Amerikai Magyar Szó, 1968. július-december (22. évfolyam, 27-49. szám)

1968-08-01 / 29. szám

Thursday, August 1, 1968. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 5 BÉKE MIKBEN ÁRON Olvassuk, halljuk hogy az U.S. kormánya min­den lehetőt megtesz a Szovjetunióhoz való viszony megjavítására. Megindult a Moszkva—Newyork közötti közvetlen, amerikai és szovjet repülőjárat, megkötötték az uj kultur-egyezményt, a konzulá­tusok felállítását célzó szerződést és ami a fő, fél­hivatalosan kijelentették: Washington gondosan vigyáz rá, hogy a gyanú árnyéka se vetődjék rá, mintha a Szovjetunió és a csehszlovák kormány közti tárgyalásokat illetően állást foglalna. Rusk külügyminiszter szemrehányásokat tett a wash­ingtoni szovjet nagykövetnek amiatt, hogy az U.S. ellen a szovjet sajtóban ilyenfajta vádakat han­goztattak. Még Nyugat-Németországot is olyi- rányban befolyásolják, hogy “hands off!” Cseh­szlovákiától. Ezt az amerikai politikát megerősíti az Asso­ciated Press következő legújabb jelentése: — Miutánaz U.S. és az USSR atomerő hatal­ma körülbelül egyensúlyba jött s ez öngyilkosság­ra vezetne a két fél közötti háborúban, a Penta­gon emberei egy szenátusi bizottság előtt nyilat­koztak az uj helyzetről, amiből most egyes része­ket erősen cenzúrázva nyilvánosságra hoztak. A Pentagon (hadügyminisztérium) szerint az ame- kai haditerv a nukleáris háborúban a Szovjetunió egész városi lakosságának elpusztítására irányul. Az amerikai veszteségeket legalább 40 millió, leg­feljebb 120 millió lélekre becsülik. Mindeddig az amerikai sztratégia az ellenfél fegyveres erejének elpusztítására irányult. Harold Brown légügyi ál­lamtitkár szerint azért kell a városokat célbaven- ni, mert nem lehet a szovjet katonai erőt annyira megsemmisíteni, hogy az ne okozhasson nagy pusztulást az U.S.-ban. Ezzel az amerikai fenyege­téssel azonban igen erős lesz a dissuasion (elret­tentés) minden szovjet kisérlettől. Közölte a Pen­tagon terveit arról is, hogy a pusztító erők fölé* nyét a Szovjetunióval szemben megőrizzék, 1,054 távrakétát kicserélnek hatalmasabb, többtöltésü misSzilékkel, gyorsabb, hosszabbtávú és nagyobb bombasulyt vivő gépeket építenek, a radar-rend­szert tökéletesítik, hogy a mélyen repülő ellensé­ges Véneket is mutassa. Ez — mondotta McConnell tábornok, légügyi vezérkari főnök, — valószínűtlenné teszi, hogy a Szovjet nukleáris háborút indítson, de felbátorít­hatja a helyzet más területeken kevesebb kocká­zattal közbelépni. A tábornok nem hiszi, hogy pél­dául Európában a Szovjetet el lehetne rettenteni . nem-nukleáris háború indításától, ha mi őket atomerő megtorlással fenyegetnék. Mert a másik fél ezt nem hinné el nekünk. Hozzátette az állam­titkár, hogy Európában 7,000 (hét ezer) atombom­bát tárolnak, de taktikai alkalmazásuk ellen kéte­lyek merültek fel, mert ebből sztratégiai nukleáris háború fejlődhetnék ki. Mindig örül az ember, ha végre a békéről is hall biztató szavakat. R ELLENTMONDÁS: EGY HÁTRALÉKOS ELŐFIZETŐ! SOBEL í OVERSEAS CORP. IKKA FŐÜGYNÖKSÉG, U. S. A. 1 210 East 86th Street, New York, N. Y. 10028 I (Second és Third Avenuek között) r Telefon: 212—SSS-óá^ % Vámmentes küldemények 4.» gyógyszerek | MAGYAROKSZAGRA! |csehszlovákiába| I IKKA—TUZEX 1 IBUSZ hivatalos képviselete | SZÁLLODÁK FOGLALÁSA — FORINT | | UTALVÁNYOK, VÍZUMOK MEGSZERZÉSE \ LÁTOGATÓK KIHOZATALA Victor Perlő: A munkaadás dajkameséje Az amerikai élet rideg valóságát első Ízben ak­kor láttam meg, mikor a háztetőről néztem a kom­munisták által szervezett 100,000 főnyi munkanél­küli tüntetést 1930 március 1-én. Felháborított az