Amerikai Magyar Szó, 1968. július-december (22. évfolyam, 27-49. szám)

1968-08-22 / 32. szám

iimiauay, August 22, 1968

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD

Állt a kivilágított téren, a víznyelő rács mellett. Körül a viszontlátott emlékek igézete: ódon árkádok, patinásra zöldült kupola, fríz, kőcsipke s óriás ékszerdobozként — a Doge-ház.

Hihetetlen, hogy itt van. Újra itt, ugyanezen a helyen, mint egyszer régen. Tenyeréből galambok eszegetnek. Meserégen.

Tengerhullámokra épült város: Venezia.

Képzelet városa, te! Ne bántsd, tenger! Megnyugszik egyszer az emberiség.

Biztosan meg, s egyetlen háború költsége elegendő a tengerfenék megszilárditásához. Egyetlen háborúé — amit nem vívnak meg.

Vendéglői terasz az árkádok alatt. Az asztaloknál megilletődött idegenek.

Meg kell pihenni.

Alig két órája szállt le a vonatról. Szobafoglalás, hideg tus és loholt a térre. Hamar ideért. Sürgős volt a mielőbbi találkozás. Annak a régi shor- tos lánynak a nevetős arca repült előtte. Megismerné még? Olyan régen volt! Eltemette az idő s a háború.

Lezárt sorompók. Mire újra megnyíltak, észrevétlenül elkopott a fiatalsága.

Ólálkodva lesett be a vendéglőbe ahogy otthon szokta, mielőtt belép. Ettől elmosolyodott — de megmagyarázhatatlanul zavar fogta el. Figyelik! — kapta fel a fejét. Érezte, hogy figyelik. Keresőén terelte szét a tekintetét. A teraszon megpillantotta a pirosra sült arcú lányt. Egy asszony meg egy férfi között ült. őket is lángszinüre perzselte a nyár. Nem olaszok.

Az asszonyon sárga ruha volt. A férfi beszélt. Az asszony a fiatal lányt nézte, aztán szemével intett a férfinek.

Most mindketten erre néztek. Hosszúkás, szikár arcukon leplezett kíváncsiság.

Megkereste a bejáratot. Elszántan a közelükbe telepedett le. A magányos harangtoronyra látott. Oldalról szemmeltarthatta a lenszőke hajú lányt. Ujjatlan fehér pulóveréből kicsúcsosodott a melle.

Tekintetük összekapcsolódott. A férfi tovább beszélgetett az asszonnyal.

Ismerős volt neki a nyelv: angol. Valamikor tanulta, de csak annyira jutott vele, hogy felismeri.

Tömzsi pincér perdült az asztalához. Németül rendelt egy pohár limonádét.

Ahogy élment a másik asztal mellett, az angol magához intette a pincért. Az visszajött és névjegykártyát tett az asztalra. Párszavas üzenet állt rajta.

Felpillantott. Mr. Liketoon barátságosan bólintott. Kissé meglepődött ezen, de a tekintgető lány felbátorította. Huszonöt év után újra Velencében

és már nem kisdiák.

Az asztalukhoz lépett, bemutatkozott. Megmondta, hogy magyar. A sárgaruhás nő Mr. Liketoon felesége, Helga a leányuk.

Kezet fogtak. A lány kedvesen mosolygott.

Mr. Liketoon azonnal átváltott német társalgásra. Bort töltött. Márkás, vörös bor: Lacrima Christi.

Fűszerezett — állapította meg mindjárt az első kortyból. A tiszta .száraz borokat kedvelte, a fanyar zamatot. Ez kissé fojtotta, de azért fenékig kiitta.

A következő percben elzsibbadt a homloka.

— A magyar bor világhírű — szólt Dénes.

— Tokaji — mondta az angol.

— A külföldiek csak ezt ismerik — felelte Dénes. — Pedig sok-sok finom borunk van még. — Elmesélte, hogyan került párszáz tokaji szőlővesz- sző Mátyás király korában Moldvába, ahol még ma is a telepítés leszármazottait szüretelik Cotnari a bor neve. Románia az egyetlen külföldi ország, ahol a tokaji szőlő megfogant. Más talajban elpusztul.

Az angol udvariasan megköszönte a felvilágosítást. Újra töltött. Koccintottak.

Mr. Liketoon cigarettával kínálta vendégét, aztán a lányára pillantott.

Helga felrezzent. Papa, ne kezdd el — intett szemével. Várj még, papa. ő nem Jacky — tette hozzá gondolatban. A nyirkos szorongás, amely kicsapódott a bőrén, figyelmeztette az óvatosságra. Nem akarta elriasztani a férfit, aki első látásra nagy hatással volt rá, s a közelségétől melege lett. Kesernyés szája érzékenységről árulkodott.

