Amerikai Magyar Szó, 1968. július-december (22. évfolyam, 27-49. szám)
1968-07-25 / 28. szám
Thursday, July 25, 1968. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 Papp Dániel (1865—1900) a kiegyezés után létrejött monarchia társadalmának éles- szemű bírálója, a századforduló fellendülő realista novellairodalmának úttörő alakja. .Játszian ironikus vágj" liraian oldott anekdo- tikus elbeszéléseiben a dualista Magyarország úri világával szembeforduló karakterek villannak fel. Kiábrándultságát, kesernyésen fanyar társadalomkritikáját már-már azok a világnézeti energiák táplálják, amelyek később, századunk első évtizedeiben a Nyugat nagyhatású szellemi mozgalmának életrehi- vói. Móricz Zsigmond, Krúdy Gyula és Kosztolányi Dezső novellisztikája nem egy vonásában az ő prózairói kezdeményezését folytatja, emeli klasszikus magaslatra. Volt egyszer egy jellemes férfiú, akinek a székesfőváros területén igen értékes ingatlanai voltak. A jellemes férfiú a körúton palotákat építtetett, a Lőportár dűlőben meg üres telkeket vásárolt; négyszögölét negyvenöt krajcárjával. Ez nagyon régen volt természetesen; időközben azonban a telkek ára hirtelen emelkedésnek indult, a körúti palotákon is nyereséggel lehetett továbbadni, és a jellemes férfiú nagyon meggazdagodott. “Állt” úgy körülbelül félmillióra, aki pedig félmillióra áll, az már nem utolsó ember. Dűlő Róbert — így hitták a jellemes férfiút — igen jól tudta ezt, és ennélfogva nemességért folyamodott. A nemességet meg is kapta, és azontúl már lőportárdülői Dűlő Róbertnek nevezték. A címerébe, amelyet ö maga szerkesztett, nem is mulasztott el egy lőporos tornyot is belér aj zoltatni. Igen szép lőporos torony volt ez a cimerbeli; az ember akár középkori vártoronynak is nézhette, sőt még galambdúcnak, avagy bolondok tornyának is. Ezt az utóbbi föltevést leginkább az okolhatta volna meg, hogy a torony aranyhegyen állt, és ezüstből volt építve, ilyen abszurdumot pedig manapság már nem lehet elhitetni az emberekkel. Annál kevésbé nem, mert ma már mindenki tudja, hogy a heraldika szabályai szerint ezüst és arany nem állhat egymás mellett. Dűlő Róbert ezt nem tudta, ő mégiscsak nemes ur lett, és későbbi éveiben már arról álmodott, hogy még egy második predikátumot is szerez magának, és kuruclesi Dűlőknek fogják nevezni. Ami már egy csöppet sem bolondság, hanem inkább ügyes rafinéria. A kétprédikátumos embert ugyanis csak a legritkább esetben szokták újdonsült nemességgel gyanúsítani. A két prédikátum tehát nagyon kívánatos valami. Hogy az isten pofozza föl azt, aki még kettővel se elégszik meg. Dűlő Róbertét különben diszelnökévé választotta a CXII. kerületi polgári és katonai kör.Dülő Róbert itt mindig igen komolyan viselkedett, és élete végéig el tudta titkolni azt, hogy ő egyrészt hülye, másrészt pedig rossz szivü. Ennek a nagy titkolózásnak az lett a következése, hogy a világ és a CXII. kerületi polgári és katonai kör Dűlő Róbertét fényes jellemű embernek tartotta A jellem ugyanis állandó kísérője a higgadt, szolidan öltözködött, aranyláncos, kissé elhízott nyárspolgároknak. Állandó és hü kisérő, amely gyakran csak egy föltételt köt ki. Azt tudniillik, hogy karöltve járjon vele a titok. Dűlő Róbertnek ez — mint már említettük — sikerült. Dűlő Róbert most már meghalt, tehát elárulhatjuk felőle a nagy titkot. Halála különben könnyű volt és fájdalom nélkül való, mert kitűnő orvosok kezelték, és annyi morfiuminjekcióval, éterrel és csepfolyős oxigénnel látták el, hogy a derék Dűlő Róbert utolsó órájában állítólag azt susogta: — Ah, hagyjatok még egy kissé haldokolni! Ő tehát szerencsés ember volt, aki nemcsak köz- tiszteletben részesült, hanem élvezetes halálnemben is. Temetésén különböző jótékony egyesületek zászlók alatt jelentek meg, és midőn a derék férfiú halhatatlan lelke