Amerikai Magyar Szó, 1968. július-december (22. évfolyam, 27-49. szám)
1968-12-12 / 48. szám
2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, December 12, 1968. A SZÜLETÉSSZABÁLYOZÁS \ ÉS AZ EGYHÁZ n. Hasonlóképpen látta a kérdést Suenens belga biboros is. “Kerüljük el — óvott Suenens —, hogy még egy Galilei-pörre sor kerülhessen.” — Majd rámutatott: “A házasság és a születésszabályozás kinzóan aggasztó kérdése elsőrendű fontosságú. Lényeges, hogy a zsinat összhangban dolgozzék azzal a bizottsággal, amelyet VI. Pál pápa ennek a kérdésnek a tanulmányozására létrehozott. Nagyon széles vizsgálatot kel folytatnunk a világ összes moralistáinál és különböző felfogású tudósoknál, férfiak és nők bevonásával.” Maximosz pátriárka: Más a morálteológia és más a családok gyakorlata Rendkívül figyelemre méltó Maximosz Saigh melchita pátriárka őszinte véleménye: “A legégetőbb kérdések közé tartozik a születésszabályozás. Ez a megoldatlan probléma súlyos válságba sodorta a katolikusok lelkiismeretét. Más az, amit a morálteológia tanít, és más a gyakorlat a családokban. Sok kereszténye éppen, mert a probléma megoldatlan, nem járul a szentségekhez. Nem tudják ugyanis, miként egyeztessék össze erkölcsi kötelezettségeiket normális házaséletük igényével. A népesedés szociális vonatkozásban sok országban a nyomor egyik oka. A zsinatnak nyilatkoznia kell: vajon az isten akarata-e, hogy a lelkiismeretes ember ilyen zsákutcában vergődjék? Vajon nem kell-e inkább az egyház idevonatkozó tanítását revideálni a szociológia és a teológia fényében? Nem jogos-e feltenni a kérdést is, hogy az egyház hivatalos állásfoglalása nem idejét- mult-e, és nem tulajdonitható-e annak a felfogásnak, amely a családi és házasélet realitásától távol áll, és a nőtlenek lélektanával függ össze?” De mi volt ugyanakkor VI. Pál véleménye ? Megtudjuk a következőkből: éppen ez időben tartották az olasz nők 13. országos kongresszusát, amelynek részvevői előtt VI. Pál pápa a következőket mondotta: “A zsinat rendszeresen foglalkozott a házasság és a család problémáival. A zsinati teremben nem lehetett kimerítő módon tárgyalni a család, kíilönképpen pedig a gyermekáldás problémáját... Reméljük azonban, hogy egyszer minden részletében határozott és világos tanítással léphetünk elő.” Majd igy folytatta “A teremtő és szülői szeretet ma azt kívánja a házastársaktól, hogy mint keresztények fokozott lelkiismereti felelősséget erezzenek az élet továbbszármaztatása iránt. A megváltozott életviszonyok nem igazolják a gyermekáldás elfogadása kérdésében a házastársak önzését vagy a félelmet, amely nem számol az isten gondviselésével. Éppen azt kívánják, hogy ezt a problémát éretten és minden szempont szerint tudatosan vállalják. .. ” Ottaviani elnök — Döpfner alelnök VI. Pál a népesség, a család és a születések kérdésének tanulmányozására alakított bizottság elnökévé Ottaviani bíborost, alelnökeivé Dönfner müncheni bíborost és Heenan Westminstert bibo- ros-érseket nevezte ki. Ez a pápai döntés meglepetést okozott, főként a közismert konzervatív Ottaviani személyét illetően, de ugyanakkor reményt is keltett, hiszen a bizottság két alelnöke — Döpfner és Heenan bíborosok — a zsinat haladó szárnyát képviselték. VI. Pál bizottsága két hónapon át tanulmányozta az 59 szakértő által készített jelentéseket. 