Amerikai Magyar Szó, 1968. július-december (22. évfolyam, 27-49. szám)
1968-08-01 / 29. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, August 1, 1968. Milyen esélyei vannak egy uj politikai pártnak? Az idei választási kampány rendkivüli nemzetközi és belföldi körülmények között megy végbe. Az amerikai nép különböző rétegeiben nagy megmozdulások vannak. A vietnami háború-ellenes hangulat egyre hatalmasabb méretekben jut kifejezésre. Az ifjúság lázadozik úgy az oktatási, mint a politikai rendszer ellen és egyelőre még zavaros, kiforratlan utakon keresi a megoldást. Amerika fekete polgárai pedig napról napra egyre határozottabb jelét adják, hogy nem tűrik kibírhatatlan, lealázó állapotukat; maguknak egyenlőséget, szabadságot követelnek minden téren, beleértve a gazdasági egyenlőséget a munkaegyenlőség biztosítását. A munkásszervezetekben is nagy küzdelmek mennek végbe. Habár a munkásság, mint önálló politikai erő eddig még nem bontakozott ki, az amerikai munkások a rendszerrel elégedetlen különböző megnyilvánulásokban mindenütt képviselve vannak. A Johnson-kormány vietnami politikája csődbe jutptt és a háború mérhetetlen költségei itthon nagyméretű válságot idéznek elő. Azokat az összegeket, amiket népjólétre, a nyomor felszámolására kellene fordítani, a háború emészti fel, a háború költségeit a nép vállára róják. A választási helyzet ebben az évben mindezeket a körülményeket visszatükrözi. A kormány népszerűtlensége olyan méreteket öltött, hogy a demokrata párt körei jobbnak látták, ha Johnson visszavonul a politikai szintérről és nem jelölteti magát. McCarthy, Minn.-i szenátor lépett az előtérbe és maga köré csoportosította a békebarátok nagy táborát, különösen az ifjúság és középosztálybeli intellektuelek körében. McCarthy sikereitől felbátorodva Robert Kennedy newyorki szenátor is porondra szállt az elnökjelöltségért. Az ő programja szélesebb körű volt és a béke kérdése mellett a fekete nép ügyét és a munkásság, a szegénység kérdését is magáévá tette. Tragikus meggyilkolása újabb kérdéseket vetett fel: az ő eltávozása előse- giti-e a Johnson politikáját továbbvivő Humphrey elnökjelöltségi esélyeit, vagy McCarthy jelölteté- sére nyújt újabb lehetőséget? A lakosság számottevő részében az a vélemény kezd kialakulni, hogy a demokrata és republikánus pártoktól független, uj politikai párt megalakulására megérett a helyzet, olyan párt létrejöttére, amely határozottan állást foglal a vietnami és minden más háború ellen és az amerikai nép érdekeit valóban képviseli. Sokan kétlik, hogy McCarthy je- löltetése lehetséges, ha mégannyi győzelmet arat is a különböző államokban, mert a demokrata párt gépezete ezt nem engedi meg. Ahhoz pedig, hogy valaki magát az elnökséget elnyerje, az elnökválasztó küldöttek, az “electo- rok” többségének, azaz 270 electornak a szavazata szükséges. Ha egyik sem kapja meg ezt a többséget, abban az esetben a képviselőház dönti el minden államból 1 szavazattal, hogy a három jelölt közül, aki a legtöbb szavazatot kapta, melyik legyen az elnök. így a legkisebb lakosságú Rhode Island szavazata ugyanolyan erővel bírna, mint a legnagyobb lakosságú Kalifornia államé. Vannak akik azt mondják, hogy uj párt megalakítására csak akkor kerülhet sor, amikor a demokrata konvenció már lefolyt és McCarthy nem kapta meg a jelöltetést. Ha azonban megvizsgáljuk az amerikai választási