Amerikai Magyar Szó, 1968. július-december (22. évfolyam, 27-49. szám)
1968-11-07 / 43. szám
Thursday, November 7, 1968. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Victor Perlő: Az 1,000 dolláros csalás A gettókban élők jól tudják, hogy őket minden oldalról becsapják. De a hivatalos Amerika erről nem vett tudomást. Most azonban a kongresszus egyik bizottsága errevonatkozó jelentést adott ki. {Consumer Problems of the Poor, 90th Congress, 2nd Session, House Report No. 1851, Christine Ray Davis, Staff Director) Az elmúlt évben St. Louis, Washington és New Yorkban összehasonlították a szupermarket árakat a gettó és a magasabb jövedelmű helyek között. Az árakat rendszeresen magasabbnak találták a gettó üzleteiben. Átlagban St. Louisban 6%- kal, Washingtonban 10—18%-kal és New Yorkban 4—6%-kal. Különösen a jóléti csekkek kiosztása utáni napokon, vagyis amikor sok gettó-lakos ké- • pes volt vásárolni. Több más megkülönböztetést is találtak. Olyan élelmet, amit a szegény képes mégfizetni, vagy amit a néger nép kedvel, sokkal nagyobb .profittal adtak el. Például mig a “közép-jövedél- mü” helyekén a hús árában átlag 27%-ot tesz ki a profit, a hiócsing, sertésmáj, sós szalonnánál stb. 122%-ot Olcsóbb kannázott élelem gyakran hiányzik a 'gettó-üzletek polcairól. Az élelem minősége sokkal rosszabb, azonkivül a gettó lakói nem kaphatják vissza pénzüket rothadt termékekért. A mérésnél és fizetésnél sokkal több a csalás a gettó üzletekben, mint másutt. Sokkal kevesebb a szupermarketok száma is, ahol a gettó lakói alkalmi, olcsó vételhez juthatnának. A jelentés közli a szupermarketok vezetőinek gyenge védekezését és a fentiek tagadását. Összevetve a jelentésben foglalt tényeket, úgy hiszem, a hasonló minőségű élelem legalább 25%- kal többe kerül a gettóban, mint a magasabb jövedelműek lakóvidékein. Azt már régen tudjuk, hogy ez a megkülönböztetés milyen súlyos a lakások bérleténél, bútor és más berendezési tárgyak vásárlásánál. Nem mondunk sokat, ha a 25%-kal magasabb árat minden cikkre alkalmazzuk. Ez azt jelenti, hogy a kormány most kiadott riportja szerint a néger családok átlagos jövedelme tavaly $4,939, •azaz 59%-a a fehér lakosság átlagos évi $8.318-os jövedelmének. Néhány évvel ezelőtt ez a különbség 54 százalék volt. De vegyük le a néger családok jövedelméből az extra 25%-ot, ami 1,000 dollárral csökkenti az évi jövedelmet, $3,951-re. Ez csak 47%-a a fehérek $8,318 jövedelmének. A jelentés világosan kimutatja, hogy az óriási monopol üzletek és azok vezetői a nagyobb profit hajhászásában azt a vevőt szorítják legerősebben, akinek a leggyengébb az ellenállóképessége. A .munkában is a gyengébb munkást tudják legjobban kizsákmányolni. A munkásság épp azért alakított szakszervizeteket, hogy ez ellen küzdjön. Napjainkban a közösségi szervezetek fontos kiegészítői a szakszervezeteknek. Ami a gettó árakra vonatkozik, az részben a fehér munkásosztályra is áll. Az egész munká=oe«tál\ érdeke, hogy a monopolisták ár-rablása ellen küzdjön. Ez a küzdelem más téren is segit megerősíteni a fehér és néger munkások együttműködését. A kormánybizottság ajánlatai semmitmondók. Remény a helyzet javulására a lakóhelyek, közösségek tömegakciójában és az országos politikában van. Sok helyen jó eredménnyel járt