tovaszállt a sokszor emlegetett űrben, alulról a CXII. kerületi dalárdának gyászéneke küldött utána bánatos akkordokat. Az akkordok lassanként elvesztek a vezető levegőben, és lőportárdülői Dűlő Róbert lelke egyszerre csak nagyon magányosnak érezte magát. Sőt nemcsak magányosnak, hanem meztelennek is. Volt egyszer egy jellemtelen férfiú, akinek a székesfőváros területén semmiféle ingatlanai nem valónak találhatók. Ezt a jellemtelen férfiút Járó Péternek nevezték, mert igen sokszor dülöngött az éhségtől. Ő különben féltestvére volt Dűlő Róbert▼ ▼ ▼ T VT T'TTT ▼ ▼ *r ▼ Papp Dániel: LEGENDA A JELLEMRŐL nek; egy anyától születtek mind a ketten. A jellemtelen Járó Péter egész életében diurnista volt, és tartotta az öregasszonyt*; a gazdag Dűlő segélyezte őket természetesen havonként tiz forinttal. — Addig nyújtózkodjatok, ameddig a takarótok ér — szokta mondani, ha nagyon panszkodtak. Járó Péter azonban elégedetlen volt a takarójával, és amikor egyszer nagy hideg volt, meg az öregasszony folyton csak becsinált csirkével táplálkozott, Dűlő Róbert pedig még mindig csak a takaróról példálózott, Járó Péter hamarjában sikkasztani talált vagy nyolcvan forintot. Ekkor Járó Pétert töi*vény elé állították; Zsitvay Leó volt a törvényszék elnöke, Járó Péter tehát nagyon szigorúan bűnhődött. Kapott másfél esztendőt, és még hozzá a saját bátyja golyóztatta ki a CXH. kerületi körből. — Olyan ez a Dűlő Róbert, mint Foscari, a doge — mondták a kerületben. — Nagy karakter a Dűlő... Járó Péter később kiszabadult, és nemigen találkozott a bátyjával. Ha találkozott is, mindig csak véletlenül találkozott vele. Az utcán például koldult egy félkezü ember; Dűlő Róbert arra ment. — Takarodjál — mondá neki. — Svindler vagy tudom, hogy el van dugva a fél kezed a mellény alá. — Járó Péter szintén arra járt, és ötven kraj- cárnyi vagyonából adott* a koldusnak kettőt. Máskor meg az fordult elő, hogy Járó Péter valahol az Aréna utón kóválygott egy hideg, esős novemberi napon, a Dűlő Róbert egyik bérháza táján. Az egyik bérház egyik kis lakából épp akkor dobtak ki egy szegény, de annál számosabb munkáscsaládot. A munkáscsalád nem tudott fizetni, tehát Dűlő Róbert egész korrekt* módon dobatta őket ki, mint ahogy egy szeplőtlen jellemű férfiúhoz illik. A szegény famíliának csak annyi volt megengedve, hogy az udvaron tanyázhasson, amig lakása nincs; ott köhögött a legkisebb gyerek, aki talán tiidőgyulladást kapott a hidegben. — No — azt mondja Járó Péter a szegényeknek —, ha már kórházba nem akarjátok vinni a gyereket, mert holnap úgyis lesz pénzetek, akkor legalább izzasszátok meg még ma egy kis rumosteával. Ehun van még negyven krajcárom, az édesanyám úgyis meghalt, ápolok hát legalább más beteget. Mindezen incidensek után is Dtilő Róbert megmaradt persze tiszta jellemű, korrekt férfiúnak. Járó Péter pedig megmaradt jellemtelen diszkva- lifikáltnak. Járó Péter ebben a minőségben halt is meg. Halála igen kinos volt és nehéz; a kórházakban ugyanis nem pazarolják a morfiumot meg a cseppfolyós oxigént, úgyhogy amikor Járó Péter lelke végre szintén az űrben röpült, a szegény röpülő diurnista lélek boldogan sóhajtott föl: — Na, hála istennek, hogy már egyszer vége az egész bolond históriának. Legalább szabad levegőn vagyok megint. A mennyország kapujában találkoztak ismét a testvérek; abban a gyönyörű korinthoszi kapuban, amelynek oszlopait valóságos, élő akantusle* velek koszoruzzák. Belülről tömjénnek meg tubarózsának illata suhant ki, mikor Szent Péter felzárta a kilincset. — Tessék leülni a páholyomban — mondta az előkelő kapus a jövevényeknek. — Kérem a papírjaikat. Dűlő Róbert és Járó Péter rövidesen igazolták a személyazonosságukat, mire az apostol fölment a tárgyalóterembe. — Tetszik tudni — magyarázta a tesvéreknek — az Ur színe elé csak éppen az