Amerikai Magyar Szó, 1968. július-december (22. évfolyam, 27-49. szám)
1968-11-14 / 44. szám
AMERIKAI MAGYAR SZŐ — HUNGARIAN WORD Thursday, November 14, 1968. Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Hozzászólás az “Ezek is magyarok?” okt. 17-i levélhez DETROIT, Mich. — Az Amerikai Magyar Szövetség és tisztikara még a süketnémáknál is rokkantabbak. Másképpen nem tudom elképzelni ezt a. társaságot. Hiszen évente sokezer látogató tér vissza Magyarországról és nem győzik elmondani azt a sokszépet és jót, amit ott láttak. Azt .mond- jákr a mai Magyarországon annyi csoda történt, hogy azt mindenkinek látnia kellene. Én is ott voltam 1964—65-ben és megbámultam mindazt, amit láttam. Például az egészséged gyermekek ezreinek apraját és nagyját. Éppen az Iskolamegnyitás ideje volt. A vonatok tele voltak gyönyörűen öltözött gyermekekkel, a vonatok oldalán feliratok, a diákokat külön vonatok vitték. A falvak ifjúsága az egyetemre ment beiratkozni. A tanult ifjúság nyelvén beszéltek, magatartásuk udvarias volt. Jövőjüket beszélték meg egymás között, a legmagasabb fokú egyetemi, vagy ipari szakképzettség volt terveik között. Általában egy szakmánál többet is akarnak tanulni. A nyári szünet alatt a 16—18 éves fiatalok külföldre mennek, vagy otthon vakációznak, pihennek. Ilyenek a falu egyetemistái. Nem kell nekik, mint valaha szüleiknek 12 éves korukban aratni, kapálni menni, ők is turisták lehetnek, mint régen az urak. Az egész országot bejárják. Már a 10—12 évesek is felmennék Pestre. Az én apám, anyám, nagy- és dédszüleim és mindén más ősöm, csak iskolákban, hírből hallottak Budapestről. Most van pénzük az embereknek vonatra, buszra, senki sem megy gyalog, hogy az útiköltséget megspórolja. Gyerekkorunkban 18 kilométert gyalogoltunk Gesztelyből Miskolcra és vissza, hogy 15 krajcárt megspóroljunk és olyan batyuval, hogy majd megszakadtunk bele és nem is ettünk. Most a falusi parasztok is a cukrászdában ülnek és fagylaltoznak. örömömben sírtam, amikor ezt láttam és áldottam a rendszert. Kázs- márkról egy nagy csapat 10—12 éves gyerek unokámmal együtt Szikszóra ment a borbélyhoz. Bár Kázsmárkon is van borbély, de jobban szeretik a szikszóit és volt pénzük a vonatra. így Kázs- márkról Miskolcra mentek fürödni. Az én időmben csak a Hennádban fürödtünk, vagy legfeljebb a nyári esőben, eszünk ágába sem jutott, hogy Miskolcra menjünk fürödni. Kenyerünk sem volt karácsonytól ujkenyérig, nemhogy fürdőre jutott volna! A háztáji, nagy kertek tele vannak szőlővel, mindenféle gyümölcsfákkal és mindenfajta főzeléket is termelnek ott helyben. Az éléskamrák polcai roskadoznak a sok befőttől, lekvártól mindenütt. Ma már a falusi asszonyok is tortát sütnek, mint régen az uraknál szokták. Csupa öröm ezt látni. A magyar nép rab, azt mondják? Mindenki szabadon beszél, panaszkodik, mert van ugyan bőven minden, de még többet akarnak és tudják, hogy lesz is több. Sokan Kis-Amerikának hivják Magyarországot és az is. Mikor volt kerékpárja a parasztgyereknek? Gesztelyben egy volt az én időmben. Most minden udvaron ott áll a sok kerékpár, a sok csirke, liba, hizódisznó mellett. A falusi füszerüzletben színes sampont és fogkrémet árulnak. I AMERIKAI MAGYAR SZÓ 1130 East 16th Street [ New York* N. Y, 10003 I Tisztelt Kiadóhivatal! I I Mivel lapom előfizetése lejárt, ide mellékelve I küldök megújításra $................. ! Név: ........................................................................ I I Cim Ha valaki beteg, az orvos házhoz jön minden nap, az ápolónő is. Nem hagyják, hogy a lábadozó beteg a rendelőbe menjen, az ápolónő jön ki injekciókat adni. Szuhakállóról Írja a húgom, Gál Istvánná, hogy beteg, de mindenféle orvossággal ellátják és az orvos is nagyon jó, mindent elkövet, hogy meggyógyítsa. A betegnek minden szavát meghallgatja. Van ott három nyomorék és egy süket, akiket úgy dédelgetnek, ahogy csak tudnak. Mindez uj nekem. Ezek csak a mai rendszer alatt történhetnek. A magyar nép a boldogság hazáját építi. A dolgozók énekelve mennek haza munkából, a munkás nem alszik el rögtön, ha leül. A dolgozók jól élnek és vidámak. Rose Pavloff | Város: .. J Zip Code: Állam:..........J I Adalékok a Clevelandi Munkás Dalárda 60 éves jubileumához DETROIT, Mich. — Lapunk okt. 17.-i számárban Figyelő aláírással cikk jelent meg “A Clevelandi West Side-i Munkás Dalárda 60 éves jubileumára” címmel, melyet megelégedéssel olvastam. Bár nem szívesen, arra a meggyőződésre jutottam, hogy a cikk nagy hiányossága, hogy bár az iró “Virágkornak” jelzi a Dalárdának a depresz- sziós években végzett közérdekű tevékenységét, mégis elkerülte figyelmét annak megemlítése, hogy kiknek a munkálkodása révén tudta a Dalárda elérni ezt az úgynevezett “Virágkort.” Lehet, hogy ismerem Figyelő személyét, de lehet, hogy nem (Írásáról nem tudom megállapítani), de bárki legyen is, kérem, ne nehezteljen, hogy a fentemlitett hiányosságot pótolni igyekszem. 1929-től 1940-ig clevelandi lakos voltam és ezalatt az évtized alatt a Cleveland West Side-i Munkás Otthonban székelő haladószellemü magyar testvérszervezeteknek, igy a Munkás Dalárdának aktiv (pártoló) tagja. Ezért illetékes vagyok arra, hogy az akkoriban történtekről hü képet adjak. Abban az időben a Munkás Dalárda élén, mint a dalosok tanítója, vezetője, irányítója, illetve karnagya Tomási Károly volt, aki odaadó, szorgos munkálkodásával nagyban hozzájárult a Dalárda fentemlitett “Virágkorának” eléréséhez. Mulasztás volna tehát megvonni az elismerést azoktól, akik kiváló munkásságukkal azt kiérdemelték. A Figyelő által név szerint is megemlített dalárdistákat e sorok írója mind személyesen jól ismeri és biztos abban, hogy közülük egy sem tiltakozik az ellen, hogy Tomási Károly neve is az övéhez fűződjön. Ez tehát a fentemlitett hiányosság pótlásának első része. A következő rész talán még ennél is jobban hozzátartozik a Dalárda történelmi múltjának hü és reális dokumentálásához. Azokban a depressziós években, amikor 12 millió munkanélküli problémája foglalkoztatta az embereket, aminek következtében nemcsak a benszü- lött, de a különböző nemzetiségű amerikai polgárság, igy a magyarság körében, beleértve a Cleveland West Side-i haladószellemü magyarságot is, bizonyos politikai nézetek kerültek előtérbe. így a Dalárda pártolói és támogatói körében is ellentétes nézetek alakultak ki. Voltak, akik a baloldali, illetve a szocialista párt szellemében szerették volna látni a Dalárda munkálkodását, voltak viszont, akik azt hangoztatták, hogy a Dalárdának, mint Kultúrintézménynek, teljesen függetlennek kell lennie és szorosabb kapcsolatot kell keresnie más magyar, úgynevezett polgári egyletekkel. E két álláspont természetesen sokszor éles vitákra adott okot, melynek eredményeként több hónapi szócsatározás után a