a bojkott, amit 1966-ban a vietnami háborús áremelés ellen folytattak a fogyasztók. Egy- másik fajtája a küzdelemnek kooperativák alapítása. Szervezett erővel uj utakat lehet találni. A fehér és néger munkások együttesen követelhetik a kormánytól az árak állami ellenőrzését és a szupermaket vezetők szigorú megbüntetését, ha azok a munkásosztály és a gettó fogyasztó ellen megkülönböztetést gyakorolnak Nem véletlen, hogy ez a kormányriport megjelent; a bizottság elnöke WILLIAM L. DAWSON, a kongresszus első modern néger tagja. Ő ugyan szekértolója az uralkodó osztálynak, Daley polgármestert pártolja, de még égy ilyen Dawson is érzékenyebb a szegény néger nép problémái iránt, mint mások és tesz valamit. Ez is mutatja, milyen fontos minden munkás, minden szegény számába, hogy a feketék á politikai életben képviselve legyenek. r ; • Az egész helyzet egyik példája a rendszeres kizsákmányolásnak, kegyetlenségnek, becstelenségnek és péhzsóvárgásnak a tőkés osztály részéről. Ez újból elénk tárja a szocializmus szükségességét A nagy szupermarketok köztulajdonba vételével a szocializmus megszünteti úgy a fehér, mint a fekete munkások — magánhaszon általi —; kiszipolyozásának lehetőségét. Egy szerény javaslat A Budapesten megjelenő Magyar Hirek, éppúgy, mint lapunk, a Magyar Szó hasábjairól örömmel •értesülünk az amerikai magyar kapcsolatok növekedéséről, amelynek egyik megnyilvánulása és bizonyítéka az óhazát felkereső amerikai magyarok Számának növekedése. Érdeklődéssel olvassuk azt is, hogy az óhaza vendéglátó szervei, a hivatalosak éppúgy, mint a félhivatalosak, mily megkülönböztetett tisztelettel és kitüntetéssel fogadják az odaérkező amerikai Vagy amerikai-magyar celebritásokat, delegációkat. E fogadtatások a rádió, televízió és ujságinterjuk- tól, bankettektől kezdve a Világszövetség arany, ezüst stb. érdemrendjeiének ajándékozásáig terjednek. Mindez örömmel kell, hogy eltöltsön mindannyian kát, akik Magyarország felszabadulása óta következetesen és rendületlenül dolgoztunk az amerikai-magyar kapcsolatok erősbitésén, azon is, hogy az amerikai magyarság közvetlen személyes látogatás révén győződjön meg a magyarországi szocialista rendszer hatalmas vívmányairól, az ellenséges propaganda valótlanságairól. Ismételjük, mindez örömmel töltött el bennünket, annak ellenére, hogy időnkir.t némi meglepetéssel olvastuk az ünnepiesen interjuoltak és ér- demjelezettek között olyanok nevét is, akik lapunk és mozgalmunk 60 esztendős küzdelmes története folyamán —tudomásunk szerint — soha, de soha segítő kezet nem nyújtottak sem nekünk, sem az amerikai munkásmozgalomnak, de az amerikai demokrácia védelmét, fejlődését célzó egyetlen más mozgalomnak, intézménynek vagy megmozdulásnak sem. Megértjük ama megfontolásokat, szempontokat, amelyek óhazai barátainkat ilyen álláspont elfogadására késztették. Nincs, nem volt és nem lehet beleszólásunk mindebbe. Ha most mégis kivételt teszünk és egy szerény egyéni javaslatot terjesztünk óhazai barátaink elé, úgy reméljük, hogy éppoly megértéssel fogják azt kezelni, aminővel mi kezeltük az övéiket. A szocialista országokban a szocialista építésért jaró különböző kitüntetéseket, mint tudjuk, nemcsak egyéneknek, hanem adott esetekben közösségeknek, társadalmi