törvényeket és szabályokat, akkor tisztán láthatjuk, hogy a konvenció után már t.ul késő lenne egy független, uj pár megalakítására. Ha a konvenció után kiábrándult békebarátoknak egy másik lehetőséget akarunk biztosítani független véleményük nyilvánítására, az uj párt megalakításáról most kell gondoskodni, habár már most is nagyon rövid az idő. A törvények a régi pártokat védik A Congressional Quaterly, a kongresszus lapja táblázatot adott ki az egyes államok választási törvényeiről. Ebből kitűnik, hogy már csak 27 államban lehetséges a novemberi választások előtt uj pártot létrehozni és sok esetben már csak.pár napi határidő van erre. Független pártban elnök megválasztására még kevesebb esély van, mert ehhez az “electorok” az elnökválasztó küldöttek többségének megválasztása szükséges. Két államban van a legnagyobb eshetőség arra, hogy független jelölt a szavazólistára kerülhessen, ezek New York és Kalifornia államok. New York államban ehhez a szavazásra jogosultaknak 12,000 “érvényesnek minősített” aláírása szükséges, minden egyes megyéből kell külön 50 aláírást gyűjteni. Erre mindössze egy hónapi idő áll rendelkezésre és az aláírásokkal ellátott kérelmet szeptember 3-a és 9-e között kell benyújtani. New York államban már létrejött a Freedom and Peace Party, amelynek a szükséges aláírásokat most kell megszerezni, hogy jelöltjeire novemberben szavazni lehessen. Kaliforniában már megszerezték az ott szükséges 300,000 aláírást és az ottani Peace and Freedom Party helye a szavazólistán biztosítva van. Vannak sokan, akik hisznek a lehetőségben, hogy a demokrata párton belül lehetséges lesz nagy változást létrehozni és a béke híveinek nagy nyomásával kényszeríteni lehet McCarthy jelölte- tését. De úgy a demokrata, mint a republikánus pártban vannak sokan, akik már a régi pártokból kiszakadó független párt megalapítására gondolnak és egyes államokban ők is megkezdik a szükséges aláírások gyűjtését. A bonyolult, bürokratikus választási törvények rendkívül megnehezítik egy uj pártnak azon lehetőségét, hogy a szavazólistára kerülhessen. A technikai nehézségeken kívül óriási összegű pénz is kell ahhoz, hogy egy uj párt hatásos propagandát fejthessen ki és elveivel, programjával megismertesse a közönséget. A helyzet azonban érett arra, hogy egy független, haladó szellemű párt létrejöjjön, mely a maga programja mellett a régi pártokat is előrehaladottabb álláspontra kényszeríti. Talán a több újonnan megindult próbálkozásból sikerül majd egy életerős, független népi pártot kikovácsolni. Minden kezdet nehéz, de halasztani való idő nincs. Ahol lehetőség van rá azonnal hozzá kell kezdeni az aláírások gyűjtéséhez. Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Az első díj nyertesének levele NEW YORK, N. Y. — Nagy örömmel és nem csekély meglepetéssel értesültem arról, hogy én nyertem meg a “Mit tud szülőhazánkról” verseny első diját. Meg voltam győződve, hogy tucatszámra akadnak majd amerikai magyarok, különösen az újabban érkezettek között, akik sokkal jobban vannak informálva, mint én, szülőhazánk történelmének, irodalmának, gazdasági fejlődésének és mai életének ama részleteiről, amelyek a verseny 40 kérdésének anyagát tartalmazták. A mi lapunk régóta — és joggal — hirdeti, hogy olvasóinak tulajdona. Természetesen én is tulajdonosnak tartom magam, még pedig jó tulajdonosnak. A jó tulajdonosról köztudomású, hogy