tagság jelentős száma, Tomási Károly vezetésével, kivált a Dalárda kötelékéből és egy másik, különálló daltestületet szervezett meg. A 40-es évek folyamán két munkás dalárda szerepelt a Cleveland West Side-i haladó szellemű magyarság körében. De — mint a költő mondta: “az időnek vasfoga mindent megemészt” — az évek múlásával az idő megsemmisítette a személyi elfoglaltságokat és ellentéteket, (s mint a bibliai tékozló fiú) az 50- es évek második felében jobb meg-, illetve belátásból vezettetve, visszatértek volt daltársaikhoz és jónéhány évig még Tomási Károly vezetése alatt végezték kulturális munkálkodásukat. Mire e sorok az olvasó kezébe kerülnek, a Dalárda 60 éves jubileumának ünnepélye már a múlt eseménye lesz. Mindazonáltal, ha az itt leírtak csak részben is hozzájárulnak ahhoz, hogy a minket követő generáció tiszta képet kapjon a Clevelandi Munkás Dalárda történelmi múltjáról, akkor ez az Írás nem volt hiábavaló. A Dalárda jelenéről itt csak annyit, hogy tud- tunkkal jó vezetés alatt van. Hisszük és kívánjuk, hogy még hosszú ideig köztünk legyenek a dalár- disták és sikerrel folytassák kulturális munkálkodásukat nemcsak a clevelandi, hanem az egész há- ladószellemü amerikai magyarság javára és élvezetére. Ez azonban csak úgy lesz lehetséges, ha a Dalárda tagjainak igyekezete, törekvése arra irányul, hogy fiaikat és leányaikat bevonják a Dalárda munkakörébe. Elég nehéz feladat, de mi vei más ut nincs, azt KELL szorgalmazni. Ha a szükség megkívánja, hogy a magyar nyelv helyett az angolt, illetve az amerikait kell használni^ akkor arra kell rátérni, hogy a haladó amerikai szellemben kultiválhassák a magyar dal- és zene gazdag hagyományait. J. Rneriy Száz évig kellett volna élnie HAMMOND, Ind. — A Bebrits könyvet gyenge szemeimmel, de mégis elolvastam, ami végtelenül tetszett. Hogyan is születhetnek ilyen emberek? Nagy tudással, nagy akaraterővel, hitében egy percig sem tántorodva meg. Nagy hős volt, de családjáról is igen sokat gondolok. Neki legalább 100 évig kellett volna élnie! Ajánlom a könyvet mindenkinek. Kochlácsné Jólesik jó hírt hallani NORWALK, Conn. — Megkaptam levelüket, melyből megértettem, hogy a lapnak segítségre van szüksége és küldök $5-t. Sajnálom, hogy nem küldhetek többet, de tele vagyok bajjal, de hát mit várhat egy 82 éves megrokkant asszony? A lapot nagyon szeretem, most is találtam benne jó hirt szülőfalum szomszédságában lévő Alsótelekes- ről és Rudabányáról, ahol 15 millió tonnára becsülik a dolomitvagyont, amit a geológusok átvizsgáltak. Csak félóra járás onnan az én szülőfalum, Szu- hogy község. Sokat jártam Telekesen és Rudabá- nyán, vittem az ebédet minden nap a bányász munkás családnak és már akkor is igen sok vasat szállítottak Diósgyőrbe, ott olvasztották fel. Nagyon régen volt ez, de még mindig dolgoznak a bányákban. Bár már régen messze vagyok a falumtól, mégis igen jól esik hallani jó híreket onnan. Szarka Julia I «KS5SS^SS»sSsSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS SOBEL OVERSEAS cser. IKKfi FŐÜGYNÖKSÉG, U. S. A. ^’O East 86th Street, New York, N. Y. 10028 (Second és Third Avenuek között) Telefon: 212-535-6490. f Vámmentes küldemények és gyógyszerek I MAGYARORSZÁGRA CSEHSZLOVÁKIÁBA iKIA-TUZEX IBUSZ hivatalos képviselete SZÁLLODÁK FOGLALÁSA — FORINT UTALVÁNYOK, VÍZUMOK MEGSZERZÉSE LÁTOGATÓK KIHOZATALA í 8SSSSS*SSSSSSSSSSSSSSS>f SSSSSSSSSSSSSS9! 6