Három napra jött — mesélte Dénes —, az ismerősök Párizsban várnak rá. Ott még nem járt.

Velencével egyébként régóta tartozott magáDékány Kálmán:

SZÉP ÁLMOKAT, HELGA!

nak. így látni a várost, teljes épségben, még egyszer. Mielőtt a süllyedés kárt tenné benne. Lassan süllyed, most még észre sem vehető, csak a műszerek mutatják. Elképzelhetetlen! Meghalhat Velence, mert nincs pénz megakadályozni a pusztulást? Nincs rá pénze az emberiségnek?!

Mr. Liketoon szinte védekezőén jelentette ki: ő erről semmit sem tud.

Dénes élesen a szemébe nézett:

— A pénzt ugyanis háborúra, fegyverkezésre költik. Közben Velence süllyed. Szépség, művészet, az egész varázslatos képeskönyv, amit az emberi alkotás gondja és játékos kedve ide zsúfolt. Minden, minden. Érti, uram?

Kortyolt a borból.

Igen, jól érezte ő, hogy- más — gondolta a lány. Jacky vigkedélyü, ez meg itt komoly. Jacky semmivel sem törődik, igazán, talán még vele sen?, pedig már feleségül kérte. Nem tud hinni neki, a közös nyaralást is lemondta. Hiszen érthető, hogy nehéz együtt lenni vele huzamosan, néha a papán és a mamán is észrevette már. Jacky vagyontalan fiú és a papa ve jenek lenni biztos egzisztencia...

Mr. Liketoon hirtelen megszólalt:

— Elfogadná meghívásunkat a jachtra? — Jacht ? — Dénes tágra nyitotta a szemét. — Miféle jachtra?

— Amivel Londonból idehajóztunk — mondta magától értetődően az angol, és megjegyezte, hogy ez a legkényelmesebb utazás. Az ember otthonával együtt mozog a világban.

A lány mozdulatlanul figyelte a vendéget. Eljön? Nem jön el?... Meg kellene mondani neki, hogy ne féljen, a papában bizhat, ő csak apa, aki a kislánya legtitkosabb kívánságát is kitalálja.

— Akár egész éjszakára ott maradhatna —tette hozzá Mr. Liketoon. —* A vendégkabin rendelkezésére áll

Dénes rejtett keserűséggel gondolta: a létfenntartás, a megélhetés köti le még ma is az emberiség küzdőképességének javát. Pedig a harc már eldőlt; az ember kezében a jogar, amellyel a természet erőin uralkodhat. Kiszökött a bezárt földi térből is. Maholnap a csillagokra utazik. S mégis: mi minden elérhetetlen egyesek számára itt a földön ! Egy tanárnak például, aki nem üti meg a főnyereményt. ...

Hangszálait reszelte az izgalom, amikor megköszönte a hivást.

A lány megkönnyebbülten dőlt hátra a széktámlához.

Mr. Liketoon kijelentette: megtiszteltetésnek tartja a látogatást.

Mindannyian fölkerekedtek.

Helga elöl ment az anyjával. Járása könnyű, ruganyos. És milyen furcsa ő is! — tűnődött Dénes. Arra számított, hogy séta közben kettesben lehetnek egy kicsit... Helga azonban az anyjához menekült és őt az apjára hagyta... Mit akart hát ? Hozzá sem szólt egész este, csak biztátóan mosolygott. hsipe$ ugyan ilyen lányokat odahaza is: hallgatták, hallgattak, néztek rá, ahogy beszél. Néha órákon át csak ő beszélt. Hamar megunta, otthagyta a hallgatagokat.. Némaságuk lehúzta, mint a kő.

— Megérkeztünk.

Nyújtott testű sima fehér hajó. Dénes lelkesen dicsérte. A házigazda megmutatta a kabinokat, a vendégkabinba is bevezette. Kerek ablakáig ért a viz.

Kiültek a fedélzetre. Mr. Liketoon whiskyt hozott. Felesége jó éjszakát kívánt és aludni ment.

RÉTESHÁZ ÉS CUKRÁSZDA

1437 THIRD AVENUE, NEW YORK, N. Y.

(A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484.

Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi, Bar- Mitzvah-torták. — Postán szállítunk az ország minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva ... .—~~ ..............., i 'i ~a_aa-—

— Tetszik itt önnek? — kérdezte a házigazda.

— Nagyon — felelte a vendég. — Régi vágyai» a vizen élni. Gyermekkoromban tengerész akartam lenni. — Elmosolyodott. — Nem is tudom, miért- nem lettem az? Bár nekünk nincs is ten- gerünk.

