrök 7-et agyonlőttek és százakat megsebesítettek közülük, a “Puerto- Montt-i mészárlás” 3. évfordulóján. Ott a katonák 8 embert lőttek agyon. Madrid. — Spanyolország legelőkelőbb családjának tagja, Luisa Isabel de Medina Sidoniä hercegnő, a leejtette amerikai hidrogénbombák miatt károsult parasztok és a sztrájkoló munkások bátor védője (most ment börtönbe) “Hpelga” (Sztrájk) címen adta ki könyvét, amely leírja a mezőgazda- sági munkások kínzását az andaluziai börtönökben, a nagybirtokosok lelkiismeretlenségét, a katolikus “Opus Dei” szervezet ál-humanizmusát és a papok és bírák szemforgató hipokrizisét. (Ilyenekért már korábban egy évre Ítélték a hercegnőt.) Másik könyve ,is készül, amelyben kifejti, hogy az elnyomott parasztok minden emberi méltóságukat elvesztették. Laosz. — A vietnami háborúban elesett hires osztrák-zsidó-francia-amerikai haditudósító, Bernard B. Fali könyvét az 1960. évi laoszi válságról mQst adták ki. Kifejti, hogy az U.S. — a genfi egyezménnyel ellentétben — nem kívánt semleges Laoszt, hanem 500 millió dollárral hadibázissá építette ki azt a maga számára. Ez élezte ki ott a polgárháborút, amelyben az amerikai hadianyag nagy része a (szabadságharcos, szerk) Pathet Lao kezére került. Fali szerint ez a gyarmati politika uj formája, de nem sikerülhet a szabadságért harcoló népek ellen; sajnálja, hogy az amerikai sajtó teljesen hamis képet nyújt erről a küzdelemről. Moszkva. — A rádió szerint nem igaz az angol sajtó hire, hogy a Szovjetunió atomháborúval fenyegette Kínát. Hamburg. — A város-állam gazdasági élete erősen fellendült amióta a hírhedt St. Pauli negyedben nemcsak a kikötői matrózok ismerkednek az utcai hölgyek ezreivel, hanem évi 500,000 angol és amerikai katona, gazdag turisták is keresik ott a szerelmet. A “sightseeing”-autóbu- szok legnagyobb attrakciója ez. Már nemcsak kopott házikókban kapható, hanem luxus-szállókban, mint az “Eros-Zentrum”, amelynek 130 szobájában 130 szirén várja a vendégeket, a “nyugatnémet gazdasági csoda” nagyobb dicsőségére. Egyesült Nemzetek. — Az 1960. évi Sharpevil- le-i (Dél-Afrika) tömeggyilkosság évfordulóján — 50 fegyvertelen férfit és nőt hátulról lőttek agyon a “hős” katonák — az East River partján “A fajelnyomás megszüntetésének nemzetközi napját” ünnepelték. Gyűjtést indítottak' a délafrikai üldözöttek és menekültek megsegítésére és a külföldön tanuló délafrikai diákok javára. Berlin. — Miután Nyugat-Berlinben előbb tagadták. aztán kimagyarázni igyekeztek, hogy onnan hadianyagot szállítottak a potsdami egyezmény ellenére, most az egyik vállalatnak, amely töltényeket gyártott, vezetője a vizsgálat megkezdésekor már lemondott. Nice. — A francia Riviéra lakosai idegbete- gfek az óriási autóforgalom miatt. Egy szobrász, aki már nem bírta a villája előtt robogó teherautók zaját, bűzét és rázását, felrobbantotta magát; életveszélyben van. Japán. — Genda tábornokot, aki 1941-ben a Pearl Harbor-i orvtámadást vezette az amerikai hajóhad ellen, ami kirobbantotta az U.S.—Japán háborút, az Annapolis-i haditengerészeti iskolában melegen ünnepelték. Izrael. — A Commonweal amerikai nagy katolikus folyóirat szerint az amerikai sajtó korlátlan Izrael-barátsága apadóban van. Többet foglalkoznak az arabokkal és többet vizsgálják a cionista ideológiát. Egy cikk Írója szerint félni lehet, hogy Izrael fehér fajvédő zsarnoksággá fejlődik, amilyen Rhodézia és Dél-Afrika. Mutatja ezt, hogy az arabok ott mindig csak másodrangu polgárok voltak. Nem szabad megengedni, hogy Izraelt elpusztítsák, de bár fájlaljuk a zsidóságnak a németek részéről ért veszteségeit, nem helyeselhetjük, hogy évezredes legendákra teokráciát (papi uralmat) építsenek, amely uj háborús veszéllyel fenyeget. És miután több mint 15,000 arab elpusztult a 6 napos háborúban, nem vigasztal minket, hogy erről 15,000 viccet mondanak el Miami és Las Vegas “night-clubjaiban.” Szudán. — Az észak—déli polgárháborúnak 200 ezer — de lehet, hogy egymillió — áldozata van. Az északi arabok kormánya meg akarja akadályozni, hogy a déli feketék függetlenítsék magukat. PÉTER GAZDA Olvasom a napilapokban, hallom a televízión minden nap, hogy a párizsi békekonferencia igen lassan dolgozik. Hála istennek, már abban megegyeztek régen, hogy ki hová ül, csak abban nem tudnak megegyezni, hogy miért is ültették őket oda. Amióta elkezdték a “béketárgyalásokat”, azóta több mint TÍZEZER fiatal amerikai katona halt meg Vietnamban. Minden politikus, minden editor megegyezik, hogy Amerika ezt a háborút elvesztette, csak nem akarja beismerni. Egy vesztett háború ilyen nagy országnak nem nagy dicsőség és azért nem akart békét kötni volt elnökünk, Mr. Johnson, nehogy az ő nevéhez fűződjön egy ilyen vereség. Persze, az újdonsült Nixon elnök se szeretné mindjárt elrontani a rekordját vele. Ott állunk Vietnamban, naponta százak és százak halnak meg és még mindig nem akarják belátni, hogy ebből a háborúból nyertesen nem lehet kikerülni. Eszembe jut egy régi diósgyőri história, azt hiszem ez illik rá a legjobban: Péter gazda bevitt Diósgyőrből Miskolcra egy szekér ölfát eladni. Az ölnyi hosszúságú, hosszában négyfelé hasított fatörzset hívták ölfának. Aki megvette, az felfürészelte tüzelőfának. Péter gazda jól adta el a fát és hazafelé betért az egyik utbaeső kocsmába. A szekeret, a két lóval a kocsma előtt hagyta. Mikor jóval később részegen kijött a kocsmából, a két ló már nem volt ott, csak az üres szekér. Péter gazda erre morfondírozni kezdett: “Én vagyok-e én? Mert ha én vagyok a Péter gazda, akkor oda a Pejkó, meg a Sárga. De ha nem én vagyok a Péter gazda, akkor nyertem egy szekeret.” Hát bizony Amerikának is oda van a “Pejkó meg a Sárga”, ebben az esetben a drága fiatal életek és már onnan csak üres szekérrel lehet hazajönni. New York, N. Y. — Buell G. Gallagher, a City College elnöke lemondott tisztségéről. Ezzel fejezte ki tiltakozását az állami közoktatási költségvetés csökkentésével szemben. Az intézmény 23 osztályának vezetője szolidaritást vállalt Gallagher elnökkel és ők is lemondtak tisztségükről. I APRÓ SAS OK I Kovács Erzsi rovata fi mázam^^Máiáróé