a tervszerű brutalitás, amellyel a rendőrség szét­zavarta ezt a Union Square-i demonstrációt. A következő évben az egyetemen egy előadó je­lent meg, aki olyan programot ajánlott a munka- nélküliség növekvő problémájának megoldására, hogy “mindenki” vegyen fel egy munkanélküli munkást házfestésre, szőnyegporolásra, vagy a tető megjavítására. Ha mindenki elvégzi mindenki más­nak a szükséges munkát, akkor mindenki dolgoz­hat és igy megoldhatjuk a problémát. Ennél a bolond társasjátéknál jobban hangzott az “üzleti vezetők” jól behirdetett felhívása, hogy mindenki működjön közre a “munkaalkalom meg­teremtésében.” Olyan elképzelés volt emögött, hogy a szenvedő munkanélküliekben azt az illú­ziót keltsék, hogy a “velük törődő” kapitalisták gondoskodnak majd róluk, igy hát ne kövessék az őket küzdelemre buzdító kommunistákat. De még­is, egyre több és több munkás vett részt a küzdel­mekben, készpénzbeli segélyt, munkanélküli bizto­sítást és állami munkaprogramot követelve. így számottevő eredményt értek el a New Deal idősza­kában, többi között, hogy a WPA és más kormány- intézmények jónéhány millió munkaalkalmat te­remtettek. A nagyüzlet által teremtett “munkaprogram” nem lehet sikeres. A felvett munkások létszámát sohasem a jószándék határozza meg, hanem az a körülmény, hogy hány munkás alkalmazásából húzzák a legnagyobb hasznot. Az ilyen “munka- program”-ban felvett egyén egyszerűen egy má­siknak (esetleg saját magának) a helyét tölti be, akit normálisan is felvennének. A munkanélküliek száma ezzel nem változik. Ha azonban a kormányt kényszerítik, hogy mun­kát adjon, ez csökkenti a munkanélküliséget. A munkát az adókból, vagy részben a gazdagok kihasználatlan profitjából finanszírozzák. Az ilyen munka, mint az olcsó, közjóléti házépítkezés, más­különben nem jönne létre. Ugyanez az égető kérdés van most napirenden. A 34 milliót kitevő sötétbőrü és egyre nagyobb számú fehér lakosság számára a munkanélküliség rendkívül súlyos probléma. Akiket ez a kérdés a legközelebbről érint, a küzdelem útját választják. Munkát és pénzt követelnek, amint azt a Szegény Emberek Kampánya mutatta. Éppúgy mint az 1930-as demonstrációt, ezt is erőszakkal oszlatták fel. De a kapitalisták már meglátták “az Írást a fa­lon”, ezért a tömegakció elkerülésére a munkaadás illúziójával próbálnak eredményt elérni. A “National Alliance of Businessmen” és az “Urban Coalition” kampányait a “krónikus” mun­kanélküliség ellen mindenütt nagyban hirdetik. De ezeknek a szervezeteknek a tagjai a szükséghez képest nem több, hanem kevesebb személyt alkal­maznak a nyomornegyedekből. A munkanélküli­séget nem csökkentik, hanem inkább növelik. A newyorki Urban Coalition vezetője, Saul Wal­len jelentette, hogy teljes sikertelenséggel járt szervezetének ama kísérlete, hogy a gettók ifjú­ságának a nyárra munkát szerezzen. A tervezett 35,000 munkaalkalom megteremtésére kevesebb, mint egyharmad Ígéretet kaptak. Megmagyarázta, hogy ez a kísérlet az uralkodó osztályból indul ki, hogy a felsőbb körök kezdeményezésére oldják meg a gettók munkanélküliségét, a zavargások el­kerülésével. Az eredmény az lett — mondotta —, hogy a munkaadók a nyári állásokat saját husos- fazekuknak tekintik, amelyből saját rokonaiknak és barátaiknak osztogatnak. A Bureau of Labor Statistics körzeti vezetője ugyanakkor jelentette, hogy New Yorkban és kör­nyékén 385,000 fiatalkorú keres nyári munkát, 60,000-rel több mint múlt nyáron. Számítása sze­rint ezekből 50,000 nem tud munkát találni és ez , “súlyos, társadalmi és gazdasági problémát te­remt. ”a!o ' Ilyenformán, még ha az “Urban