— Tartson velünk — mondta a házigazda. •— Körülhajózzuk a “csizmát”: Szicília, Nápoly, Pompei. Sok szép napot tölthetnénk együtt.

— Bár megtehetném. De tovább kell utaznom. Várnak.

Ó!—sóhajtott befelé a lány. Ki várja? Jó lenne megkérdezni, de a kiváncsiskodás illetlenség, a a papa mindig gentlejnan-like. Jó lehet, annak^ akit várnak — merengett szomorkásán maga éléi. Űrt hagyni távozásunkkal, hiányozni. Jacky hiába; bizonygatta, hogy hiányozni fog neki, érzi, hogy csak moíidta. Ezt paeg lehet érezni.

— Szívesen látnánk — mondta papa. — Ön nagyon rokonszenves.

A lány csendben fölemelkedett. Távolodóba» hallotta a férfi válaszát.

— Sajnos, nem lehet.

— Sajnálom — Mr. Liketoon az órájára nézett.

— Nem akarom feltartani.

— — Későre jár — mondta előzékenyen a vendég.

— ön maradjon, ameddig jólesik. — A házigazda felállt, — Érezze otthon magát.

— Köszönöm. Elszívok még egy cigarettát. Dénes a fedélzetkorlátra könyökölt. Megbámultadat éjszaka hátterén kirajzolódó várost. A távoli lámpák apró fényeit. A Canale Grandén valahol gondola úszott, mandolin pengett:

“O, sole mio . ,”

Oldalra nézett — ugyancsak a mágikus kényszernek engedett, mint a Szent Márk téren. ;f

Ott állt a lány és nézett. Az árboclámpa sugarában olajosán csillant a szeme.

—-Azt. hittem, már alszilc—-lépett előre, j^ffjfl,

. s erősen megszivta a cigarettát. Régóta várt en» a pillanatra. Kettesben Helgával, És itt a jachton.

— Igazán, szólhatna már —mondta kérlelő«.

— Még nem hallottam a hangját.

A lány szeme kitágult. Szomjasra nőtt pupilláján tiltakozás rebbent. Nem, ne kérdezz! — beszélt'hozzá gondolatban. Inkább te se beszélj. Hallgassunk mindketten.

— Vagy talán igy akarja?.— kérdezte a férfi

könnyed kíváncsisággal.----Játszani akar?

A lány szeme felvidult. Hálásan bólintott, r— Tudom, van ilyen játék. Mifelénk is ismerik, nemcsak maguknál: Kedves...

A lány nem szólt, hát megint ő beszélt. — Sokat tapasztaltam, láthatja, benne vagyok a korban. Nős voltam, most elvált. Akarja tudni, hogy miért? » l

Meleg az este. Megtörölte a homlokát.

,í, — De, hagyjuk ezt — mondta később. --^Reggel kimegyek a Lidóra. Korán kelek. Talán le sei» fekszem. Végig kell járnom az emlékeket. Verrocchio lovasszobrával kezdem. Maga látta már? Én diákkoromban csodáltam meg először.. Csupa fenség. Kiváncsi vagyok, ma is akkora tiszteleteb kelt-e bennem, mint régen?. Colleoni, a nagy kon- dottiére. Szeretek szobrokat nézni — folytatta.

— fÓrákig^el tudom nézni a bronzba öntött mozdulatokat, meghallom a mondanivalójukat 'A szobroknál, nem zavar a hangtalanság, csak az él® -embereknél, Nem furcsa? ""*i

Megsimogatta a lány haját.

• Helga mfegmerevedeth Nem szabad elmennék

— gondolta görcsösen. Nem engedlek!

— Csak nem fél? — A férfi mosolyogva elvonta a kezét. — Nem bántom én magát, dehogy bántom. — Elgondolkozva nézte. — Tudja mit?-Jöjjön ki velem a Lidóra, megkeresnénk azt'a rég! helyet. Együtt biztosan előbb rátalálunk. Emlékszem, ott bámészkodtunk a sétányon. Pénzünkből ugyanis nem futotta strandbelépőre. Nemsokára két olasz lány közeledett felénk, az egyik short- ban, lábszárán villogott a napfény. A fiuk hecceitek. Egyetlen olasz szót tudtam, a csók olasz nevét, s ezt kiáltottam oda nekik... Á lányok rám- kacag'tak, a fiuk buzdítottak, hogy menjek oda* De nem mozdultam. A két lány összenézett. Aztán a shortos kifüzte kezét barátnője karjából* hozzám szaladt, megpuszilta a szám sarkát — é* elfutott. Ez volt az első csók, amit életembe» lánytól kaptam. Méghozzá nem akárhol. Itt, Va* lencében, Helga... J

(Folytatás a 12-jk oldalon)