gondosan őrzi “üzlete” tőkéjét és minden nélkülözhető dollárt és centet annak további fejlesztésébe fektet. Az első dijat jelentő 3—400 dollárt tehát én is örömmel adom vissza az Ügyvezető Bizottságnak, amelynek hü sáfárkodása mind a mai napig megtartotta a haladó szellemű amerikai magyarság számára ezt a pótolhatatlan folyóiratot. Lapunk, és ezt túlzás nélkül állíthatom, az évek folyamán engem már százszorosán megjutalmazott azon felmérhetetlen erkölcsi s politikai értékekkel, amelyeket a lap olvasása, támogatása és időnkint, építése számomra jelentett. Ezért csak megkülönböztetett megtiszteltésnek és kiemelkedő alkalomnak tekintem azt, hogy az első dij értékével, ha szerény mértékben is, ismételten hozzájárulhatok sajtónk fenntartásához. M. Grad Versesköteleket kér CLEVELAND, O. — örömmel értesültem, hogy a “Mit tud Szülőhazánkról” versenyben a harmadik dijat nyertem. Minden évben rendezhetnének hasonló versenyt, igazán érdekessé teszi nivós újságunkat. Az alábbiakban felsorolok tiz müvet. Szeretem a magyar verseket és ezért főleg költeményeket választottam. További sok sikert kívánok értékes munkálkodásukhoz. Werner Kornél Könyvszemle (Folytatás a 3-ik oldalról) za színes, de mindenek felett tanulságos olvasmány; a történészek számára egyenesen adattár. A könyv lapjairól az elmúlt viharos évszázad sok jelentős alakja lép elő, közöttük számos magyar Károlyi Mihály, Kun Béla, Landler Jenő és sokan mások. Végül Rácz helyes helyzetértékelését bizonyítja az a pár sor, amit a Vörös Hadsereg 1920-as harcairól ir: “Milyen más fordulatot vett volna egész Délkelet-Európa sorsa — Írja —, ha a Vörös Hadsereg Trockij taktikája helyett a galíciai offenziISMÉT KAPHATÓ “LEARN HUNGARIAN” É Bánhidi-Jókay-Szabó kiváló nyelvkönyve je angolul beszélők részére, akik magyarul akarnak tanulni jj Gyönyörű keménykötésben, finom papíron, raj- i sokkal és képekkel — 530 oldal — a Budapesti « ( Tankönyvkiadó Vállalat kiadásában Ára $4.00 és 20 cent postaköltség y Megrendelhető a MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALÁBAN £ 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003 | g ______________ V i «SSSSSSSSSSSSSÄT^SÄiäSÄÄSSSSSSSSSSSSSSSssi váját folytatva, a szlovák és ruthén parasztok támogatásával szinte akadálytalanul juthatott volna el Magyarországon át Romániáig.” Nyilván a Budapesten 1964-ben megjelent, "A Polgárháború a Szovjetunióban 1918—22" cimü oroszból fordított munka a legautentikusabb e tekintetben. E könyv 469-ik lapján a fentiekre vonatkozóan ezt olvashatjuk: “A főparancsnokság még aznap megismételte a parancsot. Sztálin megtagadta ennek továbbítását, vagyis azt, hogy a 12-ik hadsereget és 1. lovashadsereget vezényeljék a galíciai arcvonalra. Sztálin szembehelyezkedett a Központi Bizottság utasításával, vagyis kitartott a kétfelé divergáló támadás mellett s emiatt felmentették a Katonai Tanács tagságának tisztje alól.” De már későn! Idézett munka igy folytatja: “A délnyugati front átcsoportosítása elhúzódott, csak augusztus 20-án kezdődött meg, de a Vörös Hadsereg varsói hadműveletei akkorára már kudarcba fulladtak.” Rácz László könyvét, melyből valóban az ábrázolt kor szelleme árad, melyből sok uj, eddig ismeretlen mozzanatra derült fény a régi forradalmi idők fényeiből — hasznoslenne nálunk is megjelentetni. Lázár Vilmos KIOLVASTAD A LAPOT? ADD TOVÁBB! MÁS IS TANULHAT BELŐLE!