Coalition” meg is teremtené az Ígért 10—12 ezer munkaalkalmat — és ezek igazán uj munkák lennének — ez csak egyötöde lenne annak, amennyivel több munkára volna szükség. Az általános helyzet még igy is rosszabbodna. De a valóságban még ez a 12,000 uj munkaalkalom sem létezik. A munkaadók mindig felvettek a gettókból bizonyos számú fiút vagy leányt a legrosszabb munkára. Ha most, a kam­pányból kifolyólag valamennyivel többet vesznek fel, ez elenyésző lesz a szükséghez képest. Talán ezt is a más kerületek gettó-munkásai rovására te­szik. A munkaadók a legjobb munkákat sohasem fogják saját jószántukból másnak adni, mint saját rokonaiknak — igy a profitból, adómentesen, egy­re többét a családban tarthatnak. Ugyanez történik országszerte, ahol a nagyüzlet, a szívtelen profit harácsolásával félrevezeti a mun­kanélkülieket. A tanulság ebből nyilvánvaló. A megoldás útja ugyanaz, mint az 1930-as küzdelmek voltak, de még több kell. A nép küzdelmének kell mindezt kivívnia, de az előbbinél sokkal szélesebb körben, magasabb színvonalon. A BALOLDAL EGYSÉGE A vezető angol politikai hetilap, a New States­man, a francia kommunista pártot támadta, mert ez nem akarta, hogy a dolgozó tömegek nagy megmozdulása forradalomba torkoljon. Palme Dutt, az angol Labour Monthly-nak (amely talán a legjobb baloldali folyóirat a világon) 50 év óta szerkesztője, többek között ezeket feleli a States­man-ban a támadásokra: — Az önök egyik munkatársa idézi elemzésemet az 1919—20-as olasz helyzetről, amelyben a kom­munista párt távolmaradása katasztrófára, fasiz­musra vezetett. Ezt ő a teljesen más mai francia helyzetre alkalmazza. Itt egy erős, tapasztalt kom­munista pártvezetőség megakadályozta, hogy a mozgalom ultra-baloldali konfúzió és provokáció áldozata legyen és esetleg — Indonézia példájára — ellenforradalmi puccsba zuhanjon. Ne vezessék félre olvasóikat. Lapom júliusi szá­mában irtani az “uj fábiánus” .forradalmi szakér­tőkről, akik oly bőszavuan prédikáltak az önök lapjában és a milliárdosok újságjaiban, híven a modern slogan-hoz, hogy “manapság mi mind for­radalmárok vagyunk, kivéve a kommunistákat.” Leninről és az Októberi Forradalomról is írnak, ezzel szemben ajánlom olvasóiknak, nézzék meg a végtelenül pontos, konkrét, tényekre, statisztikai elemzésre épített helyzetképet, amellyel Lenin ki­mutatta, hogy a helyzet októberben megérett a forradalomra. Még 1917 júliusban, amikor fegy­veres tömegtüntetés volt Pétervárott, Lenin azt irta, hogy a felkelés időelőtti lett volna, mert' a hadsereg és a vidék Pétervár ellen vonult volna. Októberre megérett a helyzet, nem a forradalmi hangulat miatt, hanem az aprólékosan kifejtett- erőviszonyok szerint: a bolsevikok megszerezték a többséget a fővárosban, a Kerenski demokrata konferenciájára küldött szovjet delegációban, hoz­zájuk szított a balti flotta és a finnországi haderő, stb. Volt valami ehhez hasonló májusban, Fran­ciaországban? Ebben az országban a munkásosztálynak és párt­jának ki kell építenie szövetségét más társadalmi rétegekkel a nagytőke uralma ellen, előkészítve az utat a demokráciáért folyó harcban, a szocializ­mushoz. Ezt szolgálta állhatatosan a francia kom­munista párt és — mutatis mutandis — ez a mi feladatunk Angliában. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street New York, N. Y. 10003 Tisztelt Kiadóhivatal! g Mivel lapom előfizetése lejárt, ide mellékelve^ küldök megújításra $..................-t. Név: Cim: Város: .........................................Állam: Zip Code:..............

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom