Amerikai Magyar Szó, 1968. július-december (22. évfolyam, 27-49. szám)

1968-11-28 / 46. szám

Thursday, November 28, 1968 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 5 I PflflL HÁTHÉ ROVATA | Victor Perlő: SZOMORÚ VALÓSÁG AZ ARANYRÓL ÉS A DOLLÁRRÓL Molnár Ferencről Érdeklődéssel olvasom lapunkban Domán Ist­vánnak a Színházi Élet-ről szóló cikkeit, de ebbe a kitűnő ismertetésbe egy kis hiba csúszott. Teljesen egyetértek Domán Istvánnal Molnár Ferenc értékelésében: jó iró volt és főleg tudta, hii kell annak a közönségnek, amely akkoriban a Vígszínházát látogatta. Személyesen is ismertem abban az időben, mikor keresztanyámnak, a nagy­szerű Varsányi Irén színésznőnek a férje volt. Halála alkalmával a “Bérmunkás”-ban Írtam meg a nekrológját, amely nagyban különbözött a többi lapokban róla megjelent Írásoktól. Domán István azt írja, hogy Molnár színdarab­jait a felszabadulás után nem játszották és ezért az akkori szektás személyi kultuszt okolja. Ebben téved a cikkíró, mert nemcsak Molnár Ferencet mellőzték a fasizmus legyőzése után, hanem má­sutt másokat is távoltartottak színpadról, hangver­senydobogókról. Itt Amerikában Dohnányi Ernő világhírű zongoraművész évekig nem léphetett pó­diumra a nácizmus alatti viselkedése miatt. Csak a hidegháború idején adhatott újra koncerteket, amikor megbocsátottak a hitlerista gondolkodásu- aknak és hajlandók voltak elfeledni Dohnányi és más művészek viselkedését is. Persze, ezzel nem azt akarom mondani, hogy Molnár is valahogyan “viselkedett”, hanem azt ki­fogásolom, hogy egyáltalán “nem viselkedett.” Abban az időben rengeteg iró, színész, művész, tudós menekült Európából a US.-ba. Thomas Mann világhírű német iró vezetésével állandó akciókat folytattak a náci kegyetlenkedések, gyilkosságok ellen, köztük természetesen az ide menekült ma­gyarok is. Ezeket a kiáltványokat minden európai és ame­rikai kiválóság aláírta, csak egyetlen ember nem volt erre hajlandó. Hiába kérte Molnárt Thomas Mann, Vámbéry, Ignotus és mások, nem lehetett erre rábeszélni. “Nem politizálok”, volt a válasz, de valójában féltette budapesti ingatlanait és a színdarabok után járó honoráriumait. A nagy színmű, a “Széntolvajok” írója lehetett nagy iró, de mint ember, kicsinek bizonyult. Ez volt az oka és nem a “személyi kultusz”, hogy Mol­nár Ferenc müvei lekerültek nemcsak a magyar, hanem a világ színpadjainak is nagy részéről. Er­ről a tárgyról irt kis cikkemért egy magyar össze­jövetelről Vámbéry Rusztem, Ignotus és mások gratuláltak nekem. Persze ez nem jelenti azt, hogy ezért az emberi gyengeségért örökre bojkottálni kell Molnárt és örökszép müveit. Meg kellett bocsátani neki, de viselkedését sem eltakarni, sem elfelejteni nem szabad, sem Molnárnak, sem másoknak, akik a világkatasztrófa idején közömbösségükkel vétkez­tek, mig mások mártírhalált szenvedtek. Magyar- ország számtalan ilyen mártírt tart számon, akikről kegyelettel és tisztelettel emlékeznek meg. Fejlődik a lakosság egészségvédelme a Mongol NK-ban. Az utóbbi évben az előző esztendőhöz vi­szonyítva 10.6 százalékkal növekedett az orvosok, 15.4 százalékkal az orvosi laboratóriumok és 12.5 százalékkal a szakkórházak száma. Jelenleg az or­szág falusi lakosságának 82.7 százalékát öleli fel az állami egészségügyi hálózat. Aligha voltak a nagy kapitalista országok pénz­ügyei annyira kibillentve egyensúlyukból, mint most. A francia frank, az angol font, a belga frank és az U.S. dollár mind bajban van és a devalválás veszélyével néz szembe. A nyugatnémet márka oly erős, hogy a szövetségesek nyomást gyakorolnak felfelé való ujjáértékelésére. A szövetségesek or­szágaiból olyan mértékben árad a rezerva Nyugat- Németországba, Japánba és Olaszországba, hogy sokáig ezt igy nem lehet fenntartani. Az amerikaiak már most megfizetik a dollárkri- zist. A kongresszus, amely nem állt kötélnek a 10 %-os pótadó egyéb megindokolására, végül a Wall Street-i bankárokra hallgatott és megszavazta, hogy “megmentse a dollárt.” Előzetes jelentések szerint a Nixon-kormány le fogja lassítani a gazdaságot, milliókkal fogja növelni a munkanélküliséget, részben azzal az indoklással, hogy ezek a lépések majd “megmentik a dollárt”. Ez a nagyjában té­ves elgondolás abból áll, hogy kevesebb belföldi tevékenységgel kevesebb behozatal is lesz és az amerikai vállalatok annál inkább akarnak majd exportálni. Több a kivitel, mint a behozatal A dollárkrizis annak az eredménye, hogy króni­kus deficit van a nemzetközi fizetések amerikai mérlegében, amely a U.S. aranyfedezete 60%-át felemésztette. A szövetséges központi bankárok mindeddig segítettek finanszírozni Washington deficitjét, de olyan nagyméretű kereskedelmi en­gedmények árán, amelyek a dollár messzemenő problémáit megsokszorozzák. Az alapvető körül­mények ebben az évben még romlottak, mivel a behozatallal szemben a U.S. hagyományos kivitel­többlete úgyszólván megszűnt. A deficit megszüntetésére az amerikai imperia­lizmusnak abba kell hagynia világcsendöri szere­pét és nem lehet továbbra is a világ legnagyobb kizsákmányolója és profit haracsolója. De erre saját jószántából soha nem lesz hajlandó. A Wall Street legfőbb stratégiája nem a deficit megszün­tetésében rejlik, hanem abban, hogy megnyerje a többi kapitalista országokat, hogy osztályszoli­daritásból hajlandók legyenek azt állandóan finan­szírozni. Ennek a stratégiának legfőbb követel­mény, hogy az aranyat, mint az ország vagyo­nának leghatározottabb mértékét megszüntesse. A különleges kiutalási jogok, (Special Drawing Rights), melyeket a nagyhatalmak bankárai aján­lanak, lépést jelentenek ebben az irányban. De az európai bankárok halogatják az SDR életbelépte­tését és olyan korlátokat szabtak meg, amelyek a Wall Street céljait teljesen meghiúsítják. Az arany megdrágul A First National City Bank elnöke, George S. Moore, nemrégen megjósolta, hogy az arany hiva­talos ára emelkedni fog. Mivel ennek a banknak van a legtöbb tengerentúli fiókja, nem lehet tulaj­donosainak a véleményét figyelmen kivül hagyni, még akkor sem, ha ezek ellenkeznek a legfőbb Wall Street-i bankárok véleményével. Ennek a banknak a novemberi körlevele a következőket fejti ki: — Mivel a U.S. márciusban részben letért az aranyfedezetről, a vezető imperialista kormányok rezervájuk jelentős részét dollárról aranyra vál­tották be. Március és szeptember között a nyugat­német arany tartalék 54%-ról 58r<-ra, az olasz 54%-ról 63U-ra a belga 64'r-ról 78%-ra emelke- kedett, stb. Ez csak hosszantartó irányzatot emel ki. , — Habár a kapitalista kormányok ezelőtt haj­landók voltak tartalékuk nagy részét feltételek nélkül dollárban tartani, most a devalválás ellen védekeznek. A leggazdagabb országok, dollárkész­letüknek 40—50%-át átváltották olyan formában, amelyben különleges arany-garanciák vannak, így, ha a U.S. devalválja a dollárt, több dollárt kell majd kifizetnie, hogy eleget tegyen ezeknek a kötelezettségeknek. — Az SDR felállítására való tárgyalásokban a szövetségesek olyan feltételt