szervezeteknek, csoportoknak is odaítélik. Magyar-Amerikában van egy olyan közösség, amely kollektive épp annyira megérdemli — hogy mértéktartással fejezzük ki magunkat — a Magyarok Világszövetsége arany érdemrendjét az amerikai-magyar kapcsolatok, barátság, az amerikai és magyar nép érdekeit egyformán előmozdító haladó eszmék rendületlen szolgálata révén, mint bárki más, akit a Szövetség ez érdemrenddel eddigelé kitüntetett. '• E közösség az Amerikai Magyar Szó és a Nők Világa olvasótábora. Nem lehet e tábor őszinte, meggyőződéses tagjaira a legnagyobb meghatottság, megrendültség nélkül gondolni, nem lehet társadalmi összejöveteleken e tábor őszinte híveinek szemébe tekinteni, becsületes munkában edződött kezeiket megszorítani anélkül, hogy lelkűnkben fel ne idéznénk ama elvitatháiatlán történelmi tényt, hogy ezek a dóré k munkások és munkásnők — és azok a százák és ezrek, akik “fidelissimus ad mortem” itthagytak már bennünket — három, négy, sőt egyesek hát évtized óta dolgoznak, agitálnak, áldoznak az amerikai munkás sajtóért; gyűjtöttek már a század első évtizedében a választójogért harcoló magyár munkásmozgalom támogatására, szervezték Károlyi Mihály első amerikai körútját, lángoló lelkesedéssel üdvözölték az első magyar népköztársaságot 1919-ben, gyűjtöttek, tüntettek a horthyzmus áltál bebörtönzött politikai foglyok megmentéséért; adakoztak százezreket a második világháború romjaiban tántorgó magyar nép első segélyadására és szolgálták egyénileg és lapunkon keresztül az amerikai-magyar barátság ügyét. Ez a tábor megérdemli az amerikai magyar barátság arany érdemrendjét! Lapunk egyik számában is olvashatunk ama leírhatatlan ragaszkodás egy példájáról, amellyel e tábor körülövezi lapját és lapján keresztül az általa szimbolizált szülőhazát. E sorok írója nem egy amerikai magyar koporsója fölött mondott búcsúbeszédet, ahol az elhunyt szivére lapunk egy példányát helyezték. A Magyar Szó népünnepélyén üdvözöltük egy régi munkástársunkat fiatalos megjelenéséért és félig komolyan, félig tréfásan azt a megjegyzést tettük, hogy lapunk olvasása bizonyára segített örök ifjúsága megtartásában. A munkástárs komolyan válaszolt, kezeit szeméhez emelve, e szavakkal: “Amig e szemek nyitva vannak, addig olvasni fogom lapomat.” Ezt elmondhatjuk lapunk minden őszinte barátjáról, olvasójáról. És hozzátehetjük: amig szemük nyitva lesz, szeretettel fognak tekinteni szülőföldjük felé. Amig ajkuk mozog, hirdetni fogják a magyar szocializmus igazát. Amig szivük dobog, dobogni fog az amerikai és a magyar nép barátságáért és e barátság egyik legfontosabb feltételéért: a béke megvédéséért. Ez a tábor megérdemli az aranyérmet. Hogy ezentúl, amikor egy-egy munkástárs örökre lehunyja szemét, szivén nemcsak szeretett lapunk egy száma, hanem az óhaza népe megbecsülésének szimbóluma is nvughasson. Figyelő VÁMMENTES IKKfl-CSOMflfiOK megrendelhetők KÜLÖNBÖZŐ CIKKEK ÉS SZABAD VÁLASZTÁS VAGY KÉSZPÉNZFIZETÉS MAGYARORSZÁGI CÍMZETTEKNEK Csehszlovákiában lakók részére is felveszünk TÜZEX csomagokra rendeléseket MINDENFÉLE GYÓGYSZEREK IS RENDELHETŐK U.S. RELIEF PARCEL SER VICE INC Phone: LE 5-3535 — 245 EAST 80th STREET—NEW YORK, N.Y. 10021 BRACK MIKLÓS, igazgató Bejárat a Second Avenue-ről "Édes hazám, fogadj szivedbe" — József Attila