1966. junius 6-án Heenan biboros elnökölt a bizottság ülésén, és újabb biztató jel volt, hogy ugyanezen a napon felolvasták az angol katolikus templomokban a biboros érseki pásztorlevelét, amely különösképpen magára vonta a figyelmet. Heenan többek között a következőket adta tudtul híveinek: “XXIII.' János pápa. kérte a püspököket, tegyék maivá az egyházat. Nincs szó a katolikus tanítás tagadásáról. A zsinat határozatot hozott, hogy a tanítás oly módon kerüljön az emberek elé, hogy azt megérthessék.” Mindez fokozta a jogos várakozást, növelte a derűlátást a katolikus hívek körében. Annál nagyobb volt a csalódás, amikor az encikli- ka — mint derült égből való villámcsapás — egyszeriben véget vetett minden reménykedésnek. (Folytatjuk) MIÉRT KELLETT ELPUSZTULNI 78 BÁNYÁSZNAK Fontosabb a profit, mint a bányászok élete Pár napon át folyó mentőkisérletek után feladták a reményt, hogy 78 bányászt életben találjanak, akik 600 láb mélységben a tárnákban, tűz, gáz, vagy robbanás áldozatai lettek. A West Virginiád Consol 9-es szénbányában november 20-án, az éjjeli műszak vége felé óriási méretű robbanás történt, amely lehetetlenné tette a menekülést a bányászok számára. A 99 bányász közül 21-en a bányának egy a robbanástól távoleső részében dolgoztak; ezek megmenekültek, a többiek sírhelyüket lelték a tárnákban. Mialatt a mentőmunkálatok folytak, a Consolidated Coal Company, melynek alvállalata a Mountaineer Coal Co., ahol a robbanás történt és a United Mine Workers vezetői sajtóinterjut tartottak. Szomorú képet nyújtott az, hogy a bányász szakszervezet vezetői is segítettek a felelősség alól mentegetni és fehérre mosni a bányavállalatot. Az interjú alatt újabb robbanás történt a bányában, amellyel még az a kis remény is oloszlott, ami addig megvolt, az eltemetett bányászok életbenmara- dására. Újabb tűz és füst csapott ki a bánya Man- nington-i fő aknájából. A mentők több 800 láb hosszú, 6 incs átmérőjű lyukat fúrtak a felszínről a bánya alagútjaiba, amelyeken a tárnák gáztartalmát és hőmérsékletét vizsgálták, de már rövid idővel a szerencsétlenség után nyilvánvaló volt, hogy odalenn senki sem maradhatott életben. A bányászoknak mindössze egy órájuk volt a kora reggeli robbanás után, hogy menedéket találjanak és azt a lángok ellen kövekkel eltorlaszolják. önműködő mentőkészülékükkel a széngáztól megmenekülhettek volna, de a további robbanások, tüzek minden menekülést kizártak. Csak úgy volt lehetséges a további robbanásokat s a tűz terjedését megakadályozni, hogy a bánya teljes 6 mérföldnyi hosszában minden aknát és szellőzőnyilást légmentesen lezárták, mikor már végleg feladták a mentőkisérleteket. Ez megvonja az égéshez szükséges oxigént, de még igy is hetekig, vagy hónapokig tarthat, mig a földalatti tüzek végleg kialszanak. A 78 bányász halálát előidéző szerencsétlenség 1951 óta a legrosszabb bányakatasztrófa; akkor West Frankfort, 111.-ban 119 ember vesztette életét. A jelenlegitől nem messze, Monongah, W. Va.-ban, 362 bányász halt meg. De a bányaszerencsétlenségek egész hosszú sorát lehetne felsorolni az utolsó 10 év alatt. Elégtelenek a törvények A bányabiztonsági törvények elégtelenek, de a már meglevő törvényeket és biztonsági rendszabályokat sem tartják be. A jelenlegi robbanás színhelyén, a 9-es bányában is állandóan veszedelmes mennyiségű gázzal telitett tárnákban dolgoztak a munkások, habár a vállalat vezetői ezt tagadják. A bánya egy földgázzal s olajforrásokkal teli terület fölött fekszik. A U.S. Bureau of Mines hivatalos ki- küldttje is rendkívül “gázos”-nak minősítette a bányát és más állami szakértők is hivatkoztak a Bureau egyik legújabb jelentésére, amely kimutatta, hogy a 9-es bányából 8 millió köbláb metángáz szabadul el minden 24 órában. Nincs kétség az iránt, hogy ez a gáz okozta a robbanást. A bányákban rekedt emberek hozzátartozói, vagy százan, anyák, feleségek, testvérek szótlanul és reményt vesztve ültek naphosszat a bányavállalat tulajdonában levő vegyeskereskedésben, de mindaddig nem távoztak, amig a reménynek egy parányi szikrája is meg volt. A bányászcsaládok újból és újból megismétlődő tragédiája ült a szemükben. De a bányabárók nem bánják, ha emberi élet odavész. Adnak majd valamennyi kártérítést a hozzátartozóknak, jó ügyvédjük segítségével a lehető legkisebb összeget. Nekik