kötöttek ki, amely módot ad a résztvevő országoknak, hogy a SDR révén közvetve aranyat követelhetnek úgy, hogy a pénzt először dollárra, azután aranyra váltják be. Ez meghiúsítja a U.S. bankárok célját, hogy soha ne legyenek kötelesek adósságaikat arany­ban visszafizetni. A körlevél a következőket is megjegyzi: “Az aranyba vetett bizalom. . . azt a mély meg­győződést tükrözi vissza, hogy vannak olyan idők és körülmények, amikor az aranyon kivül semmi más nem felel meg, mert az egész világon egyedül az aranyat fogadják el fizetésképpen végső fokon. Ezeket a nézeteket részben arra alapozzák, hogy az aranyat egyetlen ország sem kontrollálhatj a ... Azt is visszatükrözi, hogy védeni akarják a tarta­lékokat kockázatok, vagy devalválás ellen.” A First National City Bank azt mondja, — és azt hiszem igaza van, — hogy a vállalkozóbb szel­lemű amerikai kapitalisták ábrándokban ringat­ják magukat, ha azt hiszik, hogy a többi imperia­lista államok hajlandók lesznek a U.S. pénzügyi uralmának és katonai kalandjainak külföldi valu- taterheit határtalanul viselni. Pénzügyi világkrizist idézhet elő A 30-as évek krízise alatt — amint ez a bank megemlíti — a U.S. és más kapitalista, országok megszegték ígéretüket, hogy aranyban fizessenek. Mint mondja, jelenleg arany-garanciás adóssága­ik sokkal nagyobbak, mint akkor voltak, Anglia esetében az ország egész aranykészleténél na­gyobbak. Azt lehet ebből következtetni, hogy ha a pénz­ügyi krizis legközelebbi heveny időszaka bekövet­kezik, minden bizonnyal Anglia, de valószínűleg a U.S. is felmondja majd arany-kifizetési megál­lapodásait és nemzetközi viszonylatban csődöt je­lent. Ez a lépés, a 30-as évek óta a legsúlyosabb pénzügyi világkrizist idézheti elő és az egész ka­pitalista világrészen lefékezheti a gazdasági tevé­kenységet. Még egy másik jelentősége is van. Az angol font és a U.S. dollár szorosabb kapcsolatban van egymással, mint valaha. Az angol munkásságot évek óta súlyosan érintette, hogy az angol banká­rok nemzetközi veszteségeik terhét az ő vállukra helyezték. Megengedik-e majd az amerikai mun­kások, hogy az amerikai bankárok “takarékos” gazdasági viszonyokat kényszerítsenek rájuk, hogy igy mentsék meg nagy zsákmányolási pozí­ciójukat, a megélhetés rosszabbodása árán? Bizony, az amerikai bankárok részére sok forog kockán. Külföldi betétekben 20 milliárd dollár va- gvonkészletük van és az olaj, a bánya és az ipari óriásoktól a kapitalista világgazdaságból nagy haszonrészesedést kapnak. A dollár devalválása meggyengítené hatalmukat és' csökkentené profit- szerzési terjeszkedésüket, ők idézik elő a dollár­krízist. Követelje az amerikai nép, hogy ők fizes­sék meg a krizis megoldását is és ne vállaljon ma­gára semmiféle áldozatot, amit a bankárok diktál­nak, mondvacsinált nemzeti, hazafias érdekek őr- ve alatt. RÓMA. — A Castellammare di Stabia olasz konzervgyár sztrájkoló munkásai összecsaptak az ellenük kivezényelt rendőrséggel. A rendőrök bru­tális támadása következtében három munkást sú­lyos állapotban kellett kórházba szállítani, 24 munkás könnyebb sérüléseket szenvedett. VÁMMENTES IKKA-OSONÁGOC KÜLÖNBÖZŐ CIKKEK ÉS SZABAD VÁLASZTÁS VAGY KÉSZPÉNZFIZETÉS MAGYARORSZÁGI CÍMZETTEKNEK Csehszlovákiában lakók részére is felveszünk TOZEX csomagokra rendeléseket MINDENFÉLE GYÓGYSZEREK IS RENDELHETŐK U.S. RELIEF PARCEL SER VICE INC. Phone: LE 5-3535 — 245 EAST 80th STREET—NEW YORK, N.Y. 10021 BRACK MIKLÓS, igazgató Bejárat a Second Avenue-rói

Next

/
Oldalképek
Tartalom