utolsó ítélet alkalmával bocsátják a lelkeket. Most még egészen írásbeli az eljárás. Dűlő és Járó együtt maradtak egy kis időre, de az apostol csakhamar visszajött. Igen komoly volt az arca: — Dűlő urnák, sajnos rossz hirt hozok. Nagyságod pokolra van Ítélve, és amint előáll a rabszál litó kocsi, Dűlő ur rögtön kénytelen ezt* a helyett elhagyni. Járó Péter erre a hírre sirva fakadt, úgy sajnálta a bátyját. Dűlő Róbert nem sirt, hanem dar cosan odaszólt az apostolnak: — Hát az öcsémet ugyan mire ítélték? — Jái'ó ur iüt marad a mennyek országában. — ő, a sikkasztó, itt marad? — Igen — mondta Szent Péter — ő itt marad." Előbb természetesen három esztendőt a purgató- riumban tölt az öreg fickó. Mert végre a sikkasz« test nálunk is csak megbüntetik. — Szép, tisztelt apostol ur, hát csak teljék örömük ebben a jellemtelen fráterban. — Micsoda frátert méltóztatott mondani ? — Jellemtelent; olyant, akinek nincs jellemet Érti, szent Péter ur? — kiáltott a büszke Dűlő és még mindig hátat fordított az öccsének. Szent Péter megharagudott egy kissé. — Kérem, én elvből nem szoktam vitatkozni aí klienseimmel, mert akkor sohase lennék készen, velük. Azonban ön olyan értelmetlenül beszél, hogy mielőtt válaszolnék, kénytelen vagyok előbb a szótárban keresgélni. Az apostol előhozta a mennybeli nagy Larous- se-t, és sokáig keresgélt a j betűben. Végre is be« csapta a könyvet: i — Kedves bai’átom,a jellem szó a mi szótárunkban nem fordul elő. A jóságot* megtaláltam, a go« noszság is itt van; az ur ezen a kettős alapon szokott ítélkezni. A jellem, úgy látszik, csak a földön van elterjedve; ez nem is lehet természetesen másképp, önök odalen, csak azon a gyönge bázison ítélhetnek, amit meglátnak az emberen. Mi ellenben mélyebbre pillantunk, tetszik tudni, mert végre is a mennyország nem egy közönséges társaskör, hanem sokkal komolyabb intézmény. Itt jobban meg kell nézni, hogy kit veszünk fel rendes tagnak, és kit utasítunk vissza. Dűlő Róbert keserűen kacagott: — Na, én jól jártam, hát ez volna az ugyneve« zett igazság? — Igen, barátom — mondta az apostol —, efl az igazság. A szeplőtlen jellem, jóság nélkül, Szent Pál kollégám szava szerint annyit ér, mint a csengő érc és a pengő cimbalom. Méltóztatott volna hát egy mázsa jellem helyett egy gramm jóság« gal ide berukkolni. Hja, de önök odalenn még mindig csak azt hiszik, hogy a jellem a legelőbbre var ló. Különben pedig ajánlom magamat. Dűlő Róbert kétségbeesetten kiáltott föl: — De mi az ördögöt* csinálok én a pokolban ? ( Az apostol visszafordult: J — Tarokkozni fog, tisztelt uram, amennyiben ezt a hőség megengedi. Legyen nyugodt, partnerül talál odalenn elég olyan szeplőtlen jellemű férfiút, akinek rothadt volt a szive. 1895. ( Forró tenger Szibéria alatt A nyugat-szibériai geológusok föld alatti forró« vízmedencét tártak fel. A gigantikus tenger többi mint 3 millió négyzetméternyi területen fekszik. A feltárt forrásokat gyógyászati célokra fogják! kihasználni. A forróvizet ezenkívül hasznosítani fogják az iparban, lakóházak fűtésére, igénybe ver szik zöldségtermesztésre. A nyugat-szibériai föld alatti termál-medenca 1,100—3,000 méter mélyen húzódik. A feltárt ten« málvizeknek több mint a fele a tyumeni területt alatt húzódik. Itt már sok aknát fúrtak. Az elsó kutakból napi 200,000 köbméter termálvizet lehet kiemelni. i I AMERIKAI MAGYAR SZÓ | * 130 East 16th Street fl I New York, N. Y. 10003 > ’i I Tisztelt Kiadóhivatal! | I Mivel lapom előfizetése lejárt, ide mellékelve^ ■ küldök megújításra $.....................-t. ■ Név:................................................................ I ! i I Cim:...........................................................................j I Város: .................................................Állam:...............J • Zip Code:..............