csak az számit, hogy minél több profitot sajtoljanak ki a bányákból. A bolttal szemben, ahol a rokonok szivszoróng- va várakoztak, a templomban naponta külön istentiszteletet tartottak a bányászokért. A bányavezetőségből is megjelentek néhányan, hogy igy fejezzék ki részvétüket. A 9-es számú bányában nem tartották be a biztonsági intézkedéseket, de ebből a szempontból nem sokban különbözik a többi bányától. Az 1967. évről szóló szövetségi adatok azt mutatják, hogy az 5400 földalatti szénbányának 82 százalékában súlyos mértékben megszegték a bányabiztonsági törvényeket. Évente kb. háromszor ellenőrzik a bányákat, de közben kevesen tartják be önkéntesen a szabályokat. A szakszervezet nem cselekszik A bányászok szakszervezete, az UMW már évek óta úgyszólván semmit nem tesz a bányászok biztonsága érdekében. Azonosította magát a bányavállalatok álláspontjával, hogy az olyan biztonsági berendezések, amelyek pénzbe kerülnek, kedvezőtlen helyzetbe hoznák a szénbánya-ipart és ez munkanélküliséget okozna. így nyilatkozott pár hónappal ezelőtt Michael Widman, a szakszervezet egyik szakértője, amikor a “fekete tüdő”-nek nevezett, szénpor-okozta bányászbetegségről voltak kihallgatások. A szakszervezet nemrég uj szerződést irt alá a bányavállalatokkal, amelyben a bányabiztonsági intézkedésekről egyetlen szó sincs. 1966-ban a szénbányászatban 220 foglalkozással kapcsolatos haláleset, több mint 6,300 nyomorító baleset volt. A National Safety Council szerint a 40 legnagyobb ipar között a bányászatban fordul elő a legtöbb sérülés, az országos átlagnál több mint 4.5 százalékkal gyakrabban. Monthly Bulletin of Statistics Az Egyesült Nemzetek novemberi statisztikai értesitője most is sok érdekes adatot tartalmaz, így ez év első negyedében évi átlagban 1,000 lakosra 15.7 magyar gyermek született, Belgiumban 14.9, Finnországban 15.1, Nyugat-Berlinben 11.7, Luxemburgban 15.2, Svédországban 15.1. A születési arányszám 1962-től 1968 első negyedéig 12.9- ről 15.7-re nőtt (a második negyedben 16.1-re, de a legtöbb országról még nincsenek adatok), mig az U.S.-ban 22.4-ről 16.3-ra csökkent, majdnem ugyanolyan arányra, mint a magyar. Várjuk a magyar fasiszták felvonulását a belga, finn, luxemburgi és svéd népirtás ellen. Várjuk a beadványokat a kongresszushoz, az ENSZ-hez. Érdekesek az ipari termelés indexszámai is. Csehszlovákia — amelyről azt állítják, hogy termelése csődben volt — 1963-tól 1968 júniusig 36 százalékkal emelte termelését, ugyanannyival, mint az U.S. Franciaország termelése ez év májustól júliusig 30 százalékkal nőtt. Franciaországról is azt mondták hogy gazdasági élete stagnált; de 1960 és 1968 április közt Nyugat-Németország termelése 43 százalékkal, Franciaországé 58 százalékkal emelkedett. A statisztika nem igazolja az ordító propagandistákat. P. Washington, D. C. — Harold Howe 2d, U.S. oktatásügyi megbízott sürgette a kongresszust, hogy finanszírozza az 1968-ban megszavazott “Higher Education” törvénymódosítást, amely lehetővé tenné, hogy kulturálisan visszamaradott környezetből eredő diákok is egyetemre járhassanak. • Lisszabon, Portugália. — Marcello Caetano miniszterelnök a nők szavazati egyenjogúsítására törvényjavaslatot nyújtott be a nemzetgyűléshez. A javaslat annak a törvénycikknek az eltörlését is kéri, amely szerint a vagyonos ü’ástudatlanok is szavazhatnak. Published weekly, except 2nd & 3rd week in July by Hungarian Work, Inc. 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003. Telephone: AL 4-0397. Ent. as 2nd Class Matter, Dec. 31, 1952 under the Act of March 21, 1879, at the P.O. of New York, N.Y. Előfizetési árak: New York városban, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre $10.00, félévre $5.50. Minden más külföldi ország- ^ggggjgs^.84 ba egy évre 12 dollár, félévre $6.50€2^^^^^^^^Ö
